Hajnal József (1885–1969) a Magyar Alföld helyi költője volt.
1913-ban Gőzkalapács címmel kötetben is kiadta a verseit.
A fiatal kecskeméti kritikus, Tóth László így írt róla: „A munkások költője Hajnal József, az új előretörő osztályé, amely az érzéseket is kollektív formában tömöríti. A tömegek érzését énekli meg az egyéniségen át, amely a nagy forradalmak vergődő erejét olvasztja a lelkében. A gyárak kalapácsain áthallik a gulya kolompja, és egy európai filozófián át a kecskeméti mezők füvére hajtja a fejét.” – Tóth László Walt Whitmanre emlékeztető vonásokra figyelt fel Hajnal költészetében (Kecskeméti Lapok, 1913. október 5.)
Az első világháborús harctéri írásaiból összeállított prózakötete, a Földindulás csak a nyomdai levonatig jutott el, nem jelenhetett meg az 1919-i ellenforradalom miatt.
A két világháború közt a saját nevén nem publikálhatott.
1945 után készült Látó Pál közbeszól című önéletrajzi regénye is kiadatlan maradt.
Szerény, visszahúzódó ember volt, akitől távol állt az, hogy küzdjön az érvényesüléséért.
Kép forrása: Tiszatáj
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 63.
Tiszatáj