iskolatörténet – DIGITÁLIS VILÁGUNK

Acsay Antal

Ittzés Ádám életrajz,iskolatörténet 2023.01.24.2023.03.02.piaristák,tanár

Acsay Antal (Felsőalpár, 1861. okt. 28.—Bp., 1918. szept. 10,) piarista tanár, egyetemi magántanár, író.
Iskolai tanulmányait Kecskeméten végezte, s itt lépett be a piarista rendbe.
Noviciátusa és felsőfokú tanulmányai végeztével egy évig alma materében tanított, majd 1888 és 1897 között a budapesti papnevelő- és tanárképző főiskola tanára volt. 1897-től a budapesti egyetem bölcsész karán neveléstörténetet tanított, emellett 1907-től a hittudományi karon a keresztény neveléstudomány előadója is volt.
Pedagógiai, neveléstörténet, filológiai és teológiai munkái jelentek meg tudományos folyóiratokban és lapokban. Emellett fordítói tevékenységet is folytatott. Fordításai közül kiemelkedik II. Pius pápa (Aeneas Sylvius Piccolomini, 1405–1464) Gyermeknevelés c. művének jegyzetekkel ellátott fordítása.

Főbb művei:
A magyarországi kegyestanítórend befolyása a XVIII. századi tanügyünk fejlődésére, Vác, 1887.
A humanisták és scholastikusok küzdelme a XVI. sz. elején, Bp., 1895;
A gyermeknevelés : V. László magyar király számára / írta Aeneas Sylvius Piccolomini; ford. és jegyz. Acsay Antal. – Budapest : Franklin Társulat, 1898. – 146, [1] p.
A renaissance Itáliában, Bp., 1905. Digitalizált változat
Lubrich Ágoston emlékezete, Bp., 1905.

Források:
Kecskeméti életrajzi lexikon
Wikipédia

A kép forrása:
Balanyi György: Acsay Antal. In: Magyar piaristák a XIX. és XX. században / szerk. Balanyi György. – Budapest, 1943. A fejezet digitalizált változata

A kecskeméti piarista iskola története (1714-1948)

Ittzés Ádám iskolatörténet 2023.01.07.2023.03.05.piaristák

1714-ben érkezik először két piarista Kecskemétre Koháry István gróf megbízottjával. Arról tájékozódnak, hogy hol lehet majd építkezni, kijelölik azt a telket, ahol ma a rendház és a templom áll. Koháry a telek adományozásán túlmenően harmincezer aranyforintot helyezett letétbe alapítványként, melynek kamatait fordíthatták a piaristák kecskeméti működésükre. Az összeg nagyságát mutatja, hogy ebben az időben a város évi ezernégyszáz forint adót fizetett Kohárynak, mint földesúrnak.

Magyarországi honosítás — A Piarista Rend magyarországi honosítása, 1715

Oklevél, 1715 — A kecskeméti alapítást megerősítő királyi oklevél, 1715

Munkájukat 1715-ben kezdték meg a piaristák a városban, bár ekkor még se rendházuk, se templomuk, sem iskolájuk nem volt. Az első évtizedben átmeneti épületekben éltek és tanítottak. Kezdetben a Mária Társulat, a mai színház helyén álló épületében kaptak szállást meglehetősen szegényes körülmények között. A tanítást pedig a ferencesek elemi iskolájának átvételével kezdték meg 63 tanulóval. A lakásuk egyetlen terem volt, amelyiket középütt egy hatalmas faoszlop tartott, hogy össze ne rogyjon. Fölszerelés nem volt, három ágyat a városházától kaptak használatra.

1720–1724 között épült fel, első épületük, a mai rendház, mely akkoriban az iskolának is helyet adott. A földszinten folyt a tanírás, az emeleten laktak a szerzetes-tanárok.

A Szentháromság tiszteletére szentelt templomuk pedig 1729-től több fázisban épült, de csak az alapkőletétel után 36 évvel, 1765-re készült el teljesen.

