Kalmár György

Kalmár György Tapolcafőn született 1726-ban.

Nemesi származású volt. Miután középiskoláit a debreceni kollégiumban, ahol teológiát is tanult, elvégezte, 1750 körül külföldi, különösen angol egyetemeket látogatott; bejárta Németországot és Leidenben a keleti nyelveket tanulta; azután Bécsben, Pozsonyban, Budán és más helyeken lakott.

1772 körül a kecskeméti református iskolában néhány évig konrektor (másodtanító) volt.
„Csodabogárként” tekintettek rá, csak tudományos szenvedélyének élt; külsejében és életmódjában a cinizmusig menő egyszerűséget tanúsított.

Megfordult Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában is. Viszontagságos élete során keleti nyelvekkel és kalandos nyelvészkedéssel foglalkozott: a m. nyelvet tökéletesnek és a török–tatár nyelvekkel rokonnak képzelte. Hangoztatta, hogy a m. nyelv különösen alkalmas az időmértékes verselésre, így az antik időmértékes verselés egyik úttörője Magyarországon.

1782 után halt meg, de halálának pontos évét és helyét nem ismerjük.

Forrás: Magyar életrajzi lexikon
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 27–28.

Császári Losy Pál

1771-ben született.
Evangélikus református lelkész, csurgói tanár volt.
Csokonai őt helyettesítette jénai tanulmányútja idején a csurgói iskolában.
4 évet töltött a jénai egyetemen, ahol 1799-ben a filozófia doktorává avatták.
Kecskeméten több tankönyvet írt: pl. A három bócsai pusztabeli juhászoknak együtt való beszélgetések című közjátékát.
1802-től 1810-ig a református kollégium professzora, később fülöpszállási lelkész.
Színjáték formában írt verses köszöntője: „Ns Hajós Krisztina kisasszon lakodalma alkalmatosságával”, amely „valóságos néprajzi leltár” és az ö-ző nyelvjárás egyik legelső lejegyzett emléke.

1823-ban hunyt el.

Forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 27.

Buday Dezső

Buday Dezső 1879-ben született Pesten.

Hazai jogi tanulmányok után előbb megyei, majd bírósági szolgálatot teljesített. Az Alföld munkatársa, az 1910-es évek jelentős kecskeméti íróegyénisége volt, 1912 és 1919 között a kecskeméti jogakadémián a peres és peren kívüli eljárás tanára.
Széles műveltségre tett szert: a jog mellett főként a szociológia foglalkoztatta, de érdekelte még az etika, a pszichológia, a nyelvészet, a zene és az irodalom is. Mint jogbölcseleti író Spinoza módszerével törekedett tételes jogi problémákat feldolgozni. Több szociológiai tanulmányt is írt.
Szépirodalmi munkáit Hungaricus álnévvel jelentette meg.


1916-ban jelent meg A szenvedő ember című utópikus regényét, a tudományos fantasztikus irodalom korai képviselőjét
ugyanebben az évben közölte a Nyugat Orgonaszó című nagyszabású háborúellenes költeményét
Buday közel állt Kassákhoz, levelezett is vele.
Egy novellája Kassák folyóiratában, A Mában jelent meg.
Szoros kapcsolat fűzte a Huszadik Századhoz is, több tanulmányát ott tette közzé.
A polgári radikalizmuson keresztül jutott el, mint több hasonló műveltségű értelmiségi a szocializmusig.
A Tanácsköztársaság idején a kecskeméti munkástanács végrehajtó bizottságának a vezetője, a háromtagú direktórium egyik tagja. 1919. május 1-től Budapesten a közoktatási népbiztosság egyik vezető tisztviselője. 1919. szeptember közepén letartóztatták és a kecskeméti ügyészség fogházába szállították; a fehérterroristák az orgoványi erdőben kegyetlenül meggyilkolták.

Buday munkái: A házasság jogbölcselete (Bp., 1901); A szenvedő ember (r., Bp., 1916); Az egyke Baranya vármegyében (Bp., 1909); Szociális családjog (Bp., 1918); Mi is az a köztársaság? (Bp., 1919).
Unokaöccse, Babits Mihály 1925-ben a Nyugatban jelentette meg a Jókai lelke című tanulmányát.

Forrás: Magyar életrajzi lexikon
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 64–65.

