Szerző: Virág Barnabás

Az előző évi 105 növendék után az 1898/1899-es tanévben 132 beiratkozó volt. A növekvő létszám újabb pedagógus felvételét tette szükségessé: Kádár Emma cimbalmot és zeneelméletet tanított heti 24 órában. Pokorny Károly alsófokú hegedű tanszak II. osztályos tanulót az órák több heti igazolatlan elmulasztása miatt ki kellett zárni az iskolából; Pittner Jenő növendék pedig június 3-án elhunyt.

A növendékek számának emelkedése, valamint az egyre több képzettebb diákok indokolttá tették volna, hogy több hangversenyt tartsanak, ugyanakkor a nem megfelelő teremadottság miatt ez nem volt kivitelezhető. „Egymásután kellett ugyanis […] mind az öt vizsgálati hangversenyünket megtartani, hogy igy a hangszerszállitás és más dolgok csak egyszeres és ne ötszörös kiadást okozzanak […] Öt ily hangversenynek közvetlenül egymás után való tartása a növendékekre úgy, mint a tantestületre nézve rendkívül terhes és fárasztó, a közönségre nézve nemkülömben (sic!).” (3) Szent-Gály Gyula az iskolai értesítőben egy hangversenyterem szükségességére hívja fel a figyelmet. 

Ebben a tanévben egy nagyszabású zenekari hangversenyt is tartottak, melyben az iskola diákjai és tanárai mellett a két helyi dalárda és a színházi zenekar is közreműködött. A koncert erkölcsi sikert, de anyagi bukást eredményezett, részint a zenekar költsége miatt (Szent-Gály itt is utalt arra, milyen fontos lenne egy városi zenekar, melynek feladata lenne a fellépés ilyen programokon), részint pedig azért, mert a színházi évad befejezése után – a nyári holtszezonban – lehetett csak megtartani a zenészek leterheltsége miatt.

A kecskeméti 48-as kör 25 éves jubileumi estjén a zeneiskola tanárai – Kádár Emma, Koller Ferencz és Veress Klára is felléptek: (6)

Szent-Gály Gyula: Egyházi zenénk c. írásában az egyházzene történetének néhány kulcsfontosságú folyamatát tekintette át kezdve az ókortól és a középkori gregorián énektől. Külön kitért Palestrina művészetére: Missa Papae Marcelli c. művével „szakit megelőzőinek mesterkéltségével és az ellenpontozatos művészi kidolgozást a kifejezés mély bensőségével, egyszerű és dallamos szólamvezetéssel egyesíti.” (8) Szent-Gály szerint a 18. századi „primadonna-kultusz” során az énekesek kedvéért az egyházzenében is túlzásba vitték a virtuozitást nélkülözve ezáltal mindenféle bensőségességet. A zenekarral kísért egyházi zene költséges, így olykor amatőr együttesekkel próbálkoztak. Számukra kezdtek az egyházi karnagyok ún. Missa ruralis-okat, (parasztmiséket) írni, olykor operettszerű stílusban. Mások csak a gregoriánt és Palestrinát, illetve kizárólag orgonát tudtak elképzelni a templomokban. A Németországból indult egyházzenei egyesületek a helyes irányra való visszatérést szorgalmazták. „Nagyon helyes, sőt szükséges, – írja Szent-Gály, – hogy az egyházi zene is bizonyos tekintetben a tanítás tárgyát képezze.” (9) Kritikus hangon ír viszont a szerző arról a gyakorlatról, hogy ifjúsági ének-és zenekarral adnak elő zenés miséket. Egyházi szempontból ez azért káros, mert az egyházzenei termésből olyan művek előadására lenne lehetőség, mely „nem szolgálnak a vallásos áhitat fölkeltésére.” (10) Művészi szempontból a közönség zenei ízlésének hanyatlását eredményezné ilyen típusú művek hallgatása felkészületlen előadók tolmácsolásában. Legkárosabb az ifjúsági ének-és zenekarral előadott mise pedagógiai hatása. Ebben az időben Kecskeméten a Római Katolikus Főgimnáziumban heti 4 énekóra volt: 2 óra alapismereti és 2 óra karének. Ha a zenés misék betanulása tölti ki ezt az alacsony óraszámot, sőt még azon felül is gyakoroltatni kell a műveket, hogy előadhatókká váljanak, akkor ez gyötrelem és nem gyönyörűség lesz a gyermeknek. Szent-Gály Gyula szerint egyszerűbb egyházi énekeket tartalmazó, alkalmas énekeskönyvet kell összeállítani a tanulók számára, a nagyobb ünnepeken pedig „az egyházi remekirók művei csendüljenek fel az istenházában […] a zenés misék előadása egyenlőre a zeneiskola növendékeinek és műkedvelőknek feladata lenne, kik mindenesetre – az arra való művekből válogatva – azt elő is tudnák adni, még pedig úgy, hogy az ájtatoskodást nem zavarni, hanem emelni fogják, a mint azt pár ízben meg is mutatták.” (11) Persze az igazgató úr is megjegyzi, hogy a legjobb az lenne, „ha egy rendes egyházi ének-és zenekar alkalmaztatnék.” (12)

Forrás:

1. Szent-Gály Gyula (szerk.): A Kecskeméti Államilag Segélyezett Városi Zeneiskola V-ik értesítője az 1898-99-ik tanévről, Kecskeméten : Sziládi László Könyvnyomdája, 1899. p. 1.
2. Uo., p. 26-27.
3. Uo., p. 19.
4. Uo., p. 52.
5. Kecskemét, XXVII. évf. 13. sz. 1899.03.26, p. 2.
6. URL: https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiApronyomtatvanyok_1844-1945/?query=zeneiskola&pg=175&layout=s (2020.05.19.)
7. Szent-Gály Gyula: Egyházi zenénk, Kecskeméten : Sziládi László ny., 1899., p. 1.
8. Uo., p. 5.
9. Uo., p. 7.
10. Uo., p. 12.
11. Uo., p. 15.
12. Uo.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

Szent-Gály Gyula az 1897-98. tanév értesítőjében felhívja az olvasó figyelmét, hogy nincs a városnak állandó zenekara, holott, mint írja „nemcsak zenei életünk, hanem az általános zenei ízlés, sőt a magyar műzene fejlődése érdekében is égető szükségünk van. […] mig zenekarral nem rendelkezünk, […] (addig) a zeneirodalomnak legnagyobb része ismeretlen marad” (2) És idézi dr. Harrach József zeneírót is, aki arról ír, hogy a magyar társadalom nagy része a cigányok által játszott népzenét részesíti előnyben a klasszikus zenével szemben, és „azt tartja valóban magyarnak, a mit a czigány elrontott. Mennyi ízléstelenség, mennyi czikornya, minő együgyü harmonizálás, minő elcsűrt-csavart rhytmizálás nyilvánul ebben a magyar-czigány népzenében!” (3) Ezért is lenne nagyon fontos állandó zenekart létrehozni, hogy a zenei ízlés pozitív irányba változzon.  Szent-Gály szerint min. 17 fős zenekarra van szükség (1 zenekar-vezető, 2 első hegedűs, 1 második hegedűs, 1 brácsa, 1 gordonka, 1 nagybőgő, 1 fuvola, 2 klarinét, 1 fagott, 2 kürt, 2 trombita, 1 harsona és 1 ütőhangszeres művész), és mivel 250-300 fős iskolánál is csupán 12 tanár dolgozik, elképzelhetetlen, hogy a tantestület adja az együttes tagjait, ráadásul a legtöbb növendék zongorázni tanul, a zongoratanárok pedig nem nagyon alkalmazhatók a zenekarban. Nem beszélve arról, hogy a tanárok az iskolai munkával is kellőképpen leterheltek. És bár azt írja Szent-Gály, hogy úgy kell a zenekart szervezni, hogy tagjait illetően „a zeneiskolától teljesen független legyen”, mégis később úgy folytatja: „Ez a zenekar művészi és adminisztrativ ügyeiben a zeneiskola fönnhatósága alatt állana. Ez esetben a zeneiskolával kapcsolatban létesíthető lenne egy filharmóniai-társaság is, mely évenként legalább 2 nagyobb szabású zenekari hangversenyt rendezne, melyben részt vehetnének az iskola jobb növendékei és a karénekesek is.” (4) Az iskolaigazgató a zenekar fönntartási költségét évi 10 ezer forintra számolta ki, melyet az egyház, a színház, valamint a belépődíjak fedeznének.

Az 1897/98-as tanévben majdnem kétszer annyian iratkoztak be a zeneiskolába, mint az előző évben (a növendékek száma 62-ről 105-re emelkedett). A megnövekedett tanulói létszám sajnos nem hozott változást a tanárok számában, így a kötelező óraszámok mellett még 16 órát kellett szétosztani. A következő tanévtől új cimbalomtanárra van szükség. Pozitív változást hozott az intézmény életében a tanárokból álló állandó vonósnégyes megalakulása.

„A zeneiskola, a zongora-, hegedű-, czimbalom-, magánénektanszakokat és a karének-tanfolyamot öleli fel. A zongora- és hegedű-tanszak két tanfolyamra oszlik, u. m .: 4 éves alsó- és 6 éves középfokú tanfolyamra. A magánének-tanszak 3, a czimbalom-tanszak 5 és a karének-tanfolyam 3 éves tanfolyamból áll.” (8) Új tanárként Koller Ferencz, illetve a tanév közben – részben Bordeaux Géza szembetegsége miatt, részben a tanerő-hiány miatt – Bordeaux Gézáné csatlakozott az iskola tantestületéhez.

1898. június 25-én a Kecskeméti Dalárda hangversenyén, melynek bevételét az Aradi Dalünnepélyen való részvétel költségeire szánták, a zeneiskola tanárai is felléptek.
„Műsor.
1. Nyitány. Hunyady László dalműből. Előadja a Műkedvelők Zenekara.
2. Rab asszony. Kiss J.-tól. Szavalja Joó Gyula úr.
3. Dicsőség, szabadság. Lányi Ernőtől. Az aradi országos dalünnepélyre felvett össz- darab. Előadja a Dalárda.
4. a) Le Méuetrier. Wieniavskytől;
b) Csárda-jelenetek. Hubay J.-től. Hegedűn előadja Koller Ferencz ur, zongorán kiséri Veress Klára úrhölgy.
5. a) Az erdei áhitat. Abt Ferencztől;
b) Románcz. Részlet a Czigány báróból. Strausztól. Előadja Dékány Mariska úrhölgy, zongorán kiséri Szent-Gály Gyula úr.
6. Houfi dal. Huber K.-tól. Az aradi országos dalünnepélyre felvett összdarab. Előadja a Dalárda.
7. Vis-á-vis. Monolog. Sebők Zs.-tól. Előadja Parragh Ottilia úrhölgy.
8. a) Magyar hallgató. Palotássytól;
b) Jókay- indúló. Itj. Baktai M.-tól. Előadja a Műkedvelők Zenekara.” (9)

