Prónai Antal

Prónai Antal, született Czeczkó Antal (Lissó, 1871. december 29. – Budapest, 1914. május 29.) tanár, irodalomtörténész, piarista szerzetes, katolikus pap.
1889-ben lépett be a piarista rendbe. A szerzetesi felkészülés éveit Kecskeméten töltötte. Itt fejezte be középiskolai tanulmányait. Kecskeméti évei alatt verseket is írt. Többek között a Katona József sírjánál c. alkalmi költeményt.
Teológiai tanulmányait Nyitrán végezte 1891-től, bölcsészdoktori fokozatot és tanári diplomát Budapesten szerzett 1896-ban. Rövid tanári pályája is a fővárosi piaristáknál telt, melynek fiatalon bekövetkezett halála vetett véget.
Irodalomtörténészként elsősorban az egykori piaristák irodalmi munkásságával, ezen belül is az iskoladrámákkal foglalkozott.

Digitalizált műve:
Dugonics András életrajza : A Dugonics-társaság jutalmával kitüntetett pályamunka / Prónai Antal. – Szeged : Dugonics Társaság, 1903. – [2], II, [21], 239[1] p., 2 t. ; 20 cm. (1 mell.) Digitalizált változat

Források:
Wikipédia
Prónai Antal / Ongrádi József. – In: Magyar piaristák a XIX. és XX. században : életrajzi vázlatok. – Budapest : Szent István Társulat, 1942. – p. 390-407. Digitalizált változat

Prónai Antal

Pintér Kálmán

Pintér (Pinthér) Kálmán (Tiszavárkony, 1854. ápr. 30. – Veszprém, 1902. nov. 8.) piarista szerzetes, katolikus pap, tanár, író, irodalomtörténész.
1867-től a gimnázium első hat évét a kecskeméti piaristáknál végezte. Ezt követően, 1871. április 8-án lépett be a piarista rendbe, így a gimnázium utolsó két évét már szerzetesnövendékként fejezte be Budapesten. 1878. június 28-án szentelték pappá, tanári diplomát pedig 1881-ben szerzett a budapesti egyetemen. 1882-ben már magyartanárként került vissza Kecskemétre, ahol hat éven át tanított. A tanítás mellett nyilvános felolvasásokat is tartott irodalmi, társadalmi és valláserkölcsi témákban. Szépirodalmi munkái jelentek meg a Kecskeméti Lapokban. Jóllehet 1888-tól a budapesti piaristáknál folytatta tanári pályáját, de kecskeméti kapcsolatai továbbra is megmaradtak. Erről tanúskodik, hogy 1892-ben a Kecskeméti Nagy Képes Naptárban látott napvilágot Katona Józsefről szóló tanulmánya, továbbá 1897-ben Calazanczi szelleme c. dramolettjét játszották a kecskeméti piarista diákok.
A későbbiekben fontos szerepet játszott a Vörösmarty-kultusz ápolásában. Egyik kezdeményezője volt a Vörösmarty-szobor felállításának, melyre 14 ezer koronát gyűjtött.
A századforduló táján megromlott egészségi állapota miatt mind a tanítástól, mind egyéb rendi feladataitól visszavonult. Utolsó éveit Veszprémben töltötte.

Főbb művei:

  • Vörösmarty realizmusa, Bp., 1891.
  • Szent László király a magyar népköltészetben, Bp., 1892.
  • Irodalmunk a millenniumig, Bp., 1896.
  • Magyar drámai mesék, Bp., 1899.

Digitalizált művei:

  • A színész (dramolette), Kecskemét, 1886. Digitalizált változat
  • A bölcselő elem Vörösmarty lyrai költeményeiben / írta Pintér Kálmán. – Budapest : Hunyadi Mátyás Intézet, 188[9]. – 31 p. Digitalizált változat
  • Grande chartreuse és a kartauziak / írta Vajda Viktor (Kecskemét : Tóth László Ny., 1889). – 62 p. Koll. Digitalizált változat
  • Szent-László király a magyar költészetben / Pintér Kálmán. – Budapest : Hunyadi Mátyás Intézet, 1892. – 99 p. Digitalizált változat
  • Katona Józsefről. – In: Kecskeméti Nagy Képes Naptár. – Kecskemét, 1892. Digitalizált változat
  • Mult és jövő : drámai kép / írta Pintér Kálmán (Budapest : Hornyánszky Viktor Könyvnyomdája, 1896). – 37 p. Digitalizált változat