Festmény a piarista épületegyüttes Jókai utcai frontjáról

A templombelső

Az 1739-es pestisjárvány idején, amikor Kecskemét lakosságának csaknem egyharmada életét vesztette, a piaristák önfeláldozóan látták el lelkészi feladataikat. Önfeláldozásuk szó szerint is érthető, hiszen az akkor Kecskeméten élő hat piaristából négyen maguk is a járvány áldozatai lettek.

Szentháromság-oszlop — Az1739-40-es pestisjárvány emlékére állított Szentháromság oszlop.

Az iskola bővülésével az épületegyüttes is folyamatosan bővült.

Rajz, 1806 — Rajz a piarista épületekről, 1806-ból

Az iskola neves tanulói voltak a 19. században többek között: Katona József (1791–1830), Táncsics Mihály (1799–1884), Hornyik János (1812–1885) történetíró, Horváth Cirill (1804–1884) piarista szerzetes, egyetemi tanár és testvére Horváth Döme (1819–1899) országgyűlési képviselő, valamint Klapka György (1820–1892) is.

Táncsics Mihály visszaemlékezéséből:

„Kecskeméten, az első latin iskola küszöbén beléptem 1813-ban. Ekkor már 24 éves, bajuszos, érett korú ifjú, tulajdonképpen férfiú valék. A sok apró gyerek közül úgy tűnhettem ki, mint szamár a juhok közül. Csúfoltak, de én azzal nem törődtem. Harmadik iskolám bevégeztével Kecskemétet otthagyám, főképp azért, mert az igazgató mindig csak per „kend” szólított. – Azt természetesen senki sem tudta, hogy már a börtönben megérlelődött bennem az az eszmém, hogy ha boldogulni akarunk, minden más címet a kend-en kívül el kell törülnünk.”

A tanulók a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből érkeztek. Voltak köztük a magyar identitásukat és a magyar nyelvismeretet erősíteni kívánó nemes ifjak, akiket elsősorban a piaristák nemzeti elkötelezettsége vonzott. Ilyen volt Klapka György is, aki így emlékezik vissza:

„Aztán Kecskemétre mentem, hogy ott megtanuljam a magyar nyelvet, amely az akkori pozsonyi országgyűlés végzései értelmében minden magyar honpolgárra nézve elkerülhetetlen szükséggé vált.”

A szegényebb családok gyermekei közül is sokan tanultak az iskolában, hiszen a piarista rend a szegények segítését is felvállalta. Erre szolgált az ún. szegények kasszája.

Az 1848-49-es szabadságharc idején felfüggesztették az oktatást, hiszen a diákok és a kispapok többsége katonának állt. Az épületben átmenetileg katonai kórház működött. A szabadságharcban szolgáló kecskeméti piaristák közül kiemelkedik Erdősi Imre (1814–1890), a branyiszkói csata hőse, későbbi kecskeméti házfőnök, akinek a nevét ma a rendház melletti utca viseli.

Guyon Richárd, akinek hadosztályában Erdősi Imre szolgált

Erdősi Imre a Branyiszkói ütközetben, 1849. január 5.

1849-ben a bevonuló osztrákok kisajátították a rendházaz. A piaristák kénytelenek magánházakhoz költözni. Két év múlva kapták vissza rendházukat, ám ekkor is csak részben. Az egész épületet csak 1859-ben vehették újra birtokukba.

Palotai József piarista tartományfőnök 1848-49-ben

1857-ben Ferenc József császár és felesége látogatott Kecskemétre. Az uralkodó pár – előre nem tervezett módon – néhány percre a piarista iskolába is benézett.

"Üdvözlégy Császárunk!" — „Üdvözlégy Császárunk!” Ferenc József két látogatása Kecskeméten

A kezdetben csak elemi iskolaként működő intézmény lassan felsőbb osztályokkal bővült, idővel öt-hat osztályos gimnáziummá épül ki, ám a teljes, nyolcosztályos képzést, azaz a főgimnáziumi rangot csak a 19. század második felében érik el.

