Katona Mihály

1847. május 24-én született Nagyszalontán. 1886-tól tanára, 1894-tõl 1917-ig igazgatója volt a kecskeméti református gimnáziumnak.
Váry István: Emlékezzünk régiekről című kötetében így emlékezik rá:

…Az én lelkemben is csodásan szép emlékek támadnak, ha Horátiusra emlékezem. Nem is kell visszamennem kétezer év messze távolába, csak harmincegy-néhány évvel visz vissza az emlékezet s látom magam előtt ősi kollégiumunkat, a mi nyolcadik osztályunkkal, ahol a katedrán a magát szigorúnak mutató, de alapjában rendkívül szelíd lelkű direktorunk: Katona Mihály skandáltatta velünk Horátiust: Maecenas atavis…
Tengerkék szemével mintha túltekintett volna időn és téren, mikor elvitte képzeletünket az örökzöld Szabinumba, Horátius kertjébe.
Aztán elmondatta velünk legkedvesebb Horátius-idézetét: Eheu fugaces Postume, Postume, labuntur anni… – Hej, Posztumusz, Posztumusz, elenyésznek a futó évek!
S homlokának magas boltozata előtt valami halvány szellőfátyol suhanását láttuk…
Azóta, hej, azóta igazán elrepültek az évek!
Jó direktorunk már a budai-úti református temető sírboltjában álmodik arról a Horátiusról, aki nem fogadta el a császár kegyét; mellette egyetlen fia mond hangtalan mesét a szalontai csonka toronyról, mi pedig csöndes elmélyedéssel lapozgatunk az emlékezés könyvében.

A Tanári Kézikönyvtár céltudatos gyarapítása, a Főiskolai Könyvtár rendezése fűződik a nevéhez. Létrehozta a „Szegény tanulókat segélyező alap”-ot, valamint a szintén szegény tanulókat tankönyvekkel ellátó „Régebbi segítő könyvtár”-at.
Nagy jelentőséget tulajdonított a testnevelésnek. A testgyakorlás fontossága című felolvasása 1889-ben jelent meg nyomtatott formában Kecskeméten.
Rendezte a tanári fizetéseket. 1909-ben tért át az iskola a heti 3 délutáni tanítás helyett a délelőtti 8-13 óráig tartó tanításra. Az õ igazgatása alatt épült fel 1912-ben az új iskolaépület. Katona Mihály igazgatása alatt a különböző alapítványok felsorolása az 1913-14-es évkönyvben 18 oldalt tölt meg. A 80 alapítvány 242.055 Korona értékben működött.

Nyugdíjba vonulása alkalmából az 1917-18-as iskolai évkönyv méltón emlékezik meg róla.

Forrás:
Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, 1992.

Megszakítás