Irodalom:

Kucserik Sándor

Kucserik Sándor; Kutserik (Lieszkó, 1804. jan. 24.—Vác, 1895. máj. 2.) piarista szerzetes, tanár, katolikus pap. Gimnáziumi tanulmányait Trencsénben és Tatán végezte. Magyarul is csak a gimnáziumi évek alatt tanult meg. 1822-ben lépett be a piarista rendbe. Vácon szentelték pappá 1830-ban. 54 éves tanári pályája során a piaristák számos iskolájában tanított hosszabb-rövidebb ideig. Leghosszabb állomáshelye Kecskemét volt. Itt 1862-től 14 évig, egészen nyugdíjazásáig tanított. 91 évesen Vácon hunyt el.

Művei

  • Ode rev. atque clar. patri Joanni Bapt. Grosser provincialis scholarum piarum assistenti … ad diem nominis oblata 1831. Vacii
  • Carmen lugubre in mortem illustr. ac magn. consiliarii aulici, comitatus Mosoniensis vice-comitis Stephani Németszeghy de Almás a collegio Magyar-Ovariensi S. Piarum. 1832
  • Carmen exc. ac ill. dno Aloysio 1. b. Mednyanszky de Medgyes, dum munus supremi comitis provinciae Nitriensis mense Septembri adiret, dicatum a scholis piis Nitriensibus anno 1838. Nitriae
  • Ode piis manibus exc., ill. ac rev. dni Josephi Vurum episcopi Nitriensis … dum eidem die X. Julii 1838. justa funebria solenni ritu persolverentur, devota a gymnasio scholarum piarum Nitriae Tyrnaviae
  • Gyász-vers, mellyel nagym. s főt. Vurum József nyitrai püspök urnak … 1838. máj. 2. történt halálát kesergik a nyitrai kegyes oskolák. Uo.
  • Ode exc. ac ill. dno Aloysio e l. b. Mednyánszky, dum i. commissionis literariae cum centrali censurae collegio junctae praesidium capesseret a scholis piis Hungaria et Transilvania oblata anno 1840. Budae
  • Ode honoribus adm. rev. ac exim. patris Joannis Bapt. Grosser, dum praepositus S. Piarum provincialis quartum eligeretur Pestini die 15 Augusti 1841.
  • Adm. rev. ac clar. patri Joanni Grosser clericorum regularium scholarum piarum per Hungariam et Transilvaniam praeposito provinciali … ad diem nominis 1844. Budae (költemény)
  • Ode honoribus … Joannis Bapt. Grosser, dum praepositus per Hungariam et Transilvaniam scholarum piarum provincialis concordibus suffragiis quintum eligeretur, Vacii die 18. Aug 1844. Uo.
  • Piis manibus… principis Josephi archiducis Austriae et incliti regni Hungariae ultra semiseculum palatini … die 13. Januarii 1847. vita funeti scolae piae provinciae Hungariae et Transilvaniae. Pestini, 1847 (költemény)

Források

Főgimnázium, ma kollégium

Nagy Alajos

Nagy Alajos (Gyöngyös, 1845. június 16. – Budapest, 1889. március 27.) piarista szerzetes, tanár, katolikus pap.
Elemi iskoláit és a gimnázium elsőéveit szülővárosában végezte, majd belépett az egri papi szemináriumba. Itt fejezte be gimnáziumi és végezte el teológiai tanulmányait. A papi hivatás mellett azonban a tanári pálya is vonzotta, ezért az egyházmegyei papság helyett a piarista rendet választotta. A rendbe 1867-ben lépett be, pappá 1869-ben szentelték. Az egyetemen filozófiát, magyar nyelv és irodalmat valamint klasszika filológiát tanult. 1872-ben tett tanári vizsgát, majd a fenti tárgyak gimnáziumi tanára lett. 1876-ban Kecskemétre helyezték, hogy az itt tanuló rendi növendékek (studensek) elöljárója legyen. Itt szigorításokat vezetett be a papnövendékek képzésében és a fegyelmi előírásokban, ami ellenállást is kiváltott növendékeiből, de Erdősi Imre tartományfőnök, a korábbi branyiszkói hős támogatta elképzeléseit. Nagy Alajos nevéhez fűződik a kecskeméti rendház kápolnájának felújítása. A helyreállított kápolna megáldására 1879. szeptember 14-én került sor. Kecskeméti működését követően 1880-tól a kolozsvári gimnáziumban folytatta tanári pályáját. Olaszországi utazásán a kereszténység legrégibb emlékeit tanulmányozta. Az 1880-as évek közepén idegrendszere tönkrement, ezért 1885-ben orvosai teljes nyugalmat rendeltek számára, így a tanítást sem folytathatta. A következő tanévben egy rövid időre még visszatért a tanításhoz, de állapota ismét rosszabbra fordult, ezért 1887 márciusában az irgalmasok fővárosi gyógyintézetébe került, ahol élete utolsó két évét töltötte. 1889. március 27-én halt meg.