Főgimnázium, ma kollégium — A főgimnázium (ma kollégium) 1860-61-ben épült épülete

Az első érettségi vizsgákra csak 1862-ben került sor.

Érettségiztetők — Az első kecskeméti érettségi bizottságok egyike

Tabló, 1905 — Az első fennmaradt tabló, 1905

1860–63 között épült fel az iskola új, főgimnáziumi szárnya, ahol ma a kollégium működik. Az épület cserepezésére 1860 végén került sor, amely az építkezés egyik mérföldkövének számított. Ez alkalomból az építkezők a Szózatot énekelték és nemzeti zászlók is lobogtak, ami az akkori politikai helyzetben, a szabadságharc leverését követő abszolutizmus idején nem volt veszélytelen. Egy korabeli feljegyzés így írja le a történteket:

A lelkesítő Szózat hatalmas zengedezése annyira meghatotta az átellenben szállásoló megyefőnök idegzetét, hogy a városnak a helyszínen lévő elöljárósága közül néhányat magához parancsolt és a legdurvább szavakkal hadonászta ki előttük üres lélekfortyanásait.”

Hozzá kell tenni, hogy az eset következtében – köszönhetően az enyhülőben lévő politikai helyzetnek – végül a szóban forgó elöljárót idő előtt nyugdíjazták.

Az építkezések tovább folytatódtak. 1888-ban tornacsarnokot építettek. 1896-ban pedig az iskolaépület egy újabb szárnyát avatták fel.

Tantestületi csoportképek

Osztályképek

7. osztály, 1900 — A 7. osztály az 1900-1901-es tanévben.

Kispapok képzése

1731. és 1849. között Kecskeméten működött a piaristák noviciátusa, vagyis a frissen a rendbe lépő fiatalok itt töltötték tanuló éveiket. 1867 és 1920 között pedig már az ún. studenseket, a felszentelésre készülő a piarista papnövendékeket képezték itt.

Piarista papnövendékek, 1866 — Kecskeméti studensek (papnövendékek) 1866-ból

Piarista papnövendékek, 1881 — Piarista studensek (papnövendékek) 1881-ben

Az itt tanult studensek közül kiemelkedik Sík Sándor (1889–1963) későbbi piarista tartományfőnök, költő, irodalomtörténész.

Az I. világháború idején lefoglalták az iskola épületét, ezért a tanítás egészen 1920-ig a református Ókollégiumban folyt.

A Tanácsköztársaság 133 napja az egyházak, szerzetesrendek, így a piaristák számára is nehéz időszak volt. Kecskeméten volt piarista papnövendék Faber Oszkár (1879-1945) is, aki később kilépett a rendből és a Tanácsköztársaságban ateista egyházpolitikusként vállalt szerepet.

Faber Oszkár, 1899 — Faber Oszkár studensként a kecskeméti rendház folyosóján, 1899/1900

Rajz 1919 — A kommunizmus szörnyei a piarista rendet fenyegetik. Megyer (Menczer) József (1900– 1972) kecskeméti piarista studens rajza a stúdiumi önképzőkör 1919. március 25-i ünnepségének jegyzőkönyvéhez.

A két világháború közötti időszak ismét fejlődést hozott a kecskeméti piarista oktatás számára. A tanulmányok mellett a diákok szabadidős tevékenységeire is gondot fordítottak. Ezt szolgálta az aktív cserkészélet is.

Énekkar, 1934 — Az iskola énekkara 1934-ben

Ekkor, 1930-tól ’33-ig épült a gimnázium mai épülete, melynek felavatására 1934-ben került sor.

Sebes Ferenc és Hültl Dezső — **Sebes Ferenc** tartományfőnök és **Hültl Dezső** mérnök, 1933

Gimnázium, 1933 — A gimnázium új épülete, 1933

Az új gimnázium épületét eredetileg a rendház kertjébe tervezték volna, de Klebelsberg Kuno kultuszminiszter így nyilatkozott:

Egy piarista gimnázium nem állhat mellékutcában”

A II. világháború idején, 1942-től ismét lefoglalták az épületet. A tanítást az Újkollégiumban folytatták a reformátusokkal párhuzamosan, délelőtt-délutáni váltásban.