Forrás:

1. Szent-Gály Gyula (szerk.): A Kecskeméti Államilag Segélyezett Városi Zeneiskola IV-ik értesítője az 1897-98-ik tanévről / szerk. Szent-Gály Gyula. – 1897/98. – Kecskeméten : Tóth László ny., 1898., p.1.
2. Uo., p. 3.
3. Uo., p. 5.
4. Uo., p. 8.
5. Székelyné Kőrösi Ilona: A Fanto Fotó Kecskeméten : egy fényképész dinasztia emlékére, Kecskemét : [Szerző], 2014., p. 45. (5. kép)
6. Szent-Gály, i.m., p. 18-19.
7. Uo., p. 20-21.
8. Uo., p. 16.
9. Kecskemét, XXVI. évf. 25. sz. 1898.06.19. p. 2.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

A zeneiskola alapításakor hároméves próbaidőt határoztak meg, melynek végén döntenek a folytatásról. Ez 1897-ben letelt, így Szent-Gály Gyula is számot vetett az első három évről az iskola évkönyvében. Megemlítette az első év magas tandíját, a helyiség, a felszerelés és a kis létszámú tanerő problémáját, ugyanakkor részletesen írt a dilettáns szülői hozzáállásról is: „akadnak még most is szülők, akik csak azért nem adták föl gyermekeiket a zeneiskolába, mert nézetük szerint teljesen fölösleges az a »kínzás«, amit a zeneiskolában az elmélet tanításával véghez visznek, mig más szülők kifogása az volt, hogy a tananyag elvégzése hosszú időbe kerül, holott elég lenne a zenetanulásra 4-5 év, mikor úgy sem akarnak gyermekeikből művészeket nevelni, hanem megelégszenek (sic!) azzal, ha egy-két nótát el tud játszani. Akadt olyan szülő is, aki csak oly föltétel alatt akarta gyermekét beadni a zeneiskolába, ha egy év múlva „nótát” (!) tud játszani.” (2) Pozitív változást hozott a intézmény életébe, a tandíj 50-ről 30 forintra történő leszállítása, a tanterem-szám növekedése, a cimbalom tanszak beindítása, valamint harmadik tanár – Veress Klára – alkalmazása, a két házi és egy nyilvános hangversennyel pedig a közönség bizalmát is sikerült megnyerni.

Az iskola felügyelő bizottsága „a növendékek létszámának fokozatos emelkedéséből (pedig) azt is bebizonyitottnak látván, hogy az iskola közszükséget pótol” (4), ezért célul tűzték ki a tandíjak csökkentését és a tanárok számának növelését, melyhez 1897. január 12-én 1000 forint államsegélyt kaptak.

Elvárásként fogalmazódott meg az is, hogy az iskola „tantervében, a magasabb művészeti tanulmányokra előkészítés szempontjából az orsz. m. kir. zeneakadémia tanítási rendszeréhez alkalmazkodjék.” (6) Ezt Szent-Gály Gyula úgy tartotta kivitelezhetőnek, ha a képzés 10 évét 9-re csökkentik és úgy osztják fel, hogy az 1-3. év alsó fokú (ez megfelel az akadémia 3 évi gyakorló iskolai tanfolyamának), a 4-9. év pedig közép zeneiskola (ebből az első 4 év megfelel az akadémia 4 évi előkészítő tanfolyamának, 8-9. év pedig az előadás gyakorlásra, ill. zenei ismeretek bővítésére: zenetörténet, összhangzattan, formatan, stb. szolgál). Az igazgató javaslatot tett magánének és zenetörténet tanszak indítására is.

A közgyűlés határozott: 1. a zeneiskola véglegesítéséről; 2. a tananyag 9 évfolyamra osztásáról (3 év alsófokú vagy elemi, 6 év pedig a középfokú); 3. az iskola címének meghagyásáról („Kecskeméti városi zeneiskola”); 4. új tanár felvételéről a hegedű tanszakra a 1897/98. tanévtől (évi 800 forint törzsfizetés és 200 forint lakbér); 4. az 1897/98-as tanévtől – elegendő jelentkező esetén – óradíjas tanárral magánének tanszak beindításáról; valamint 5. az évi tandíj leszállításáról (alsófokon és cimbalom tanszakon 25 forint, középfokon és magánének tanszakon 40 forint, a karének pedig ingyenes). A tantestület új – immáron negyedik – tagja, Kovács Antal „rendkívüli tanár, kegyes tanitórendi áldozópap és tanár, az orsz. tanáregyesület rendes, a helybeli »Katona József kör«-nak választmányi tagja. Tanította a zenetörténetet a II-ik félévtől kezdve heti 2 órában. Az iskolánál 1/2 év óta tanít.” (7)

„A Városi Zeneiskola – mint értesülünk – még folyó iskolai évben új helyiségbe költözik. Ugyanis a czélszerűtlen és szűk Adler-házat odahagyva, az ezredesi laktanyában üresen maradt nagy termeket rendezik be a zeneiskola czéljaira s már ápril hóban azt el is foglalja. Az Adler-féle házban pedig a leszámítolóbank foglalja el az egész épületet” – olvasható a Kecskeméti Lapok, 1897. március 28-i számában. (8) Az akkor még egyemeletes, Tatai tér 2. szám alatti Óbester-ház vagy Ezredesi-lak – melybe a zeneiskola 1897 áprilisában költözött – a mai Katona József tér 8. szám alatti épület Csongrádi u. felőli részén – Joós Ferenc írása szerint kb. a 14. ablakig – helyezkedett el. (Ez a volt Megyeháza épülete.)