Művei:

  • Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza s temetésének leírása; Rudnyánszky Ny., Pest, 1870
  • Hogyan kell a gyermeket hazaszeretetre nevelnünk? Eger, 1875
  • Ifjúságunk elszilajulása. Eger, 1877
  • Az iskola és az élet. Eger, 1881 (előbbi három munka különnyomat az Egri Népiskolából)
  • Futó pillantások társadalmi és irodalmi viszonyaink fölött. Írta Veridicus Severus. Bp., 1875
  • Kucserik Sándor kegyesrendi tanár 50 éves tanári jubileuma alkalmából tartott beszéde és Kucserik életrajza. Bp., 1878
  • Egyházi beszéd. Tartotta a kegyes tanítórendi ház megújított kápolnájának megáldatásakor Kecskeméten. 1879. szept. 14. Kecskemét, 1879. Digitalizált változat
  • Emlékezés Chelini Domokosról. Kecskemét, 1881
  • A modern paedagogia és jellemképzés. Eger, 1882 (különny. a Népiskolából)
  • Az ember, annak természete, lelke, tehetségei és végczélja, aquinoi szent Tamás tana szerint. Roulet de la Bouillerie Ferencz munkájának 3. kiadása után francziából ford. Bpest, 1882
  • A keresztény ifjú kalauza. Gondolatok és tanácsok… kiszemelve sz. Ferencz műveiből és életének történetéből. Francziából magyarítá. Bpest, 1885
  • Veridicus: Hol késik a kath. autonómia?; Hunyadi Ny., Bp., 1889

Források:

Nagy Alajos

Kövesi Lajos

Kövesi Lajos (Paloznak, 1876. nov. 11. – Bp., 1955. máj. 3.) piarista szerzetes, tanár, katolikus pap
Gimnáziumi tanulmányait Veszprémben és Budapesten végezte. 1894. júl. 27-én lépett be a piarista rendbe, 1900. ápr. 16-án tett örökfogadalmat, még ugyanebben az évben pappá is szentelték. 1902-ben magyar–latin tanári diplomát szerzett. Ezt követően 1907-ig Kecskeméten, majd 1907 és 1910 között Vácon tanított. 1910-től Szegeden tanár, 1916-tól Kisszebenben és Veszprémben házfőnök és iskolaigazgató. 1921-től pedig a budapesti piarista gimnázium igazgatója volt.

Fő művei:

  • Magyar Katolikus énekeink és énekeskönyveink a 17. században. Kecskemét, 1903. (Klny. kecskeméti r.k. főgimnázium értesítőjéből)
  • A boldogulás útja. Vác, 1909. (Klny. váci főgimnázium értesítőjéből)
  • A szerkesztés és fogalmazás módja. Gyakorlati mintákkal. Szeged, 1914. (Klny. szegedi piarista főgimnázium értesítőjéből)
  • A m. dolgozatírás titka. Bp., 1924. (Zászlónk diákkönyvtára, 91-92.)
  • Hogyan kell szavalni? Bp., 1924. (Zászlónk diákkönyvtára, 101-104.)
  • Vade mecum. Kalauz egy tanuló önneveléséhez. Bp., 1928. (Zászlónk diákkönyvtára, 88.)

Forrás:
Magyar Katolikus Lexikon

Laczkó Dezső Ágoston

Laczló Dezső Ágoston (Trencsén 1860. júl. 22. – Veszprém 1932. okt. 28.) Piarista tanár, geológus, paleontológus.

