Tatai András, református lelkész, kecskeméti jogakadémiai tanár, szakíró a Bihar megyei Hegyköz-szentmiklóson született 1803. november 24-én. Apja id. Tatai András református lelkész volt. Iskoláit Debrecenben végezte. Korán megmutatkozó tehetségét bizonyítja, hogy 17 éves korában ünnepélyes alkalmakra írt latin költeményeit kinyomatta a tanári kar. 24 évesen már a debreceni kollégium tanára volt. A latin és ógörög mellett megtanult németül, franciául és olaszul is. Tanári pályáját megszakítva félévet Pesten és Bécsben tanult, onnan pedig a németországi egyetemekre, Jénába és Göttingenbe ment. Hazatérve segédlelkészi szolgálatot vállalt, majd az ekkor induló kecskeméti főiskolára hívták meg rendes tanárnak. Itteni pályafutását alig 28 évesen, 1831. tavaszán kezdte meg. Jóllehet a debreceni superintendens (mai szóval: püspök) háromszor is hívta őt Debrecenbe tanítani, de egy rövid – pesti teológiai tanárként töltött – időszaktól (1856–1858) eltekintve, mindvégig Kecskeméten maradt. Tanári munkája mellett részt vett az egyházkerületi közéletben és a református iskolaügy fejlesztésében is szerepet vállalt. A főiskolán majdnem minden tantárgyat tanított s latin, görög nyelvtant, valamint matematikai és természettudományi tankönyveket is írt; emellett neves prédikátor is volt. A pesti Protestáns Teológiai Intézetben egyháztörténetet, exegetikát (írásmagyarázatot) és dogmatikát is tanított. Kecskemétre való visszatérése után, 1858. őszétől már a jogakadémián is tanított, melynek 1867-ben igazgatójává választották meg. E tisztséget 1873. április 20-án bekövetkezett haláláig töltötte be.
Könyvei
Felhasznált irodalom: Tatai András In: Vasárnapi ujság. – 15. évf. 3. sz. (1868. január 19.), p. 1-2. Teljes cikk>>
Gyászjelentés In: Protestáns egyházi és iskolai lapok, Ú. f. 16. évf. 17. sz. (1873. április 27.), h. 540. Teljes szöveg>>
Tatai András emlékezete / Farkas József In: Protestáns egyházi és iskolai lapok, Ú. f. 16. évf. 20. sz. (1873. május 18.), h. 614-624. Teljes cikk>>
Tatai András In: Magyar lexikon, 15. köt. – Bp, 1884. – p. 300. Teljes szócikk>>
A jogakadémiának otthont adó ó kollégium épülete Képeslap Sebestyén Imre gyűjteményéből
A jogakadémia egy 1949-ig létező, a tudományegyetemek jogi karán megszerezhetőnél alacsonyabb jogi felsőoktatási forma volt. Az itt elérhető végzettség nem adott doktorátust, de bizonyos közigazgatási pozíciók betöltéséhez elegendő volt, valamint feljogosított a doktori szigorlat letételére, melynek birtokában már az egyetemi képzettséggel azonos jogokat biztosított. Az akadémiákon, csakúgy, mint az akkori egyetemi jogi karokon, a képzés ideje 4 év volt. Állami és felekezeti jogakadémiák egyaránt léteztek. Ezek egyike volt az 1831-ben alapított Kecskeméti Református Jogakadémia.
A kecskeméti egyházközség kérésére a Dunamelléki Egyházkerület közgyűlése már 1828-ban döntött az új intézmény felállításáról. A jogászképzés alapjainak lerakása Tatai András vezetésével kezdődött meg. Ezekben az években a kecskeméti református főiskola tanárai voltak még többek között: Tömöri Szabó Sándor és Karika János >> is. Ekkoriban azonban nem csupán jogi képzés folyt felsőoktatási szinten a kecskeméti református intézményben. Teológiát és bölcsészeti tárgyakat már korábban is oktattak.
