Sántha György (1888–1974) Kecskeméten született költő, a piarista gimnázium növendéke volt. A budapesti, berni, berlini és párizsi egyetemi tanulmányok és tíz év kiskunfélegyházi tanárság után 1920-ban lett a kecskeméti reáliskola tanára. Baráti kapcsolatban volt a népi írók legtöbbjével, költészetének témaköre és formanyelve is a népi lírikusokéhoz kapcsolódott
Verseit helyi lapok mellett A Hét, a Nyugat és a Kelet Népe is közölte.
Kötetei közül – A bánat harangzúgásában, 1915; A toronyőr, 1930; Arany homokon, nomád felhők alatt, 1935 – különösen az utóbbi keltett országos figyelmet.
Féja Géza az alföldi lélek mélyrétegeinek megszólaltatójaként jellemezte Sántha Györgyöt.
Az Arany homokon, nomád felhők alatt című kötete után is írt mintegy 40 évig, de azok csak posztumusz jelenhettek meg.
Féja Géza szerint Sántha költészeti színvonala 1935 óta emelkedett, amelyben a nép ügyének való elköteleződése egyre egyetemesebbé vált
Sántha György kapcsolatainak révén a 30-as években a kor számos kitűnő írója szerepelt a Katona József Társaság előadói emelvényén, pl. Móricz Zsigmond, Németh László, Sárközi György, Erdélyi József, Féja Géza, Illyés Gyula, Sinka István, Szabó Pál, Tamási Áron, Erdei Ferenc.
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 72–73.