Kalmár György Tapolcafőn született 1726-ban.
Nemesi származású volt. Miután középiskoláit a debreceni kollégiumban, ahol teológiát is tanult, elvégezte, 1750 körül külföldi, különösen angol egyetemeket látogatott; bejárta Németországot és Leidenben a keleti nyelveket tanulta; azután Bécsben, Pozsonyban, Budán és más helyeken lakott.
1772 körül a kecskeméti református iskolában néhány évig konrektor (másodtanító) volt.
„Csodabogárként” tekintettek rá, csak tudományos szenvedélyének élt; külsejében és életmódjában a cinizmusig menő egyszerűséget tanúsított.
Megfordult Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában is. Viszontagságos élete során keleti nyelvekkel és kalandos nyelvészkedéssel foglalkozott: a m. nyelvet tökéletesnek és a török–tatár nyelvekkel rokonnak képzelte. Hangoztatta, hogy a m. nyelv különösen alkalmas az időmértékes verselésre, így az antik időmértékes verselés egyik úttörője Magyarországon.
1782 után halt meg, de halálának pontos évét és helyét nem ismerjük.
Forrás: Magyar életrajzi lexikon
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 27–28.