Szerző: Nikolett

Pintér Lajos

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége
Pintér Lajos portréja

Pintér Lajos (1953) általános és középiskolai tanulmányait, Csongrádon végezte. A Batsányi János Gimnáziumban érettségizett 1971-ben. 1971–76-ig az ELTE BTK, magyar-népművelés szakán tanult, tagja volt az Eötvös Kollégiumnak.
Első versei 1972-ben jelentek meg a Tiszatájban. Az ELTE BTK Jelenlét című irodalmi folyóiratának alapító szerkesztője, 1976-tól 2021-ig a Forrás című irodalmi folyóirat szerkesztője, főmunkatársa. Versei, írásai megjelentek a Szép Versekben (1978, 1979, 1986, 1989, 1990, 1993) és számos folyóiratban, többek között a Forrásban, a Hitelben, a Kortársban, a Tiszatájban és az Új Forrásban.
Szerkesztésében jelent meg Radnóti Miklós válogatott versei című kötet a Magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban (Kozmosz Könyvek, 1979.). Rajz őszi tűzfalon című képversét iskolai tankönyvekben is megtalálhatjuk.
Költészetére jellemző a kezdetektől vállalt személyesség – a gyermekkor emlékképeivel –, a játékos líraiság, a természetközeliség.

L. bővebben.

Kép forrása: Magyar Írószövetség
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 120–121.

Szekér Endre

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége
Szekér Endre portréja

Szekér Endre (1935–2013) a II. világháború idején Bécsben volt. Kecskeméten érettségizett a Katona József Gimnáziumban. 1953–1955 között az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola hallgatója volt. 1955–1958 között Bugacon tanított. 1958–1960 között Kecskeméten a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola oktatója volt. 1960–1991 között a kecskeméti Katona József Gimnázium tanára volt. 1960–1963 között az ELTE BTK magyar-történelem szakán tanult. 1969-től a Forrás főszerkesztő-helyettese volt. 1973-ban doktorált. 1991–1993 között a Református Kollégium és Gimnázium pedagógusa volt. 1993-ban nyugdíjba vonult.

Művei: Stilisztikai szöveggyűjtemény és példatár (1970); A nominális stílus jelentkezése Gárdonyi műveiben (1975); Irodalmi olvasókönyv (1978); Forrás-antológia 1969–79 (társszerkesztő, 1979); Érték és írás (tanulmányok, 1981); Hagyomány és újítás mai költői nyelvünkben (1988); Erős várunk a vers (tanulmányok, 1991); Benedek Marcell (kismonográfia, 1995); Buda Ferenc (kismonográfia, 1996); A stílus – az író (2003); Márai Sándor világa (tanulmányok, 2010).

Kép forrása: Bácstudástár
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 118–119.

Orosz László

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége

Orosz László (1925–2016) irodalomtörténész. Fia, Orosz István grafikus, lánya Orosz Andrea tanár. Beregszászon érettségizett, majd az Eötvös Collegium tagjaként Budapesten végezte az egyetemet. Első írásai az Illyés Gyula által szerkesztett Válaszban jelentek meg. 1948-tól Kecskeméten magyar-latin szakos gimnáziumi tanár. 1956-ban a Forradalmi Bizottság tagja. Az 1956-os forradalom szellemi előkészítésének vádjával 8 hónap előzetes letartóztatás után, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, s 3 évre megfosztották a katedrától. 1961-től taníthat újra a kecskeméti Katona József Gimnáziumban.
Fő kutatási területe a felvilágosodás és a reformkor magyar irodalma, elsősorban Katona József és Berzsenyi Dániel munkássága.

L. bővebben.

Kép forrása: Bácstudástár
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 115–117.

Dr. Orosz László irodalomtörténész, tanár portréja

Buda Ferenc

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet ,

Buda Ferenc a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító. Az Írószövetség Duna–Tisza-közi csoportjának titkára.

