Emanuel Moór, magyar származású zeneszerző és zongoraművész 1863-ban született Kecskeméten. Apja a kecskeméti zsinagóga kántora. Zenei tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. A család később New Yorkba költözött, 1885-87 között ott koncertezett. Európába visszatérve életre szóló barátságot kötött Pablo Casalsszal, és sokat zenéltek együtt. 1889-ben találkozott Brahmsszal, kinek stílusa mélyen hatott rá. Három operát, számos szimfóniát és zongoraverseny írt. Nevéhez fűződik a Pleyel-Moór zongora (az ún. „Duplex-Coupler Grand Pianoforte”) megszerkesztése, amelynek két, egymás feletti klaviatúrája fokozza a zongora dinamikai skáláját. A hangszert Moór és felesége, Winifred Christie zongoraművésznő Budapesten is bemutatták 1928-ban. Az I. Világháború kitörésekor visszavonult Svájcba. 1931. október 20-án hunyt el a svájci Mont Pélerin sur Veveyben. Forrás: kulturinfo.hu
Pleyel-Moór-zongora
„A két klaviatúra közül a felső egy oktávval magasabban szól. Az alsó billentyűi úgynevezett magasításokkal vannak ellátva, ezekre könnyen le lehet nyúlni, így rendkívül tág akkordok foghatók át rajta. Egyébként angol a mechanika, a két manuált kuplungolni is lehet, össze- és szétkapcsolni. Gyakorlatilag egy hangot két billentyűvel is el lehet érni.” Forrás: Zongora Á la Moór Emánuel / Leskowsky Albert In: Kecskeméti Szemle, 1987. december, p. 9.
Dr. Kovács Pál
Kecskemét, 1855. jan. 27 – Kecskemét, 1915. nov. 22.
Jogász, újságíró, politikus.
A bécsi műszaki egyetemen (1873-74) és a kecskeméti jogakadémián tanult 1874-től. 1890-ben szerzett a budapesti tudományegyetem állam és jogtudományi karán doktori oklevelet. Ez évben még köz és váltóügyi vizsgát is tett. A Közvélemény c. lap belső munkatársa 1878-tól 1879-ig, a Függetlenség c. lap munkatársa 1880-tól, a függetlenségi és 48-as párti lap, a Kecskemét szerkesztője 1881-től 1884-ig. A kecskeméti jogakadémián a közigazgatási jog és a statisztika tanszék tanára 1883-tól 1908-ig, közben az akadémia igazgatója 1891-től 1905-ig. Kecskeméti Függetlenségi párti politikusként, a progresszív eszmék képviselőjeként sokat tett Kecskemét város társadalmi és kulturális fejlődéséért. Megalapította a később országszerte elismerést kiváltó Kecskeméti Leszámítoló és Pénzváltó Bankot. Politikai és társadalmi cikkeken kívül verseket, tárcákat, elbeszéléseket, ismeretterjesztő és esztétikai cikkeket is írt. Jogászként elsősorban közigazgatási jogi kérdésekkel foglalkozott. A Kecskeméti Jogász-segélyegylet és török sebesülteket segélyező bizottság elnöke. Kecskemét város törvényhatósági és közigazgatási biztosa, a népnevelési, a statisztikai és a jogügyi szakbizottság, a város központi választmánya tagja, a Kecskeméti Református Egyháztanács, a református főgimnázium és a jogakadémia igazgatótanácsának tagja. A Kecskeméti Református Egyházmegye és a Dunamelléki Református Egyházkerület világi jegyzője, a kecskeméti Katona József Kör kezdeményezője, titkára, alelnöke 1891-től 1900-ig, elnöke 1900-tól. A Kecskeméti Városszépítő Egyesület kezdeményezője, a kecskeméti Sajtószövetség elnöke. A Demokrácia szabadkőműves páholy tagja. A Kecskeméti Leszámítoló Bank, utóbb a Kecskeméti Általános Takarékpénztár Rt. Igazgatósági elnöke. A Kecskeméti Újság főszerkesztője 1909-től. A Közgazdasági Értesítő felelős szerkesztője 1912-től.
Adatforrás: Révai új lexikona / [főszerk. Kollega Tarsoly István]. – Szekszárd : Babits, 1996-.
12. kötet – p. 487.
Bibliográfia: 18 jogi- és szaktájékoztatási könyve jelent meg, melyek közül a legfontosabbak:
Büntetőjogi értekezések / írta Dr. Kovács Pál. – Kecskeméten : Szerző, 1887. – 42 p.