Sántha György

Kecskeméten született költő 1888-ban, a piarista gimnázium növendéke volt. A budapesti, berni, berlini és párizsi egyetemi tanulmányok és tíz év kiskunfélegyházi tanárság után 1920-ban lett a kecskeméti reáliskola tanára
Baráti kapcsolatban volt a népi írók legtöbbjével, költészetének témaköre és formanyelve is a népi lírikusokéhoz kapcsolódott.
Verseit helyi lapok mellett A Hét, a Nyugat és a Kelet Népe is közölte.
Kötetei közül – A bánat harangzúgásában, 1915; A toronyőr, 1930; Arany homokon, nomád felhők alatt, 1935 – különösen az utóbbi keltett országos figyelmet.
Féja Géza az alföldi lélek mélyrétegeinek megszólaltatójaként jellemezte Sántha Györgyöt.
Az Arany homokon, nomád felhők alatt című kötete után is írt mintegy 40 évig, de azok csak posztumusz jelenhettek meg.
Féja Géza szerint Sántha költészeti színvonala 1935 óta emelkedett, amelyben a nép ügyének való elköteleződése egyre egyetemesebbé vált.
Sántha György kapcsolatainak révén a 30-as években a kor számos kitűnő írója szerepelt a Katona József Társaság előadói emelvényén, pl. Móricz Zsigmond, Németh László, Sárközi György, Erdélyi József, Féja Géza, Illyés Gyula, Sinka István, Szabó Pál, Tamási Áron, Erdei Ferenc.

1974-ben hunyt el.

L. bővebben.

Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 72–73.
Köztérkép Mozgalom

Vajda Viktor

Vajda Viktor Kolozsvárott született 1835-ben. Főreáliskolai tanárként, hírlapíróként, irodalomtörténészként, zenei szakíróként, műfordítóként, zenekritikusként tevékenykedett.

Tanulmányait szülővárosában, valamint a nagyszebeni jogakadémián végezte. Az ügyvédi pályán egyik ügyvéd rokonánál tett próbálkozás után Cseke közelébe, Szatmár megyébe vonult a kölcsei Kende-családhoz nevelőnek. Kende Zsigmond mellett bő alkalmat lelt Kölcsey Ferenc szellemi életébe és családi körülményeibe komolyabban is behatolni. Miután nevelő működését befejezte, Kolozsvárra, majd rövid idő múlva Pestre költözött, ahol 1876-ig a hírlapirodalom zenekritikai rovatába írt cikkeivel szerzett elismerést. Vajda beutazta Nyugat-Európát (Olaszország, Németország, Franciaország, Svájc, Spanyolország). 1887-től a francia nyelv és irodalom tanára volt a kecskeméti főreáliskolában és állandó munkatársa a Kecskemétnek.
Kecskeméten adta ki A grande chartreuse és a kartauziak (1889), Kölcsey mint moralista (1896), Elveszett boldogság (1906) és Utóhangok Kölcsey életéhez (1908) című műveit.

Vajda Viktor 1916-ban hunyt el Budapesten.

Forrás: Magyar írók élete és munkái
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 58.

Szántó Kálmán

Szántó (Schäfer) Illés és Grosz Eszter (1834–1896) fiaként 1861-ben született Nádudvaron. Kecskeméten nevelkedett, miután atyja 1874-ben mint megválasztott tanító családjával együtt oda költözött. Itt végezte a református kollégiumban iskoláit. 1883-ban tett tanári vizsgát a magyarból és németből. 1884-ben Körmöcbányára került polgári iskolai tanárnak. 1890 februárjában Kecskemétre ment állami főreáliskolai tanárnak.
A Kecskeméti Lapok munkatársaként, szerkesztőjeként, a Katona József Kör titkáraként fontos szerepet játszott a város kulturális életében. Novellákat is írt: Elbeszélések, Bp., 1885; Weér Judit és egyéb elbeszélések, Bp., 1896.
Magyar nyelvi és irodalmi tankönyveket írt a polgári és felsőbb leányiskolák számára. Fordított Balzac műveiből és lefordította Taine A németalföldi művészet philosophiája című munkáját (Bp., 1881).

Budapesten hunyt el 1923-ban.

Forrás: Magyar életrajzi lexikon
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 58.

Zimmermann Jakab

1808. február 6-án született Zimmermann Jakab tanár, tankönyvíró. Elemi és középiskoláit szülővárásában, Vácott végezte. 1826-ban lépett a kegyesrend kötelékeibe. Privigyén, Tatán, Kolozsvárott tanított, és tanult. A kolozsvári egyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet.