A nyitrai piaristáknál végzett gimnáziumi tanulmányait követően, 1877-ben lépett be a piarista rendbe. Nyitrai teológiai tanulmányait követően a budapesti egyetemen tanult, ahol 1883-ban föld- és természetrajz szakos diplomát szerzett.  Pályája kezdetén Privigyén, Debrecenben 1886-tól ’88-ig pedig Kecskeméten tanított. Ezt követően került Veszprémbe, ahol 32 évig, 1920-ban történt nyugdíja vonulásáig működött tanárként és iskolaigazgatóként.

Tanári pályája mellett természettudományos kutatásokkal is foglalkozott. Szerepet vállalt a Bakony és a Balaton környékének geológiai feltárásában. A Baloton vidékén összegyűjtött hatalmas leletanyaga sok őslénytankutató számára biztosított kutatási lehetőséget. Egyebek mellett a Kaukázusban is járt kutatóúton. Egyik legjelentősebb felfedezése a veszprémi Jeruzsálem-hegyen megtalált ősteknős.

1903-ban választották a Magyar Földrajzi Társaság levelező tagjává. Ugyanebben az évben alapította meg a Veszprém vármegyei múzeumot, mely ma a nevét viseli.

Több kőzetet is elneveztek róla: Trachyceras (Anolcites) Laczkói Dien., Dinarites Lackói Arth., Hybodus Laczkói Jaek, Megalodus Laczkói Hoernes.

Főbb művei

  • A gerinces állatok csontrendszerének fejlődése (Debrecen, 1885)
  • Geológiai jegyzetek a Kaukázusból (In: Déchy Mór: Kaukázus, Bp., 1907)
  • A veszprémi Szentbenedek-hegy története (Veszprém, 1908)
  • Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I., 1. rész. Geológiai függelék 1. Bp., 1911)
  • A lineáris congruentia-csoport és a négyzet-maradékok eloszlása (Bp., 1928)
  • Őstörténeti adatok a Balaton környékéről (Bp., 1929)

Források:
Kecskeméti életrajzi lexikon
Wikipédia
Laczkó Dezső : 1860-1932 / Kanszky Márton. – In: Magyar piaristák a XIX. és XX. században / … szerk. Balanyi György . – Budapest : Szent István Társulat, 1942. – p. 340-349.

Laczkó Dezső

Arányi Ágost

Arányi Ágost (Pest, 1841. szept. 28.– Kecskemét, 1906. máj. 30.) piarista tanár.
Középiskolai tanulmányait a kecskeméti és a nagyszombati piaristáknál végezte. Ezt követően lépett be a piarista rendbe. Teológiai tanulmányait követően 1867. február 25-én szentelték pappá. Tanári pályáját – a váci próbaév után – Szegeden kezdte, ahol 15 évig tanított hittant, magyart, latint és németet a piarista főgimnáziumban Ezután 4 évig tanított a temesvári piaristáknál, majd 1890-ben Kecskemétre került. Itt 16 évig, 1906-ban bekövetkezett haláláig tanított. Az iskolai szünetekben szinte egész Európát beutazta. Úti élményeiről és külföldi tapasztalatairól később megjelent írásaiban számolt be.

Főbb művei:

  • Lessing mint drámaköltő, In: Szegedi főgimn. Ért., 1874.
  • Az emberi nyelv eredete, In: Szegedi Híradó 1875. 36-39. sz.
  • A jégesőről, In: Szegedi Híradó, 1887. 20-22. sz.

Adatforrás :
Kecskeméti életrajzi lexikon.- 20. p.
Gulyás Pál : Magyar írók élete és munkái.- 1.- 791. p.

A kecskeméti Piarista Gimnázium

Acsay Antal

Acsay Antal (Felsőalpár, 1861. okt. 28.—Bp., 1918. szept. 10,) piarista tanár, egyetemi magántanár, író.
Iskolai tanulmányait Kecskeméten végezte, s itt lépett be a piarista rendbe.
Noviciátusa és felsőfokú tanulmányai végeztével egy évig alma materében tanított, majd 1888 és 1897 között a budapesti papnevelő- és tanárképző főiskola tanára volt. 1897-től a budapesti egyetem bölcsész karán neveléstörténetet tanított, emellett 1907-től a hittudományi karon a keresztény neveléstudomány előadója is volt.
Pedagógiai, neveléstörténet, filológiai és teológiai munkái jelentek meg tudományos folyóiratokban és lapokban. Emellett fordítói tevékenységet is folytatott. Fordításai közül kiemelkedik II. Pius pápa (Aeneas Sylvius Piccolomini, 1405–1464) Gyermeknevelés c. művének jegyzetekkel ellátott fordítása.