Az én ügyem : A Debreczeni Ev. Ref. Jogakadémia tek. tanári karához intézett emlékirat / írta Dr. Kovács Pál. – Kecskeméten : [s.n.], 1902. – 21 p.
Hazafias ünnepély / írta Dr. Kovács Pál. – Kecskeméten : [s.n.], [é.n.]. – 16 p.
Az igaz hazafiság : Politikai és társadalmi válaszirat / írta Dr. Kovács Pál. – Kecskemét : [s.n.], 1901. – 71 p.
Különlenyomat a Pestmegyei Hírlap c. politikai napilapból
Igazgatói székfoglalói beszéd / tartotta Dr. Kovács Pál. – Kecskeméten : [s.n.], 1892. – 11 p.
A jogakadémiák kérdéséhez / írta Dr. Kovács Pál. – Kecskeméten : Szerző, 1887. – 17 p.
Kecskeméti Evangélikus Református Jogakadémia (1892-1906)
A Kecskeméti Ev. Ref. Jogakadémia oktatásügyi szabályainak tervezete / kész. Dr. Kovács Pál. – Kecskeméten : Szilády László Ny., 1895. – 73 p. ; 8° (22 cm)
A kötelező polgári házasságról / írta Dr. Kovács Pál. – Kecskeméten : Sziládi László ny., 1893. – 39 p. ; 8° (15 cm)
Közigazgatás-jogi értekezések és irány-czikkek / írta Dr. Kovács Pál. – Kecskeméten : Szerző, 1887. – 43 p. ; 8° (22 cm)
Kritikai dolgozatok és értekezések a jog- és államtudományok köréből / írta Dr. Kovács Pál. – Kecskeméten : [s.n.], 1891. – 63 p.
Magyar közigazgatási jog : a legujabb törvények és rendeletek, s a legkiválóbb forrás-művek alapján / írta Kovács Pál. – Kecskemét : Scheiber József Könyvkereskedő, 1885. – VI, 264 p. ; 8° (23 cm)
Márczius 15. : Alkalmi beszéd / …tartotta Dr. Kovács Pál. – Kecskemét : [s.n.], 1901. – 7 p.
Millenniumi ünnepi beszédek / [írták Pásthy Károly et al.]. – Kecskemét : Kecskemét Város, 1896 (Kecskemét : Tóth László Ny.). – IV, 244 p. ; 18 cm
A népdalok statisztikája / írta … Dr. Kovács Pál. – Kecskeméten : [s.n.], 1901. – 28 p.
Statisztika és szabad akarat / írta Dr. Kovács Pál. – Kecskeméten : [s.n.], 1885. – 27 p.
Titkári jelentés a Kecskemét Katona József Kör 1895. évi működéséről / írta és … felolvasta Dr. Kovács Pál … a kör titkára. – Kecskemét : Katona József Kör, 1896. – 16 p.
Törvényhatósági és községi önkormányzat : Gyakorlati kézikönyv / …írta Dr. Kovács Pál. – Kecskemét : Scheiber József Könyvkereskedő, 1886. – 272 p. ; 18 cm
A törvényhozó hatalom viszonya a végrehajtó hatalomhoz / írta Dr. Kovács Pál. – Kecskeméten : [s.n.], 1884. – 44 p.
A kecskeméti Jogakadémia 1884. évi szept. 8-i tanévnyitó ünnepélyen hangzott el
Róla szóló cikkek:
„Akinek úton-útfélen minden munkás kalapot emelt” / Heltai Nándor
In: Petőfi Népe 1980. január 31. p. 5.
Dr. Kovács Pál : 25 éves tanári jubileuma
Dr. Bagi Béla és dr. Kovács Pál : 25 éves tanári jubileuma
In: Kecskeméti nagy képes naptár 1910. közönséges évre / szerk. Eötvös Nagy Imre . – Kecskemét : Első Kecskeméti Naptárkiadó Vállalat, [1909]. – p.103-108. : ill. fotók
Dr. Kovács Pál : 25 éves tanári jubileuma
Emlékezzünk régiekről / írta Váry István. – [Kecskemét] : Kecskeméti Lapok Lap- és Kvk., [1937]. – p. 40-42.
Három névváltozat – egy család / Tiszaugi Szabó Tamás
In: Köztér. – 4. évf. 1. sz. (2001. jan.), p. 8.