1944 októberében teljesen kiürítették a várost, így a tanítás is szünetelt. Az oktatást változó helyszíneken tudták újraindítani. Hol a rendházba, hol az Angolkisasszonyoknál, hol magánházaknál tanítottak. Saját épületükbe csak 1947-ben költözhettek vissza.

Osztálykép, 1940 — Az 1939-47 közötti osztály 1940-ben

Osztálykép, 1944 — Az 1939-47 közötti osztály 1944-ben

Osztálykép, 1946 — Az 1939-47 közötti osztály 1946-ban

A háború utáni időkben a kecskeméti gimnáziumok – a megfogyatkozott diák- és tanári létszám, valamint az anyagi nehézségek miatt – egyesítve működött.

1948-ban az összes egyházi iskolát államosították. Ezzel a kecskeméti piarista oktatás is megszűnt. 1950-ben azonban a kommunista hatalom által engedélyezett nyolc katolikus iskola egyikeként a kecskeméti Piarista Gimnázium is újraindulhatott, bár az 1990-es rendszerváltásig korlátozott körülmények között, egy állami általános iskolával „társbérletben, de mindvégig működhetett. Ez az időszak azonban már nem tartozik tárgyunkhoz.

A Piarista Gimnáziummal közös épületben működő Jókai Mór Általános Iskola bejárata

Kecskeméti Református Jogakadémia

Ittzés Ádám iskolatörténet,oktatástörténet 2020.05.27.2023.01.17.

A jogakadémiának otthont adó ó kollégium épülete
Képeslap Sebestyén Imre gyűjteményéből

A jogakadémia egy 1949-ig létező, a tudományegyetemek jogi karán megszerezhetőnél alacsonyabb jogi felsőoktatási forma volt. Az itt elérhető végzettség nem adott doktorátust, de bizonyos közigazgatási pozíciók betöltéséhez elegendő volt, valamint feljogosított a doktori szigorlat letételére, melynek birtokában már az egyetemi képzettséggel azonos jogokat biztosított. Az akadémiákon, csakúgy, mint az akkori egyetemi jogi karokon, a képzés ideje 4 év volt. Állami és felekezeti jogakadémiák egyaránt léteztek. Ezek egyike volt az 1831-ben alapított Kecskeméti Református Jogakadémia.

A kecskeméti egyházközség kérésére a Dunamelléki Egyházkerület közgyűlése már 1828-ban döntött az új intézmény felállításáról. A jogászképzés alapjainak lerakása Tatai András vezetésével kezdődött meg. Ezekben az években a kecskeméti református főiskola tanárai voltak még többek között: Tömöri Szabó Sándor és Karika János >> is. Ekkoriban azonban nem csupán jogi képzés folyt felsőoktatási szinten a kecskeméti református intézményben. Teológiát és bölcsészeti tárgyakat már korábban is oktattak.

Az intézmény első rendes jogtanára Vállaji Sípos Imre volt, aki 1835-től tanított magyar köz- és magánjogot, büntető-, illetve kereskedelmi jogot.

A jogakadémia 1849-ig, a szabadságharc bukásáig működött, majd az abszolutizmus idején néhány évig szünetelt. 1861-től azonban újra elindulhatott a jogi képzést Kecskeméten.

