Szerző: Katona

Kecskemét, Szabadság tér 1.

– egy könyvesbolt története dokumentumokban –

A könyvterjesztés 1949-től a Belkereskedelmi Minisztérium felügyelete alá került. A nyomdák, a könyvkiadók után a könyvesboltokat is államosították. A Szikra és a Népszava terjesztési hálózatán kívül 1949-ben létrejött az első állami könyvkereskedelmi szerv, a Könyvterjesztő Nemzeti Vállalat (nagyker) és a Könyvesbolt Kiskereskedelmi Vállalat. 1951. május 1-jén a korábbi négy vállalatból alakult meg az Állami Könyvterjesztő Vállalat, 1952-ben az Könyvtárellátó, 1953-tól a tankönyvek árusítását is az Állami Könyvterjesztő Vállalat vette át. 1957-ben újabb két könyvterjesztő kezdte meg működését, a Magyar Könyvkereskedelmi Vállalat és a Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat (SZÖVKÖNYV).  

1952-ben történt meg a magán könyvkereskedelem teljes felszámolása. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat megindította az országos könyvesbolti hálózat kiépítését. Kecskeméten 1952 elején még két könyvárus próbált talpon maradni. A Bács-Kiskun megyei Levéltár XIII.2/a  00127/1952 sz. iratanyagából tudjuk, a „belkereskedelmi miniszter 0485 sz. sz. utasítását a könyv, zenemű és régiségek eladására, valamint kölcsönzés gyakorlására jogosító iparigazolványok megvonása tárgyában kibocsátott rendelkezés végrehajtásáról” szóló utasítást városunkban is végrehajtották, 1952. júl. 29-én jelentették a minisztériumnak, hogy az utolsó két boltostól, Csáky Mártontól és Berta Józseftől is megvonták  a könyv és zenemű forgalomba hozatalára jogosító iparengedélyt.  Csáky Márton boltjának könyvkészletét az Állami Könyvterjesztő Vállalat kiküldötte vette át.1952-ben nyitották meg Kecskeméten a Szabadság tér 1.sz. alatt az Állami Könyvterjesztő Vállalat 128.sz. boltját, majd a vállalat a 134.sz. boltját a Széchenyi téren 1.sz. alatt, a volt Korda könyvüzlet helyén. Az épület bontása után ez a bizományosokat kiszolgáló üzlet került az  Arany János u. 7. sz. alá, majd a Széchenyi városba, a Március 15. utca 3/5. szám alá.

1972 óta a fővárosban a bolti és az üzemi könyvterjesztést az Állami Könyvterjesztő Vállalat, vidéken pedig a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat végezte, amely átvette a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat vidéki boltjait is.
Források: A könyvkereskedelem Magyarországon / Kókay György. – [Budapest] : Balassi Kiadó, 1997., A könyvterjesztés alapismeretei / szerk. Zala Imre. – Budapest : Tankönyvkiadó, 1959., Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára

A BOLT EGYKORI VÁSÁRLÓINAK EMLÉKEZÉSEI:

Ballai József: Ott kezdődik, hogy a Katona József Könyvesbolt  – mindenkivel, aki valaha is ott dolgozott – nem egy könyvesbolt volt, hanem ”A” nagybetűs könyvesbolt. Volt természetesen pár másik is a városban, de Kecskeméten ez számított a legjobbnak és a legnagyobbnak. Minden bizonnyal ebben az is szerepet játszott, hogy azok dolgoztak ott, akik – én nagy-nagy szeretettel és nagyrabecsüléssel emlékszem Marikára (Nagyné). Nem tudom hogyan csinálta, annyi azonban bizonyos, hogy egy olyan világban, amikor még a könyv is hiánycikk volt, nála mégiscsak mindenből volt. Nagyon nehéz lenne felsorolni, mi mindent szerzett be ‘a Katonában’ az olvasó ember, de biztosra mondom, hogy jelenleg úgy 6000 kötetből álló gyűjteményemnek legalább a fele onnan való. Emlékszünk még az 1973-as nagy Petőfi kötetre, az egyetlen hiteles költő-fotóval a fedelén? Nagy kincs, és onnan való. A Magvető Új termés sorozata? Onnan van. Európa zsebkönyvek? Szintén. Marikának csalhatatlan érzéke volt ahhoz, hogy könyvhét előtt óriási beszerzéseket foganatosítson. Sorra kerestük föl és adtuk át rövidebb-hosszabb listáinkat (inkább hosszabbakat, akkor tájt a könyv sokkal megfizethetőbb volt, mint manapság), majd pedig a jeles napon három-négy-öt szatyorban hordtuk haza a zsákmányt. Mindennek nagyon örültünk – és én úgy láttam: Marika annak örült, hogy nagyjából minden könyvet megszerzett.Olyan könyvesbolt, mint amilyen a Katona volt, föltehetően nem lesz még egy Kecskeméten. Lehetne mélabús szavakkal fájdalmasan mondani valamit – én azonban megfordítom ezt: nagyon sok nagyobb városban sem adatott meg az irodalomkedvelőknek, hogy efféle örömökben lehetett volna részük. Tehát én most nem azon siránkozom, hogy ma már nincs a Katona, hanem annak örülök, hogy – volt. Köszönet érte mindenkinek, és külön köszönet érte Nagyné Marikának. Isten áldja őt is, meg a többieket is, akik valaha ott dolgoztak. A könyvvásárlók százainak emlékezetében ők úgy élnek, mint akik sokkal többet tettek, mint amennyit elvártak tőlük. Köszönök mindent, Marika!