Az intézmény első rendes jogtanára Vállaji Sípos Imre volt, aki 1835-től tanított magyar köz- és magánjogot, büntető-, illetve kereskedelmi jogot.
A jogakadémia 1849-ig, a szabadságharc bukásáig működött, majd az abszolutizmus idején néhány évig szünetelt. 1861-től azonban újra elindulhatott a jogi képzést Kecskeméten.
Egy 1874-ben kiadott rendelet az egyetemeket átalakította, megszigorította a jogakadémiák működését. A megváltozott feltételek – több és képzettebb tanár, külön-külön tanszékek az egyes jogágak számára – biztosítását az egyházközség és az egyházkerület nem tudta anyagilag vállalni. A város azonban fontosnak tartotta a felsőoktatási intézmény fennmaradását, ezért segítséget nyújtott, vállalva három új tanár fizetését. Ezzel együtt a város is beleszólást nyert az intézmény működtetésébe, így a jogakadémiát irányító testületben a három társfenntartó: az egyházközség, az egyházkerület és a városi tanács képviselői kaptak helyet. Az átalakítás sikeres volt, így a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1875. május 19-i rendeletével teljes állam- és jogtudományi karrá nyilvánította az intézményt. 1880-ban az egyházközség anyagi gondokra hivatkozva ismét meg akarta szüntetni a jogakadémiát. A város azonban továbbra is fontosnak tartotta, hogy a Kecskemét rangjához és művelődéséhez hozzájáruló felsőoktatási intézmény talpon maradhasson, ezért még egy tanár fizetését átvállalta. A városi tanács a későbbiekben is bizonyította, hogy szívén viseli az intézmény sorsát, és az évről évre egyre növekvő fenntartási költségeknek mind nagyobb hányadát vállalta át az egyháztól.
Az iskola legnevesebb növendéke, Jókai Mór 1842 és 1844 között volt a kecskeméti jogakadémia hallgatója. Mikszáth Kálmán Jókai életéről írott művében így idézi fel az akkori főiskolai életet:
„Az új főiskola is latinos szellemű volt, de mégsem annyira vaskalapos, mint a többi. Ami a helyrajzi viszonyoknak és a városi cívisek egészséges, reális gondolkozásának természetes következménye. Ameddig csak az ég pereme tart, ameddig csak kecskeméti fuvaros vagy kereskedő járt a világ négy vége irányában, mindenütt magyarul beszélnek, hát minek, kinek az a latin nyelv? Aztán a város cívise is mind olyan egyforma, szép mándlis, gömbölyű magyar ember valamennyi, nincs itt feudális úr, mint Pápán, se tíz-húsz Salva Gvardia, mint Komáromban, nem akar itt senki se lejjebb lenni, se feljebb lenni a másiknál, hát mire való volna ide akármilyen hókuszpókusz? A vaskalaposságot itt ugyan hiába próbálgatnák a professzor urak., mert itt egy kalap alatt van az egész város apraja-nagyja. Olyan város volt ez a Kecskemét akkor, hogy még a nemese is polgárságért folyamodott. Aki az egészséges tésztába esett, maga is tésztává vált. Ilyen sors érte itt a tisztelendő professzor urakat is. A diákéletnek amellett, hogy szabadabb volt, mint bárhol másutt, még megvoltak némi középkorias cirádái. A kollégiumban bennlakók voltak a togátusok, a kintlakók a publikus diákok, többnyire úrfiak. Bagó-diákoknak a kicsinyeket hívták. A tóga sokat ért, mert jövedelmezett is. A togátusok eljártak a temetésekre s ezért pénzt kaptak. Ha kabátosan és cilinderesen jelentek meg, akkor öt garas (harminc fillér) járt ki nekik fejenkint; hanem ha a tógában pompáztak, az már tíz garasba került. A temetéspénzeket Tatai osztogatta ki az év végén.” (Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora>>)
Id. Trócsányi László csaknem 90 évvel Jókai után volt az intézmény hallgatója. Ő így emlékezik:
„Egy-egy előadáson kb. 20-25-en vettünk részt, minthogy az előadások hallgatása nem volt kötelező. De akik ott voltunk, egymáshoz az utat rövidesen megtaláltuk, és csakhamar kis közösséggé kovácsolódtunk össze. Az az összetartó erő, amelynek a kecskeméti Jogakadémián tanúja voltam, feltehetően a többi Jogakadémián is tapasztalható volt.” (A kecskeméti jogakadémia múltja. In: Ötödfélszáz esztendők>>)
1948-ban az egyház iskolák államosítása a jogakadémiákra is kiterjedt, majd egy év múlva fel is számolták ezt az intézményi formát. E döntés nyomán közel 120 év után megszűnt a jogászképzés Kecskeméten.