Forrás:

1. Szent-Gály Gyula (szerk.): A Kecskeméti Államilag Segélyezett Városi Zeneiskola III-ik értesítője az 1896-97-ik tanévről, Kecskeméten : Sziládi László Könyvnyomdája, 1897., p.1.
2. Uo., p. 5.
3. Uo., p. 41.
4. Uo., p. 7.
5. Uo., p. 20-21.
6. Uo., p. 8.
7. Uo., p. 34.
8. Kecskeméti Lapok, XXX. évf., 13. sz., 1897.03.28., p. 4.
9. Entz Géza, Genthon István, Szappanos Jenő: Kecskemét, Budapest : Műszaki Könyvkiadó, 1961., p. 64. (33. kép)
10. Garzó József (szerk.): Emlékkönyv Hornyik János halálának félszázados évfordulója alkalmából, Kecskemét : Első Kecskeméti Hírlapkiadó-és Nyomda Rt., 1935., p. 111.
11. Szent-Gály, i.m., p. 42-43.
12. Uo., p. 43-44.
13. Uo., p. 44-45.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

A második tanévre az iskola felügyelő bizottsága javaslatokat fogalmazott meg: a tandíj 50 forintról 30 forintra való leszállítását, gordonka és cimbalom tanszak felállítását és a „nőnövendékekre való tekintettel – zongora tanítónő alkalmazását.” (1) A növendékek számának emelkedése (első félévben 53, a másodikban 68 tanuló iratkozott be) indokolttá is tette a harmadik tanerő – Veress Klára okleveles tanítónő – alkalmazását és két szomszédos szoba berendezését a zeneiskola számára. Beindult a cimbalom és gordonka tanszak is, a tanítást pedig csoportos formában végezték: egyszerre 4, nagyjából azonos szinten álló növendék vett részt az órán. Kötelező melléktantárgy lett hallásfejlesztés céljából a zenei diktálás, de ugyancsak kötelező tárgy lett a zeneelmélet, az összhangzattan, a formatan, a hangszerelés, a partitúraolvasás, a zenetörténet és a zeneesztétika.

Az iskola házirendje szigorúan szabályozta az órák mulasztását, a késéseket, ugyanakkor arra is kitért, hogy a növendékek magánórát akár az iskola tanárától, akár más tanártól csak igazgatói engedéllyel vehetnek és bejelentési kötelezettség terhelte a diákot akkor is, ha iskolán kívüli fellépése volt:

„93. §. Más hangversenyeken a növendékek csakis az igazgatóság engedélyével működhetnek közre. Az erre vonatkozó kérvényben megemlítendő :
a) a közreműködés helye és ideje;
b) az előadandó mű szerzője, a mű teljes czime, neme.
A közreműködés engedélye a műsor kinyomatása előtt eszközlendő ki.” (2)

Néhány további fontos szabály a házirendből:
„97. §. Az intézet helyiségében minden zaj, lárma tiltva van.
98. §. A tanítás befejezésével a növendékek az intézetből tüstént távozni kötelesek.
99. §. Az intézet hangszerein való magángyakorláshoz az igazgatóság engedélyét kell kikérni.
100. §. Óraközökben mindennemű zene tiltva van.” (3)

„Szent-Gály Gyula, a m. kir. orsz. zeneakadémia zeneszerzési tanszakát és paedagógiai tanfolyamát végzett zeneszerző. 1888/89-ben Szabados Géza magán-zeneiskolájában a zongorát és elméletet tanította, 1889/90-ben a „Zenekedvelők Egyleté”-nek karmestere, majd akadémiai tanulmányainak befejezése után 1893-tól a kecskeméti kegyesrendi főgymnasium ének- és zenetanára, 1894-től a városi zeneiskola igazgató-tanára, 1895. február havától a polg. leányiskolában énektanár. A „Katona József kör“ rendes tagja.
Eddig megjelent művei: „Három dal”, énekre és zongorára (1889. Klökner Gy. Budapest). „Két emléklap”, zongorára (1889. ugyanott). „Négy dal”, énekre és zongorára (1891. Pesti könyvnyomda és részvénytársaság kiadása). Rákóczy-induló átirata zongorára (1895. Klökner E. Budapest). „Alkonyatkor”, műdal (1895. ugyanott). „Bölcsődal”, hegedűre és zongorára (1896. Rózsavölgyi és Társa). Ezenkívül több eredeti műve és átirata jelent meg a „Magyar Daltár” 1888. és 1889. évfolyamában, a dr. Harrach József által szerkesztett „Magyar Arion”-bán és „Aranylant”-ban, továbbá a „Zenélő Magyarország” 1894-96-ik évfolyamaiban.
Eddig meg nem jelent, de előadott művei: „Földhözragadt szegények”, Deréki A. népszínművéhez a zene (Kassa, 1885. november 2-án első előadás). „Trió”, magyar irályban (előadatott a „Zenekedvelők Egyleté”-nek 1890. április 20-án tartott hangversenyén). „Három magyar dal”, vegyes karra (előadatott a m. kir. orsz. zeneakadémia vizsgálati hangversenyén 1894. június 17-én). „Ave Maria”, szoprán solo, vegyes kar, vonós zenekar és orgonára (előadatott 1894-ben a kegyesrendiek templomában karácsony ünnepén). „Tantum ergo”, vegyes, kar vonós zenekar és orgonára (ugyanazon alkalommal). „Scherzo”, hegedű, gordonka és zongorára (előadatott a „Katona József kör” 1895. deczember 4-én tartott felolvasó estélyén).
Irt ezenkívül zenei kérdéseket tárgyaló czikkelyeket, melyek a következők: „Szinügyünk.” („Kecskeméti Lapok” 1887. évf. 4. sz.). „Az operette előadásokról.” (Ugyanott 1887. evf. 5. sz.) „A zeneművészetnek nemzeties irányban való fejlesztése.” („Zenelap” 1888. évf. 25. sz.). „A zeneoktatás vidéken.” [szerk. a sajtóban „Levelezés” cím alatt jelent meg] („Zenelap” 1891. évf. 14. sz.). „A zenei oktatás rendezése.” [szerk. a sajtóban „Állitsunk zeneiskolát.” cím alatt jelent meg] („Zenelap” 1892. évf. 16. sz.).“ A zenei nevelés és a zeneiskola.” („Kecskeméti Lapok” 1895. évf. 34. és 36. sz.). Ezenkívül kritikai közlemények a „Zenelap” 1891. és 1892. évfolyamában.
Önállóan jelentek meg: „Állítsunk zeneiskolát.” (Röpirat, 1892.) és „Zeneelmélet” iskolai és magánhasználatra (1895. Metzger Béla kiadása, Kecskemét).