Újabb emléktábla került a jogakadémia falára / Balai F. István. – (Kecskemét és környéke)
In: Petőfi népe. – 61., [évf.] 129. sz. ( 2006. jún. 3. szombat ), p. [5.]
A kecskeméti születésű dr. Kováts Andor és apja dr. Kovács Pál jogászokra emlékeztek és emléktáblát helyeztek el a Kecskeméti Református Jogakadémia falán tiszteletükre 2006. június 6-án. A rendezvényen dr. Nánási László, Bács-Kiskun megyei főügyész mondott emlékező beszédet.
Dr. Kováts Andor
Kecskemét 1884. augusztus 28 – Debrecen 1942. február 5.
egyetemi tanár, lapszerkesztő
Apja Dr. Kovács Pál (1855-1915) jogász, újságíró, politikus. – A kecskeméti jogakadémián, a budapesti, a müncheni és a kolozsvári egyetemen tanult, a kecskeméti jogakadémián végbizonyítványt, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen állam- (1906) és jogtudományi doktori oklevelet szerzett (1907), bírói vizsgát tett (1910), a büntetőjog tárgykörből magántanári képesítést szerzett (Pozsony, 1917; Szeged, 1922). Kolozsvárott újságíró (1903-1907), ügyvédjelölt (1907-1908), a szolnoki, majd a kecskeméti törvényszék joggyakornoka (1908-1909), a dévai törvényszék jegyzője (1909-1910), a kecskeméti jogakadémia tanára (1910-1923); közben a jogakadémia igazgatója (1920-1923) és ugyanott megalapította az első népfőiskolát (1921). A pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem (1917-1919), a szegedi Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1921-1923); az 1. világháborúban mint alezredes a belgrádi közigazgatás vezetője (1918). A debreceni Tisza István Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán a büntető-és eljárásjog ny. r. tanára és a Hittudományi Karon a büntetőjog előadó tanára (1923-1942); közben a Kar dékánja (1937-1938). – Anyagi büntetőjoggal, közjoggal foglalkozott, a klasszikus anyagi büntetőjogi iskola egyik legjelentősebb személyisége volt. – A Magyar Külügyi Társaság és a debreceni Tisza István Tudományos Társaság tagja. A Felsőoktatási Tanács tagja. A Magyar Jogászegylet igazgatóválasztmányának tagja. A Kecskemét (1906), a Kecskeméti Híradó (1911- 1918), a jogakadémiai Tanárok Országos Egyesülete Hivatalos Közlönye szerkesztője (1921), a Kecskeméti Lapok főmunkatársa (1904-1905).
Adatforrás: Révai új lexikona / [főszerk. Kollega Tarsoly István]. – Szekszárd : Babits, 1996-.
12. kötet, – p. 516.
Veszteségeink 1909-ben. […előléptetés okából hagyták el városunkat ]
In: Kecskeméti nagy képes naptár 1910. közönséges évre / szerk. Eötvös Nagy Imre . – Kecskemét : Első Kecskeméti Naptárkiadó Vállalat, [1909]. – p.152.
Bibliográfia: 14 jogi könyve jelent meg, melyek közül a legfontosabbak:
Az angol és a magyar gyülekezési jog párhuzama – Kecskemét, 1906
Bevezető tanulmányok a büntetőjogi elévülés tanába / Dr. Kováts Andor. – Budapest : Eggenberger, 1915. – 256 p. ; 23 cm
A büntetőjogi elévülés dogmatikája / Dr. Kováts Andor. – Szeged : Szeged városi Nyomda- és Könyvkiadó Rt., 1922. – 176 p. ; 22 cm
Büntetőtörvénykezési jogunk a legújabb időkben – Debrecen, 1926
Az extinctio a magyar büntetőtörvénykönyvben – Kecskemét, 1910
A jogi oktatás reformja – Debrecen, 1932
A Kecskeméti Népfőiskola 1922-23-ban : Visszapillantással a korábbi hasonirányú törekvésekre / írta Dr. Kováts Andor. – Kecskemét : Hungária-nyomda és Lapkiadó Vállalat Rt., 1923. – 11 p. ; 21 cm
Magyar imperialismus a Nyugat-Balkánon / írta Dr. Kováts Andor. – Kecskemét : Szél Nándor ny., 1913. – 33 p. ; 23cm
A második büntetőnovella magyarázata – Debrecen, 1929
Szociológiai jegyzetek / Dr. Kováts Andor. – Kecskemét : Szél Nándor ny., 1914. – 33 p. ; 22 cm
Vázlatok a kecskeméti jogakadémia történetéhez / Dr. Kováts Andor
In: Emlékkönyv a Kecskeméten működő Egyetemes Református Jogakadémia fennállásának századik évfordulójára / kiadja az Egyetemes Ref. Jogakadémia Tanári Kara . – Kecskemét : Kecskeméti Egyetemes Ref. Jogakadémia, 1932. – p. 1-79.