Egy 1874-ben kiadott rendelet az egyetemeket átalakította, megszigorította a jogakadémiák működését. A megváltozott feltételek – több és képzettebb tanár, külön-külön tanszékek az egyes jogágak számára – biztosítását az egyházközség és az egyházkerület nem tudta anyagilag vállalni. A város azonban fontosnak tartotta a felsőoktatási intézmény fennmaradását, ezért segítséget nyújtott, vállalva három új tanár fizetését. Ezzel együtt a város is beleszólást nyert az intézmény működtetésébe, így a jogakadémiát irányító testületben a három társfenntartó: az egyházközség, az egyházkerület és a városi tanács képviselői kaptak helyet. Az átalakítás sikeres volt, így a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1875. május 19-i rendeletével teljes állam- és jogtudományi karrá nyilvánította az intézményt.
1880-ban az egyházközség anyagi gondokra hivatkozva ismét meg akarta szüntetni a jogakadémiát. A város azonban továbbra is fontosnak tartotta, hogy a Kecskemét rangjához és művelődéséhez hozzájáruló felsőoktatási intézmény talpon maradhasson, ezért még egy tanár fizetését átvállalta. A városi tanács a későbbiekben is bizonyította, hogy szívén viseli az intézmény sorsát, és az évről évre egyre növekvő fenntartási költségeknek mind nagyobb hányadát vállalta át az egyháztól.

Az iskola legnevesebb növendéke, Jókai Mór 1842 és 1844 között volt a kecskeméti jogakadémia hallgatója. Mikszáth Kálmán Jókai életéről írott művében így idézi fel az akkori főiskolai életet:

„Az új főiskola is latinos szellemű volt, de mégsem annyira vaskalapos, mint a többi. Ami a helyrajzi viszonyoknak és a városi cívisek egészséges, reális gondolkozásának természetes következménye. Ameddig csak az ég pereme tart, ameddig csak kecskeméti fuvaros vagy kereskedő járt a világ négy vége irányában, mindenütt magyarul beszélnek, hát minek, kinek az a latin nyelv? Aztán a város cívise is mind olyan egyforma, szép mándlis, gömbölyű magyar ember valamennyi, nincs itt feudális úr, mint Pápán, se tíz-húsz Salva Gvardia, mint Komáromban, nem akar itt senki se lejjebb lenni, se feljebb lenni a másiknál, hát mire való volna ide akármilyen hókuszpókusz? A vaskalaposságot itt ugyan hiába próbálgatnák a professzor urak., mert itt egy kalap alatt van az egész város apraja-nagyja. Olyan város volt ez a Kecskemét akkor, hogy még a nemese is polgárságért folyamodott. Aki az egészséges tésztába esett, maga is tésztává vált. Ilyen sors érte itt a tisztelendő professzor urakat is.
A diákéletnek amellett, hogy szabadabb volt, mint bárhol másutt, még megvoltak némi középkorias cirádái. A kollégiumban bennlakók voltak a togátusok, a kintlakók a publikus diákok, többnyire úrfiak. Bagó-diákoknak a kicsinyeket hívták. A tóga sokat ért, mert jövedelmezett is. A togátusok eljártak a temetésekre s ezért pénzt kaptak. Ha kabátosan és cilinderesen jelentek meg, akkor öt garas (harminc fillér) járt ki nekik fejenkint; hanem ha a tógában pompáztak, az már tíz garasba került. A temetéspénzeket Tatai osztogatta ki az év végén.” (Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora>>)

Id. Trócsányi László csaknem 90 évvel Jókai után volt az intézmény hallgatója. Ő így emlékezik:

„Egy-egy előadáson kb. 20-25-en vettünk részt, minthogy az előadások hallgatása nem volt kötelező. De akik ott voltunk, egymáshoz az utat rövidesen megtaláltuk, és csakhamar kis közösséggé kovácsolódtunk össze. Az az összetartó erő, amelynek a kecskeméti Jogakadémián tanúja voltam, feltehetően a többi Jogakadémián is tapasztalható volt.” (A kecskeméti jogakadémia múltja. In: Ötödfélszáz esztendők>>)

1948-ban az egyház iskolák államosítása a jogakadémiákra is kiterjedt, majd egy év múlva fel is számolták ezt az intézményi formát. E döntés nyomán közel 120 év után megszűnt a jogászképzés Kecskeméten.

Az 1990-es években néhány évig a Károli Gáspár Református Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kihelyezett tagozata működött a jogakadémia hajdani épületében, ilyen módon felelevenítve a kecskeméti jogászképzés hagyományait.