Költészeti munkássága mellett jelentős műfordítói tevékenysége is. Ismeretesek baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt fordításai, melyek bevezetik az olvasót addig alig ismert népek kultúrájába. Varázsének (Kecskemét, 1973) című kötetében török, mordvin, lapp, finn, mari népköltészeti alkotásokat válogatott be. Kazak és kirgiz népmesék olvashatók 1988-ban közreadott köteteiben: A láthatatlan tolvaj, A szürke héja. 1986-ban 50. születésnapja alkalmából tisztelői és barátai megjelentették a Csönd, ének, csönd… című kötetet (Kecskemét, szerk, Agócs Sándor), amelyben még addig nem közölt írásai és műveinek bibliográfiája került nyomtatásba.

L. bővebben itt és itt.

Kép forrása: Wikipédia
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 111–114.

Buda Ferenc portréja (Bahget Iskander felvétele)

Zám Tibor

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet
Zám Tibor portréja

Zám Tibor (1929–1984) az 1947–48-as tanévben Debrecenben volt népi kollégista, majd 1948-ban a Debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetében szerzett népiskolai tanítói oklevelet. Ezt követően Biharkeresztesen dolgozott járási úttörőtitkárként, majd 1950–52-ben az Egri Pedagógia Főiskolán magyar–történelem szakon tanult. 1952–57-ben a Debreceni Agrártudományi Főiskolán volt tanársegéd, majd tanulmányi előadó. 1957–60-ig a Hortobágyon, Parádon és 1967–69-ig Biharkeresztesen tanított, 1960–65-ben a Debreceni Megyei Könyvtárban könyvtárosaként, 1969-től haláláig Kecskeméten a Forrás kiadónál dolgozott.

Pokoljárás című művét 1982. március 26-án bemutatta a Kecskeméti Katona József Színház. A darabot Sándor János állította színpadra, Tolnai Miklós (Jákó) Várkonyi Szilvia (Zsálya), Egyedi Klára (A nő – házmesterné, kardiológusnő, Tímea, ápolónő), Balogh Tamás (A férfi – szerelő, Zsolt, fődoki, főjogász, pszichiáter, hullavivő) szereposztással. 1984. április 24-én hunyt el, 54 éves korában. A Farkasréti temetőben május 10-én vettek tőle végső búcsút.
Művei: Hortobágyi jegyzetek. Szociográfiák, elbeszélések; Tiszatáj–Magvető, Szeged–Budapest, 1966 (Tiszatáj irodalmi kiskönyvtár); Interurbán (regény) (1973); Bács-Kiskunból jövök (szociográfia) (1973); Hortobágy (fotó: Szirmai Brigitta) (1975); Tanyabejáró (szociográfiai tanulmány) (1977); Túl a poklon (regény) (1980); Szeplős fogantatás (elbeszélések) (1983); Jelenések napja – Szőrös talpú kismacska – Anyajegy (elbeszélések) (1984); Tények és indulatok. Válogatott szociográfiai írások; válogatta, szerkesztette, utószót írta: Kunszabó Ferenc; Magvető, Budapest, 1987; Kaparó Antal lázadása; válogatta, szerkesztette: Agócs Sándor, Kenyár Éva, Szekér Endre; Antológia, Lakitelek, 1994.

Kép forrása: Wikipédia
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 106–110.

Hatvani Dániel

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége

Hatvani Dániel (1937–2006) a szegedi egyetemen szerzett jogi diplomát, 1960 végétől újságíróként dolgozott a Petőfi Népe szerkesztőségében. Az írással már egyetemistaként eljegyezte magát. Kecskemétre kerülése után a Kiskunságban is jelentek meg írásai, a Forrás szerkesztőségének a folyóirat indulása óta tagja volt, Varga Mihály eltávolítását követően 1974 januárjától 15 éven keresztül. Nevéhez kapcsolódik az addig kéthavonta megjelenő folyóirat havonkénti megjelentetéséhez szükséges feltételek megteremtése.
A Forrás alapvetően népi irányba történő tájékozódását egyrészt a szociográfia további hangsúlyos szerepeltetésével, irodalomtörténeti-elméleti hátterének megteremtésével, másrészt pedig az ehhez az irányzathoz kötődő szépirodalom közlésével bővítette.
A Forrás a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas évek elején irányzatos folyóirat volt: megújította harmincas évek népiségének hagyományát – e hagyománynak a kevésbé ismert ismert vagy éppen tiltott elemeire hívta fel a figyelmet, pl. Féja Géza, Sinka István, Németh László Tanujára, az 1943-as szárszói konferenciára, a népi kollégiumokra, a népi mozgalomhoz kapcsolódó könyvkiadásra.
Hatvani Dániel a szerkesztői munkája mellett jelentős költői-írói-szociográfusi munkásságot mondhat a magáénak; a szerkesztői munka „ránőtt” mindarra, amit megteremtett.

