Főreáliskola

A Kecskeméti Magyar Királyi Állami Főreáliskola története

A reáliskola intézménytípusát az 1848/49-es szabadságharc leverését követő években, a Leo Thun osztrák közoktatásügyi miniszter által bevezetett oktatási reform hatására hozták létre hazánkban. E középfokú oktatási forma lényege, hogy míg a gimnáziumok akkoriban a humán tárgyakra helyezték a hangsúlyt, különös tekintettel az antik (görög, latin) nyelvekre, addig a reáliskolákban nagyobb teret kapott a matematika, a természettudományos (reál) tárgyak, valamint az élő idegen nyelvek oktatása. A kezdetben 3-3, majd 4-4 osztályos al- és főreáliskolára tagozódó középiskola gyakorlati jellegű tantervének köszönhetően elsősorban ipari és kereskedelmi, illetve műszaki tudományos pályákra készítette fel növendékeit a 3-4 évfolyamos alreál és a 8 évfolyamos főreáliskola. Kezdetben a reáliskolai végzettség csak a gimnáziumi latin és görög érettségi letétele után nyújtott lehetőséget az egyetemi felvételhez is szükséges érettségi letételére. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) rendelete azonban 1875-ben létre hozta az egységes, 8 évfolyamos, érettségit is adó főreáliskolát. Ezzel megszűntek ugyan a külön alreáliskolák, de megmaradt a lehetőség „nem teljes” reáliskolák fenntartására.
Kecskeméten először 1851-ben vetődött fel ilyen jellegű iskola létesítése, de a városi tanács döntése csak 1855 szeptemberében született a háromosztályos alreáliskola, akkori nevén Alreáltanoda létrehozásáról. Az indulásra pedig másfél év múlva, 1857 februárjában került sor. Ez az iskola azonban rövid életű volt, mert a város vezetői úgy ítélték meg, hogy a két gimnázium – piarista és református – mellett nincs szükség az új középiskolára, ezért 1861-ben megszűnt.
Az iskolát 1870-ben állami segítséggel alapították újra. A fenntartás költségeit a VKM vállalta. A városnak csupán az épületről és a hitoktatásról kellett gondoskodnia. Az iskola első igazgatója dr. Dékány Ráfael orvos lett, aki korábban a reáltanodában vegytant (kémiát) tanított, majd budai gimnáziumi tanárként eltöltött évek után tért vissza ismét Kecskemétre.
Az iskola fenntartása már 1873-tól, a negyedik osztály beindításakor anyagi nehézségekbe ütközött, de a tanárok elkötelezettségét mutatja, hogy az ezzel járó többletmunkát ingyen is vállalták. Ugyanilyen áldozatkészségre volt szükség az 5-8. osztályok elindításához, mellyel az intézmény 1975-ben főreáliskolává alakulhatott.
Az iskola 1914-ig, végleges, ma a Katona József Gimnáziumnak otthont adó épületének átadásáig többször is költözni kényszerült. Kezdetben, 1870–73 között a Sétatéren álló ún. B. Kis Pál (vagy B. Kiss)-féle házban kapott helyet az alreáliskola. Az osztályok számának növekedésével azon kicsinek bizonyult az épület, így 1873-tól az addigi épület mellett a Gál József-féle házat is használták. 1875-től pedig a Budai Nagy utcán Álló Eörhalmi-házban kaptak helyet, melyben katonákkal voltak kénytelenek osztozni. Ezen időszak mostoha körülményeit is felidézi Szombathy Istvánnak, a főreáliskola egykori tanárának évtizedekkel későbbi visszaemlékezése:
„1875 Vízkereszt éjjelén érkezhettem meg Kecskemétre […] Másnap már félnyolc órakor felkerestem a reáliskolát. Mondhatom, nem volt kedvező a benyomás, melyet az intézet reám gyakorolt. Egy nagy-udvarú földszintes ház volt az, régi épület, udvarán ágas kúttal. Ez valamikor a német időkben zsandárlaktanya volt. Az iskola három osztálya volt benne elhelyezve, de az épületet a Molináry-bakákkal kellett megosztani. A IV. osztály és az igazgatói iroda másutt, a Páva-utca elején, a Gál ügyvéd-féle házban volt, melyben az utcai nagy házban az osztály, az udvari kis házban pedig az igazgatói iroda volt, mely egyúttal múzeumul is szolgált, lévén benne két üvegszekrény a minimális tanszerek számára. […] A katonasággal megosztott épületben keserves volt a tanítás. Az egyik osztály közvetlenül a katonai konyha mellett volt, amelynek az osztály melletti, ugyan lezárt ajtaján minden beszéd áthallatszott, sokszor nem épületes kifejezésekkel tarkítva. Mikor a katonák a gyakorlatokról bevonultak, vagy mikor ki sem vonultak, hanem az udvaron gyakorlatoztak, lehetett-e rossz néven venni, hogy ők jobban érdekelték az ifjúságot, mint a tanítás? […] Gál ügyvéd pedig nem akart tovább helyet adni […] A fizikai és egyéb tanszerek a fáskamrába kerültek, ahol azok a még a német zsandárok idejéből megmaradt jászolokba és a földre jutottak.”
Az 1876/77-es tanévtől javult a helyzet, hiszen emeletet építettek az Eörhalmi-féle ház utcai frontjára, amely már megfelelő és tartós helyet biztosított az iskola számára.

