1912 nyarán – szembetegsége miatt – nyugdíjba vonult Bordeaux Géza. „Mint tanárt a jóindulatú szigorúság, mint embert az előzékenység, szolgálatkészség és önzetlenség jellemzi. Nem múló tapsokért, nem hiú javakért, hanem hivatásból és ügyszeretetből dolgozott, […] Csak egy szenvedélye volt: a hivatása. S ennek lett áldozata. A túlfeszített munkával megerőltetett szemidegei java férfikorában nyugalomba kényszeritették.” (2) – írta munkatársáról M. Bodon Pál. Bordeaux Géza helyét Moor Károly, a Zeneakadémia zeneszerzés és orgona szakán végzett zenetanár vette át, akinek énektanítási képesítése is volt.
Az 1912/1913-as tanévben a növendékek száma az előző évi 190-ről 215-re emelkedett és a tanulók is jobb képességűek voltak. Ennek oka az volt, hogy azok, akik kétszeres tandíjat fizettek, további háromszor félórát tanulhattak az iskolában. A növekvő tanulói létszám új tanerő felvételét is lehetővé tette: Linz Jenő zongoraművész 1913. január 1-jétől dolgozott az iskolában. Újraindultak az előző évben szünetelt karének órák.
Zenekari hangszereken – gordonkán és nagybőgőn, fuvolán, oboán és klarinéton, valamint kürtön és trombitán – 29 tanuló ingyenesen tanulhatott, őket a városi színház zenekari művészei tanították. A legfelsőbb osztály tanulói zenekari gyakorlatukat a Műkedvelők zenekarában végezték.
A zeneiskolában ekkor 12 tanszak (zeneszerzés – 4 év; zongora, hegedű és gordonka – 10-10 év; magánének, cimbalom, nagybőgő, fuvola, oboa, klarinét, trombita és vadászkürt – 6-6 év), és 3 tanfolyam (karének, kamarazene és zenekari gyakorlat) működött. Kötelező melléktantárgyak között találjuk zeneszerzés szakon a zongorát, karéneket, zenetörténetet, hangszerelést, partitúraolvasást és zeneesztétikát; a hangszeres tanszakokon megjelenik a zeneelmélet, összhangzattan, kamarazene tárgy is. Mihályfalusi Bodon Pál igazgatása alatt ekkor Bátky Margit (hegedű), Bereczky Jenőné Kádár Emma (cimbalom, zongora), Csomák Elemérné (zongora), Dávid Nándorné Veress Klára (zongora), Linz Jenő (zongora), Moor Károly (orgona, zeneszerzés, ének) és Orbay Mária (hegedű) tanított főállásban. Óraadóként pedig a városi színház zenekari művészei: Gerber István (klarinét), Kratochwill Antal (oboa), Kratochwill Lipót (kürt, trombita), Krohn Károly (fuvola) és Rosenberg Géza (gordonka, nagybőgő) dolgoztak az iskolában.
A Kuruc-estély kapcsán a Kecskeméti Naplóban megjelent egy kritika (10) a zeneiskolával kapcsolatban, amit M. Bodon Pál nem hagyhatott válaszcikk (11) nélkül: „van nekünk egy nagy áldozatokkal fentartott (sic!) zeneiskolánk is, amelynek véleményünk szerint nem csak az lenne a feladata, hogy begubózva az öreg óbesterkaszárnya ódon falai közé a kis babáknak mutogassa, hogy mikép kell pötyögtetni a zongorabillentyüket. A zeneiskolát illetné meg a feladat, hogy városunk zenekultúrájának mintegy gyújtópontja legyen, hogy művészi hangversenyek, zeneaesthetikai előadások tartása által a hazai művészetből reprezentáljon annyit, amennyire egy 70 ezer lakosú, s kultúra iránt fogékony város jogosan aspirálhatna. Látunk valami haladást, mióta Szent- Gály Gyula elment? Nem. …” (10) – olvasható a bírálatban. A zeneiskola körüli vitához egy szülő is hozzászólt (12):
Forrás:
- Mihályfalusi Bodon Pál (szerk.): A Kecskeméti Államilag Segélyezett Városi Zeneiskola értesítője az 1912-1913. tanévről : tizenkilencedik évfolyam, [Kecskemét] : Kecskemét th. város, 1913.
- Uo., p. 5.
- Uo., p. 8.
- Uo., p. 7.
- Uo., p. 8.
- Uo., p. 9.
- Uo., p. 9-10.
- Kecskeméti Ujság, VI. évf., 117. sz., 1912.05.27., p. 2.
- Uo., p. 29.
- Kecskeméti Napló, II. évf., 13. sz., 1912.01.17., p. 2.
- Kecskeméti Napló, II. évf., 15. sz., 1912.01.19., p. 4.
- Kecskeméti Napló, II. évf., 19. sz., 1912.01.24., p. 2.
Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>