Róla szóló irodalom:
A Debreceni Tudományegyetem jogtanárai : (1914-1949) / szerk. P. Szabó Béla, Madai Sándor ; [közread. a Debreceni Egyetem Jog- és Államtudományi Kar] .- Debrecen : Debreceni Egyetem Jog- és Államtudományi Kar : Debreceni Egyetem Jogtörténeti Tanszék, 2004 .- 264 p. : ill. ; 21 cm
Három névváltozat – egy család / Tiszaugi Szabó Tamás
In: Köztér. – 4. évf. 1. sz. (2001. jan.), p. 8.
Kováts Andor emlékezete / Bacsó Jenő
In: Debreceni Szemle, 1942
Kováts Andor
In: Esti Kurír, 1942. febr. 6.
Tanulmányok Dr. Kováts Andor professzor születésének 120. évfordulójára / szerk. Dr. Szabó Krisztián ,- Debrecen: Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2004. – 174 p. ; 20 cm
Édesanyja, Homoki Nagy Julianna Homoki Nagy István természettudós, filmrendező testvére. Általános iskolai tanulmányait Kecskeméten végezte, majd kiskorától a katonai alreál, majd a főreál növendéke. Ezután elvégezte a Ludovika Akadémiát. Hadnagyi rendfokozattal kezdte meg hét évig tartó tiszti szolgálatát Kecskeméten a 7. Magyar Királyi Zrínyi Miklós Gyalogezrednél. A II. világháborúban a kecskeméti gyalogezred kötelékében állandó harctéri szolgálatot teljesített. 1942-től a 2. hadsereg 1943. januári katasztrófájáig századparancsnok, majd zászlóaljparancsnok volt a doni arcvonalon. Harctéri érdemeiért a Signum Laudis, a Német Vaskereszt I-II. fokozata, Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésekben részesült és 1943-ban felvették a Vitézi Rendbe. 1943-tól 1945-ig Magyarországon katonáskodott harcoló alakulatoknál. 1945-ben Tokodnál esett hadifogságba. 1950-ben koncepciós per folytán egy év börtönre ítélték, majd Kistarcsán újabb három évet kellett letöltenie internáltként. 1957-ben befejezte a közben megszakított jogi tanulmányait és doktorátust szerzett. 1958-ban rehabilitálták. Ezután letette az ügyvédi-bírói szakvizsgát és 1962-től nyugdíjazásáig jogi beosztásokban dolgozott. Irodalmi munkássága rendkívül sokrétű. Könyvei több százezer példányban jelentek meg. Említésre méltó az „Ötnyelvű katonai szótár” c. munkája. Jogi és katonai témájú könyvei mellett jelentősek a rejtvényfejtéssel kapcsolatos munkái. Ilyen a „Rejtvényfejtők kézikönyve”, a „Rejtvényszótár”. Legnagyobb sikerét a „Keresztrejtvény lexikon”-nal érte el, de népszerű a 2001-ben kiadott „Tini rejtvényszótár” is. 1990 júliusában részt vett a Honvéd Hagyományőrző Egyesület megalapításában. 2017. ápr. 7-én hunyt el Kecskeméten.
Ég önnel, százados úr! / Babucs Zoltán
In: Magyar hírlap. – (2017. máj. 7.), p. 13.
Adatforrás: Köztér .- 4. évf. 3. sz. (2001. márc.), p. 13., Dr. Kováts Andor személyes közlése alapján
Bibliográfia: 17 különféle tárgyú könyve jelent meg, melyek közül a legfontosabbak:
Ötnyelvű katonai szótár = Fünfsprachiges Militärwörterbuch = Dizionario militare in cinque lingue = Dictionnaire militaire en cinq langues = Five-language military dictionary / szerk. Kováts Andor . – [Kecskemét] : [s.n.], [1943]. – 544 p. ; 8° (15×23 cm)
Ablak az oroszokra / Kováts Andor. Ígéret földje / Orvos Endre. – [Kecskemét] : [Magánkiad.], cop. 1995. – 204 p. : ill. ; 21 cm
Rejtvényfejtők kézikönyve / Dr. Kováts Andor. – Budapest : Zrínyi, 1987. – 447 p. ; 24 cm.