1860 és 1872 között a kecskeméti római katolikus elemi iskolák igazgatója, majd 1873-tól 1878-ig a kecskeméti állami főreáliskola tanára volt. Tanárként szembeszállt a németesítéssel. Csaknem félszáz, több kiadást megért népiskolai és középiskolai tankönyvet írt, amelyek közül kiemelkedő az 1843-ban megjelent – a maga nemében első – magyar irodalmi tankönyve (Magyar irodalom, Bécs, 1843). Az ifjúság számára írt enciklopédiájával a sokszínű, változatos világot akarta megismertetni tanítványaival, ugyanúgy a dagerrotípiáról frissen írt könyvével – mindkét műfajban az elsők egyike volt hazánkban.

Zimmermann Jakab 1878. június 5-én, Kecskeméten hunyt el.

Kép forrása: MaNDA
Forrás: Hírös Naptár
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 50.

Tatai András

Tatai András

1803-1873

Tatai András, református lelkész, kecskeméti jogakadémiai tanár, szakíró a Bihar megyei Hegyköz-szentmiklóson született 1803. november 24-én. Apja id. Tatai András református lelkész volt. Iskoláit Debrecenben végezte. Korán megmutatkozó tehetségét bizonyítja, hogy 17 éves korában ünnepélyes alkalmakra írt latin költeményeit kinyomatta a tanári kar. 24 évesen már a debreceni kollégium tanára volt. A latin és ógörög mellett megtanult németül, franciául és olaszul is.
Tanári pályáját megszakítva félévet Pesten és Bécsben tanult, onnan pedig a németországi egyetemekre, Jénába és Göttingenbe ment. Hazatérve segédlelkészi szolgálatot vállalt, majd az ekkor induló kecskeméti főiskolára hívták meg rendes tanárnak. Itteni pályafutását alig 28 évesen, 1831. tavaszán kezdte meg. Jóllehet a debreceni superintendens (mai szóval: püspök) háromszor is hívta őt Debrecenbe tanítani, de egy rövid – pesti teológiai tanárként töltött – időszaktól (1856–1858) eltekintve, mindvégig Kecskeméten maradt.
Tanári munkája mellett részt vett az egyházkerületi közéletben és a református iskolaügy fejlesztésében is szerepet vállalt. A főiskolán majdnem minden tantárgyat tanított s latin, görög nyelvtant, valamint matematikai és természettudományi tankönyveket is írt; emellett neves prédikátor is volt. A pesti Protestáns Teológiai Intézetben egyháztörténetet, exegetikát (írásmagyarázatot) és dogmatikát is tanított. Kecskemétre való visszatérése után, 1858. őszétől már a jogakadémián is tanított, melynek 1867-ben igazgatójává választották meg. E tisztséget 1873. április 20-án bekövetkezett haláláig töltötte be.

Könyvei

Felhasznált irodalom:
Tatai András
In: Vasárnapi ujság. – 15. évf. 3. sz. (1868. január 19.), p. 1-2.
Teljes cikk>>

Gyászjelentés
In: Protestáns egyházi és iskolai lapok, Ú. f. 16. évf. 17. sz. (1873. április 27.), h. 540.
Teljes szöveg>>

Tatai András emlékezete / Farkas József
In: Protestáns egyházi és iskolai lapok, Ú. f. 16. évf. 20. sz. (1873. május 18.), h. 614-624.
Teljes cikk>>

Tatai András
In: Magyar lexikon, 15. köt. – Bp, 1884. – p. 300.
Teljes szócikk>>

Kecskeméti életrajzi lexikon. – Kecskemét, 1992.

Kecskeméti Református Jogakadémia

A jogakadémiának otthont adó ó kollégium épülete
Képeslap Sebestyén Imre gyűjteményéből

A jogakadémia egy 1949-ig létező, a tudományegyetemek jogi karán megszerezhetőnél alacsonyabb jogi felsőoktatási forma volt. Az itt elérhető végzettség nem adott doktorátust, de bizonyos közigazgatási pozíciók betöltéséhez elegendő volt, valamint feljogosított a doktori szigorlat letételére, melynek birtokában már az egyetemi képzettséggel azonos jogokat biztosított. Az akadémiákon, csakúgy, mint az akkori egyetemi jogi karokon, a képzés ideje 4 év volt. Állami és felekezeti jogakadémiák egyaránt léteztek. Ezek egyike volt az 1831-ben alapított Kecskeméti Református Jogakadémia.

Petőfi Népe, 2011. febr. 17., p. 7.>>

A kecskeméti egyházközség kérésére a Dunamelléki Egyházkerület közgyűlése már 1828-ban döntött az új intézmény felállításáról. A jogászképzés alapjainak lerakása Tatai András vezetésével kezdődött meg. Ezekben az években a kecskeméti református főiskola tanárai voltak még többek között: Tömöri Szabó Sándor és Karika János >> is. Ekkoriban azonban nem csupán jogi képzés folyt felsőoktatási szinten a kecskeméti református intézményben. Teológiát és bölcsészeti tárgyakat már korábban is oktattak.

