Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár
Szalkay Gergely (1810–1887) városi aljegyző volt. Victor Hugo híres regényét, A Notre-Dame egyház Párizsban címmel fordította le és jelentette meg (Kecskemét, 1858).
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 49.
Horváth György (1815–1874) kecskeméti mérnök. Francia közvetítéssel, „Florián után” lefordította Cervantes Don Quijotéját (Kecskemét, 1850–53), illetve Dumas két színművét: a Neslei torony az Újabb színműtárban jelent meg, a Howard Katalin kéziratban maradt. 1873-ban a város függetlenségi párti képviselőjeként a Kecskemét című hetilapot indította el.
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 49.
Gyulai Pál (1826–1909) 1853-ban Kecskemétre jött, hogy regényét megírja. Szilágyi Sándornál 1853. augusztus 9-től hozzávetőlegesen szeptember 21-ig tartózkodott. A regényt, az Egy történet napjainkbólt nem sikerül befejeznie, de elkészült részletét A fösvény halála címmel novellái közé iktatta. Helyi tárgyú elbeszélése is született Varju István címmel. Szintén kecskeméti emlékek elevenednek fel a Glück-Szerencse úr című novellában is.
Kép forrása: Digitális Képarchívum
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 47
Homokay Pál (1804–1858) kecskeméti születésű. 1831-től Losoncon volt tanár, itt írta a Magyar költészet (Pest, 1837) című poétikai kézikönyvét
A poétikában ő tudatosította a magyar költészet romantika felé való fordulását, könyvét Vörösmarty és Petőfi is forgatta.
1855-ben lett a kecskeméti református kollégium tanára.
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 46–47.
Abonyi Lajos (eredeti neve: Márton Ferenc) (1833–1898) a magyar falusi élet ábrázolásában Mikszáth és Gárdonyi előfutára volt. 1848-ban a kecskeméti kollégiumban folytatott bölcseleti tanulmányokat. Itt Baksay Sándorral együtt szerkesztette a Korány című diáklapot. A szabadságharcban – 15 éves korában – mint nemzetőr vett részt.
Forrás: Arcanum
Wikipédia
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 40.
Szauer Ambrus nevéhez az 1770-es években keletkezett Plautus Menaechmi (Ikrek) című komédia magyar átdolgozása fűződik a nevéhez. A műve Német Károly adta ki a Piarista Gimnázium 1904. évi értesítőjében.
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 22.
Dalotti Németh Ödön (1846–1925 élt, Kecskeméten 1870–1895) a református gimnázium tanára volt. Novellákat, színikritikákat, néprajzi és irodalomtörténeti tanulmányokat publikált. 1874–78 közt a Kecskemétet, 1892-ben a Kecskeméti Lapokat szerkesztette. Hangulatos írása a századvég kecskeméti légköréről Visszaemlékezésem kecskeméti élményeimre címmel jelent meg.
Kép forrása: Hírös Naptár
Forrás: Magyar írók élete és munkái
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 57–58.
Hornyik József (1855–1922) a reáliskola tanára volt. Hornyik János unokaöccse volt. Színdarabokat és verseket is írt. Fő műve a Kecskeméti írók (1901) című kötete, amelyben 246 helybeli író, szakíró, tudós adatait gyűjtötte össze.
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 58.
Vajda Viktor (1835–1916) Kolozsvárott született. Főreáliskolai tanárként, hírlapíróként, irodalomtörténészként, zenei szakíróként, műfordítóként, zenekritikusként tevékenykedett.
Tanulmányait szülővárosában, valamint a nagyszebeni jogakadémián végezte. Az ügyvédi pályán egyik ügyvéd rokonánál tett próbálkozás után Cseke közelébe, Szatmár megyébe vonult a kölcsei Kende-családhoz nevelőnek. Kende Zsigmond mellett bő alkalmat lelt Kölcsey Ferenc szellemi életébe és családi körülményeibe komolyabban is behatolni. Miután nevelő működését befejezte, Kolozsvárra, majd rövid idő múlva Pestre költözött, ahol 1876-ig a hírlapirodalom zenekritikai rovatába írt cikkeivel szerzett elismerést. Vajda beutazta Nyugat-Európát (Olaszország, Németország, Franciaország, Svájc, Spanyolország). 1887-től a francia nyelv és irodalom tanára volt a kecskeméti főreáliskolában és állandó munkatársa a Kecskemétnek.
Kecskeméten adta ki A grande chartreuse és a kartauziak (1889), Kölcsey mint moralista (1896), Elveszett boldogság (1906) és Utóhangok Kölcsey életéhez (1908) című műveit.
Forrás: Magyar írók élete és munkái
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 58.
Jakov Ignjatović (1822–1889) a jogi vizsgáit tette le Kecskeméten. A városnak rajta kívül számos szerb növendéke volt. A szerb realista irodalom úttörője volt Ignjatovic’. Emlékezéseiben derűs történet található kecskeméti vizsgáiról: barátai helyett ő vizsgázott Sipos professzornál, a szerb diákok nagy pártfogójánál.
Kép forrása: Wikipédia
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 41.