A második tanévre az iskola felügyelő bizottsága javaslatokat fogalmazott meg: a tandíj 50 forintról 30 forintra való leszállítását, gordonka és cimbalom tanszak felállítását és a „nőnövendékekre való tekintettel – zongora tanítónő alkalmazását.” (1) A növendékek számának emelkedése (első félévben 53, a másodikban 68 tanuló iratkozott be) indokolttá is tette a harmadik tanerő – Veress Klára okleveles tanítónő – alkalmazását és két szomszédos szoba berendezését a zeneiskola számára. Beindult a cimbalom és gordonka tanszak is, a tanítást pedig csoportos formában végezték: egyszerre 4, nagyjából azonos szinten álló növendék vett részt az órán. Kötelező melléktantárgy lett hallásfejlesztés céljából a zenei diktálás, de ugyancsak kötelező tárgy lett a zeneelmélet, az összhangzattan, a formatan, a hangszerelés, a partitúraolvasás, a zenetörténet és a zeneesztétika.
Az iskola házirendje szigorúan szabályozta az órák mulasztását, a késéseket, ugyanakkor arra is kitért, hogy a növendékek magánórát akár az iskola tanárától, akár más tanártól csak igazgatói engedéllyel vehetnek és bejelentési kötelezettség terhelte a diákot akkor is, ha iskolán kívüli fellépése volt:
„93. §. Más hangversenyeken a növendékek csakis az igazgatóság engedélyével működhetnek közre. Az erre vonatkozó kérvényben megemlítendő :
a) a közreműködés helye és ideje;
b) az előadandó mű szerzője, a mű teljes czime, neme.
A közreműködés engedélye a műsor kinyomatása előtt eszközlendő ki.” (2)
Néhány további fontos szabály a házirendből:
„97. §. Az intézet helyiségében minden zaj, lárma tiltva van.
98. §. A tanítás befejezésével a növendékek az intézetből tüstént távozni kötelesek.
99. §. Az intézet hangszerein való magángyakorláshoz az igazgatóság engedélyét kell kikérni.
100. §. Óraközökben mindennemű zene tiltva van.” (3)
„Szent-Gály Gyula, a m. kir. orsz. zeneakadémia zeneszerzési tanszakát és paedagógiai tanfolyamát végzett zeneszerző. 1888/89-ben Szabados Géza magán-zeneiskolájában a zongorát és elméletet tanította, 1889/90-ben a „Zenekedvelők Egyleté”-nek karmestere, majd akadémiai tanulmányainak befejezése után 1893-tól a kecskeméti kegyesrendi főgymnasium ének- és zenetanára, 1894-től a városi zeneiskola igazgató-tanára, 1895. február havától a polg. leányiskolában énektanár. A „Katona József kör“ rendes tagja.
Eddig megjelent művei: „Három dal”, énekre és zongorára (1889. Klökner Gy. Budapest). „Két emléklap”, zongorára (1889. ugyanott). „Négy dal”, énekre és zongorára (1891. Pesti könyvnyomda és részvénytársaság kiadása). Rákóczy-induló átirata zongorára (1895. Klökner E. Budapest). „Alkonyatkor”, műdal (1895. ugyanott). „Bölcsődal”, hegedűre és zongorára (1896. Rózsavölgyi és Társa). Ezenkívül több eredeti műve és átirata jelent meg a „Magyar Daltár” 1888. és 1889. évfolyamában, a dr. Harrach József által szerkesztett „Magyar Arion”-bán és „Aranylant”-ban, továbbá a „Zenélő Magyarország” 1894-96-ik évfolyamaiban.
Eddig meg nem jelent, de előadott művei: „Földhözragadt szegények”, Deréki A. népszínművéhez a zene (Kassa, 1885. november 2-án első előadás). „Trió”, magyar irályban (előadatott a „Zenekedvelők Egyleté”-nek 1890. április 20-án tartott hangversenyén). „Három magyar dal”, vegyes karra (előadatott a m. kir. orsz. zeneakadémia vizsgálati hangversenyén 1894. június 17-én). „Ave Maria”, szoprán solo, vegyes kar, vonós zenekar és orgonára (előadatott 1894-ben a kegyesrendiek templomában karácsony ünnepén). „Tantum ergo”, vegyes, kar vonós zenekar és orgonára (ugyanazon alkalommal). „Scherzo”, hegedű, gordonka és zongorára (előadatott a „Katona József kör” 1895. deczember 4-én tartott felolvasó estélyén).
Irt ezenkívül zenei kérdéseket tárgyaló czikkelyeket, melyek a következők: „Szinügyünk.” („Kecskeméti Lapok” 1887. évf. 4. sz.). „Az operette előadásokról.” (Ugyanott 1887. evf. 5. sz.) „A zeneművészetnek nemzeties irányban való fejlesztése.” („Zenelap” 1888. évf. 25. sz.). „A zeneoktatás vidéken.” [szerk. a sajtóban „Levelezés” cím alatt jelent meg] („Zenelap” 1891. évf. 14. sz.). „A zenei oktatás rendezése.” [szerk. a sajtóban „Állitsunk zeneiskolát.” cím alatt jelent meg] („Zenelap” 1892. évf. 16. sz.).“ A zenei nevelés és a zeneiskola.” („Kecskeméti Lapok” 1895. évf. 34. és 36. sz.). Ezenkívül kritikai közlemények a „Zenelap” 1891. és 1892. évfolyamában.