Birck Edit : A Katona József Könyvesboltról jut eszembe…Igazán közeli kapcsolatba gimnazista koromba kerültem a könyvesbolttal. Addig inkább kaptam a könyveket, vagy örököltem anyámét. Némi önálló zsebpénzre csak középiskolásként tettem szert – nem nagyon volt mit osztani az otthoni költségvetésből.Szemben éltünk egymással, a könyvesbolt és én – az Újkollégiumban diákoskodtam. Itt pedig fantasztikus magyar tanárunk volt, Bölcs István. Általa fedeztünk fel két remek könyvsorozatot, aminek darabjait még a kevés zsebpénzünkből is meg tudtuk vásárolni: az Olcsó Könyvtár és a Modern Könyvtár darabjait. Szerencsére nagyapám és anyám is rendelkezett a klasszikus magyar és világirodalom műveivel, de ez a két sorozat Bölcs tanár úr irányításával kinyitottuk szemünket az olvasnivalók mérhetetlen kincsesházára. Egy-egy olyan magyar óra után, amelyen az érdeklődésemet felkeltő könyvekről szólt, hazafele bementem a könyves boltba, s még a fagyi pénzt is feláldozva megvehettem azokat. Később egyre inkább a modern irodalom nyílt meg előttünk. Ezt már valamivel többért, de minden további nélkül beszerezhettük. Évek múltán a művészeti könyveket kezdtem vásárolni, csodás kivitelben, az akkori fizetésemből, minden gond nélkül (egészen a hetvenes évek végéig).  Az árak és a minőség azóta egyre inkább nem kedvez ennek a hobbinak.Szerettem a könyvek szagát, tapintását, a bennük rejlő meglepetéseket, örömöket, de szerettem a polcok fájának az illatát is. Megint csak Bölcs tanár úr hatására magyar-könyvtár szakra mentem, de előtte már dolgoztam a Megyei Könyvtárban. A könyvesboltban pedig barátnőm és több ismerősöm is dolgozott. A kapcsolat tehát megváltozott, nem csak vásárlóként jártam be, de nézelődésre is több alkalom jutott. Korábban azért nem volt olyan bevett szokás a polcokon keresgélni, akkor még a hagyományos bolti berendezés szerint pultok mögül kaptuk a keresett könyvet.1972-ig éltem Kecskeméten, azóta bizony ritkán jártam a Katona József Könyvesboltban. De hogy egyszer legyen olyan elvakult, oktondi kultúrpolitika, amelyik azt bezárja, elképzelni sem tudtam. De úgy látszik, minden megtörténhet. Az ezt eldöntők valószínűleg soha életükben nem kötődtek úgy a könyvekhez, a könyvesboltokhoz, könyvtárakhoz, mint a mi nemzedékünk, ahogy a kecskemétiek a Katona József Könyvesbolthoz.

Dr. Hajdu Edit: Kecskeméten a Szabadság téri könyvesbolt nekem mindig egy kedves és kulturált üzlet volt. A város központjában működött, könnyen elérhető helyen, s benne a szép könyvek között lehetett olvasgatni, válogatni, lapjaiba beleszagolni s érezni azok friss illatát.Könyvkészlete minden igénynek megfelelt. A válogatott szépirodalmi vagy filozófiai könyvektől a mindig legújabb mezőgazdasági-kertészeti témájú könyveken keresztül az értékes szótárakig, térképekig minden megtalálható volt polcain. De nem csak a könyvkínálatuk, hanem a mindig szakmailag jól felkészült és kedves alkalmazottainak kisugárzása és segítő tanácsa is vonzották a vásárlókat. Tőlük bátran lehetett kérdezni és ha nem találtuk meg mi, a vásárlók a legkívánatosabb könyvet, rövid időn belül beszerezték vagy helyettük mást tanácsoltak, ezzel nagy bizalmat szerezve maguknak. De az is előfordult, hogy amikor több értékes és kedvemre való könyveket kiválasztottam, kifizetésüket a nálam lévő pénz nem futotta. Akkor félre tették a kiválasztott árut, s biztos lehettem abban, hogy még egy hét után is hiánytalanul megkaphatom azokat. Búvárkodni lehetett a könyvek között. Sokszor órákat töltöttem el én magam is, mire megvásároltam a számomra legmegfelelőbbet. Türelmesen kivárták a vásárlók döntését, úgy, ahogy egy könyvesboltban illik, sőt mindig örültek az érdeklődésnek. Ünnepekre (Karácsonyra, név- és születésnapokra), ha könyvet adtam ajándékba, azt mindig ebben a könyvesboltban vásároltam meg. Megszűnése sok szép emléktől fosztott meg.

