1921 augusztusában Miskolcra ment tanítani Csomák Elemérné zongoratanár, óráit szétosztották a kollégák maguk között, valamint besegített Gallatz Irma volt növendék. A két üres hegedűtanári állásból az egyiket Szabadi Sándorral, a Nemzeti Zenede és a Székesfővárosi Zeneiskola volt növendékével sikerül betölteni. Ugyan 1921 augusztusában rendeletet hoztak a tanárok bérének emelésére, 3 zongora és 1 hegedűtanári állás mégis üresen maradt. „A rendes tanárok évi 5000 korona működési pótlékot kapnak, melynek fedezéséül a rendes tandíj évi 540 koronára, a kedvezményes tisztviselői tandíj évi 225 koronára, a beirási dij 30 koronára emeltetik; a tanárok heti 18 helyett 20 órát kötelesek tanítani; minden tanuló heti 2 ízben nyer oktatást, de egy órára csak 3 növendék osztható be.” – olvasható a rendelet szövegében. (2)
A zeneiskola a Tatai téri épületéből, ahol a pénzügyigazgatóságot helyezték el, a Csányi utca 3. szám alatti épületbe költözött, a vizsgahangversenyeket a református Tisza István Kollégium (mai Újkollégium) dísztermében tartották meg.
A mai Piramis Udvarház helyén álló – Csányi u. 3. szám alatti – épületbe költözött a Zeneiskola 1921-ben (ez a sarok ma Félegyházi Pékség). Az épületben korábban református magániskola, polgári leányiskola, amatőr képzőművészeti iskola, siketnémák iskolája, gyógypedagógiai iskola és kollégium működött, és itt kezdte meg a tanítást az ország első ének-zenei általános iskolája az 1950/51-es tanévben.
„Ebben az épületben volt az imbecilisek tanuló helye, a sarokban pedig egy úgynevezett zeneszoba amiben volt egy zongora. A másik udvar középen a főbejárattal szemben volt, és volt a harmadik udvar ahol általában játszottunk. Az udvar kerítése a templom oldalával volt párhuzamos.” (6)
„Az »egész rész« 1954-től lett összevonva, amikor a zeneiskola elköltözött innen a Petőfi u. 3. szám alá, a Gyógypedagógia pedig a Petőfi utcából átjött a Csányi utcába. […] 1954-től – amikor helyet cserélt a Gyógypedagógiai Iskola és az Állami Zeneiskola – mindkét Csányi utca »elejei« ház a fogyatékos gyermekeké lett. A zeneiskola ezután a Petőfi u. 3. sz. alatt működött, 1964-ig.” (7)
Fűtőanyag hiányában sokat betegeskedtek a tanárok, akiknek az órái elmaradtak. 1922. február 10-én hangversenyt rendeztek Thomán István zongoraművész és Thomán Mária hegedűművész közreműködésével, melynek bevételét Szent Gály Gyula hamvainak hazahozatalára, ill. síremlékének költségeire tettek félre.
Forrás:
- M. Bodon Pál (szerk.): A Kecskeméti Államilag Segélyezett Városi Zeneiskola értesitője az 1921-1922-ik tanévről : huszonnyolcadik évfolyam, [Kecskemét] : Kecskemét th. város, 1922.
- Uo., p. 3.
- Kecskemét és Vidéke, II. évf., 198. sz., 1921.09.02., p. 3.
- Palotás József előadása, Katona József Emlékház, Kecskemét, 2020.01.24.
- https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1098047263910403 (2020.05.22.)
- Bartha Kálmán hozzászólása, Facebook.com (2020.05.22.)
- Palotás József hozzászólása, Facebook.com (2020.05.22.)
- Palotás József előadása, Katona József Emlékház, Kecskemét, 2020.01.24.
- M. Bodon Pál, i.m., p. 5.
- Uo., p. 5-6.
- Kecskeméti Közlöny, IV. évf., 200. sz., 1922.08.31., p. 3.
Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>