kulturális élet

A hagyományok továbbélése, a megújulás keresése

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet
A Kiskunság című folyóirat címlapja

Kecskemét irodalmi élete a második világháború lezárulása után mintha ott folytatódott volna, ahol a háború előtt tartott.
A város irodalmi életére továbbra is a Katona József Társaság volt a legnagyobb hatással, a Társaság elnökéé 1946 őszén Tóth Lászlót választották meg, aki 1944 decemberében Kecskemét polgármestere lett, de munkáját fokozatosan ellehetetlenítették (1948 májusában meg fosztották polgármesteri tisztségétől).
A baloldali diktatúra kialakulásának időszakában a Társaság sem kerülhette el a reá szabott sorsot, 1949. november 15-én egyesült a Magyar-Szovjet Baráti Társaság kecskeméti szervezetével: utolsó tevékenységükként a Társaság tagjai 1949. november 11-én megkoszorúzták Katona József Sírját, a sírnál Orosz László, az egy évvel korábban a városba került tanár, irodalomtörténész mondott beszédet. A közélettől visszavonult, de az irodalmi gondolkodásmód életben tartásában ekkor is fontos szerep jutott Sántha Györgynek.
A Katona József Társaság tevékenysége öt éven keresztül szünetelt, munkájának felújítását a szorosan vett ötvenes éveket követően az olvadás időszakában az újabb értelmiségi-irodalmár nemzedék tagjai sürgették – az elnök ismételten Tóth László lett –, itt fogalmazódott meg egy irodalmi folyóirat indításának elképzelése is.
1955 márciusában a politikai változásokhoz kötődve jelent meg a Kiskunság című folyóirat első száma, amely a Katona József Társaság és a Bács-Kiskun Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kiadásában látott napvilágot. A folyóirat tevékenysége meglehetősen rapszodikusnak volt mondható, mert hol megjelent, hol nem.
A Kiskunság szerzőgárdja: Joós Ferenc, Szentléleky Tihamér, ifj. Szabadi Sándor, Orosz László, Nagy Czirok László, Szabó Kálmán, Katona Piroska, Kiss István, Heltai Nándor, Szekér Endre, Henkey Gyula, Kőhegyi Mihály, Solymos Ede, Bölcs István, Pozsgay Imre, Zoltán Zoltán, Kálmán Lajos, Bognár András, Hernády Gyula – e szerzők a Forrás folyóiratnál is felsorakoztak. A korabeli politika hangvétele még a közölt versek egy részének hangját is meghatározta, nem beszélve arról, hogy a lap körül szereplők a politikában történtektől sem határolhatták el magukat, ahogyan akkor senki sem.

Kép forrása: Ráday Antikvárium
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 77–82.

A Forrás

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet
A Forrás folyóirat logója

A lap 1969-es indulásakor Varga Mihály lett a felelős szerkesztő, aki a Kiskunság című folyóiratot is igazgatta.
A Forrás nem csupán szándékában, hanem szerzőgárdájában is a Kiskunság folytatójának tekinthető, és kezdetben szintén kéthavonta jelent meg.
A lap nevét, szlovákiai ifjúságára emlékezve Madarász László adta (Szlovákiában ilyen nevű diáklapot szerkesztett).
A Forrás az országos színtérről igyekezett maga mellé állítani írókat, költőket, kutatókat, a teljes magyar irodalomból, mert a Forrás az elsők között kereste meg határainkon túl élő magyar írókat.
A megújulást segítette, hogy a hatvanas években már számos elismert író-költő élt a városban, így Buda Ferenc, Hatvani Dániel, Kunszabó Ferenc, Zám Tibor.
A Forrás indulása és jellemző vonásainak kialakulása ugyanis elválaszthatatlan a Bács-Kiskun megyében a hatvanas-hetvenes évek elején kialakult társadalmi-művészeti-politikai légkörtől.
A város jelentősen gazdagodott kulturális tartalommal a hetvenes években: 1975-ben kezdte el munkáját a Megyei Művelődési Központ (később Erdei Ferencről nevezték el, ma Hírös Agóra); szintén 1975-ben hozták létre a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet; a Zománcművészeti Alkotóműhelyt; ugyancsak ebben az évben, az ország második nemzeti parkjaként jött létre a Kiskunsági Nemzeti Park; 1976-ban a Magyar Naiv Művészek Múzeuma; 1977-ben a Kerámiastúdió; aztán az MTA Regionális Kutatások Központjának Településkutató Csoportja települt a városba. 1981-ben kezdte munkáját a Szórakaténusz; 1983-ban indult, többek között a rendkívül jelentős Tóth Menyhért-gyűjteményével a Kecskeméti Képtár; 1991-ben a magyar Fotográfiai Múzeum, majd a Katona József Megyei Könyvtár új épületének átadása 1996-ban.