Heltai Nándor: A Katona József Könyvárban Kerekes Magda áttekintette a kecskeméti könyvkerekedések történetét. Megtudhattuk, hogy tulajdonosként, eladóként, kiknek köszönhetően alapozhatták meg, gyarapíthatták hajdani, vagy kortárs polgártársaink, az itt működő intézmények, szervezetek könyvtárukat, vásárolhatták meg az érdeklődésüket felkeltő, vagy tanulmányaikhoz, munkájukhoz szükséges könyveket. Noha a polgárosult Magyarország megteremtését korparancsnak tekintő Szabó Richardnak, az Életlépek 1845. évfolyamának IV. kötetében olvasható városismertetésében sajnálkozott, „a becsületes jellemű, emberséges, tisztességes, testével-lelkével a mezei gazdaságon függő kecskeméti köznép műveletlenségén”, mindig éltek itt (bár a kívánatosnál jóval kisebb  számban) könyvek iránt érdeklődők.
A tizenkilencedik század derekán nemcsak egyik-másik könyvkötő gondolta kifizetődőnek könyvek árusítását is, hanem Szilády Károly nyomtató mesterrel üzleti és baráti kapcsolatban álló kiváló irodalmár, Toldy (Schedel) Ferenc is önálló könyvkereskedés nyitását javasolta 1845-ben írt levelében. „… mily nagy szükség lenne az, ha oly nagy magyar városban, mint Kecskemét, egy olyan értelmes és becsületes férfi ragadná ki a tudatlan és önhites  könyvkötők kezéből a könyvárusságot.” A nyomtató mester még azon a héten elküldte engedélyeztetési kérelmét. Beadványár a magisztrátus február 28-i ülésén határozattal
támogatta. „Egy jól rendezett könyvkereskedést amennyiben általa mind pedig az értelmi kifejlődés szélesítésével városunknak való dicséül szolgálván ilyen intézetek pártolását mindenben fő kötelességeink közé soroznánk.”
A Helytartótanács engedélyének megérkezése, 1846. április 24 után helyiséget szerzett. Mivel akkoriban a lakosság egyharmadának sejtelme sem volt arról, hogy – népiesen szólván -, milyen szűrben jár az öreg A-betű, nem találhatta meg számításait. 1945. március 4-én kinyomtatott Ajánlkozás szerint árusított a katolikus és protestáns iskolákban használatos tankönyveket, földabroszokat. A keresettebb elmeműveket raktáron tartotta, más, bármely című könyvet, folyóiratot szóbeli vagy írásbeli megrendelésre beszerzi. Általában 20 százalékos árréssel dolgozott. Levelezőkönyvében, számos üzletfelének nevével találkozhatunk Pozsonytól Marosvásárhelyig.
Nyolc év múltán versenytársa is támadt. Tulajdonosát, a Jókai által többször említett Gallia Fülöpöt jól ismerte. A gazdasági válság, életkora, behajthatatlan tartozások, betegeskedése
miatt 1863. május 16-án megkeseredetten jegyezte föl Verlag könyvébe: „Az üzletet félbeszakítottam”. A megmaradt könyveket egy nagyváradi könyvkereskedőnek adta át.
Még nyolc évet engedélyezett számára a sors, a szervezetét roncsoló tüdőbaj 1871. május 26-án végzett vele.
A Katona József nevétől évekkel ezelőtt, lététől 2013 elején megfosztott főtéri könyvesboltban, a kialakult légkörnek, a munkájukat kenyérkeresetnél többnek tartó elhivatottsággal áhítatos szolgálatnak tekintő dolgozóknak köszönhetően, úgy éreztem, mint Németh Lászlót a Misztótfalusi szellemiségét idéző hajdani Első Kecskeméti Könyv- és
Lapnyomdában. Az ott töltött élményes percekért köszönet a kultúra egyik legrokonszenvesebb kisugárzó műhelyében dolgozóknak.

Mikulás Ferenc: Kedves Magda és Munkatársai! Számomra egy ismeretlen könyv titkokat rejt. Sok könyv között pedig a titkok mellett mindig találok olyanokat, amelyek az ismertségük okán élményeket idéznek fel bennem, szépséget, és bizonyos esetekben megrendítő események emlékét. Magát az életet, gyönyörűségeivel és fájdalmaival.
Ezért egy könyvekkel teli terembe lépni – legyen az könyvtár, vagy egy könyvüzlet – semmihez sem hasonlítható élményt jelent számomra.
Úgy gondolom,és számtalan esetben tapasztalom, hogy az ilyen helyeken dolgozó emberekre a könyvek ugyanilyen varázslattal vannak. Tehát valamilyen kölcsönösséget, hasonló élet-barátságot vélek felfedezni velük. Bennük.
Ezt az élményt a kecskeméti Szabadság téri könyvesboltban ugyanazokkal az emberekkel több éven keresztül tapasztaltam meg, így kölcsönös szimpátia, mondhatni barátság alakult ki közöttünk.
Először Ők is sejtelmesek, számomra rejtett tulajdonságokkal rendelkező embereknek tűntek, majd a figyelmességükkel, az udvariasságukkal, a szakmai felkészültségükkel, az ajánlásaik alapján megnyilvánuló értékrendjükkel egyre inkább egy-egy könyvbe kívánkozó élet sejlett fel. Sajnálom, hogy ez a több évtizedes élmény már nem ismétlődik meg.
Köszönöm Önöknek, hogy életem részei voltak. Barátsággal és együttérzéssel gondol Önökre, Mikulás Ferenc
Kecskemét, 2013.január 11.