Ez az épület ugyan 1891-92-ben bővítésre, majd 1908-ban, egy földrengés következtében felújításra szorult, de egészen 1914-ig itt működött az iskola. Az új épület 1914-ben állami pénzből épült fel. A VKM – tekintettel az 1911-es földrengés okozta hatalmas károkra – eltekintett attól, hogy a városnak anyagilag is hozzá kelljen járulni az építkezéshez, így a városi tanácsnak csupán a telket kellett biztosítania. Az épület 1914-re felépült ugyan, de az I. világháború idején katonai célokra használták, ezért az iskola csak a háború után költözhetett be, sőt a háború miatt – szintén kórházzá alakított – addigi épületükből is ki kellett költözni, így ideiglenesen az Újkollégium épületében működtek, „társbérletben” a református gimnáziummal.

A reáliskola tanulóinak száma az évtizedek során változó volt. Az iskolatípus iránti időszakos érdektelenség nemcsak kecskeméti, hanem országos tendencia volt. Ez betudható volt egyrészt annak, hogy a reáliskolai végzettség kevesebb lehetőséget nyújtott a továbbtanulásra, mint a gimnázium; másrészt visszatartó erőt jelenthetett a gimnáziumokénál magasabb tandíj, melyet minden bizonnyal a gyakorlati képzés magasabb költségei tettek indokolttá. Ugyanakkor sok függött a helyi tanároktól és az igazgatótól. A kecskeméti főreáliskolában pl. az agilisabb igazgatók (Dékány, Hanusz) idején rendszerint nőtt a tanulói létszám, más években pedig visszaesett.
A főreáliskolában a szokásos tárgyak mellett sok gyakorlati tárgyat – gyors- és szépírást, egészségtant, vegytant is tanítottak. Fakultatív tárgyként lehetett angolt és latint is tanulni. Utóbbinak azért is volt jelentősége, mert a legtöbb egyetemi felvételihez latin érettségire volt szükség.
Az iskola a reáltárgyak oktatásához szükséges felszerelések mellett tekintélyes könyvtárral is rendelkezett. 1894-ben már több mint 8000 kötete volt. 1879-tól működött az iskolában önképzőkör, ahol a reál- és humán tudományokkal egyaránt foglalkoztak a tanulók.
Az iskola tanárai közül oktatói munkájuk mellett többen folytattak tudományos, illetve ismeretterjesztői tevékenységet. Közülük a legkiemelkedőbb Hollós László botanikus, akit az MTA levelező tagjává is megválasztottak. A publikációk számát tekintve Hanusz István emelkedett ki számtalan ismeretterjesztő cikkével. Az iskolának rövid ideig igazgatója volt Kacsóh Pongrác zeneszerző, a János vitéz c. daljáték szerzője. Szánthó Kálmán hely- és irodalomtörténeti munkákat jelentett meg, Dékány István pedig a filozófia és a szociológia területén futott be tudományos pályát.
Az iskola névváltozásai: Az intézmény 1870-ben Kecskeméti M. Kir. Alreáltanoda néven kezdte meg működését. Az 1875/76-os tanévben a felsőtagozat indulásával az iskolatípus és a név is változott: Kecskeméti M. Kir. Főreáltanoda. 1886-tól Kecskeméti M. Kir. Főreáliskola néven működött. Az iskola az 1922/23-as tanévtől vette fel Katona József nevét. Ekkortól a Kecskeméti M. Kir. Állami Katona József Főreáliskola, majd a törvényi változás miatt az 1924/25-ös tanévtől Kecskeméti M. Kir. Állami Katona József Reáliskola nevet viselte, mely 1935-ben Kecskeméti M. Kir. Állami Katona József Gimnáziumra változott.

Az iskola igazgatói:
1870–1883: Dr. Dékány Rafael (1828–1895)
1883–1886: Szarka Mihály
1886–1909: Hanusz István (1840–1909)
1909–1912: Kacsoh Pongrác (1873–1923)
1912–1917: Péch Aladár
1917–1919: Deli Géza (1878–1930)
1919–1934: ifj. Gasparics Lajos
1934–1948?: Fuderer József

Felhasznált irodalom:
Az iskola értesítői 1872–1940 (teljes szöveg)

Az első huszonöt év a kecskeméti M. Kir. Állami Főreáliskola életéből / írta Hanusz István . – Kecskeméten : Tóth László Ny., 1895. – 140 p.

Az intézet múltja
In: A Kecskeméti M. Kir. Áll. Katona József Főreáliskola értesítője az 1925/26. tanévre. – Kecskemét, 1926.– p. 5-9.
Teljes szöveg

A kecskeméti állami főreáliskola múltjából : Dr. Szombathy István ny. kir. főigazgató visszaemlékezése
In: Gyorsírási propagandaülés Kecskeméten. – Kecskemét : Gyorsírási Ügyek Kormánybiztossága, 1935. – p. 16-19.

A közművelődés Kecskeméten a dualizmus korában / Kemény János, Pintér Ilona
In: Bács-Kiskun megye múltjából 9. k. – Kecskemét : Bács-Kiskun Megyei Lvt., 1987. – p. 5-85.
Teljes szöveg

A Kecskeméti Magyar Királyi Állami Főreáliskola története 1870-1914 / Kemény János
In: Bács-Kiskun megye múltjából 27. k. – Kecskemét : Bács-Kiskun Megyei Lvt., 2017. – p. 39-195.
Teljes szöveg