1908 augusztusában az 1908/1909. tanévvel a 15. évfordulójára készülő zeneiskola igazgatója az intézmény érdemeire hivatkozva e dokumentumban tárta a közgyűlés elé a zenetanárok bérezésével kapcsolatos kérését. A 14 év alatt 19 tanuló választott zenei hivatást magának, 47 növendék pedig tanítóképzőben vette hasznát zenei tanulmányainak. Az iskola növendékei és tanárai rendszeres fellépői a hazafias, ill. jótékonysági ünnepségeknek.
Szent-Gály Gyula bemutatta a tanároknak – a többi zeneiskolához viszonyítva is – alacsony bérezését. Míg máshol lakást vagy magasabb „lakpénzt” is kaptak, itt semmit vagy jóval kevesebbet. A szerző részletesen feltüntette azt is hány év kitartó munkája szükséges ahhoz, hogy valaki megfelelő képesítést szerezzen ahhoz, hogy zenetanárként működjön, ami szintén indokolná a magasabb bérezést. Másként alakult a fizetés az állami és a városi zenetanárok esetén: „Az államnál a kötelező heti órák száma 18, a szolgálat 30 év. Nálunk a heti óraszám 24, szolgálati év 40. A rendes tanár törzsfizetése nálunk változatlanul a 40 éven át végig 1600 koronában van megállapítva.” (2) Az államnál a kezdőfizetés 2000 korona, ami 25 év után 4400 koronára emelkedik, ehhez jön még 700-1200 korona lakpénz, ill. 800 korona igazgatói pótdíj. Írása végén a zenei nevelés fontosságára hívta fel a közgyűlés figyelmét, hiszen a zene nem „luxuscikk”, hanem lelki szükség, ami „nélkülözhetetlen […] a nemzeti öntudat fölébresztésénél” (3) is.
Forrás:
- Szent-Gály Gyula (szerk.): A kecskeméti áll. segélyezett városi zeneiskola tanári karának emlékirata, melyet kötelezettségeinek és javadalmazásának rendezése érdekében Kecskemét th. város tekintetes közgyűlése elé terjesztett, Kecskeméten : Fekete Mihály könyvkereskedő, [1908].
- Uo., p. 10.
- Uo., p. 12.
- Kecskemét, XXXV. évf. 34. sz. 1907.08.25., p. 4.
- Függetlenség, XX. évf. 249. sz. 1907.11.01., p. 1.
Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>