Tarapcsik Sándor, Aranykoszorús könyvkötő mester: 1963. jún. 17-én (50 éve!) álltam be könyvkötő tanulónak. Műhelyünk a Nagykőrösi utcán volt. Minden reggel a könyvesbolt előtt kerékpáromat tolva megálltam, megnéztem a kirakott új könyveket. Nap mint nap néztem a kirakatot, vonzottak a könyvek, hisz szakmám is ehhez kapcsolódik. Első borravalóm dr. Nagy György úrtól, a bőrkórház igazgatójától kaptam, a kék húszast! Ez akkor nagyon nagy pénz volt (100,-Ft volt havi ösztöndíjam). Az összegyűjtött borravalókból rendszeresen könyvet vettem.  A Beszélő köntös és a Légy jó mindhalálig című könyvek voltak életem meghatározó kötetei, máig is a kedvenceim. A könyv nekem nem csak olvasni való. Számomra nagyon fontos a külső megjelenés (borító, kötés stb.), a tartalomnak és a megjelenési formának az összhangja.   Sokat tanultam azokból a kötetekből, melyek a kirakatban láttam, rácsodálkoztam a bőr- és selyemkötésekre, a míves munkákra.
A könyvesboltban bal oldalt volt egy csikorgó, csúszós ajtajú polcszekrény, mindig meglepetésre számítottam elhúzásakor. Emlékszem, amikor Kecskeméten Czigány György vezetésével közvetítette a rádió a Ki nyer ma c. zenés vetélkedőt, ott álltam hallgatók között én is. Ekkor vettem meg a bordó színbe kötött Opera kalauzt, amit a mai napig őrzök. Kedvenc sorozatom volt a földrészeket bemutató színes könyvek, jó pár darab ma is könyvtáram része. Ebben az üzletben vettem az első hanglemezt a 13 éves Nagy Katinak, aki 43 éve a feleségem. Ma is megvan a Melody d’ amour.
Január elején mentem a piacra, akkor meredtem rá a kirakatra, üres! Festik, átalakítják? Nem, megszűnt – döbbenten olvastam a kiírást. Nekem ez a bolt életem egy darabja. Mintha szakmámból egy darabot kiharaptak volna!
Életem a könyvek között éltem, sok örömet okozott az olvasás és a kötés is. Mint Gutenberg örököse, hiszem, amíg az emberiség él, addig a könyv értékként fennmarad, mindig lesz könyvolvasó ember. Nagy örömömre unokám, Farkas Jázmin könyvfaló, rengeteget olvas, nagyon szereti a könyveket.

A BOLT EGYKORI DOLGOZÓINAK EMLÉKEZÉSEI:

Ábrahám Sándorné (Kun Eszter): Emlékeim az Állami Könyvterjesztő Vállalat 128. számú boltjáról:1960. augusztus 15-én álltam munkába a könyvesboltban. Az üzletvezető Németh „kartárs” volt, munkatársam pedig Borsos Ferenc és egy fiatal fiú volt, akinek sajnos már nem emlékszem a nevére. Egy hónapig egyedüli női dolgozó voltam, aztán szeptember végén jött mellém dolgozni Szedmák (Szedlák?) Erzsébet. Később csatlakozott hozzánk Kerekes Magdi és Hegyesi Zsuzsa is.
Már az első nap fejemre szakadt a munka és az egyik könyvespolc is, ami a külső raktárban volt. Tele volt tankönyvekkel, így ez a kis sérüléssel járó baleset volt az én tanulópénzem.
Hét évig dolgoztam ott, fiatal lányként kerültem oda az érettségi után és már férjes asszonyként, két gyerekkel jöttem el onnan – a gyes két évét is beleszámítva – 1969-ben. Számomra ez a bolt a gondtalan ifjúságot és a szerelmet jelentette, hiszen ott dolgoztam, amikor megismerkedtem a későbbi férjemmel.
Az én időmben – tehát 1960 és 1969 között -, ez a könyvesbolt több volt, mint egy üzlet, joggal nevezhetjük inkább szellemi központnak. Mivel a városban összesen két könyvesbolt volt – a „kicsi” az Arany János utcán és a „nagy” a Szabadság téren -, Kecskemét akkori értelmiségének színe-java odajárt. Orvosok, tanárok, művészek, irodalomtörténészek adták egymásnak a kilincset. Jól emlékszem egy tiszakécskei tanárra, aki mindig kézcsókkal üdvözölt, amikor kéthetente megérkezett az előre megrendelt és számára félretett könyvekért. Kovács Gézának hívták és akkoriban nem gondoltam volna, hogy egyszer még három közös unokánk lesz. Az ő fia, ifjabb Kovács Géza vette ugyanis feleségül 1984-ben az én nagyobbik lányomat.
A könyvesbolti életem mindennapjaiból elővillan sok apró emlék. Például a szenes kályha, ami a bolt közepén állt és minden áldott nap nekünk, dolgozóknak kellett a pincéből fölhordani a szenet, hogy jól be tudjuk fűteni az üzletet. Abban az időben a könyveket a vevők nem foghatták meg, nem lapozgathattak úgy, mint most, és nekem is nagyon vigyáznom kellett, amikor kihoztam a raktárból a féltve őrzött kincseket, nehogy összefogdossam a borítókat. Egyszer rám is szólt az egyik vevő, hogy úgy hozom ki a könyveket, mintha hímes tojást hoznék…
Az alsóbb polcokon lévő könyveket is mi adtuk oda a vevőknek – a szabad polcos rendszer csak az 1960-as évek végén jött divatba -, és mivel az üzletben olajos volt a padló az én alsószoknyáim is mindig olajosak voltak. Az egyik vevő meg is jegyezte, amikor felmásztam a létrára, hogy jobban is ügyelhetnék a ruhámra.
A boltban egy hosszú sín vezetett körbe a fal mentén, erre volt rögzítve a létra és ezen a létrán ügyeskedtünk nap mint nap.
Sokat cipekedtünk is, mivel a mi boltunk látta el könyvvel a környék kisebb boltjait, rendszeresen jártunk a postára feladni a nehéz csomagokat.
Voltak vidám pillanatok is: amikor egy bizományos – külsős könyvárus -, bejött a boltba és nagy garral Wolfgang Amadeus nevű szerzőtől kérte a Mozart című könyvet…
Emlékezetes az is, amikor egy idős bácsi elsős elemista tankönyvet keresett és így méltatlankodott nekem: „Ugyan, ne mondja már kedveském, hogy ennyi könyv közt nincs egy nekem való se!”
Nagyon szerettem a könyvesboltban dolgozni és miután eljöttem onnan a Tanítóképző könyvtárába éveken át azt álmodtam, hogy fél napig a könyvesboltban, fél napig a könyvtárban dolgozom.
Csak remélni tudom, hogy hozzám hasonlóan még sokan őrzik emlékezetükben a könyvesboltot és azt is, hogy a könyvek iránti szeretet is a világunk része marad, ha mi már nem leszünk.