Rejtvényfejtők kézikönyve / Dr. Kováts Andor. – Debrecen : Aquila, [2003]. – 687 p. ; 21cm.
Rejtvénylexikon / Dr. Kováts Andor. – Budapest : Zrínyi, 1990. – 420 p. ; 24 cm.
Tini rejtvényszótár / Dr. Kováts Andor. – Debrecen : Méliusz, 2000. – 470 p. ; 25 cm
Képes kvíz- és rejtvényszótár / Dr. Kováts Andor. – 10. kiad. – Debrecen : Alföldi Ny., 2005. – 960 p. : ill. ; 23 cm
Keresztrejtvény lexikon / Dr. Kováts Andor. – Debrecen : Alföldi Ny., 1992. – 860 p. : ill. ; 23 cm
Vádemékum : kislexikon A-tól Zs-ig beszélő képekkel / Dr. Kováts Andor. – Debrecen : Szerző, 2011. – 367 p. ; 29 cm
A Gyenes család – feltehetően – 1968-ban. Felső sor: Gyenes István, Gyenes Géza, Gyenes Ferenc, Gyenes István, alsó sor Gyenes Istvánné (anyja neve: Endrődi Ilona), Gyenes Istvánné (Révay Melinda), id. Gyenes István, Kovácsné Dr. Gyenes Melinda.
Arról már hallottam, hogy valaki csak születési helyén tudja elképzelni életét. Tudom, hogy a világba szétszóródott családok közül mind többen hazajárnak évente az ősi fészekbe. Gyenesékhez hasonló erõs ragaszkodást az ősi röghöz eddig nem tapasztaltam. Ma is születési helyük 300 méter sugarú körzetében élnek. Valamennyien a hajdani Kőrösihegyen laknak, ketten ott építik újjá otthonukat.
Jókai barátsága, Petõfi verse
A Gyenes név hallatán Jókai, a virágkertészet, a cukrászda jut a tájékozottabb és korosabb kecskemétiek eszébe. Kevés magyar família mondhatja el, hogy a mindmáig legnépszerűbb regényíró a család több tagjáról írt tisztelő szeretettel. Jókai kecskeméti jogakadémistaként lakott Gyenes Mihály mérnökéknél. Az inzsellér gyámfiával, Gyenes Pállal lakott egy szobában. Amikor Petõfi a vándorszínészek keserű kenyerét ette 1843 elsõ hónapjaiban a hírös városban, gyakran időzött a mérnökéknél kialakított diáktanyán.
Sütő Józseftől, a méltatlanul feledett kitűnő irodalomtörténésztõl tudjuk, hogy Gyenes Pali névnapja ihlette Petõfit a „Pál napra” megírására. Mérnöki oklevelét Jedlik Ányos írta alá. Az erdőinspector, nevelőapjához hasonlóan nagy faültető, hivatalos küldetésben járta a határt, amikor 1877-ben egy leleplezett, írástudatlan vadorzó halálra sörétezte.
Cukrászda és virágbolt a korzó utcájában
A Gyenes kertészet agrártörténeti értékű üvegházai
Fia a 19. század legvégén nyitott cukrászdát a Nagykőrösi utca elején, a mostani áruház helyén. Még a gyér lakosú Kőrösihegyről is látogatták az édességek több helyiséges birodalmát. A legbelsõ zúg volt a szerelmeseké. Az alapító halála után özvegye, majd a mesterséget folytató Pál fia vezette az üzletet. 1949. december 29-én a kibontakozó, akinek van, attól elvesszük alapelv szerint működő (1919-ben először csak a cukrászsüteményeket kobozták el) pártdiktatúra államosította az üzletet.
Gyenes Pál nagyszerű szakértelmét soha többé nem érvényesíthette, csak szakácsként dolgozhatott haláláig.
Az 1907-ben született Gyenes István, a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben, 1929-ben sikeresen vizsgázott műkertészként. A következő évben önállósította magát.
Az örökségként kapott Daróczi közi telek mellé megvásárolta a szomszédos kertet és lakóházat – részletesen írt erről Sz. Kõrösi Ilona a Kecskemét Lapok 1989. december 22-i számában –, hamarosan megnyitotta első üzletét, szemben a Gyenes cukrászdával. Jó ízekkel, kellemes illatokkal, szemgyönyörűségekkel ajándékozták meg a Gyenesek a hozzájuk betérőket.
