Buday Dezső 1879-ben született Pesten.
Hazai jogi tanulmányok után előbb megyei, majd bírósági szolgálatot teljesített. Az Alföld munkatársa, az 1910-es évek jelentős kecskeméti íróegyénisége volt, 1912 és 1919 között a kecskeméti jogakadémián a peres és peren kívüli eljárás tanára.
Széles műveltségre tett szert: a jog mellett főként a szociológia foglalkoztatta, de érdekelte még az etika, a pszichológia, a nyelvészet, a zene és az irodalom is. Mint jogbölcseleti író Spinoza módszerével törekedett tételes jogi problémákat feldolgozni. Több szociológiai tanulmányt is írt.
Szépirodalmi munkáit Hungaricus álnévvel jelentette meg.
1916-ban jelent meg A szenvedő ember című utópikus regényét, a tudományos fantasztikus irodalom korai képviselőjét
ugyanebben az évben közölte a Nyugat Orgonaszó című nagyszabású háborúellenes költeményét
Buday közel állt Kassákhoz, levelezett is vele.
Egy novellája Kassák folyóiratában, A Mában jelent meg.
Szoros kapcsolat fűzte a Huszadik Századhoz is, több tanulmányát ott tette közzé.
A polgári radikalizmuson keresztül jutott el, mint több hasonló műveltségű értelmiségi a szocializmusig.
A Tanácsköztársaság idején a kecskeméti munkástanács végrehajtó bizottságának a vezetője, a háromtagú direktórium egyik tagja. 1919. május 1-től Budapesten a közoktatási népbiztosság egyik vezető tisztviselője. 1919. szeptember közepén letartóztatták és a kecskeméti ügyészség fogházába szállították; a fehérterroristák az orgoványi erdőben kegyetlenül meggyilkolták.
Buday munkái: A házasság jogbölcselete (Bp., 1901); A szenvedő ember (r., Bp., 1916); Az egyke Baranya vármegyében (Bp., 1909); Szociális családjog (Bp., 1918); Mi is az a köztársaság? (Bp., 1919).
Unokaöccse, Babits Mihály 1925-ben a Nyugatban jelentette meg a Jókai lelke című tanulmányát.
Forrás: Magyar életrajzi lexikon
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 64–65.