Bodoglári Lajosné (Hegyesi Zsuzsanna): 1960-ban újsághirdetésre jelentkezve kezdtem dolgozni a Tassy Sándor vezette bizományosokat ellátó könyvesboltban a Széchenyi téren (korábban itt volt a Korda könyv- és papírüzlet, ma a Lordok-háza áll helyén). A Széchenyi téri boltból három év múlva kerültem át a Szabadság tér 1. szám alá, a Németh János vezette boltba.1975-ben újjáépült a Kéttemplom-köz (előtte ott nyomda volt), sok szép kis üzlethelyiséggel. Ide került át a Szabadság téri könyvesboltból az antikvár- és a zenemű részleg. A „nagy könyvesboltból” ide helyeztek át. 1975-ben alakult a Kodály Intézet, kérésükre nagyon választékos kotta, partitúra és komolyzenei készlettel indulhatott boltunk. 1975. szept. 29-én egy napon volt a  főtéri Kodály-szobor avatása a Újkollégium előtt, a Kéttemplom-közben a Kodály Intézet avatása (melyen részt vett Pozsgai Imre az akkori kultuszminiszter, Kodályné Péczeli Sarolta, és az intézet első igazgatója stb.), 17.30-kot avatták üzletünket (Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat  Zenemű, hanglemez és antikvár boltját).  A bolt avatásán én kértem meg Kodálynét, engedélyezze, hogy az üzlet Kodály Zoltán nevét viselhesse. Így lett az üzlet Kodály Zeneműbolt. Szép volt a bolt, nagy és színvonalas az árukészlete, amit a Zenepedagógiai Intézet hallgatói folyamatosan dicsértek.1989-bren a rendszerváltáskor privatizálták a boltot, az ott dolgozóknak elővásárlási joga volt. Unicus Antikvárium Kft. néven alapítottuk meg a kft-t (Kecskeméti Lapok, Bodoglári Lajosné és Vargáné Jankó Ágnes). Nagyon jól ment az üzlet, új kiadású könyveket is forgalmaztunk, mert csak kottából, partitúrából, komoly zenéből nem tudtunk talpon maradni.  2009-ig létezett antikváriumunk, – addigra minden tulajdonostól megvettem boltrészét –  egészségi problémáim és az egyre nehezedő gazdasági gondok miatt  el kellett adnom az üzletet. 49 évet dolgoztam könyvek, zeneművek között. Majd fél évszázad egy csodálatos szakmában, könyv- és régiségbűvöletben!

Deli Zsuzsa: 1975. júliusában, érettségi után első munkahelyem a Katona József Könyvesbolt volt, mely átalakítás miatt ideiglenesen a  Móricz Zsigmond utcában működött, majd  innen költöztünk a felújított Szabadság téri üzletbe. Ekkor lett az üzlet vezetője Nagyné Tóth Mária,  helyettese Gebeiné Miklós Erzsébet.Nagyon jó kollektívába kerültem, igazi baráti társaság volt.  1979-ig  ott dolgoztam, ekkor mentem el gyes-re. 1983-ban már az Arany János utcai 134. sz. könyvesboltban folytattam boltvezetőként (ekkor ment nyugdíjba Cserny Kálmánné, Ibolya). Ez a bolt elsősorban a munkahelyi  bizományosok ellátásával foglalkozott, kisebb volt a passage forgalom, de nagyon vártuk a betérő vevőket is. A bizományosok kiszolgálása mellet a  város általános iskoláinak tankönyvellátása is a mi feladatunk volt. .1987-ben az épületet lebontották, ekkor a Széchenyi városban nyílt meg egy nagy alapterületű, korszerűen berendezett üzlet, tovább folytatva az Arany János utcai bolt tevékenységét. Rövid idő múlva áthelyeztek az akkor nyíló boltba, utódom Tamási Béla, őt követően  Bognár Mihályné, Editke volt a  boltvezető.1987 őszén nyílt meg a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 131.sz. könyvesboltja a Helikon Kiadóval együttműködve. Igazán szép, modern üzlet volt, igényes könyvek sokaságával a Móricz Zsigmond utcán (Később utca névváltozás miatt Szabadságtér 3/a lett a címünk).A rendszerváltás után 1992-ben a Móra Kiadó kapta meg a bolt tulajdonjogát és üzemeltette, tőle a  Recontra Kft.  tulajdonába kerültünk,  Janikovszky János érdekeltsége révén.2001-ben kezdtem el egyéni vállalkozóként üzemeltetni a boltot, ami  2008. jan. 31-ig tartott. A piaci viszonyok és a magas bérleti díj miatt kénytelen voltam feladni. Itt hosszú ideig Baán Sándorné Évikével és Petró Zsuzsával dolgoztam együtt.