Főbb művei:
A magyarországi kegyestanítórend befolyása a XVIII. századi tanügyünk fejlődésére, Vác, 1887.
A humanisták és scholastikusok küzdelme a XVI. sz. elején, Bp., 1895;
A gyermeknevelés : V. László magyar király számára / írta Aeneas Sylvius Piccolomini; ford. és jegyz. Acsay Antal. – Budapest : Franklin Társulat, 1898. – 146, [1] p.
A renaissance Itáliában, Bp., 1905. Digitalizált változat
Lubrich Ágoston emlékezete, Bp., 1905.

Források:
Kecskeméti életrajzi lexikon
Wikipédia

A kép forrása:
Balanyi György: Acsay Antal. In: Magyar piaristák a XIX. és XX. században / szerk. Balanyi György. – Budapest, 1943. A fejezet digitalizált változata

Bolla Márton

Bolla Márton (Sümeg, 1751. április 14. – Pest, 1831. november 7.) szülei Bolla István és Eperjessy Zsuzsanna voltak. Bolla Imre György néven született, a „Márton” keresztnevet szerzetesi névként vette fel kecskeméti noviciátusa idején.

Gimnáziumi tanulmányait a pesti piaristáknál végezte, majd 1769-ben belépett a rendbe. Novicius éveit Kecskeméten töltötte. Itt felkészültségét és magatartását kiválóra értékelték Rövid ideig Nagykanizsán tanított, majd Nyitrán tanult teológiát, ahol 1775-ben pappá is szentelték.

1776-tól a kolozsvári gimnáziumban, 1784-től ugyanott a líceumban tanított történelmet. Később ő lett az intézmény igazgatója is. 1797 és 1799 között a piaristák kolozsvári házfőnöke volt. Ezt követően került Vácra, ahol 1806-ig vezette a piarista gimnáziumot. Ezt követően – tanári pályáját megszakítva – bekerült a magyarországi piarista rendtartomány vezetésébe. 1806–1809 között a tartományfőnök tanácsosa, 1809–1812 között tartományfőnök helyettes, ezt követően 1831-ben bekövetkezett haláláig tartományfőnök volt.

A világtörténelem mellett Erdély művelődéstörténetével, az erdélyi románok történetével is foglalkozott. Világtörténeti tankönyve (Primae lineae historiae, 1798–1799) az első ilyen jellegű tankönyv volt magyar nyelven. Ebben a hagyományos politika- és hadtörténet mellett nagy hangsúlyt helyezett a művelődéstörténetre is.

Digitalizált műve:

Primae lineae historiae universalis …
Bolla Márton … egyetemes világtörténetének főbb vonalai / ford. Schröck Ferencz. – Pesten : Kilián György, 1847-1848 (Kecskemét : Szilády K. Ny.). – 3 köt.
1. köt.
2. köt.
3. köt.

Felhasznált irodalom:
Papp László: Bolla Márton. In: Magyar piaristák a XIX. és XX. században / szerk. Balanyi György. – Budapest, 1943. A fejezet digitalizált változata
Wikipédia
A kép forrása: A kecskeméti piarista iskola 300 éve, 1714–2017. – Kecskemét, 2017.

Bolla Márton

A kecskeméti piarista iskola története (1714-1948)

1714-ben érkezik először két piarista Kecskemétre Koháry István gróf megbízottjával. Arról tájékozódnak, hogy hol lehet majd építkezni, kijelölik azt a telket, ahol ma a rendház és a templom áll. Koháry a telek adományozásán túlmenően harmincezer aranyforintot helyezett letétbe alapítványként, melynek kamatait fordíthatták a piaristák kecskeméti működésükre. Az összeg nagyságát mutatja, hogy ebben az időben a város évi ezernégyszáz forint adót fizetett Kohárynak, mint földesúrnak.