Művei: Üvegcserepek (versek, 1965); Füst száll fölfelé (szociográfiai tanulmányok, riportok, 1977); Koronaakác (versek, 1975); Totemarc (versek, 1979); Életutak a homokhátságon. Hatvani Dániel riportjai; előszót írta Soós Gábor; Homokfolyam (elbeszélés, 1984); Kalózlobogó (versek, 1985); Vízalatti harangok (szociográfiai riportok, tanulmányok, jegyzetek, 1989); Erre csörög a dió (kisregény, 1989); Tehéncsöcs (erotikus regény, 1990); Elnapolt újjászületés (versek, 1996); Tilalomfák árnyékában (emlékezés, 1997); Végkielégítés (elbeszélés, 1997); Két őrület (gyűjteményes és új versek, 2000); A földvár népe (szociográfiai esszéregény, 2001); Egy bennszülött vallomásai; Felsőmagyarország, Miskolc, 2006.

Kép forrása: Wikipédia
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 104–105.

Bővebben

Hatvani Dániel portréja

A Forrás

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet
A Forrás folyóirat logója

A lap 1969-es indulásakor Varga Mihály lett a felelős szerkesztő, aki a Kiskunság című folyóiratot is igazgatta.
A Forrás nem csupán szándékában, hanem szerzőgárdájában is a Kiskunság folytatójának tekinthető, és kezdetben szintén kéthavonta jelent meg.
A lap nevét, szlovákiai ifjúságára emlékezve Madarász László adta (Szlovákiában ilyen nevű diáklapot szerkesztett).
A Forrás az országos színtérről igyekezett maga mellé állítani írókat, költőket, kutatókat, a teljes magyar irodalomból, mert a Forrás az elsők között kereste meg határainkon túl élő magyar írókat.
A megújulást segítette, hogy a hatvanas években már számos elismert író-költő élt a városban, így Buda Ferenc, Hatvani Dániel, Kunszabó Ferenc, Zám Tibor.
A Forrás indulása és jellemző vonásainak kialakulása ugyanis elválaszthatatlan a Bács-Kiskun megyében a hatvanas-hetvenes évek elején kialakult társadalmi-művészeti-politikai légkörtől.
A város jelentősen gazdagodott kulturális tartalommal a hetvenes években: 1975-ben kezdte el munkáját a Megyei Művelődési Központ (később Erdei Ferencről nevezték el, ma Hírös Agóra); szintén 1975-ben hozták létre a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet; a Zománcművészeti Alkotóműhelyt; ugyancsak ebben az évben, az ország második nemzeti parkjaként jött létre a Kiskunsági Nemzeti Park; 1976-ban a Magyar Naiv Művészek Múzeuma; 1977-ben a Kerámiastúdió; aztán az MTA Regionális Kutatások Központjának Településkutató Csoportja települt a városba. 1981-ben kezdte munkáját a Szórakaténusz; 1983-ban indult, többek között a rendkívül jelentős Tóth Menyhért-gyűjteményével a Kecskeméti Képtár; 1991-ben a magyar Fotográfiai Múzeum, majd a Katona József Megyei Könyvtár új épületének átadása 1996-ban.

Kép forrása: Facebook
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 83–96.