Az intézmény első rendes jogtanára Vállaji Sípos Imre volt, aki 1835-től tanított magyar köz- és magánjogot, büntető-, illetve kereskedelmi jogot.

A jogakadémia 1849-ig, a szabadságharc bukásáig működött, majd az abszolutizmus idején néhány évig szünetelt. 1861-től azonban újra elindulhatott a jogi képzést Kecskeméten.

Egy 1874-ben kiadott rendelet az egyetemeket átalakította, megszigorította a jogakadémiák működését. A megváltozott feltételek – több és képzettebb tanár, külön-külön tanszékek az egyes jogágak számára – biztosítását az egyházközség és az egyházkerület nem tudta anyagilag vállalni. A város azonban fontosnak tartotta a felsőoktatási intézmény fennmaradását, ezért segítséget nyújtott, vállalva három új tanár fizetését. Ezzel együtt a város is beleszólást nyert az intézmény működtetésébe, így a jogakadémiát irányító testületben a három társfenntartó: az egyházközség, az egyházkerület és a városi tanács képviselői kaptak helyet. Az átalakítás sikeres volt, így a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1875. május 19-i rendeletével teljes állam- és jogtudományi karrá nyilvánította az intézményt.
1880-ban az egyházközség anyagi gondokra hivatkozva ismét meg akarta szüntetni a jogakadémiát. A város azonban továbbra is fontosnak tartotta, hogy a Kecskemét rangjához és művelődéséhez hozzájáruló felsőoktatási intézmény talpon maradhasson, ezért még egy tanár fizetését átvállalta. A városi tanács a későbbiekben is bizonyította, hogy szívén viseli az intézmény sorsát, és az évről évre egyre növekvő fenntartási költségeknek mind nagyobb hányadát vállalta át az egyháztól.

Az iskola legnevesebb növendéke, Jókai Mór 1842 és 1844 között volt a kecskeméti jogakadémia hallgatója. Mikszáth Kálmán Jókai életéről írott művében így idézi fel az akkori főiskolai életet:

Az új főiskola is latinos szellemű volt, de mégsem annyira vaskalapos, mint a többi. Ami a helyrajzi viszonyoknak és a városi cívisek egészséges, reális gondolkozásának természetes következménye. Ameddig csak az ég pereme tart, ameddig csak kecskeméti fuvaros vagy kereskedő járt a világ négy vége irányában, mindenütt magyarul beszélnek, hát minek, kinek az a latin nyelv? Aztán a város cívise is mind olyan egyforma, szép mándlis, gömbölyű magyar ember valamennyi, nincs itt feudális úr, mint Pápán, se tíz-húsz Salva Gvardia, mint Komáromban, nem akar itt senki se lejjebb lenni, se feljebb lenni a másiknál, hát mire való volna ide akármilyen hókuszpókusz? A vaskalaposságot itt ugyan hiába próbálgatnák a professzor urak., mert itt egy kalap alatt van az egész város apraja-nagyja. Olyan város volt ez a Kecskemét akkor, hogy még a nemese is polgárságért folyamodott. Aki az egészséges tésztába esett, maga is tésztává vált. Ilyen sors érte itt a tisztelendő professzor urakat is.
A diákéletnek amellett, hogy szabadabb volt, mint bárhol másutt, még megvoltak némi középkorias cirádái. A kollégiumban bennlakók voltak a togátusok, a kintlakók a publikus diákok, többnyire úrfiak. Bagó-diákoknak a kicsinyeket hívták. A tóga sokat ért, mert jövedelmezett is. A togátusok eljártak a temetésekre s ezért pénzt kaptak. Ha kabátosan és cilinderesen jelentek meg, akkor öt garas (harminc fillér) járt ki nekik fejenkint; hanem ha a tógában pompáztak, az már tíz garasba került. A temetéspénzeket Tatai osztogatta ki az év végén.
” (Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora>>)

Id. Trócsányi László csaknem 90 évvel Jókai után volt az intézmény hallgatója. Ő így emlékezik:

Egy-egy előadáson kb. 20-25-en vettünk részt, minthogy az előadások hallgatása nem volt kötelező. De akik ott voltunk, egymáshoz az utat rövidesen megtaláltuk, és csakhamar kis közösséggé kovácsolódtunk össze. Az az összetartó erő, amelynek a kecskeméti Jogakadémián tanúja voltam, feltehetően a többi Jogakadémián is tapasztalható volt.” (A kecskeméti jogakadémia múltja. In: Ötödfélszáz esztendők>>)

Dékáni lánc 1924-ből
A kép forrása>>

1948-ban az egyház iskolák államosítása a jogakadémiákra is kiterjedt, majd egy év múlva fel is számolták ezt az intézményi formát. E döntés nyomán közel 120 év után megszűnt a jogászképzés Kecskeméten.

