Nevük összeforrt a városrészével: Gyenesék
Arról már hallottam, hogy valaki csak születési helyén tudja elképzelni életét. Tudom, hogy a világba szétszóródott családok közül mind többen hazajárnak évente az ősi fészekbe. Gyenesékhez hasonló erõs ragaszkodást az ősi röghöz eddig nem tapasztaltam. Ma is születési helyük 300 méter sugarú körzetében élnek. Valamennyien a hajdani Kőrösihegyen laknak, ketten ott építik újjá otthonukat.
Jókai barátsága, Petõfi verse
A Gyenes név hallatán Jókai, a virágkertészet, a cukrászda jut a tájékozottabb és korosabb kecskemétiek eszébe. Kevés magyar família mondhatja el, hogy a mindmáig legnépszerűbb regényíró a család több tagjáról írt tisztelő szeretettel. Jókai kecskeméti jogakadémistaként lakott Gyenes Mihály mérnökéknél. Az inzsellér gyámfiával, Gyenes Pállal lakott egy szobában. Amikor Petõfi a vándorszínészek keserű kenyerét ette 1843 elsõ hónapjaiban a hírös városban, gyakran időzött a mérnökéknél kialakított diáktanyán.
Sütő Józseftől, a méltatlanul feledett kitűnő irodalomtörténésztõl tudjuk, hogy Gyenes Pali névnapja ihlette Petõfit a „Pál napra” megírására. Mérnöki oklevelét Jedlik Ányos írta alá. Az erdőinspector, nevelőapjához hasonlóan nagy faültető, hivatalos küldetésben járta a határt, amikor 1877-ben egy leleplezett, írástudatlan vadorzó halálra sörétezte.
Cukrászda és virágbolt a korzó utcájában
Fia a 19. század legvégén nyitott cukrászdát a Nagykőrösi utca elején, a mostani áruház helyén. Még a gyér lakosú Kőrösihegyről is látogatták az édességek több helyiséges birodalmát. A legbelsõ zúg volt a szerelmeseké. Az alapító halála után özvegye, majd a mesterséget folytató Pál fia vezette az üzletet. 1949. december 29-én a kibontakozó, akinek van, attól elvesszük alapelv szerint működő (1919-ben először csak a cukrászsüteményeket kobozták el) pártdiktatúra államosította az üzletet.
Gyenes Pál nagyszerű szakértelmét soha többé nem érvényesíthette, csak szakácsként dolgozhatott haláláig.
Az 1907-ben született Gyenes István, a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben, 1929-ben sikeresen vizsgázott műkertészként. A következő évben önállósította magát.
Az örökségként kapott Daróczi közi telek mellé megvásárolta a szomszédos kertet és lakóházat – részletesen írt erről Sz. Kõrösi Ilona a Kecskemét Lapok 1989. december 22-i számában –, hamarosan megnyitotta első üzletét, szemben a Gyenes cukrászdával. Jó ízekkel, kellemes illatokkal, szemgyönyörűségekkel ajándékozták meg a Gyenesek a hozzájuk betérőket.
„Az örökös újrakezdés tája”
1943 emlékezetes esztendő volt a család életében. István feleségül vette Révay Melindát, a boltot átköltöztették a Luther palotába, ahol ma is virágbolt működik. „Természetesen” ezt is elvette a „nép állama”. Nem ismerte Gyeneséket Antall József, de rájuk is illik, amit e sorok írójának adott interjújában mondott. „Ez az örökös újrakezdés tája.”
Többször kellett a semmiből újra nekiindulni Gyeneséknek. 1935-ben szörnyű aszály, majd rettenetes jégvihar zúzta szét az emberek reményét, verte ripityára az üvegházakat, pusztította el a virágpalántákat. 1945-ben, a kényszerkiürítésből visszatérve lakásukat kifosztva, kertészetüket szétdúlva, üzletüket szétlőve találták.
Azután jöttek az államosítások. Majdnem 60 éves volt Gyenes István, amikor 1966-tól nagy betegen újra termelhetett. A család ősi, Kőrösihegyi (ma Szivárvány utcai), felújítás alatt álló házában az emlékeket elevenítjük föl. Kikövezése után alig ismertem rá a régi utcára. Csak most tűnt fel, hogy az utca képzeletbeli meghosszabbításnak a végén a nagytemplom tornya őrzi a várost. Távcsővel elolvashatnánk, hogy merre is járnak a felújított, másodpercre pontos óra mutatói. De a toronyból azt is láthatták volna, hogy hajnalpirkadástól a nap elballagásáig szorgoskodtak kertjeikben a Gyenesek.
Egy hosszú asztalnál, családi ereklyék között kínál hellyel Melinda és László, a két kertészmérnök. A tősgyökeres kecskeméti családból származó asszony, később a Zöldségtermesztési Kutatóintézetben dolgozott, gombatermesztésből doktorált. Ferenc ma is ismert virágkereskedő, István kertésztechnikus, Géza villamosmérnök, aki azonban semmiképpen sem tekinthető „kakukktojásnak”, mivel távbeszélő-főnöki elfoglaltságai ellenére nagy kertész ő is.