Az 1990-es években néhány évig a Károli Gáspár Református Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kihelyezett tagozata működött a jogakadémia hajdani épületében, ilyen módon felelevenítve a kecskeméti jogászképzés hagyományait.
Az ókollégium épülete a 2000-es években
Felhasznált irodalom: A Kecskeméti Református Jogakadémia múltja / Antalóczy Péter In: Ötödfélszáz esztendők. – Kecskemét : Kecskeméti Református Egyházközség, 2014. – p. 32-33. : ill. Tovább a katalógushoz>>
A Kecskeméti Református Jogakadémia története : 1875-1949 / Homicskó Árpád Olivér et al. – Budapest : Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2019 Tovább a katalógushoz>> A teljes könyv>>
A Református Jogakadémia története az évkönyvek tükrében / Bálintné Mikes Katalin In: Bács-Kiskun megye múltjából, 8. k. – Kecskemét : Bács-Kiskun Megyei Lvt., 1983. – p. 6-28. Tovább a katalógushoz>> A teljes szöveg>>
A közművelődés Kecskeméten a dualizmus korában / Kemény János, Pintér Ilona In: Bács-Kiskun megye múltjából, 9. k.. – Kecskemét : Bács-Kiskun Megyei Lvt., 1987. – p. 5-85. Tovább a katalógushoz>> A teljes szöveg>>
Az 1949/1950. tanév felvételi információi a helyi sajtóban (1)
M. Bodon Pál játékos előkészítője Nagykőrösi utcai lakásán (2)
Raáb Erzsébet fiatal korában (4)
Molnár Zoltánné Raáb Erzsébet 1906-ban Makón született. Zongora szakon végzett a Zeneművészeti Főiskolán, majd Kispesten, Gyöngyösön és Nagyváradon tanított. 1949. szeptember közepén a kecskeméti zeneiskola igazgatója lett, és 1955-ig látta el ezt a feladatot. 1952-ben házasságot kötött a festőművész Molnár Zoltánnal, aki kiváló hangszerész is volt. 1955-ben Budapestre költöztek. 2002-ben, életének 97. évében hunyt el, temetése 2003. február 20-án volt. (3)
Interjú Raáb Erzsébet igazgatónővel a Kecskeméti Lapok 1949. november 27-i számában (5)
Bartók emlékünnepély (6)
Zeneoktatói Munkaközösség 1950 körül. Dr. Héjjas Pálné, Puky Margit, Szabadi Sándor, Raáb Erzsébet, Mihó Ida a Városi Zeneiskola tanárai voltak. Érdekes, hogy Dr. Váradi Sándorné – aki igen aktív munkaközösségi oktató és a csoport gazdasági ügyintézője volt, s már 1949-ben is tanított – nem szerepel ezen a fotón. 1. sor: Dr. Héjjas Pálné, Kékesi János a munkaközösség vezetője, B. Kiss Lászlóné, Papp Mária, Puky Margit, Szelei Ervin 2. sor: Faragó Lászlóné, Szabadi Sándor, Raáb Erzsébet a zeneiskola igazgatója, Mihó Ida, Gallatz Irma (7)
1950. április 1-jei tanári hangverseny hírül adása a Kecskeméti Lapokban (8)
A Kecskeméti Lapok 1948. október 28-i száma egy zenei bizottság létrejöttéről számolt be, melynek feladata a zeneiskola működésének, az ott folyó munkának a vizsgálata volt (1)
Dékány Ilona emléklapja az 1949. április 11-13 között, Debrecenben megrendezett Bartók-versenyen való részvételéért (2)
Az 1949. május 29-i évzáró növendékhangverseny műsora (3)
Kecskemét thj. város zeneiskolájának évkönyve 1941-1942. (1)
Tantermi problémák miatt csak később, szeptember 29-én lehetett megkezdeni az 1941/1942-es tanévet. A beiratkozók száma az előző évi 98 után 114 volt, ami év végére 103-ra csökkent.