Önállóan jelentek meg: „Állítsunk zeneiskolát.” (Röpirat, 1892.) és „Zeneelmélet” iskolai és magánhasználatra (1895. Metzger Béla kiadása, Kecskemét).
Bordeaux Géza, okl. tanító, a budai állami paedagogium zenetanári cursusának volt növendéke. 1891-től először Szabados Géza magán-zeneiskolájában rövid ideig mint zongoratanár, majd innen kilépve, mint magán-zenetanár működött 1894. szeptemberig, a mikor is a városi zeneiskola zongoratanárának választatott meg. A „Katona József kör” rendes tagja.
Eddig megjelent művei: „Szalon mazurka”, „Rhapsodia”, „Jubileumi induló” (saját kiadásában).
Munkatársa volt ezenkívül a „Magyar Daltár”, „Zenélő Magyarország” és „Musikalischer Hausfreund” zenei folyóiratoknak, továbbá az E. M. K. E. „Dalos könyvé”-nek és Goll I. „Énekiskolájá”-nak. „Előkészítő czimbalomiskolá”-ját, mely még kézirat, a zeneiskola tankönyvül fogadta el.
Veress Klára, okl. tanítónő, a Nemzeti Zenede zongora tanszakának volt növendéke. 1895-től a városi zeneiskolában a zongoratanitással bízatott meg, mint helyettes. A „Katona József kör” rendes tagja, melynek felolvasásain mint hangversenyző működött közre.” (5)
Szent-Gály Gyula: Zeneelmélet c. kötetében a zenét olyan művészetként definiálja, ami „hangokból hoz létre gyönyörködtető műveket. […] A zene kétféle, u. m .: hangszerzene és énekzene. […] három főeleme (sic!) van, u. m .: a dallam, ritmus és az összhang.” (8)
A tankönyvben kérdés-felet formában a legalapvetőbb zenei ismeretektől kezdve hihetetlen részletességgel – már-már szájbarágó módon – vezeti végig a növendéket a dallami és ritmikai elemeken keresztül a hármas-, ill. négyeshangzatok világáig.
A csonkaütemet és a felütést az alábbi módon magyarázza az alapító igazgató: „Csonkaütemnek nevezzük az oly ütemet, mely nincs kitöltve teljesen az ütemjelnek megfelelő értékekkel. […] A csonkaütem valamely zenei rész elején és végén fordul elő s ez a két csonkaütem az ismétlés alkalmával egy teljes ütemet képez […] Fölütésnek nevezzük az oly csonkaütemet, mely valamely zenei rész elején áll s melyben csak az utolsó ütemrész vagy ennek is csak része van meg.” S azért nevezzük felütésnek, megt mint fogalmaz, „az ütemezésnél a kéznek fölfelé való mozgására – ütésére – esik.” (11)
A Szent-Gály-könyv a dúr hangsort „kemény”, míg a moll hangsort „lágy” hangsorokként említi: „…mig a c hangsor derült hangzású, addig az á-nak hangzása szomorú.” (12) „…a III. és IV., a VII. és VIII. lépcsők között fél, a többi lépcsők között pedig egész távolságok vannak […] a féltávolságoknak ily módon való elhelyezése által a hagsor (sic!) hangzása derült, erőteljes lesz s azért az ily skálát kemény (dur) skálának nevezzük.” (13) „Az oly skálát, melynél a féltávolságok a II. és III., V. és VI. lépcsők között vannak: lágy (moll) skálának nevezzük.” (14) Az alaphelyzetű hármashangzatok mellett a szext-, ill. kvartszext akkordokat „fordított állásként” határozza meg; a négyeshangzatokat hetedhangzatoknak nevezi, hiszen ezek „úgy keletkeznek, ha valamely hármas hangzathoz az alaphangnak hetedét veszszük (sic!).” (15)
Forrás:
- Szent-Gály Gyula: A Kecskeméti Városi Zeneiskola keletkezése 1894-ben és eddigi működése, Kecskemét : Kecskemét törvényhatósági jogú város, 1896., p. 15.
- Uo., p. 47.
- Uo.
- Palotás József előadása, Katona József Emlékház, Kecskemét, 2020.01.24.
- Szent-Gály Gyula, i.m., p. 50-51.
- Uo., p. 53-54.
- Uo., p. 54-55.
- Szent-Gály Gyula: Zeneelmélet : Iskolai és magánhasználatra, Kecskemét : Metzger Béla, 1896., p. 6-7.
- Uo., p. 1,
- Uo., p. 91-92.
- Uo., p. 33.
- Uo., p. 35.
- Uo., p. 21.
- Uo., p. 35.
- Uo., p. 80.
- Uo., p. 14., 31-32.
Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>