Kép forrása: Facebook
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 83–96.

Zám Tibor

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet
Zám Tibor portréja

Zám Tibor (1929–1984) az 1947–48-as tanévben Debrecenben volt népi kollégista, majd 1948-ban a Debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetében szerzett népiskolai tanítói oklevelet. Ezt követően Biharkeresztesen dolgozott járási úttörőtitkárként, majd 1950–52-ben az Egri Pedagógia Főiskolán magyar–történelem szakon tanult. 1952–57-ben a Debreceni Agrártudományi Főiskolán volt tanársegéd, majd tanulmányi előadó. 1957–60-ig a Hortobágyon, Parádon és 1967–69-ig Biharkeresztesen tanított, 1960–65-ben a Debreceni Megyei Könyvtárban könyvtárosaként, 1969-től haláláig Kecskeméten a Forrás kiadónál dolgozott.

Pokoljárás című művét 1982. március 26-án bemutatta a Kecskeméti Katona József Színház. A darabot Sándor János állította színpadra, Tolnai Miklós (Jákó) Várkonyi Szilvia (Zsálya), Egyedi Klára (A nő – házmesterné, kardiológusnő, Tímea, ápolónő), Balogh Tamás (A férfi – szerelő, Zsolt, fődoki, főjogász, pszichiáter, hullavivő) szereposztással. 1984. április 24-én hunyt el, 54 éves korában. A Farkasréti temetőben május 10-én vettek tőle végső búcsút.
Művei: Hortobágyi jegyzetek. Szociográfiák, elbeszélések; Tiszatáj–Magvető, Szeged–Budapest, 1966 (Tiszatáj irodalmi kiskönyvtár); Interurbán (regény) (1973); Bács-Kiskunból jövök (szociográfia) (1973); Hortobágy (fotó: Szirmai Brigitta) (1975); Tanyabejáró (szociográfiai tanulmány) (1977); Túl a poklon (regény) (1980); Szeplős fogantatás (elbeszélések) (1983); Jelenések napja – Szőrös talpú kismacska – Anyajegy (elbeszélések) (1984); Tények és indulatok. Válogatott szociográfiai írások; válogatta, szerkesztette, utószót írta: Kunszabó Ferenc; Magvető, Budapest, 1987; Kaparó Antal lázadása; válogatta, szerkesztette: Agócs Sándor, Kenyár Éva, Szekér Endre; Antológia, Lakitelek, 1994.

Kép forrása: Wikipédia
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 106–110.

Buda Ferenc

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet ,

Buda Ferenc a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító. Az Írószövetség Duna–Tisza-közi csoportjának titkára.

Költészeti munkássága mellett jelentős műfordítói tevékenysége is. Ismeretesek baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt fordításai, melyek bevezetik az olvasót addig alig ismert népek kultúrájába. Varázsének (Kecskemét, 1973) című kötetében török, mordvin, lapp, finn, mari népköltészeti alkotásokat válogatott be. Kazak és kirgiz népmesék olvashatók 1988-ban közreadott köteteiben: A láthatatlan tolvaj, A szürke héja. 1986-ban 50. születésnapja alkalmából tisztelői és barátai megjelentették a Csönd, ének, csönd… című kötetet (Kecskemét, szerk, Agócs Sándor), amelyben még addig nem közölt írásai és műveinek bibliográfiája került nyomtatásba.

L. bővebben itt és itt.

Kép forrása: Wikipédia
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 111–114.

