Szabadi Sándor az 1924/1925-ös, Czöndör Anna pedig az 1925/1926-os tanévben kapott végleges kinevezést. Keszthelyi Ödönné hegedűtanárt egy év próbaidő után 1925. augusztus 31-ével felmentették. Óraadóként hegedű tanszakon Lovass László (heti 6 órában), zongora tanszakon pedig Tóth Karolin (heti 4 órában) segítette a zeneiskolai munkát. Szabadi Sándort betegsége miatt szeptembertől három hónapig kellett helyettesíteni, ebben Lovass László mellett M. Bodon Pál is részt vett.
Összesen 146 (zongora szakon 107, hegedű szakon 39) növendék nyert felvételt az iskolába, de ez a szám az év végére – a kimaradások miatt – 137-re csökkent. Igazolatlan hiányzásai miatt például hat tanulót kellett „kilépettnek” nyilvánítani.
M. Bodon Pál a tanulók szorgalmának hiányáról panaszkodott a zeneiskolai értesítő lapjain: „Szinte érthetetlen, hogy tantervünk osztályonkinti (sic!) anyagával, melyet normális körülmények között minden közepes képességű tanuló játszva elvégezhetne, sőt egy kis odaadással akár két osztály anyagával is elkészülhetne, az utóbbi években a tanulók feltűnően nagy száma nem tudott végezni. Az idén a zongora szakon 27, a hegedű szakon 12 ily növendékünk volt.” (2) Az iskola igazgatója kifejtette, hogy a tehetséget csak sok-sok szorgalommal lehet valamelyest pótolni. Az 1926. május 26-i egyetlen (!) növendékhangversenyt hagyományosan a református Tisza István Kollégiumban (a mai Újkollégiumban) tartották.
Forrás:
Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>