Koháry István
Koháry István
Magyarországi honosítás
A Piarista Rend magyarországi honosítása, 1715
Oklevél, 1715
A kecskeméti alapítást megerősítő királyi oklevél, 1715


Munkájukat 1715-ben kezdték meg a piaristák a városban, bár ekkor még se rendházuk, se templomuk, sem iskolájuk nem volt. Az első évtizedben átmeneti épületekben éltek és tanítottak. Kezdetben a Mária Társulat, a mai színház helyén álló épületében kaptak szállást meglehetősen szegényes körülmények között. A tanítást pedig a ferencesek elemi iskolájának átvételével kezdték meg 63 tanulóval. A lakásuk egyetlen terem volt, amelyiket középütt egy hatalmas faoszlop tartott, hogy össze ne rogyjon. Fölszerelés nem volt, három ágyat a városházától kaptak használatra.


1720–1724 között épült fel, első épületük, a mai rendház, mely akkoriban az iskolának is helyet adott. A földszinten folyt a tanírás, az emeleten laktak a szerzetes-tanárok.

Rendház
Rajz az L-alakú épületegyüttesről
Rendház
A piarista rendház épülete napjainkban


A Szentháromság tiszteletére szentelt templomuk pedig 1729-től több fázisban épült, de csak az alapkőletétel után 36 évvel, 1765-re készült el teljesen.

Festmény
Festmény a piarista épületegyüttes Jókai utcai frontjáról
Festmény
Festmény a piarista templom tornyáról
Piarista templom
Piarista templom

A templombelső

Templombelső
A templom oltára
Templombelső
Az oltártér lépcsője
Piarista templom orgonája
Piarista templom orgonája


Az 1739-es pestisjárvány idején, amikor Kecskemét lakosságának csaknem egyharmada életét vesztette, a piaristák önfeláldozóan látták el lelkészi feladataikat. Önfeláldozásuk szó szerint is érthető, hiszen az akkor Kecskeméten élő hat piaristából négyen maguk is a járvány áldozatai lettek.

Szentháromság-oszlop
Az1739-40-es pestisjárvány emlékére állított Szentháromság oszlop.


Az iskola bővülésével az épületegyüttes is folyamatosan bővült.

Rajz, 1806
Rajz a piarista épületekről, 1806-ból

Az iskola neves tanulói voltak a 19. században többek között: Katona József (1791–1830), Táncsics Mihály (1799–1884), Hornyik János (1812–1885) történetíró, Horváth Cirill (1804–1884) piarista szerzetes, egyetemi tanár és testvére Horváth Döme (1819–1899) országgyűlési képviselő, valamint Klapka György (1820–1892) is.

Katona József
Katona József
Hornyik János
Hornyik János
Horváth Cirill
Horváth Cirill
Horváth Döme
Horváth Döme

Táncsics Mihály visszaemlékezéséből:

Táncsics Mihály

„Kecskeméten, az első latin iskola küszöbén beléptem 1813-ban. Ekkor már 24 éves, bajuszos, érett korú ifjú, tulajdonképpen férfiú valék. A sok apró gyerek közül úgy tűnhettem ki, mint szamár a juhok közül. Csúfoltak, de én azzal nem törődtem. Harmadik iskolám bevégeztével Kecskemétet otthagyám, főképp azért, mert az igazgató mindig csak per „kend” szólított. – Azt természetesen senki sem tudta, hogy már a börtönben megérlelődött bennem az az eszmém, hogy ha boldogulni akarunk, minden más címet a kend-en kívül el kell törülnünk.”


A tanulók a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből érkeztek. Voltak köztük a magyar identitásukat és a magyar nyelvismeretet erősíteni kívánó nemes ifjak, akiket elsősorban a piaristák nemzeti elkötelezettsége vonzott. Ilyen volt Klapka György is, aki így emlékezik vissza:

Klapka György

„Aztán Kecskemétre mentem, hogy ott megtanuljam a magyar nyelvet, amely az akkori pozsonyi országgyűlés végzései értelmében minden magyar honpolgárra nézve elkerülhetetlen szükséggé vált.”


A szegényebb családok gyermekei közül is sokan tanultak az iskolában, hiszen a piarista rend a szegények segítését is felvállalta. Erre szolgált az ún. szegények kasszája.


Az 1848-49-es szabadságharc idején felfüggesztették az oktatást, hiszen a diákok és a kispapok többsége katonának állt. Az épületben átmenetileg katonai kórház működött. A szabadságharcban szolgáló kecskeméti piaristák közül kiemelkedik Erdősi Imre (1814–1890), a branyiszkói csata hőse, későbbi kecskeméti házfőnök, akinek a nevét ma a rendház melletti utca viseli.