Az 1990-es években néhány évig a Károli Gáspár Református Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kihelyezett tagozata működött a jogakadémia hajdani épületében, ilyen módon felelevenítve a kecskeméti jogászképzés hagyományait.

Az ókollégium épülete a 2000-es években

Felhasznált irodalom:
A Kecskeméti Református Jogakadémia múltja / Antalóczy Péter
In: Ötödfélszáz esztendők. – Kecskemét : Kecskeméti Református Egyházközség, 2014. – p. 32-33. : ill.
Tovább a katalógushoz>>

A Kecskeméti Református Jogakadémia története : 1875-1949 / Homicskó Árpád Olivér et al. – Budapest : Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2019
Tovább a katalógushoz>>
A teljes könyv>>

A Református Jogakadémia története az évkönyvek tükrében / Bálintné Mikes Katalin
In: Bács-Kiskun megye múltjából, 8. k. – Kecskemét : Bács-Kiskun Megyei Lvt., 1983. – p. 6-28.
Tovább a katalógushoz>>
A teljes szöveg>>

A közművelődés Kecskeméten a dualizmus korában / Kemény János, Pintér Ilona
In: Bács-Kiskun megye múltjából, 9. k.. – Kecskemét : Bács-Kiskun Megyei Lvt., 1987. – p. 5-85.
Tovább a katalógushoz>>
A teljes szöveg>>

1949/1950. tanév

Az 1949/1950. tanév felvételi információi a helyi sajtóban (1)
M. Bodon Pál játékos előkészítője Nagykőrösi utcai lakásán (2)
Raáb Erzsébet fiatal korában (4)

Molnár Zoltánné Raáb Erzsébet 1906-ban Makón született. Zongora szakon végzett a Zeneművészeti Főiskolán, majd Kispesten, Gyöngyösön és Nagyváradon tanított. 1949. szeptember közepén a kecskeméti zeneiskola igazgatója lett, és 1955-ig látta el ezt a feladatot. 1952-ben házasságot kötött a festőművész Molnár Zoltánnal, aki kiváló hangszerész is volt. 1955-ben Budapestre költöztek. 2002-ben, életének 97. évében hunyt el, temetése 2003. február 20-án volt. (3)

Interjú Raáb Erzsébet igazgatónővel a Kecskeméti Lapok
1949. november 27-i számában (5)
Bartók emlékünnepély (6)
Zeneoktatói Munkaközösség 1950 körül. Dr. Héjjas Pálné, Puky Margit, Szabadi Sándor, Raáb Erzsébet, Mihó Ida a Városi Zeneiskola tanárai voltak. Érdekes, hogy Dr. Váradi Sándorné – aki igen aktív munkaközösségi oktató és a csoport gazdasági ügyintézője volt, s már 1949-ben is tanított – nem szerepel ezen a fotón.
1. sor: Dr. Héjjas Pálné, Kékesi János a munkaközösség vezetője,
B. Kiss Lászlóné, Papp Mária, Puky Margit, Szelei Ervin
2. sor: Faragó Lászlóné, Szabadi Sándor, Raáb Erzsébet a zeneiskola igazgatója,
Mihó Ida, Gallatz Irma (7)
1950. április 1-jei tanári hangverseny hírül adása a Kecskeméti Lapokban (8)

Forrás:

  1. Kecskeméti Lapok, 82. évf., 204. sz., 1949.09.03., p. 4.
  2. Kecskeméti Lapok, 82. évf., 214. sz., 1949.09.15., p. 4.
  3. URL: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1064254907289639&id=100011154196254 (2020.05.27.)
  4. Palotás József előadása, Katona József Emlékház, Kecskemét, 2020.02.28.
  5. Kecskeméti Lapok, 82. évf., 276. sz., 1949.11.27., p. 3.
  6. Kecskeméti Lapok, 82. évf., 225. sz., 1949.09.28., p. 3.
  7. URL: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1029529100762220&id=100011154196254 (2020.05.27.)
  8. Kecskeméti Lapok, 83. évf., 75. sz., 1950.03.30., p. 2.

Vissza “A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

Megszakítás