Bordeaux Géza, okl. tanító, a budai állami paedagogium zenetanári cursusának volt növendéke. 1891-től először Szabados Géza magán-zeneiskolájában rövid ideig mint zongoratanár, majd innen kilépve, mint magán-zenetanár működött 1894. szeptemberig, a mikor is a városi zeneiskola zongoratanárának választatott meg. A „Katona József kör” rendes tagja.
Eddig megjelent művei: „Szalon mazurka”, „Rhapsodia”, „Jubileumi induló” (saját kiadásában).
Munkatársa volt ezenkívül a „Magyar Daltár”, „Zenélő Magyarország” és „Musikalischer Hausfreund” zenei folyóiratoknak, továbbá az E. M. K. E. „Dalos könyvé”-nek és Goll I. „Énekiskolájá”-nak. „Előkészítő czimbalomiskolá”-ját, mely még kézirat, a zeneiskola tankönyvül fogadta el.

Veress Klára, okl. tanítónő, a Nemzeti Zenede zongora tanszakának volt növendéke. 1895-től a városi zeneiskolában a zongoratanitással bízatott meg, mint helyettes. A „Katona József kör” rendes tagja, melynek felolvasásain mint hangversenyző működött közre.” (5)

Szent-Gály Gyula: Zeneelmélet c. kötetében a zenét olyan művészetként definiálja, ami „hangokból hoz létre gyönyörködtető műveket. […] A zene kétféle, u. m .: hangszerzene és énekzene. […] három főeleme (sic!) van, u. m .: a dallam, ritmus és az összhang.” (8)

A tankönyvben kérdés-felet formában a legalapvetőbb zenei ismeretektől kezdve hihetetlen részletességgel – már-már szájbarágó módon – vezeti végig a növendéket a dallami és ritmikai elemeken keresztül a hármas-, ill. négyeshangzatok világáig.

A csonkaütemet és a felütést az alábbi módon magyarázza az alapító igazgató: „Csonkaütemnek nevezzük az oly ütemet, mely nincs kitöltve teljesen az ütemjelnek megfelelő értékekkel. […] A csonkaütem valamely zenei rész elején és végén fordul elő s ez a két csonkaütem az ismétlés alkalmával egy teljes ütemet képez […] Fölütésnek nevezzük az oly csonkaütemet, mely valamely zenei rész elején áll s melyben csak az utolsó ütemrész vagy ennek is csak része van meg.” S azért nevezzük felütésnek, megt mint fogalmaz, „az ütemezésnél a kéznek fölfelé való mozgására – ütésére – esik.” (11)
A Szent-Gály-könyv a dúr hangsort „kemény”, míg a moll hangsort „lágy” hangsorokként említi: „…mig a c hangsor derült hangzású, addig az á-nak hangzása szomorú.” (12) „…a III. és IV., a VII. és VIII. lépcsők között fél, a többi lépcsők között pedig egész távolságok vannak […] a féltávolságoknak ily módon való elhelyezése által a hagsor (sic!) hangzása derült, erőteljes lesz s azért az ily skálát kemény (dur) skálának nevezzük.” (13) „Az oly skálát, melynél a féltávolságok a II. és III., V. és VI. lépcsők között vannak: lágy (moll) skálának nevezzük.” (14) Az alaphelyzetű hármashangzatok mellett a szext-, ill. kvartszext akkordokat „fordított állásként” határozza meg; a négyeshangzatokat hetedhangzatoknak nevezi, hiszen ezek „úgy keletkeznek, ha valamely hármas hangzathoz az alaphangnak hetedét veszszük (sic!).” (15)

Forrás:

1. Szent-Gály Gyula: A Kecskeméti Városi Zeneiskola keletkezése 1894-ben és eddigi működése, Kecskemét : Kecskemét törvényhatósági jogú város, 1896., p. 15.
2. Uo., p. 47.
3. Uo.
4. Palotás József előadása, Katona József Emlékház, Kecskemét, 2020.01.24.
5. Szent-Gály Gyula, i.m., p. 50-51.
6. Uo., p. 53-54.
7. Uo., p. 54-55.
8. Szent-Gály Gyula: Zeneelmélet : Iskolai és magánhasználatra, Kecskemét : Metzger Béla, 1896., p. 6-7.
9. Uo., p. 1,
10. Uo., p. 91-92.
11. Uo., p. 33.
12. Uo., p. 35.
13. Uo., p. 21.
14. Uo., p. 35.
15. Uo., p. 80.
16. Uo., p. 14., 31-32.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

Szent-Gály Gyula 1890-ben írt Állítsunk Zeneiskolát! c. röpirat hatására 1892. október 25-én a tanács egy bizottságot hozott létre a zeneiskola ügyének rendezésére, melynek elnöke maga Lestár Péter polgármester volt. Tagjai: ifj. Baktay Mihály, a javadalmi hivatal segédügyvezetője; Gyenes István árvaszéki ülnök; Hanusz István főreáliskolai igazgató; Horváth György kegyesrendi tanár; Pásthy Károly polgári iskolai igazgató és dr. Szeless József takarékpénztári elnök.

A bizottság javaslatára a tanács úgy határozott, hogy az 500 forintos városi támogatást verseny tárgyává teszik, és 1893. június 30-i határidővel megpályáztatják. Stoll Szabados Géza tervezet-melléklet nélkül beadott érvénytelen pályázata mellett egyedül Szent-Gály Gyula pályázata érkezett be. „A Szent-Gály Gyula úr által bemutatott tervezet tüzetes tanulmányozása és a városunkbeli zeneoktatás állapotának minden oldalú meghányása-vetése arra az eredményre vezették a bizottságot, hogy egy, a kor színvonalán álló és alapos zenei oktatást nyújtani képes zeneiskolának városi közköltségen leendő felállítását nemcsak a város kulturális érdekei javasolják, hanem hogy ez a mód még anyagi tekintetben is legelőnyösebb a városra nézve. […] tisztelettel javasoljuk, határozza el a város közönsége, hogy 1894. január 1-ével városi zeneiskolát nyit, egyelőre két, t. i. zongora és hegedű tanszakkal, melyben a tanítást, szintén egyelőre, egy igazgató s egy tanár fogják végezni. […] A zeneiskola 3 év múlva véglegesittetik, a midőn t. i. már a közönség pártfogásának mérve a zeneiskola közszükségét minden kétségen felül bebizonyítja.” (2)

A zeneiskolát – a bizottság javaslata ellenére – a tanévnek megfelelően 1894. szeptember 1-jén állították fel, a pályáztatástól eltekintve igazgatónak Szent-Gály Gyulát kérték fel. Az iskola az Adler-ház két szobájában kezdte meg működését, ami nagyjából a mai 1956-os emlékmű helyén állt. Ezt az épületet Koritsánszky János ajánlotta fel zeneiskola céljára.

A zongoratanári állásra pályázatot írtak ki augusztus 25-i határidővel. Három pályázó közül a helyi zongoratanárt Bordeaux Gézát választották. Az első beiratkozáskor – a határidő meghosszabbításával is – mindössze 28 növendék iratkozott be, részint a magániskola eredménytelensége, részint pedig az 50 forintos tandíj miatt. A második félévre újabb négy beiratkozóval nőtt a tanulók száma, ugyanakkor egy diák év közben kilépett.

Forrás:

1. Szent-Gály Gyula: A Kecskeméti Városi Zeneiskola keletkezése 1894-ben és eddigi működése, Kecskemét : Kecskemét törvényhatósági jogú város, 1896.
2. Uo., p. 10.
3. Palotás József (szerk.): A kecskeméti M. Bodon Pál Zeneiskola, Kecskemét : M. Bodon Pál Zeneiskola, 2000., p. 96.
4. URL: https://www.geni.com/people/J%C3%A1nos-K%C3%A1roly-Korits%C3%A1nszky/6000000090336341536 (2020.05.19.)
5. Palotás József előadása, Katona József Emlékház, Kecskemét, 2020.01.24.
6. Entz Géza, Genthon István, Szappanos Jenő: Kecskemét, Budapest : Műszaki Könyvkiadó, 1961., p. 60. (29. kép)
7. Palotás József előadása, Katona József Emlékház, Kecskemét, 2020.01.24.
8. Székelyné Kőrösi Ilona: A Fanto Fotó Kecskeméten : egy fényképész dinasztia emlékére, Kecskemét : [Szerző], 2014., p. 44. (3. kép)
9. Palotás József előadása, Katona József Emlékház, Kecskemét, 2020.01.24.
10. Székelyné Kőrösi Ilona, i.m., p. 44. (4. kép)
11. Uo., p. 45. (5. kép)
12. Szent-Gály Gyula, i.m., p. 60.
13. Uo., p. 52.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