Buda Ferenc portréja (Bahget Iskander felvétele)

Dobozi Eszter

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet

Dobozi Eszter (1956–2019) József Attila-díjas (2010) író, költő, tanár, szerkesztő. Alföldy Jenő felesége.
1979-ben a József Attila Tudományegyetemen végzett, magyar–történelem szakon. 1978 óta publikált verseket, tanulmányokat és szociográfiát. 1979–80-ban Cegléden, 1980–81-ben Kecskeméten tanított. 1982-től a Katona József Társaság tagja, 1989-től a Forrás munkatársa, 2007-től a Kecskeméti Művészetoktatási Intézmények igazgatója, 1995 és 2019 között a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola, illetve jogelődjének igazgatója volt. 1999-ben a BME Gazdaság és Társadalomtudományi Karának közoktatási vezető szakán szerzett képesítést.

L. bővebben.

Kép forrása: Hírös
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 122–123.

Dobozi Eszter portréja

Sík Sándor

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet
Sík Sándor portréja 1955 környékéről

Sík Sándor (1889–1963) a kecskeméti piarista gimnáziumban érettségizett.

Költő, irodalomtörténész, esztéta, a század vallásos lírájának és gondolkodásának egyik ösztönző, kiemelkedő hatású személyisége volt. Emberi példája, felvilágosult szemléletmódja, nevelői nyitottsága bizonyos vonatkozásban példaszerűvé tette életművét. Mint a nagy hagyományú budapesti piarista gimnázium tanára az első ösztönzéseket adta Boldizsár Ivánnak és Thurzó Gábornak. A szegedi egyetem professzoraként mestere és társa lett a „Szegedi Fiatalok” körének, atyai barátja és vitázó társa Radnóti Miklósnak, Ortutay Gyulának, Baróti Dezsőnek és Tolnai Gábornak. Mesterei és útmutatói között emlegette őt Szerb Antal is. A két világháború közötti korszak nagy íróival harmonikus kapcsolatot tartott, József Attilának például felajánlotta, hogy nála megszerezheti végszigorlatát, melyet az emlékezetes Horger Antal-affér után nem mert letenni. Tisztelte és becsülte őt Kosztolányi Dezső és Babits Mihály is, aki a Nyugat rokonának érezte Sík Sándor törekvéseit. A felszabadulás után az újrainduló Vigilia főszerkesztője lett, s az is maradt haláláig. Ezzel párhuzamosan a hazai piaristák rendfőnöke volt. Élete végéig megtartotta konferenciabeszédeit, olykor jelentős hatást tett ezekkel a fiatal értelmiségre.

Kép forrása: Wikipédia
Forrás: A magyar irodalom története
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 66.

Buday Dezső

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet
Buday Dezső portréja

Buday Dezső (1879–1919) az Alföld munkatársa, az 1910-es évek jelentős kecskeméti íróegyénisége volt, 1912-től a református jogakadémia tanára.
Széles műveltségre tett szert: a jog mellett főként a szociológia foglalkoztatta, de érdekelte még az etika, a pszichológia, a nyelvészet, a zene és az irodalom is.
Szépirodalmi munkáit Hungaricus álnévvel jelentette meg.
1916-ban jelent meg A szenvedő ember című utópikus regényét, a tudományos fantasztikus irodalom korai képviselőjét.
Ugyanebben az évben közölte a Nyugat Orgonaszó című nagyszabású háborúellenes költeményét.
Buday közel állt Kassákhoz, levelezett is vele. Egy novellája Kassák folyóiratában, A Mában jelent meg. Szoros kapcsolat fűzte a Huszadik Századhoz is, több tanulmányát ott tette közzé.
A polgári radikalizmuson keresztül jutott el, mint több hasonló műveltségű értelmiségi, a szocializmusig.
1919-ben a kecskeméti direktórium egyik vezetője volt, a Tanácsköztársaság bukása után megölték.
Unokaöccse, Babits Mihály 1925-ben a Nyugatban jelentette meg a Jókai lelke című tanulmányát.

Kép forrása: Arcanum
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 64–65.