A hagyományok továbbélése, a megújulás keresése

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet
A Kiskunság című folyóirat címlapja

Kecskemét irodalmi élete a második világháború lezárulása után mintha ott folytatódott volna, ahol a háború előtt tartott.
A város irodalmi életére továbbra is a Katona József Társaság volt a legnagyobb hatással, a Társaság elnökéé 1946 őszén Tóth Lászlót választották meg, aki 1944 decemberében Kecskemét polgármestere lett, de munkáját fokozatosan ellehetetlenítették (1948 májusában meg fosztották polgármesteri tisztségétől).
A baloldali diktatúra kialakulásának időszakában a Társaság sem kerülhette el a reá szabott sorsot, 1949. november 15-én egyesült a Magyar-Szovjet Baráti Társaság kecskeméti szervezetével: utolsó tevékenységükként a Társaság tagjai 1949. november 11-én megkoszorúzták Katona József Sírját, a sírnál Orosz László, az egy évvel korábban a városba került tanár, irodalomtörténész mondott beszédet. A közélettől visszavonult, de az irodalmi gondolkodásmód életben tartásában ekkor is fontos szerep jutott Sántha Györgynek.
A Katona József Társaság tevékenysége öt éven keresztül szünetelt, munkájának felújítását a szorosan vett ötvenes éveket követően az olvadás időszakában az újabb értelmiségi-irodalmár nemzedék tagjai sürgették – az elnök ismételten Tóth László lett –, itt fogalmazódott meg egy irodalmi folyóirat indításának elképzelése is.
1955 márciusában a politikai változásokhoz kötődve jelent meg a Kiskunság című folyóirat első száma, amely a Katona József Társaság és a Bács-Kiskun Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kiadásában látott napvilágot. A folyóirat tevékenysége meglehetősen rapszodikusnak volt mondható, mert hol megjelent, hol nem.
A Kiskunság szerzőgárdja: Joós Ferenc, Szentléleky Tihamér, ifj. Szabadi Sándor, Orosz László, Nagy Czirok László, Szabó Kálmán, Katona Piroska, Kiss István, Heltai Nándor, Szekér Endre, Henkey Gyula, Kőhegyi Mihály, Solymos Ede, Bölcs István, Pozsgay Imre, Zoltán Zoltán, Kálmán Lajos, Bognár András, Hernády Gyula – e szerzők a Forrás folyóiratnál is felsorakoztak. A korabeli politika hangvétele még a közölt versek egy részének hangját is meghatározta, nem beszélve arról, hogy a lap körül szereplők a politikában történtektől sem határolhatták el magukat, ahogyan akkor senki sem.

Kép forrása: Ráday Antikvárium
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 77–82.

Az 1945-tel kezdődő korszak elé

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége
A kecskeméti Iparos Otthon 1950 körül

1945 után Kecskemét ugrásszerűen fejlődött – a város fejlődésének lehetőségét az 1949-es megyerendezés teremtette meg: 1950. január 1-től a város Bács-Kiskun megye székhelye lett, a hatvanas és a hetvenes évek intézményteremtéseit követően pedig szellemi-művészi központtá vált.


Bács-Kiskun egye anyagi támogatásával jelent meg 1969 márciusában a Forrás első száma, a folyóirat azóta is őrzi a megyei kötődést, nem csupán anyagi, hanem szellemi kapcsolódásokban is.

Kép forrása: Bácstudástár
Forrás: Orosz László–Füzi László, Kecskemét irodalomtörténete, Kecskeméti Lapok Kft., 2003, 73–76.

Sisa Miklós

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet
Kecskemét korabeli látképe

Sisa Miklós (1892?–1933) az Alföld munkatársa, a 4. számának segédszerkesztője volt. Korábban a jogakadémián Buday tanítványa volt. Széles érdeklődésű fiatalember volt, kecskeméti jogászként színházi lapot is szerkesztett. Az Alföldben a freudizmust mutatta be, kritikákat írt. A fővárosba kerülve a Galilei Kör elnöke, a Szabadgondolat egyik szerkesztője lett.
Drámát is írt. A Tanácsköztársaság a bukása után Olaszországba emigrált.

Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 65.

Megszakítás