Kecskemét irodalmi élete a második világháború lezárulása után mintha ott folytatódott volna, ahol a háború előtt tartott.
A város irodalmi életére továbbra is a Katona József Társaság volt a legnagyobb hatással, a Társaság elnökéé 1946 őszén Tóth Lászlót választották meg, aki 1944 decemberében Kecskemét polgármestere lett, de munkáját fokozatosan ellehetetlenítették (1948 májusában meg fosztották polgármesteri tisztségétől).
A baloldali diktatúra kialakulásának időszakában a Társaság sem kerülhette el a reá szabott sorsot, 1949. november 15-én egyesült a Magyar-Szovjet Baráti Társaság kecskeméti szervezetével: utolsó tevékenységükként a Társaság tagjai 1949. november 11-én megkoszorúzták Katona József Sírját, a sírnál Orosz László, az egy évvel korábban a városba került tanár, irodalomtörténész mondott beszédet. A közélettől visszavonult, de az irodalmi gondolkodásmód életben tartásában ekkor is fontos szerep jutott Sántha Györgynek.
A Katona József Társaság tevékenysége öt éven keresztül szünetelt, munkájának felújítását a szorosan vett ötvenes éveket követően az olvadás időszakában az újabb értelmiségi-irodalmár nemzedék tagjai sürgették – az elnök ismételten Tóth László lett –, itt fogalmazódott meg egy irodalmi folyóirat indításának elképzelése is.
1955 márciusában a politikai változásokhoz kötődve jelent meg a Kiskunság című folyóirat első száma, amely a Katona József Társaság és a Bács-Kiskun Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kiadásában látott napvilágot. A folyóirat tevékenysége meglehetősen rapszodikusnak volt mondható, mert hol megjelent, hol nem.
A Kiskunság szerzőgárdja: Joós Ferenc, Szentléleky Tihamér, ifj. Szabadi Sándor, Orosz László, Nagy Czirok László, Szabó Kálmán, Katona Piroska, Kiss István, Heltai Nándor, Szekér Endre, Henkey Gyula, Kőhegyi Mihály, Solymos Ede, Bölcs István, Pozsgay Imre, Zoltán Zoltán, Kálmán Lajos, Bognár András, Hernády Gyula – e szerzők a Forrás folyóiratnál is felsorakoztak. A korabeli politika hangvétele még a közölt versek egy részének hangját is meghatározta, nem beszélve arról, hogy a lap körül szereplők a politikában történtektől sem határolhatták el magukat, ahogyan akkor senki sem.
Kép forrása: Ráday Antikvárium
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 77–82.