Buday Dezső (1879–1919) az Alföld munkatársa, az 1910-es évek jelentős kecskeméti íróegyénisége volt, 1912-től a református jogakadémia tanára.
Széles műveltségre tett szert: a jog mellett főként a szociológia foglalkoztatta, de érdekelte még az etika, a pszichológia, a nyelvészet, a zene és az irodalom is.
Szépirodalmi munkáit Hungaricus álnévvel jelentette meg.
1916-ban jelent meg A szenvedő ember című utópikus regényét, a tudományos fantasztikus irodalom korai képviselőjét.
Ugyanebben az évben közölte a Nyugat Orgonaszó című nagyszabású háborúellenes költeményét.
Buday közel állt Kassákhoz, levelezett is vele. Egy novellája Kassák folyóiratában, A Mában jelent meg. Szoros kapcsolat fűzte a Huszadik Századhoz is, több tanulmányát ott tette közzé.
A polgári radikalizmuson keresztül jutott el, mint több hasonló műveltségű értelmiségi, a szocializmusig.
1919-ben a kecskeméti direktórium egyik vezetője volt, a Tanácsköztársaság bukása után megölték.
Unokaöccse, Babits Mihály 1925-ben a Nyugatban jelentette meg a Jókai lelke című tanulmányát.
Kép forrása: Arcanum
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 64–65.