Katona Tibor: 1992 áprilisától 1994 májusáig dolgoztam a Katona József Könyvesboltban, mint eladó – gépkocsivezető. 1992 végén a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat átalakult és a Bibliofil Kereskedelmi és Kiadó Vállalat lett a bolt gazdája. Ez volt az az időszak, amikor felszámolták a nagy állami könyvraktárakat és az utcák is tele voltak könyvárusokkal. Emlékszem, Marikával, a bolt vezetőjével és Böbével, a helyettesével jártunk fel könyveket válogatni ezekből az óriási raktárakból és boldogan tértünk haza a „kincsekkel”. Ezek a könyvek azután óriási árengedménnyel keltek el. Mint gépkocsivezetőnek különleges kaland volt a bolt Barkas-át vezetni, mellyel sokszor adódott műszaki probléma, de imádnivaló volt. Budapest mellett még Szekszárdra is jártam az akkor újra kiadott Révai Lexikon köteteiért a kiadóhoz. A bolti munkában szertartások voltak, Zoli kollégámtól tanultam a csomagolópapír felvágását, a kirakat takarítását. Bizony, még papírba csomagoltuk a megvásárolt könyveket, aztán ez leegyszerűsödött egy műanyag szatyorra. A sorozatok (Pl. az Unikornis Jókai-sorozata) új tagjának megjelenésekor értesítettük a rendszeres vásárlókat – akkor még levelezőlapon. Mikor csendesebb időszak volt, zenét hallgattunk, kedvencünk volt egy Maurice André hanglemez. Aztán a hanglemezeket felváltották a CD-k. A munkakapcsolatok révén megismertem az akkori könyves szakmát Kecskeméten, a többi könyvesbolt belső világa is roppant érdekes volt. Nagyon élveztem a könyvesbolti munkát, megalapozta mostani, könyvtárosi pályámat.

