Acsay Antal (Felsőalpár, 1861. okt. 28.—Bp., 1918. szept. 10,) piarista tanár, egyetemi magántanár, író.
Iskolai tanulmányait Kecskeméten végezte, s itt lépett be a piarista rendbe.
Noviciátusa és felsőfokú tanulmányai végeztével egy évig alma materében tanított, majd 1888 és 1897 között a budapesti papnevelő- és tanárképző főiskola tanára volt. 1897-től a budapesti egyetem bölcsész karán neveléstörténetet tanított, emellett 1907-től a hittudományi karon a keresztény neveléstudomány előadója is volt.
Pedagógiai, neveléstörténet, filológiai és teológiai munkái jelentek meg tudományos folyóiratokban és lapokban. Emellett fordítói tevékenységet is folytatott. Fordításai közül kiemelkedik II. Pius pápa (Aeneas Sylvius Piccolomini, 1405–1464) Gyermeknevelés c. művének jegyzetekkel ellátott fordítása.
Főbb művei:
A magyarországi kegyestanítórend befolyása a XVIII. századi tanügyünk fejlődésére, Vác, 1887.
A humanisták és scholastikusok küzdelme a XVI. sz. elején, Bp., 1895;
A gyermeknevelés : V. László magyar király számára / írta Aeneas Sylvius Piccolomini; ford. és jegyz. Acsay Antal. – Budapest : Franklin Társulat, 1898. – 146, [1] p.
A renaissance Itáliában, Bp., 1905. Digitalizált változat
Lubrich Ágoston emlékezete, Bp., 1905.
Források:
Kecskeméti életrajzi lexikon
Wikipédia
A kép forrása:
Balanyi György: Acsay Antal. In: Magyar piaristák a XIX. és XX. században / szerk. Balanyi György. – Budapest, 1943. A fejezet digitalizált változata