Erdősi Imre
Erdősi Imre
Guyon Richárd
Guyon Richárd, akinek hadosztályában Erdősi Imre szolgált
Branyiszkói ütközet
Erdősi Imre a Branyiszkói ütközetben, 1849. január 5.


1849-ben a bevonuló osztrákok kisajátították a rendházaz. A piaristák kénytelenek magánházakhoz költözni. Két év múlva kapták vissza rendházukat, ám ekkor is csak részben. Az egész épületet csak 1859-ben vehették újra birtokukba.

Piaristák 1848-49-ben
Piaristák 1848-49-ben
Piaristák 1848-49-ben
Piaristák 1848-49-ben
Palotai József
Palotai József piarista tartományfőnök 1848-49-ben


1857-ben Ferenc József császár és felesége látogatott Kecskemétre. Az uralkodó pár – előre nem tervezett módon – néhány percre a piarista iskolába is benézett.

Ferenc József és Erzsébet
"Üdvözlégy Császárunk!"
„Üdvözlégy Császárunk!” Ferenc József két látogatása Kecskeméten

A kezdetben csak elemi iskolaként működő intézmény lassan felsőbb osztályokkal bővült, idővel öt-hat osztályos gimnáziummá épül ki, ám a teljes, nyolcosztályos képzést, azaz a főgimnáziumi rangot csak a 19. század második felében érik el.

Főgimnázium, ma kollégium
A főgimnázium (ma kollégium) 1860-61-ben épült épülete
Főgimnázium, ma kollégium
Főgimnázium, ma kollégium

Az első érettségi vizsgákra csak 1862-ben került sor.

Érettségi, 1862
Érettségi, 1862
Érettségiztetők

Az első kecskeméti érettségi bizottságok egyike
Tabló, 1905
Az első fennmaradt tabló, 1905
Piarista címer
Piarista címer
Piarista címer
Piarista címer

1860–63 között épült fel az iskola új, főgimnáziumi szárnya, ahol ma a kollégium működik. Az épület cserepezésére 1860 végén került sor, amely az építkezés egyik mérföldkövének számított. Ez alkalomból az építkezők a Szózatot énekelték és nemzeti zászlók is lobogtak, ami az akkori politikai helyzetben, a szabadságharc leverését követő abszolutizmus idején nem volt veszélytelen. Egy korabeli feljegyzés így írja le a történteket:

A lelkesítő Szózat hatalmas zengedezése annyira meghatotta az átellenben szállásoló megyefőnök idegzetét, hogy a városnak a helyszínen lévő elöljárósága közül néhányat magához parancsolt és a legdurvább szavakkal hadonászta ki előttük üres lélekfortyanásait.

Hozzá kell tenni, hogy az eset következtében – köszönhetően az enyhülőben lévő politikai helyzetnek – végül a szóban forgó elöljárót idő előtt nyugdíjazták.

Az építkezések tovább folytatódtak. 1888-ban tornacsarnokot építettek. 1896-ban pedig az iskolaépület egy újabb szárnyát avatták fel.

Piarista tornászcsapat, 1906
Piarista tornászcsapat, 1906

Tantestületi csoportképek

Tantestület, 1883
Tantestület, 1883
Tantestület, 1889
Tantestület, 1889
Tantestület, 1904
Tantestület, 1904
Tantestület, 1914
Tantestület, 1914

Osztályképek

7. osztály, 1900
A 7. osztály az 1900-1901-es tanévben.
5. osztály, 1918
5. osztály, 1918
7. osztály, 1918
7. osztály, 1918
Tabló, 1921
Tabló, 1921

Kispapok képzése

1731. és 1849. között Kecskeméten működött a piaristák noviciátusa, vagyis a frissen a rendbe lépő fiatalok itt töltötték tanuló éveiket. 1867 és 1920 között pedig már az ún. studenseket, a felszentelésre készülő a piarista papnövendékeket képezték itt.

Piarista papnövendékek, 1866
Kecskeméti studensek (papnövendékek) 1866-ból
Piarista papnövendékek, 1881
Piarista studensek (papnövendékek) 1881-ben
Papnövendékek zenekara, 1906
Papnövendékek zenekara, 1906

Az itt tanult studensek közül kiemelkedik Sík Sándor (1889–1963) későbbi piarista tartományfőnök, költő, irodalomtörténész.