Sinkó Ervin

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet
Sinkó Ervin portréja

Sinkó Ervin (1898–1967) a Tanácsköztársaság idején 1919. május 3-tól június végén Kecskemét városparancsnoka volt. Optimisták című regényében művészi megformálással elevenítette fel kecskeméti emlékeit (a „Blaha elvtárs, Kecskemét katonai diktátora” című fejezetben). Városparancsnoki működésének fontos dokumentumait Romsics Ignác tette közzé.

Kép forrása: Vamadia
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 66.

Kodály Zoltán

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet
Kodály Zoltán portréja

Kodály Zoltán a két világháború közti időre esik szülővárosával való kapcsolatának megújulása, elmélyülése. A város zenei élete ekkoriban fejlődött látványosan. Kodály legnagyobb sikerű művét, a Psalmus Hungaricust Kecskeméti Vég Mihály szövegére írta. 1962-ben ő avatta fel Kecskeméten Vígh Tamás Katona-szobrát.

L. bővebben.

Kép forrása: Jegy.hu
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 77.

Horváth Döme

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet

Horváth Döme (1819–1899) Kecskeméten született, egyszerű, kézműves szülők gyermeke volt, a már említett Horváth Cyrill öccse, akinek támogatásával ügyvédi oklevelet szerzett. A szabadságharcban népfölkelési biztos volt, de a bukás után haditörvényszék elé állították, majd rendőri felügyelet alá helyezték. A politikai viszonyok változásával, 1861-ben országgyűlési képviselővé választották. 1867-től, a kiegyezés után pedig magas minisztériumi és bírói tisztségeket viselt a fővárosban, miközben Kecskeméttel szoros kontaktust ápolt. Szülővárosába 1886-ban vonult vissza. Kecskeméten a társadalmi és gazdasági élet minden területén kezdeményező és vezető szerepet vállalt, Hornyik József így írt róla: „Ami gróf Széchenyi István volt az országnak, ugyanaz volt Horváth Döme Kecskemétnek.” [Diósi Géza: A Horváth Cyrill ön képzőkör (Olvasó Társaság) története 1840–1940). Szeged, 1940. (A Szegedi Piarista Diákszövetség „Vademecum” Füzeteinek 7. száma.)] Horváth Döme verseit, elbeszéléseit már az 1830-as évek végétől több lap is közölte. Jurátus korában írt a Hit- és hontagadó című drámája 1848-ban jelent meg Kecskeméten. Számos íróval volt barátságban, kapcsolatban, kecskeméti házában Petőfi és Vörösmarty is megfordult. Irodalmi tevékenysége az 1850-es években volt a legélénkebb: az ügyvédi gyakorlattól eltiltották, Kecskemétet nem hagyhatta el, így járható útként csak az irodalom maradt számára. Alföldi színműtár (1850), majd Újabb színműtár (1853) című kiadványaiban Victor Hugo (Borgia Lucretia, Tudor Mária), Racine (Phaedra), Voltaire (Zaire) drámáinak fordítását, valamint Podmaniczky Balázs című eredeti színművét jelentette meg mások műveivel karöltve. Későbbi munkái: Részvét lapjai (1864), benne Goethe A testvérek című drámájának fordítása, de mások fordításait is tartalmazza, pl. Barsi József, Bulcsu Károly, Garzó Júlia, Sándor György etc.
A kiegyezés utáni időben a Kecskeméti Lapokban jelent meg Horváth Dömének számos cikke, tanulmánya, irodalmi szempontból legfontosabb ezek közül az Emlékezzünk régiekről (1872), és a Shakespeare a magyar irodalomban és színművészetben (1889). Befejezetlen maradt műveinek gyűjteményes kiadása a Vegyes művekben (1893) található. Nagy érdeme van Horváth Dömének a Katona-kultusz meggyökereztetésében. 1856-ban és 1860-ban életrajzi bevezetéssel kiadta a Bánk bánt, s e kiadások jövedelmét Katona síremlékére fordította. A szoborállítást is ő kezdeményezte, az emléktábla elhelyezése is az érdeme Katona szülőházán. 1891-ben megalakult a Katona József Kör, amelynek ő lett az első elnöke.

Forrás: Wikipiédia
Forrás: Bácstudástár
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 47–49.

Megszakítás