1898/1899. tanév

A Kecskeméti Államilag Segélyezett Városi Zeneiskola V-ik értesítője az 1898-99-ik tanévről (1)

Az előző évi 105 növendék után az 1898/1899-es tanévben 132 beiratkozó volt. A növekvő létszám újabb pedagógus felvételét tette szükségessé: Kádár Emma cimbalmot és zeneelméletet tanított heti 24 órában. Pokorny Károly alsófokú hegedű tanszak II. osztályos tanulót az órák több heti igazolatlan elmulasztása miatt ki kellett zárni az iskolából; Pittner Jenő növendék pedig június 3-án elhunyt.

Az 1898/1899. tanév órarendje (2)

A növendékek számának emelkedése, valamint az egyre több képzettebb diákok indokolttá tették volna, hogy több hangversenyt tartsanak, ugyanakkor a nem megfelelő teremadottság miatt ez nem volt kivitelezhető. „Egymásután kellett ugyanis […] mind az öt vizsgálati hangversenyünket megtartani, hogy igy a hangszerszállitás és más dolgok csak egyszeres és ne ötszörös kiadást okozzanak […] Öt ily hangversenynek közvetlenül egymás után való tartása a növendékekre úgy, mint a tantestületre nézve rendkívül terhes és fárasztó, a közönségre nézve nemkülömben (sic!).” (3) Szent-Gály Gyula az iskolai értesítőben egy hangversenyterem szükségességére hívja fel a figyelmet. 

Az 1899. évi márczius hó 28-án, a városi színházban tartott Zenekari hangverseny műsora (4)
Tudósítás a zenekari hangversenyről a helyi lapban (5)

Ebben a tanévben egy nagyszabású zenekari hangversenyt is tartottak, melyben az iskola diákjai és tanárai mellett a két helyi dalárda és a színházi zenekar is közreműködött. A koncert erkölcsi sikert, de anyagi bukást eredményezett, részint a zenekar költsége miatt (Szent-Gály itt is utalt arra, milyen fontos lenne egy városi zenekar, melynek feladata lenne a fellépés ilyen programokon), részint pedig azért, mert a színházi évad befejezése után – a nyári holtszezonban – lehetett csak megtartani a zenészek leterheltsége miatt.

A kecskeméti 48-as kör 25 éves jubileumi estjén a zeneiskola tanárai – Kádár Emma, Koller Ferencz és Veress Klára is felléptek: (6)

Szent-Gály Gyula: Egyházi zenénk (7)

Szent-Gály Gyula: Egyházi zenénk c. írásában az egyházzene történetének néhány kulcsfontosságú folyamatát tekintette át kezdve az ókortól és a középkori gregorián énektől. Külön kitért Palestrina művészetére: Missa Papae Marcelli c. művével „szakit megelőzőinek mesterkéltségével és az ellenpontozatos művészi kidolgozást a kifejezés mély bensőségével, egyszerű és dallamos szólamvezetéssel egyesíti.” (8) Szent-Gály szerint a 18. századi „primadonna-kultusz” során az énekesek kedvéért az egyházzenében is túlzásba vitték a virtuozitást nélkülözve ezáltal mindenféle bensőségességet. A zenekarral kísért egyházi zene költséges, így olykor amatőr együttesekkel próbálkoztak. Számukra kezdtek az egyházi karnagyok ún. Missa ruralis-okat, (parasztmiséket) írni, olykor operettszerű stílusban. Mások csak a gregoriánt és Palestrinát, illetve kizárólag orgonát tudtak elképzelni a templomokban. A Németországból indult egyházzenei egyesületek a helyes irányra való visszatérést szorgalmazták. „Nagyon helyes, sőt szükséges, – írja Szent-Gály, – hogy az egyházi zene is bizonyos tekintetben a tanítás tárgyát képezze.” (9) Kritikus hangon ír viszont a szerző arról a gyakorlatról, hogy ifjúsági ének-és zenekarral adnak elő zenés miséket. Egyházi szempontból ez azért káros, mert az egyházzenei termésből olyan művek előadására lenne lehetőség, mely „nem szolgálnak a vallásos áhitat fölkeltésére.” (10) Művészi szempontból a közönség zenei ízlésének hanyatlását eredményezné ilyen típusú művek hallgatása felkészületlen előadók tolmácsolásában. Legkárosabb az ifjúsági ének-és zenekarral előadott mise pedagógiai hatása. Ebben az időben Kecskeméten a Római Katolikus Főgimnáziumban heti 4 énekóra volt: 2 óra alapismereti és 2 óra karének. Ha a zenés misék betanulása tölti ki ezt az alacsony óraszámot, sőt még azon felül is gyakoroltatni kell a műveket, hogy előadhatókká váljanak, akkor ez gyötrelem és nem gyönyörűség lesz a gyermeknek. Szent-Gály Gyula szerint egyszerűbb egyházi énekeket tartalmazó, alkalmas énekeskönyvet kell összeállítani a tanulók számára, a nagyobb ünnepeken pedig „az egyházi remekirók művei csendüljenek fel az istenházában […] a zenés misék előadása egyenlőre a zeneiskola növendékeinek és műkedvelőknek feladata lenne, kik mindenesetre – az arra való művekből válogatva – azt elő is tudnák adni, még pedig úgy, hogy az ájtatoskodást nem zavarni, hanem emelni fogják, a mint azt pár ízben meg is mutatták.” (11) Persze az igazgató úr is megjegyzi, hogy a legjobb az lenne, „ha egy rendes egyházi ének-és zenekar alkalmaztatnék.” (12)

Forrás:

  1. Szent-Gály Gyula (szerk.): A Kecskeméti Államilag Segélyezett Városi Zeneiskola V-ik értesítője az 1898-99-ik tanévről, Kecskeméten : Sziládi László Könyvnyomdája, 1899. p. 1.
  2. Uo., p. 26-27.
  3. Uo., p. 19.
  4. Uo., p. 52.
  5. Kecskemét, XXVII. évf. 13. sz. 1899.03.26, p. 2.
  6. URL: https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiApronyomtatvanyok_1844-1945/?query=zeneiskola&pg=175&layout=s (2020.05.19.)
  7. Szent-Gály Gyula: Egyházi zenénk, Kecskeméten : Sziládi László ny., 1899., p. 1.
  8. Uo., p. 5.
  9. Uo., p. 7.
  10. Uo., p. 12.
  11. Uo., p. 15.
  12. Uo.

Vissza “A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Betű átméretezése
Kontraszt