Felhasznált irodalom:
A Kecskeméti Református Jogakadémia múltja / Antalóczy Péter
In: Ötödfélszáz esztendők. – Kecskemét : Kecskeméti Református Egyházközség, 2014. – p. 32-33. : ill.
Tovább a katalógushoz>>

A Kecskeméti Református Jogakadémia története : 1875-1949 / Homicskó Árpád Olivér et al. – Budapest : Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2019
Tovább a katalógushoz>>
A teljes könyv>>

A Református Jogakadémia története az évkönyvek tükrében / Bálintné Mikes Katalin
In: Bács-Kiskun megye múltjából, 8. k. – Kecskemét : Bács-Kiskun Megyei Lvt., 1983. – p. 6-28.
Tovább a katalógushoz>>
A teljes szöveg>>

A közművelődés Kecskeméten a dualizmus korában / Kemény János, Pintér Ilona
In: Bács-Kiskun megye múltjából, 9. k.. – Kecskemét : Bács-Kiskun Megyei Lvt., 1987. – p. 5-85.
Tovább a katalógushoz>>
A teljes szöveg>>

1949/1950. tanév

Virág Barnabás iskolatörténet,oktatástörténet 2020.05.27.2022.09.09.

M. Bodon Pál játékos előkészítője Nagykőrösi utcai lakásán (2)

Molnár Zoltánné Raáb Erzsébet 1906-ban Makón született. Zongora szakon végzett a Zeneművészeti Főiskolán, majd Kispesten, Gyöngyösön és Nagyváradon tanított. 1949. szeptember közepén a kecskeméti zeneiskola igazgatója lett, és 1955-ig látta el ezt a feladatot. 1952-ben házasságot kötött a festőművész Molnár Zoltánnal, aki kiváló hangszerész is volt. 1955-ben Budapestre költöztek. 2002-ben, életének 97. évében hunyt el, temetése 2003. február 20-án volt. (3)

Interjú Raáb Erzsébet igazgatónővel a Kecskeméti Lapok
1949. november 27-i számában (5)

Zeneoktatói Munkaközösség 1950 körül. Dr. Héjjas Pálné, Puky Margit, Szabadi Sándor, Raáb Erzsébet, Mihó Ida a Városi Zeneiskola tanárai voltak. Érdekes, hogy Dr. Váradi Sándorné – aki igen aktív munkaközösségi oktató és a csoport gazdasági ügyintézője volt, s már 1949-ben is tanított – nem szerepel ezen a fotón.
1. sor: Dr. Héjjas Pálné, Kékesi János a munkaközösség vezetője,
B. Kiss Lászlóné, Papp Mária, Puky Margit, Szelei Ervin
2. sor: Faragó Lászlóné, Szabadi Sándor, Raáb Erzsébet a zeneiskola igazgatója,
Mihó Ida, Gallatz Irma (7)

1950. április 1-jei tanári hangverseny hírül adása a Kecskeméti Lapokban (8)

Forrás:

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

1948/1949. tanév

Virág Barnabás iskolatörténet,oktatástörténet 2020.05.27.2022.09.09.

A Kecskeméti Lapok 1948. október 28-i száma egy zenei bizottság létrejöttéről számolt be, melynek feladata a zeneiskola működésének, az ott folyó munkának a vizsgálata volt (1)

Dékány Ilona emléklapja az 1949. április 11-13 között, Debrecenben megrendezett Bartók-versenyen való részvételéért (2)

Az 1949. május 29-i évzáró növendékhangverseny műsora (3)

Forrás:

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

1947/1948. tanév

Virág Barnabás iskolatörténet,oktatástörténet 2020.05.26.2022.09.09.

Az új Kecskeméti Kamarazene Társaság: Nemesszeghy Lajos, Tóth Endréné, Dr. Feszler György, Puky Margit, Dankó Géza (1)

A Kecskeméti Kamarazene Társaság első hangversenyének műsora (2)

Zenetanárok közreműködésével zajlott az 1947. december 14-i adventi hangverseny (3)

Az 1948. június 2-i növendékhangverseny műsora (4)

A növendékhangverseny sajtóvisszhangja (5)

Forrás:

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

1946/1947. tanév

Virág Barnabás iskolatörténet,oktatástörténet 2020.05.26.2022.09.09.