Kerekes Magdolna: Érettségi után a főtéri „nagy” könyvesboltba (mert így ismerték a városban a volt Katona József Könyvesboltot) gyakornoknak (tanulónak) vettek fel. Levelező tagozaton, egy éves képzésben Budapesten szereztünk „könyvesbolti eladó” szakmunkás bizonyítványt.  A boltban „oktatóm” a nálam alig idősebb Kun Eszti volt. Meleg szívű egyénisége, szakmaszeretete példa volt mindannyiunk előtt. Szerencsés vagyok abban is, hogy jó alapokkal indulhattam, a gimnáziumban magyartanárom a legendás Bölcs István volt, kinek órái sokunk pályaválasztását befolyásolta. A vevő/olvasó iránti tiszteletet kereskedő szüleimtől örököltem. Egy csoda volt a könyvesbolt világa! Kevés a negatív emlékem (iszonyatos mennyiségű könyvet csomagoltunk, hordtunk a postára), annál több a szép. A legjobban az újdonság csomagok bontását szerettük: kézbe venni a még nyomdaszagú könyvet, belelapozni, ismerkedni vele, illatát beszívni, picit beleolvasni… A hatvanas évek legelején nyitott a magyar könyvkiadás a külföldi kortárs irodalom felé. Az én időmben az Ivan Gyenyiszovics egy napja volt a legnagyobb könyvsláger. Bizony, ahogy megkaptuk, szétosztottuk magunk között a szállítmányt és őriztük a raktár polcain lévő gyűjteményünkben, törzsvevőinknek. Olcsó volt a könyv, de nagyon nagy becsben tartottuk és tartották vevőink is. Kulturális találkozóhely volt az üzlet, hangulata, varázsa volt. A törzsvevők rendszeresen leadták jegyzékeiket, ahogy érkezett az újdonság, úgy raktuk el számukra. Nem ritkán a könyvek javából alig jutott ki a polcokra. A törzsvásárlók és a boltosok között – ma alig elképzelhető – mély tisztelet, őszinte barátság alakult ki; ez volt a bolt varázsának az alapja. Tudtuk vásárlóinkról, kit mi érdekel, örömmel meséltük egymásnak az új kötetekben fellelteket. Igyekeztünk a könyvekről a legfontosabbakat tudni. Az újdonságból 1-2 napra hazavihettünk olvasni.Igazi népünnepély volt akkoriban az ünnepi könyvhét és a költészet napja. Nyitáskor már sorban állók vártak bennünket, hosszú listával. A főtéren tucatnyi könyvsátor állt, nem csak nézelődők, de vásárlók gyűrűjében.  A könyvesbolti munka „veszélyes” munkahely volt sokunknak! A nap mint nap érkező újdonságokból csemegéztünk magunknak is, az első három hónapban a fizetésem helyett (havi 800 Ft) nagy szatyrokban könyveket vittem haza. Nem csoda, hogy szüleim egy időre anyagilag gyámság alá helyeztek. Önuralom kellett ahhoz, hogy ne minden kedvünkre való könyvet akarjuk megvenni.Voltak persze megmosolyogtató pillanatok, fura vevők is. A sok közül megmaradt emlékeimben az a hölgy, aki elmondta, milyen színű bútort és szőnyeget vett, ehhez kér négy polcra való aranyozott  gerincű könyvet. Vagy az orosz közkatonai ruhás két fiatalember, aki feltűnően bámult be a kirakaton, majd kitartóan integetett, hogy menjünk ki. Az ablaknál – sok körültekintés után – tökéletes magyar akcentussal szóltak, kárpátaljai magyarok, itt katonák. Sok hónapja latin betűs szöveget nem láttak, van-e arra mód, hogy néha bejöjjenek, de csak valami raktárajtón, hisz nem kereshetik a kapcsolatot a helyiekkel.  Ha megjöttek, Eszti vezényletével sorra mentünk át a Csemegébe bevásárolni, órákat olvastak a fiúk a raktárban és tömték magukba a magyar ennivalót. Karácsony után jöttek utoljára, elmondták, visszavezénylik őket a Szovjetunióba, karácsony esti kenyerükből eltettek, hogy hozzanak valami ajándékot. El nem tudtuk képzelni, hogy olyan savanyú, zabot is tartalmazó kenyéren élnek a nálunk lévők.Két évet töltöttem a Katona József Könyvesboltban, főnökünk Németh János volt, kollégáim Borsos Ferenc, Kun Eszti (Ábrahámné), Tóth Jenőné Erzsi, a salgótarjáni boltból hozzánk került Sóspataki Sándorné (Nóri), majd Hegyesi Zsuzsi (Bodogláriné). A könyv iránti tisztelet megerősödött bennem (csak könyvet olvasok, az internet nem adja azt az élményt, amit a kézben tartott könyv). A pesti iskola révén országos könyves kapcsolatokat alakíthattunk ki, amit könyvtárosként gyümölcsöztetni tudtam. Barátokra leltem a kollégák közül is, a törzsvásárlók közül is. Szép emlék számomra – dolgozóként és vásárlóként is – a Katona József Könyvesbolt.2012 karácsonya után tudtam meg, hogy bezár az Alexandra, azaz a hajdani Katona József Könyvesbolt. Sokkolt a hír. 1892-től kisebb megszakításokkal könyvet árultak a Szabadság tér 1 sz. házban. Városunk patinás főteréhez hozzátartozott a meghitt légkörű könyvesbolt. Most ezt is sirathatjuk, mint tettük korábban a hasonló korú illatszerbolt vagy a francia tapétával borított, pesti boltok előtt is példaként emlegetett Gyenes virágbolt bezárásakor. Nem tiszteljük a múltat, a felépített értékeket!  Pedig lenne mire büszkének lennünk! 1846 áprilisában a Helytartótanács kiadta az engedély Szilády Károly nyomdásznak, hogy könyvesboltot nyithatott Kecskeméten, amit hamarosan többen követtek. 1848-ban a Pesti Divatlap szerint az ország területén (Felvidéktől Erdélyig) 54 könyvesbolt volt, ebből kettő Kecskeméten! Városunk híres volt arról, hogy a főtéren és a sétáló utcán egymást érték a könyvárusok. Most meg egymás után zárnak be. Tudom, nyílnak a plázákban a nagy könyvelárusító helyek, de azok soha nem lesznek hasonlók a tradicionális könyvesboltokkal!  Ott a meghittség helyett beszűrődik a zaj, több helyről szóló zene, a könyv illata helyett a szomszéd büfé ételeinek szaga, a személyes kapcsolatok helyett a váltott műszakokban dolgozó eladók, a földön hegyvonulatokat képező könyvrakások várnak. Szomorúan veszem tudomásul a történteket. Siratom a sorra bezáró könyvesboltokat!

