növénynemesítő, a Magyar Tudományos Akadémia doktora
Homokmégyen született 1935. október 11-én. Iskoláit szülőhelyén kezdte, majd 1946-1950 között a piaristák kecskeméti gimnáziumában tanult, 1950-1954 között Baján, a technikumban. 1954-1959-ben Gödöllőn folytatta tanulmányait az Agrártudományi Egyetemen, ahol mezőgazdasági mérnöki oklevelet szerzett.
1960-ban növénynemesítő szakmérnöki, 1964-ben egyetemi doktori, 1982-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa tudományos fokozatot szerezte meg.
2002-ben elkészítette az MTA doktori értekezését, amelynek védésére halála évében, november 19-én került volna sor.
1960-tól a Duna-Tisza Közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Kalocsai Fűszerpaprika Kutatási Osztályán, majd a jogutódoknál, a ZKI Fűszerpaprika Kutató Állomáson, a Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Közhasznú Társaságnál dolgozott, végigjárva a kutatói pálya szigorú lépcsőfokait – tudományos segédmunkatárs, tudományos munkatárs, tudományos főmunkatárs –, 1980-tól igazgatóhelyettes, 1994-től igazgató.
1994-től az Országos Fűszerpaprika Terméktanács, 1998-tól a Vetőmag Szövetség és Terméktanács elnökségi tagja, 1986-tól a Szegedi Akadémiai Bizottság Kertészeti Munkabizottságának, 2000-től az MTA Növénynemesítési Bizottságának tagja volt, 2001-ben az Országos F szerpaprika Terméktanács ügyvezető elnökévé választották, 2002-ben címzetes főiskolai tanári kinevezést kapott. A fűszerpaprika nemesítésének, új, korszer fajták előállításának, intézménye eredményes működésének szentelte életét – 16 államilag elismert fajtát állított elő, 9 fajta társnemesítője volt, 74 tudományos dolgozata jelent meg hazai és nemzetközi folyóiratokban, 46 népszerűsít cikket írt. Négy szakkönyv társszerzője volt, amelyek közül a legjelentősebb „A fűszerpaprika termesztése és feldolgozása” című kötet volt, 2001-ben, a Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó gondozásában jelent meg.
Megszállott, következetes, igényes kutató volt, nagy érdeme volt abban, hogy hazánkban kizárólag magyar fűszerpaprika-fajták vannak köztermesztésben. A Magyar Tudományos Akadémia doktora címet posztumusz kapta meg 2004-ben. Kecskeméten hunyt el 2003. október 28-án. A kalocsai temetőben helyezték örök nyugalomra 2003. november 7-én.
Szakmai életrajza, szakirodalmi művei
Elismert fajtái:
| Vezető nemesítőként:1974: Kalocsai merevszárú – 6221974: Kalocsai determinált – 6011977: Kalocsai determinált – 6211977: Kalocsai cs. 6311986: Kalocsai 7021988: Kalocsai 8011993: Kalocsai 901998: Csárdás1998: Folklór1998: Zuhatag2001: Rubin2003: Kalorez2004: Kaldom2005: Kalóz 2005: Favorit 2005: Globál – a fajtakísérletben Glóbusz néven futott2005: Kalmár – [a névadással kollégái tisztelettel őrzik Márkus Ferenc emlékét: Kal(ocsai) Már(kus)] | Társnemesítőként:1967: Kalocsai 57-2311971: Kalocsai 5041977: Kalocsai 5051988: Kalocsai V-21988: Kalocsai 501993: Kalocsai „A” cseresznye1993: Kalocsai „M” cseresznye1998: Remény2001: Kármin |
Díjai:
1968. Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója
1976. Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója
1980. Mathiász János-díj
1982. Településfejlesztésért-díj (MAE Országos Elnökség)
1998. Bács-Kiskun Megye Tudományos Díja
1998. Fleischmann Rudolf-díj
Tisztségei:
ZKI Fűszerpaprika Kutató Állomás igazgatóhelyettese 1980-tól, majd igazgatója 1994-től haláláig a jogutódnál, a Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Közhasznú Társaságnál is.
MAE Bács-Kiskun Megyei Szervezet elnökségének tagja 1968 – 1991.
Szegedi Akadémiai Bizottság Kertészeti Munkabizottságának tagja 1986-tól
Magyar Növénynemesítők Egyesülete: megalapításától tag
MTA Növénynemesítési Bizottság tagja 2000-től
Országos Fűszerpaprika Terméktanács ellenőrző bizottság tagja 1994-1995.; ellenőrző bizottság elnöke 1996-1998.; elnökségi tag 1999.; társelnök 2000.; elnök 2001 –
Országos Vetőmag Terméktanács elnökségi tagja 1998-tól
Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság Fűszerpaprika Szakbizottság tagja 1999-2004. dec. 31-ig
Kertészeti és Élelmezésipari Egyetem Baráti Kör alapító tagja 1966-tól
Szent István Kalocsai Paprika Lovagrend tagja 2001.
Címzetes főiskolai tanár 2002-től
Forrás: OMgK, Kalohírek.hu