Tanév eleji tájékoztató Dél-Pestmegye 1946. augusztus 29-i számában (1)

Az 1947. május 21-i növendékhangverseny műsora (2)

Forrás:

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

1945/1946. tanév

Virág Barnabás iskolatörténet,oktatástörténet 2020.05.26.2022.09.09.

Az 1945. szeptember 16-i magyar-orosz díszhangverseny műsora (1)

A helyi sajtó beszámolója a magyar-orosz díszhangversenyről (2)

Az 1946. június 29-i növendékhangverseny műsora (3)

Tudósítás a pedagógusok 1946. június 26-i hangversenyéről és Kabalevszkij kecskeméti látogatásáról (4)

Forrás:

Kecskeméti Lapok, II. (LXXVIII.) évf., 75. sz., 1945.09.16., p. 3.
Kecskeméti Lapok, II. (LXXVIII.) évf., 78. sz., 1945.09.27., p. 2.
Palotás József (szerk.): A kecskeméti M. Bodon Pál Zeneiskola, Kecskemét : M. Bodon Pál Zeneiskola, 2000., p. 109.
Dél-Pestmegye, I. évf., 15. sz., 1946.06.30., p. 3.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

1942/1943. tanév

Virág Barnabás iskolatörténet,oktatástörténet 2020.05.26.2022.09.09.

Forrás:

Kecskeméti Közlöny, XXV. évf., 41. sz., 1943.02.20., p. 6.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

1941/1942. tanév

Virág Barnabás iskolatörténet,oktatástörténet 2020.05.26.2022.09.09.

Kecskemét thj. város zeneiskolájának évkönyve 1941-1942. (1)

Tantermi problémák miatt csak később, szeptember 29-én lehetett megkezdeni az 1941/1942-es tanévet. A beiratkozók száma az előző évi 98 után 114 volt, ami év végére 103-ra csökkent.

Tanév közben, 1941. december 10-én elhunyt az iskola 17 éves hegedű tanszakos növendéke, Kocsák Dezső. Majdnem duplájára – 36-ról 62-re – emelkedett a játékos előkészítő osztály tanulóinak száma.

Vásárhelyi Zoltán december 20-tól a tanév végéig szabadságon volt, helyettesítését Nemesszeghy Lajos látta el. M. Bodon Pál igazgatót április 23-tól ugyancsak a tanév végéig, betegszabadság miatt Puky Margit tanárnő helyettesítette. A tanárok távollétei miatt melléktárgyakon az 1941/1942-es tanévben sem osztályoztak, az eredmények azonban alig romlottak. A fúvós hangszerek, valamint a bőgő tanítása továbbra is szünetelt.

1942. február 12-én Mozart-hangversenyt rendeztek a Vöröskereszt helyi szervezetének javára az iskola valamennyi tanárának közreműködésével (2)

Az 1942. május 15-i növendékhangverseny műsora (3)

Forrás:

M. Bodon Pál (szerk.): Kecskemét thj. város zeneiskolájának évkönyve 1941-1942., Kecskemét : Kecskemét th. város, [1942].
Uo., p. 7.
Uo., p. 4-5.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

← Előző

Cookie	Duration	Description
cookielawinfo-checkbox-analytics	11 months	This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Analytics".
cookielawinfo-checkbox-functional	11 months	The cookie is set by GDPR cookie consent to record the user consent for the cookies in the category "Functional".
cookielawinfo-checkbox-necessary	11 months	This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookies is used to store the user consent for the cookies in the category "Necessary".
cookielawinfo-checkbox-others	11 months	This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Other.
cookielawinfo-checkbox-performance	11 months	This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Performance".
viewed_cookie_policy	11 months	The cookie is set by the GDPR Cookie Consent plugin and is used to store whether or not user has consented to the use of cookies. It does not store any personal data.

Tantestületi csoportképek

Osztályképek

Kispapok képzése

Tisztelt Látogató!