Dr. Kuluncsics Péterné (Lázár Katalin): 1964-66. Kecskemét. Keresgetnem kell  régmúlt emlékeim között. Akkor kaptam kezembe az érettségi bizonyítványom. Hogyan tovább? Annyit már biztosan tudtam, hogy csakis humán vonalon. Akkor még a könyvtár-népművelés szak megpályázása érlelődött bennem. Talán megpróbálhatnám a könyvtárban.
A Katona József Könyvesbolt kirakatát nézegetve megpillantottam a táblát: „Eladót felveszünk. „Döntöttem. A belső tényezők mellett külsőségek is irányítottak. Központi helyen, gyönyörű környezetbe kerülök. Szemben a teknősbékás park, padjain megpihenő emberekkel, sakkozó öregurakkal. Délutánonként hangos diáktalálkozók színhelye. Oldalán, ahogy én neveztem, egy kedves őrbódé van. Ráláthatok a patinás, stílusos épületeinkre. Balról a /régi/ zsinagóga a Cifrapalota, szemben az Újkollégium.  Tőle jobbra két templomtorony látható, a köztes utca meg épp a volt iskolámhoz, az Ókollégiumhoz vezet.
Könyvek közt leszek. Megnyílik számomra a világ. A világ, ahol tomboltak ezekben az években a változások. Szakadás történt köztünk, és az előző nemzedék között, még a szorosan előttünk lévő korosztállyal is. Mi már nem az amerikai Presley vonal /noha gyönyörű a mai napig/, hanem az angol beat korszak rajongói voltunk. Itthon a „Ki mit tud-„ok zajlottak, Szörényi Leventéék „csak tudnám, hova, hogy hova, hogy hova megyek” slágereit díjaztuk. Helyi zenét a volt „Katonás” Tibikéék szolgáltattak hozzá az új Aranyhomok táncos kerthelyiségében. Farmerban jártunk. Hajunk feltupírozva. Emlékszem egy mini, rózsaszínű körött ruhámra, nagy kámzsa gallérral. Vastagon kentem fel hozzá a rózsaszínű rúzst, és természetesen a hatalmas klipszem színén sem változtattam. Ma már megmosolyogjuk, de akkor, itt mi ezek voltunk.
Forradalom volt ez a mi „szemüvegünkön” át, kultúrforradalom. Ezt élhettem meg a könyvpiacon is. Özönlött hozzánk a nyugati irodalom. Legemlékezetesebbek egyike a modern drámák megjelenése: amerikai, francia, német…   Sikítottunk, amikor csomagbontásnál kezünkbe vehettük Tennessee Williams írásait. Megjelent az Interjú! Nagy írók műhelyében c. kötet, melyben másként olvashattunk a nagy kortárs írók, köztük Hemingway és Böll életéről. Emlékszem a visszajelzésekre, milyen nagy port kavart föl Salinger Zabhegyezője. Természetesen a Modern Könyvtár sorozatai mellett nagyon vártuk a Világirodalom Remekeit, az örök klasszikusokat, a természeti- és tudományágak újdonságait is.
Nem feledkezhetek meg arról sem,  hogy mindezt együtt éltük át hasonló korú kolléganőimmel, Eszterrel, Erzsébettel, Zsuzsával és Annamáriával. Időnkénti nagy beszélgetéseink a raktár zugában felértek egy kisebb irodalmi körrel. Barátként is elfogadtuk egymást. Kitárgyaltuk a fiúkat, megosztottuk örömünket, csalódásainkat. Tanácsokat adtunk, kaptunk elképzeléseinkhez. Tettük ezt komolyan, vidáman, néha „ugratva” egymást. És hát volt egy főnökünk is, Német kartárs, aki jó kereskedői vénájával tartott a földön bennünket.
Igyekezettel végeztük feladatainkat, ami a fizikai munkánál jóval több volt. Szellemiségét – a fentieken túl- a vevőkkel való kapcsolatunk jelentette. A visszatérő törzsvásárlóink közül egy fiatalemberre emlékszem. Ballonkabátban jött, karján esernyővel. Eszternél vásárolt rendszeresen. Pár évvel ezelőtt viszont láttam az Ünnepi Könyvhéten Budapesten. Egy jól szituált öregúr válogatott az egyik sátornál, karján az elmaradhatatlan ernyővel.
Nosztalgiával gondolok vissza arra a közel 2 évre, amit a könyvesboltban töltöttem. Mit is adott nekem? Másként alakult az életem, végül tanár lettem, de az irányvonalat mindig követtem Nemcsak hivatásom kapcsán igyekeztem magasra emelni az olvasóvá nevelést, családomban is jelen van a könyv szeretete. A 8 éves unokám elsősorban nem a számítógépről gyűjti, gyűjteti be a feladataihoz szükséges művelődési anyagot. Könyves faluk alsó polcain témakörönként elhelyezett könyvek sokasága segíti őt, és két kisebb testvérét személyiségük fejlődésében.
Bár szülővárosomtól elszakadva mi budapesti könyvesboltban vásárolunk, nem találom az értelmét, miért szüntették meg ezt a kedves, gondolatomban öröknek hitt kis boltot a téren. Szomorúsággal tölt el, hisz generációkon át ez volt Kecskeméten a KÖNYVESBOLT.

Szabóné Adamik Györgyi: 1981-86 között dolgoztam a Katona József Könyvesboltban. Életem első munkahelye volt, ma is örömmel gondolok vissza azokra az évekre és Kollégáimra. Könyvtáros lettem, Helvécián. A könyvekhez és az emberekhez való kötődésem a mai napig mély, meghatározó, ebben nagyon sokat segítettek azok az évek, amit a Katona József Könyvesboltban tölthettem.

Tisztelt látogató! Reméljük Ön is úgy gondolja, hogy Kecskemét egyik emblematikus üzlete megérdemli, hogy emlékeinket összegyűjtsük róla. Ha Önnek birtokában van olyan dokumentum, mely hozzájárulhat az oldal tartalmának fejlesztéséhez, kérjük, vegye fel a kapcsolatot a szerkesztővel: bacstudastar@gmail.com

Az oldal szerkesztésében közreműködött: Kerekes Magdolna