Sík Sándor, 1904
Sík Sándor, 1904
Sík Sándor, 1916
Sík Sándor, 1916
Sík Sándor cserkészvezetőként
Sík Sándor cserkészvezetőként

Az I. világháború idején lefoglalták az iskola épületét, ezért a tanítás egészen 1920-ig a református Ókollégiumban folyt.

Ókollégium
A kecskeméti Református Ókollégium épülete

A Tanácsköztársaság 133 napja az egyházak, szerzetesrendek, így a piaristák számára is nehéz időszak volt. Kecskeméten volt piarista papnövendék Faber Oszkár (1879-1945) is, aki később kilépett a rendből és a Tanácsköztársaságban ateista egyházpolitikusként vállalt szerepet.

Piaristák 1919-ben
Piaristák 1919-ben – könyvborító
Faber Oszkár, 1899
Faber Oszkár studensként a kecskeméti rendház folyosóján, 1899/1900
Rajz 1919
A kommunizmus szörnyei a piarista rendet fenyegetik. Megyer (Menczer) József (1900– 1972) kecskeméti piarista studens rajza a stúdiumi önképzőkör 1919. március 25-i ünnepségének jegyzőkönyvéhez.

A két világháború közötti időszak ismét fejlődést hozott a kecskeméti piarista oktatás számára. A tanulmányok mellett a diákok szabadidős tevékenységeire is gondot fordítottak. Ezt szolgálta az aktív cserkészélet is.

Cserkészek, 1925
Cserkészek, 1925
Cserkészek, 1933
Cserkészek, 1933
Fúvószenekar, 1920
Fúvószenekar, 1920
Iskolai egyenruha
Iskolai egyenruha
Énekkar, 1934
Az iskola énekkara 1934-ben

Ekkor, 1930-tól ’33-ig épült a gimnázium mai épülete, melynek felavatására 1934-ben került sor.

A gimnázium tervezett helye
A gimnázium tervezett helye
Sebes Ferenc és Hültl Dezső
Sebes Ferenc tartományfőnök és Hültl Dezső mérnök, 1933
Gimnázium épül
Az új gimnázium épülő tornya
Gimnázium, 1933
A gimnázium új épülete, 1933

Az új gimnázium épületét eredetileg a rendház kertjébe tervezték volna, de Klebelsberg Kuno kultuszminiszter így nyilatkozott:

Egy piarista gimnázium nem állhat mellékutcában”

Emléktábla
Emléktábla

A II. világháború idején, 1942-től ismét lefoglalták az épületet. A tanítást az Újkollégiumban folytatták a reformátusokkal párhuzamosan, délelőtt-délutáni váltásban.

1944 októberében teljesen kiürítették a várost, így a tanítás is szünetelt. Az oktatást változó helyszíneken tudták újraindítani. Hol a rendházba, hol az Angolkisasszonyoknál, hol magánházaknál tanítottak. Saját épületükbe csak 1947-ben költözhettek vissza.

Felhívás, 1945
Felhívás 1945-ből
Osztálykép, 1940
Az 1939-47 közötti osztály 1940-ben
Osztálykép, 1944
Az 1939-47 közötti osztály 1944-ben
Diákok 1945-ben
Diákok 1945-ben
Osztálykép, 1946
Az 1939-47 közötti osztály 1946-ban

A háború utáni időkben a kecskeméti gimnáziumok – a megfogyatkozott diák- és tanári létszám, valamint az anyagi nehézségek miatt – egyesítve működött.

Tabló, 1941
Tabló, 1941
Tabló, 1945
Tabló, 1945
Tabló, 1947
Tabló, 1947

1948-ban az összes egyházi iskolát államosították. Ezzel a kecskeméti piarista oktatás is megszűnt. 1950-ben azonban a kommunista hatalom által engedélyezett nyolc katolikus iskola egyikeként a kecskeméti Piarista Gimnázium is újraindulhatott, bár az 1990-es rendszerváltásig korlátozott körülmények között, egy állami általános iskolával „társbérletben, de mindvégig működhetett. Ez az időszak azonban már nem tartozik tárgyunkhoz.

A Piarista Gimnáziummal közös épületben működő Jókai Mór Általános Iskola bejárata

Megszakítás