Homokay Pál

Muraközy Gyula

Homokay Pál

Homokay Pál (1804–1858) kecskeméti születésű. 1831-től Losoncon volt tanár, itt írta a Magyar költészet (Pest, 1837) című poétikai kézikönyvét.
A poétikában ő tudatosította a magyar költészet romantika felé való fordulását, könyvét Vörösmarty és Petőfi is forgatta.
1855-ben lett a kecskeméti református kollégium tanára.

Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 46–47.

Szilágyi Sándor

Szilágyi Sándor (1827–1899) erdélyi származású történetíró, magyar történész, az MTA rendes tagja. 1852 és 1853 között matematikát tanított a kecskeméti református kollégiumban, majd Kőrösre ment, földrajz–történelmi tanszékre. Kecskeméti állásának elfoglalásakor írt önéletrajza érdekes dokumentuma annak, mit lehetett bevallani, és mit elhallgatni.


Kép forrása: Wikipédia
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 44–45.

Bulcsu Károly

Bulcsu Károly (1823–1865) költő, 1855-től a kecskeméti református kollégiumban a poétika tanára. Az 1850-es években divattá vált népieskedéssel szemben ő próbált bizonyos emelkedettségre törekedni. 1860-ban Kecskeméten jelent meg gyűjteményes kötete, amelyről Arany János a Szépirodalmi Figyelőben éles bírálatot jelentett meg: „didaxisában igen föllengős — fellengéseiben igen didacticus.” „Ha nem akarna igen költői lenni, bizonynyal költőibb volna. Mert nem hiányzik nála sem a képzelet, sem a hevülés, de ő túlozza mindeniket.” (DigiPhil)

Kép forrása: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 46.

Dalotti Németh Ödön

Dalotti Németh Ödön 1846. augusztus 7-én született Budapesten.

Családja Olaszországból költözött be; tanult Komáromban, Pozsonyban, Kecskeméten, ahol teológus lett; azután a budapesti és a bécsi egyetem hallgatója volt.

Az 1873-ban megindult Kecskemét című lapnak rendes dolgozótársa lett 1878. május 26-től 1879. április 13-ig, és különösen színbirálatait a budapesti Színpad szaklap is rendesen ávette; írt a fővárosi lapokba is különböző álnevek alatt értekezéseket, fordított olaszból és németből, így például Saphirtól.
1892 januárjától a Kecskeméti Lapokat szerkesztette.

1880-ban a kecskeméti evangélikus református egyház hívta meg nőnevelőintézete vezetésére, és hogy a magyar nyelvet és irodalmat tanítsa a fiataloknak.
Tanári hivatása mellett letette mind a két papi vizsgálatot.

Hangulatos írása a századvég kecskeméti légköréről Visszaemlékezésem kecskeméti élményeimre címmel jelent meg.

1925 körül halt meg.

Forrás: Hírös Naptár
Magyar írók élete és munkái
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 57–58.

Marton Sándor

Marton Sándor Lovasberényben született 1868. szeptember 3-án.

Pedagógus, irodalomtörténész. A budapesti egyetemen szerezte tanári diplomáját 1896-ban. Tanított Gyönkön, Debrecenben, Kecskeméten 1895-től 1928-ig a református kollégium tanára volt.

Tevékeny szerepet játszott Kecskemét irodalmi életében. Főleg Katona Józsefre vonatkozó kutatásokat végzett. Hosszú ideig volt a Katona József Kör főtitkára, a két háború között elnökletével kezdett a szervezet tevékenysége újra élénkülni.

Marton 1923-ban Petőfi, 1925-ben Jókai kecskeméti kapcsolatairól tartott adatokban gazdag, az e témákkal foglalkozók számára máig tanulságos előadást.
Munkái: A gályarabok története (Bp., 1895); A kurucvilág énekekben (Bp., 1905); Katona József költői öntudatossága (Kecskemét, 1930).

Kecskeméten halt meg 1940. január 15-én.

Forrás: Magyar életrajzi lexikon
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 67.
http://www.hirosnaptar.hu/index.php?oldal=matortent&sz=4414

Nagy Ferenc

Nagy Ferenc Sepsigidófalván született 1842. január 28-án.

Filozófiatörténész, református főiskolai tanár volt.

A gimnáziumot Nagyenyeden, a jogot Kolozsvárt (1862–65.) végezte; 1865 őszétől a budapesti református teológiai akadémián két évet töltött. 1869-ben az edinburghi egyetemre ment és 1871-ben jött haza, majd a budapesti felső leányiskolában, 1872–73-ban a református főgimnáziumban tanított. 1871-ben nyert tanári oklevelet és 1873. június 11-től a kecskeméti református főiskolában tanította a bölcseletet, hittant, latin és magyar nyelvet. Az iskolai évkönyvekben magvas tanulmányokat tett közzé, illetve összeállította az iskola könyvtárában található régi magyar könyvek jegyzékét.

Cikkei a kecskeméti evangélikus református főgimnázium Értesítőjében (1879: Bölcsészet a középtanodában. 1882–88: Régi magyar könyvek intézetünk könyvtárában. 1885: Darwin és a Darwinismus, 1890: Ilosvai-Arany Toldija, előbb a Kecskeméti Lapokban is 1884. 21., 22. sz. Ismétlés: 1891.); a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (tanügyi és társadalmi cikkek). Ezeken kívül költemény, elbeszélés, rajz és tudományos cikkek jelentek meg tőle, különösen a Korunk című napilapban (1872).
Kecskeméten halt meg 1899. január 2-án.

Forrás: Magyar írók élete és munkái
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 57.

Sipos József

1775-ben született Kecskeméten. Tanulmányait szülőföldén kezdte és Debrecenben végezte, ahol 1791. áprilisában lépett a felső osztályba és a syntaxisták tanítója volt.
VIII. éves deák korában Hódmezővásárhelyre ment rektornak. Göttingából hazajövetele után 1799. Hódmezővásárhelyt tanár, 1802. Hajdúszoboszlón időközi lelkész, 1803 és 1805 között Kecskeméten, 1805-től Szentesen tanár volt.
A nyelvújítási harcokban ortológusi nézeteket képviselt, ezért szembekerült Kazinczyval.
1818-ben Békésre ment papnak, ahol 1840. április 8. elhunyt.

Forrás: Magyar írók élete és munkái
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 28.

Megszakítás