Szent-Gály Gyula az akkori polgármesternek, Lestár Péternek ajánlotta írását. A szerző a nyilvános tanítás mellett érvelt, mikor azt írta: „a tandíj elengedése (pedig) lehetségessé teszi azt [szerk. a tanulást] olyanoknak is, kiket szegénységük máskülönben teljesen megfosztana a tanulás lehetőségétől, jóllehet tehetségük nagyon is megérdemelné a kiművelést.” (3) A mások előtt való hangszerjáték nemes versengést eredményez, ugyanakkor a növendék megtanulja értékelni saját előadását, s mindez a haladást szolgálja. Szent-Gály szerint a nyilvános zenetanítás pozitívuma az is, hogy a kötelező tárgyakkal többoldalú kiművelést, tökéletes zenei műveltéget érhet el, illetve a zeneiskola közönség nevelő szerepét is hangsúlyozta. A tanárok alkalmazásával kapcsolatban feltételként fogalmazta meg, hogy zeneiskolai munkájuk mellett magánórát ne adhassanak, hiszen – mint írja – „a nyilvános tanulás előnyösebb a magántanulásnál.” (4) A pedagógusok bérének megállapításához a középiskolai tanárok fizetését ajánlotta mintaként. A tandíjak összegét 50 forintban határozta meg azzal a megkötéssel, hogy a szegény sorsú, tehetséges tanulóknál ettől eltekinthessenek. Évi 2 forint beiratkozási díjjal a hangszerek karbantartására is gondolt az alapító igazgató. Elképzelése szerint a zeneiskolába minden 8. életévét betöltött gyermek jelentkezhet, de a felvétel vizsga alapján történhet. Zongora és hegedű tanszak bevezetését szorgalmazta – bár felvetette a lehetőségét a későbbiekben zeneszerzés, magánének, gordonka, esetleg cimbalom tanszakok indításának is –, mindkét tanszakon kilenc évfolyammal (5 évnyi előkészítő és 4 évi ún. „kiművelési” tanfolyammal). Kötelező tárgyakként Szent-Gály Gyula zeneelméletet, összhangzattant, ellenpontot és formatant, zenetörténetet, zeneesztétikát és karéneket írt elő. Érdekesség, hogy a tantermi feltételek számbavételekor az ekkor még meg nem épült és csupán négy évvel később megnyitásra kerülő színház is eszébe jutott: „lehetne gondoskodni teljesen alkalmas helyiségről, ha az épitendő szinház úgy terveztetik, hogy egyúttal a zeneiskola is elhelyezhető legyen.” (5)

Forrás:

1. Kecskeméti Lapok, XXV. évf. 33. sz. 1892.08.14., p. 3.o.
2. Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemét anno… : Képek a régi Kecskemétről, Kecskemét : Katona József Múzeum, 1998., p. 80. (111. kép)
3. Szent-Gály Gyula: Állítsunk zeneiskolát, Kecskeméten : Sziládi László ny., 1892. p. 5.
4. Uo., p. 8.
5. Uo., p. 17.
6. URL: https://mandadb.hu/tetel/21185/Meghivo_dalestelyre (2020.05.19.)

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

A 19. század második felévben több pozitív, előremutató változás történt Kecskemét város zenei életében. 1867-ben megalakult a Városi Dalárda és bár – Szent-Gály Gyula írja – „a Dalárda majd tagok, majd vezető hiányában, de leginkább a közönség közönye miatt több izben szünetelt és állt közel a feloszláshoz” (1) Katona Zsigmond elnöknek és Mihó László karnagynak köszönhetően szép sikereket ért el.

A Műkedvelők Zenekarát, vagy ahogyan sokan ismerik az „Úri Bandát” 1879-ban saját szórakoztatásukra alapította néhány zenekedvelő. Szent-Gály Gyula szerint „bár e zenekar városunk legtehetségesebb zenészeiből alakult, irányadó szerepet mégsem tölt be zenei életünkben, mert határozott czél nélkül, alkalmas vezető hiányában jelentéktelen dolgokra pazarolja azt az erőt, melyet magasabb czélok elérésére lehetne és kellene is fordítani.” (3) 1888-ban jött létre a Polgári Dalkör Nemesszeghy István karnagy vezetésével. Szintén ebben az esztendőben engedélyezte a Belügyminisztérium a Zenekedvelők Egyletének megalakítását, melynek célja saját zenekara és vendégművészek segítségével a helyi hangversenyélet kialakítása és felvirágoztatása, valamint „egy zeneiskola felállítása által a zenei oktatást is rendezni.” (4) Bár az egylet szép hangversenyeket szervezett, a karnagyok változása (1888-89: Stoll Szabados Géza, 1889-90: Szent-Gály Gyula, 1890-92: Chiovini Lajos, utána senki) és a zenekari tagok kilépése 1894-ben az egylet feloszlatásához vezetett, vagyonukat az újonnan felállított zeneiskolának adományozták. A Kamarazene-társaság, melynek legjelentősebb fellépései a Felolvasó-társaság, és utóda a Katona József Kör felolvasó estjein voltak, 1895-ben – hegedűs hiányában – oszlott fel.

1839. július 31-én született Szabados Géza, a legjelentősebb kecskeméti magán zenede létrehozója. Az 1903-ig, 20 éven keresztül működött zenede fővédnöke gróf Zichy Géza volt, de a város is támogatta és az alapító is szinte egész vagyonával segítette a működést. „Az Új zenedében az előadások e hó 10-én megkezdődtek és naponként 4-5 órát vesznek igénybe, növendékek szép számmal jelentkezvén, a mi igen örvendetes jelenség. Az intézet eddig is már kitűnő hangszerekkel rendelkezik. Különösen kitűnik köztük egy concert-zongora (a mi eddig városunkban még nem volt), továbbá több igen jó czim- balom, olyan felnőttek részére, kik e hangszert játszani óhajtják. Megjegyzendő, hogy oktatást egész külön teremben bárki is külön órákban vehet; egy kitűnő ezimbalom tanárral a zenede igazgatója már alkuban is áll. Úgy halljuk, ezen városunkban egészen új intézet a városhoz subventioért folyamodott, és mi csak helyeselhetjük e lépest, mert más városokban is mindenhol segélyezni szokták a zenedéket.” (6) -olvasható a Kecskeméti Lapok 1983. szeptember 16-i számában.