Hankovszky Zsiga bácsi „ananász-barackja”
Összeköti valamennyiüket a közös, boldog gyerekkor. Közben-közben Géza szavait idézem: „Sok gyerek volt ezen a részen, sokat fociztunk, azóta is jól érezzük magunkat”. „Tulajdonképpen egy kertvárosi rész volt. A Daróczi és a Czollner köz között volt egy-két ház, az egyikben híres asztalosműhely volt. Sokat eljártunk oda. A mai Mátyás körútról nyílt. Közel volt az előbb említett ház, a külsőkertnek nevezett helyhez, ahol most én lakom. A Hankovszky kertet is végigjártuk. Szeretettel fogadott bennünket a Zsiga bácsi. A kerti domb olyan volt, mint most a Benkó domb, csak persze sokkal kisebb. Tetejére egy víztárolót építtetett. Oda nyomatta föl a vizet, és onnan árasztották el az egész kertet. Most a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának a központja.”
Bizonyos mértékig a környezet is meghatározza a gyerekkori csínytevéseket. Ki tudott volna ellenállni Hankovszky bácsi közeli kertjéből csábító mogyoróbokroknak. Termésükre más környékbeliek is rákaptak, ezért olykor zölden csentek el néhány mogyoró-makkot, mielőtt a többi srác fölfedezte volna a kincset.
Mintha ma is érezné a Zsiga bácsitól kapott ananász barack ízét, illatát – a beszélgetésbe bekapcsolódó István. „Azóta se találkoztam ilyen finommal, pedig negyven évig az exporttal foglalkoztam a Hungarofructnál és másutt. A kajszibaracknak van egy sajátossága az alföldön, a cukorarány és a magas napfény órák miatt, de mondom olyan barackkal azóta sem találkoztam, pedig elég sokat jártam barack- kongresszusokra Olaszországtól Izraelig, Törökországig.
Azok a harkályok máig rossz csőrízzel emlékeznének, ha volna emlékezetük, és még élnének, azokra a kellemetlen pillanatokra, amikor nem találták odújuk – a Gyenes-fiúk által letakart – bejáratát. Persze a kopács madarak visszatérhettek otthonukba, miután a gyerekek kiszórakozták magukat.
Mielőtt bárki jelképesen meghúzná a rég elévült huncutkodásokért füleiket, egyrészt gondoljon saját gyerekkorára, másrészt tudja meg, hogy a kertészcsaládban egész fiatalon be kellett segíteniük a családi gazdaságba. A fagyos téli napok bizony őket is megpróbálták. Éjjel is fűteni kellett a hatalmas üvegházakat. Kétóránként váltották egymást. A következő füle mellé tette az ébresztőórát, aki befejezte a szolgálatát.
Kitüntetés Kecskemét városától (is)
Persze családjáért, virágaiért az édesapa rövidítette meg legtöbbször éjszakai nyugodalmát. Lassan-lassan két évtizede hiányzik a földi terekről, csak az a tudat enyhíti a család bánatát, hogy utolsó éveiben fiai boldogulásával és sok mindennel kárpótolta a sors az elrabolt, az elsilányított évekért.
A megyei napilap és a szakma folyóirata méltatta. ”Gyenes István élete eddigi 79 évében hűséges maradt szeretett városához. 1930-ban kezdte meg dísznövénytermesztő-, nemesítő munkáját, mely hamarosan országos hírű lett. […] Nemesített virágai – clivia, amarilis, gyöngyvirág és gerbera – komoly szakmai hírnevet szereztek számára. 1948-ban a HUNGEXPO nagydíját nyerte. Mindig hűséges kiállítója volt a Hirös Napoknak (heteknek), melyet több oklevél és érem tanúsít. Harminc évvel azelőtt néhány társával együtt alapító tagja volt a „Virágos Kecskemétért” mozgalomnak. […] A Kecskemét városért kitüntetést 1986. novemberében vehette át.” Gyerekei számára magasra tette tehát a mércét.
Tragacson a Buda-gyerekek
Tudják, mivel tartoznak a családnak. 2005-ben a keceli Flóra virágkiállításon a 3 nagydíj egyikét a Gyenes kertészet kapta „kiváló minőségű cserepes dísznövény-bemutatóért, és a jubileumi kiállításért”. Közben tájékoztatnak Gyenes László muskátli újdonságairól, a zöld levelű korai virágzású rózsaszín virágú Annikáról, a piros virágú korai virágzású zöld levelű paprikáról, a szabadalmaztatott Gyenes virágtornyokról. Pista bácsi, édesapjuk is lelkesen tapsolna, ha láthatná ezeket. Sajnos a nagyvilág itt is képes elrontani a hangulatot, ha rövid időre is. Veszélyben a magyar virágkertészet! A vágott virág 90 százaléka külföldről jön, jobbak az éghajlati adottságok, olcsóbb a munkaerő, az energia. De a régi emlékek ismét felderítik az arcokat. A szerszámos kamrában talicska, tragacs piheni nyugdíjas éveit. Kecskeméten még az első Hirös Napokon talicskákba ültetve vonultattak föl a rendezők sok kisgyereket. Tragacson szállították a piacra, a vasútra a termékeket, a garabókat, a patracsokat, a Gyeneséké egyszer Buda Ferenc gyerekeit is. A költő ezen fuvarozta az állomásra csemetét.
Forrás: Hunyadiváros : utcák, terek, kertek, épületek, családok, sorsok / Heltai Nándor. – Kecskemét : Kecskeméti Lapok Kft, 2005. – p. 152 – 156.
80 éve a Virágos Kecskemétért. – Fotó
In: Hírös naptár. – 2. évf. 3. sz. (2009. márc.), p. 1, 7.