Tanév közben, 1941. december 10-én elhunyt az iskola 17 éves hegedű tanszakos növendéke, Kocsák Dezső. Majdnem duplájára – 36-ról 62-re – emelkedett a játékos előkészítő osztály tanulóinak száma.
Vásárhelyi Zoltán december 20-tól a tanév végéig szabadságon volt, helyettesítését Nemesszeghy Lajos látta el. M. Bodon Pál igazgatót április 23-tól ugyancsak a tanév végéig, betegszabadság miatt Puky Margit tanárnő helyettesítette. A tanárok távollétei miatt melléktárgyakon az 1941/1942-es tanévben sem osztályoztak, az eredmények azonban alig romlottak. A fúvós hangszerek, valamint a bőgő tanítása továbbra is szünetelt.
1942. február 12-én Mozart-hangversenyt rendeztek a Vöröskereszt helyi szervezetének javára az iskola valamennyi tanárának közreműködésével (2)
Az 1942. május 15-i növendékhangverseny műsora (3)
Kecskemét thj. város zeneiskolájának évkönyve 1940-1941. (1)
Az 1940/1941-es tanévre 98 növendék iratkozott be, akikből év végére 88 maradt (eggyel több, mint az előző tanévben). A játékos előkészítő osztályt 36-an kezdték el, de csak 26-an fejezték be. Akárcsak az előző évben, Vásárhelyi Zoltánt katonai szolgálat és betegség, M. Bodon Pált pedig betegség miatt hosszabb ideig helyettesítette Szabadi Sándor. Bár a melléktanszakokon nem osztályoztak ebben a tanévben, a nehézségeket sikerült leküzdeni és a tanulmányi eredmények nem maradtak el a korábbiakhoz képest.
„A fúvós- és nagybőgő-tanfolyamokon Nemesszeghy Lajos további ügybuzgó munkásságát felsőbb rendelkezésre nélkülöznünk kellett. Sajnálatos távozása miatt a fúvós hangszerek és a nagybőgő tanítását az idén szüneteltetnünk kellett.” (2)
Puky Margit 1940. szeptember 15-én Liszt-, Brahms- és Kodály-műveiből, 1941. június 30-án pedig Liszt műveiből önálló hangversenyt adott a Studióban. Az árvízkárosultak április 18-i hangversenyén Liszt: Polonaise c. művét játszotta. Szabadi Sándor az árvízkárosultak március 23-i koncertjén Csajkovszkij: Serenád melancolique és Brahms: Keringő c. műveit adta elő, Puky Margit kíséretével, míg a Református Asszonykör egy héttel későbbi programján Händel: E-dúr kéthegedűs szonátáját játszotta Bitskey Gabriella és Faragó Juliska református diákokkal.
Az 1942. május 15-i növendékhangverseny műsora (3)
A helyi sajtó beszámolója a zeneiskolai vizsgáról (4)