„A »Kecskeméti Zenede« czélja: általánvéve a zenei oktatás. Ének, zongora, harmonium, fuvola, czimbalom, vonó-hangszerek, a zeneelmélet és zenetörténelem tanítása mindkét nembeli növendékek számára.” (8) Egy a Zenede évkönyvéből származó barokkos körmondat a szakmai, minőségi színvonal fontosságátáról árulkodik: „Mig egyrészről alapos tanítási módszer és a rendhezi szigorú alkalmazkodás mellett alkalmat nyújt a kor igényeinek megfelelő classicus zene tanulása és művelésére, másrészről gátat igyekszik vetni a ferde tanítási módszer, vagy a rnagánútoni zenetanulás által naturálismusba hanyatló zenei gyakorlatoknak, melyek daczára ferde irányuknak, jóllehet egyideig élvezetesek, néha kellemesen hatnak a laicus hallgatóra és a tanulóban magát fölütő zenei vágyat kielégítik, sőt kivétel nélkül a zenét tanulók jobban szeretnének mindjárt zenedarabok játszásához fogni, de később schablonszerűségük, korlátolt zenefaji kiterjedésük, assonantia és átmenetekbeni hiányuk miatt unottak és élvezhetlenekké lesznek.” (9) A tanári kar tagjai 1884-ben Szabados Géza zenede-igazgató és tanár, Nemesszeghy István intézeti és Hanusz István magántanár voltak.

Már az első, 1883/1884-es tanévben két zeneestélyt rendeztek – az 1884. február 3-i eseményre Huber Károly zeneszerző, karnagy, a budapesti nemzeti zenede hegedű tanára is ellátogatott. Ezeknek, valamint az évzáró hangverseny műsora is olvasható a Zenede évkönyvében. (10)

Szabados Géza a magántanítók zenei képzettségéről így írt a Zenede 1884-1885. évi évkönyvében: „A concurrencia már e téren is nyílt vásárt teremtett. Ma már mindenki, aki a vonalrendszert, a violin és bassus kulcsot ismeri, tud nagy dohot vagy czintányért ütni, vállalkozik a zenetanitásra, pedig megköszönheti tanítványa, ha a tanító az illető hangszer elemeiben is jártas. Van azonban olyan is, aki fuvolázni tud és hegedűt akar tanítani. […] Természetes, hogy az ilyen zenetanitó urak tanításuk programmjában, némileg a mamák kedvének is hódolni kényszerülvén, növendékeik egy pár magyar nóta, vagy olyan Balaton háborgása stylű, néhány operett melódia, egy két valzer és polkán kívül, mit is a tanító úr felügyelete alatt betanulnak, egyébről — a modern társadalmi élet keretébe vágó, paedagogia alapokon nyugvó műzenéről, pl. egy Chopin etude eljátszásáról, vagy egy rhapsodia előadásáról legtávolabbról fogalommal sem bírnak. Vannak, kik 4—5 évi tanulás után a legprimitívebb zeneelméleti dolgoknak, mint pl. a dur és mól scala közti különbség, a dur scala mikénti alakulása, egy accord összeállítása, vagy az ütenyméretek mikénti beosztásának hírét sem hallották, de azért magyar ábrándot már játsztak.” (11)

Szintén elérhetők az 1884/1885-ös tanév hangverseny-műsorai. (13) A növendékek 1885. január 22-i zeneestélyén jelen volt méltóságos ifj. Festetics Pál gróf úr.

Forrás:

1. Szent-Gály Gyula: A Kecskeméti Városi Zeneiskola keletkezése 1894-ben és eddigi működése, Kecskemét : Kecskemét törvényhatósági jogú város, 1896, p. 4.
2. Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemét anno… : Képek a régi Kecskemétről, Kecskemét : Katona József Múzeum, 1998., p. 117. (175. kép)
3. Uo., p. 6.
4. Uo., p. 5.
5. Kecskeméti Lapok, XVI. évf. 36. szám, 1883.09.02, p. 3.
6. Kecskeméti Lapok, XVI. évf. 38. szám, 1883.09.16, p. 3.
7. Szabados Géza: A Kecskeméti Zenede évkönyve az 1883-84. iskolai évre, Kecskemét : Kecskeméti Zenede, 1884.
8. Uo., p. 3.
9. Uo.
10. Uo., p. 4-7.
11. Szabados Géza: A méltóságos ifj. Festetics Pál gróf úr védnöksége alatt álló és Kecskemét sz. kir. város által segélyezett Kecskeméti Zenede évkönyve az 1884-85-ik iskolai évről, Kecskemét : Kecskeméti Zenede, 1885., p. 3.
12. Uo., Címoldal
13. Uo., p. 6-7., 9.
14. URL: https://mandadb.hu/tetel/20739/Meghivo_a_Kecskemeti_Zenede_zarounnepelyere (2020.05.19.)
15. URL: https://mandadb.hu/tetel/20721/Meghivo_a_Kecskemeti_Zenede_zarounnepelyere (2020.05.19.)

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>