Termeltem és kereskedtem / Tamás Enikő. – In: Kertészet és szőlészet. – 33. évf. 19. sz. (1984. máj. 10.), p. 15.
„Az örökös újrakezdés tája”
1943 emlékezetes esztendő volt a család életében. István feleségül vette Révay Melindát, a boltot átköltöztették a Luther palotába, ahol ma is virágbolt működik. „Természetesen” ezt is elvette a „nép állama”. Nem ismerte Gyeneséket Antall József, de rájuk is illik, amit e sorok írójának adott interjújában mondott. „Ez az örökös újrakezdés tája.”
Többször kellett a semmiből újra nekiindulni Gyeneséknek. 1935-ben szörnyű aszály, majd rettenetes jégvihar zúzta szét az emberek reményét, verte ripityára az üvegházakat, pusztította el a virágpalántákat. 1945-ben, a kényszerkiürítésből visszatérve lakásukat kifosztva, kertészetüket szétdúlva, üzletüket szétlőve találták.
Azután jöttek az államosítások. Majdnem 60 éves volt Gyenes István, amikor 1966-tól nagy betegen újra termelhetett. A család ősi, Kőrösihegyi (ma Szivárvány utcai), felújítás alatt álló házában az emlékeket elevenítjük föl. Kikövezése után alig ismertem rá a régi utcára. Csak most tűnt fel, hogy az utca képzeletbeli meghosszabbításnak a végén a nagytemplom tornya őrzi a várost. Távcsővel elolvashatnánk, hogy merre is járnak a felújított, másodpercre pontos óra mutatói. De a toronyból azt is láthatták volna, hogy hajnalpirkadástól a nap elballagásáig szorgoskodtak kertjeikben a Gyenesek.
Egy hosszú asztalnál, családi ereklyék között kínál hellyel Melinda és László, a két kertészmérnök. A tősgyökeres kecskeméti családból származó asszony, később a Zöldségtermesztési Kutatóintézetben dolgozott, gombatermesztésből doktorált. Ferenc ma is ismert virágkereskedő, István kertésztechnikus, Géza villamosmérnök, aki azonban semmiképpen sem tekinthető „kakukktojásnak”, mivel távbeszélő-főnöki elfoglaltságai ellenére nagy kertész ő is.
Hankovszky Zsiga bácsi „ananász-barackja”
Összeköti valamennyiüket a közös, boldog gyerekkor. Közben-közben Géza szavait idézem: „Sok gyerek volt ezen a részen, sokat fociztunk, azóta is jól érezzük magunkat”. „Tulajdonképpen egy kertvárosi rész volt. A Daróczi és a Czollner köz között volt egy-két ház, az egyikben híres asztalosműhely volt. Sokat eljártunk oda. A mai Mátyás körútról nyílt. Közel volt az előbb említett ház, a külsőkertnek nevezett helyhez, ahol most én lakom. A Hankovszky kertet is végigjártuk. Szeretettel fogadott bennünket a Zsiga bácsi. A kerti domb olyan volt, mint most a Benkó domb, csak persze sokkal kisebb. Tetejére egy víztárolót építtetett. Oda nyomatta föl a vizet, és onnan árasztották el az egész kertet. Most a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának a központja.”
Bizonyos mértékig a környezet is meghatározza a gyerekkori csínytevéseket. Ki tudott volna ellenállni Hankovszky bácsi közeli kertjéből csábító mogyoróbokroknak. Termésükre más környékbeliek is rákaptak, ezért olykor zölden csentek el néhány mogyoró-makkot, mielőtt a többi srác fölfedezte volna a kincset.
Lapok a Gyenes család történetéből / Sz. Kőrösi Ilona. – In: Kecskeméti Lapok, 1989. december 22. p. 6-7.
Mintha ma is érezné a Zsiga bácsitól kapott ananász barack ízét, illatát – a beszélgetésbe bekapcsolódó István. „Azóta se találkoztam ilyen finommal, pedig negyven évig az exporttal foglalkoztam a Hungarofructnál és másutt. A kajszibaracknak van egy sajátossága az alföldön, a cukorarány és a magas napfény órák miatt, de mondom olyan barackkal azóta sem találkoztam, pedig elég sokat jártam barack- kongresszusokra Olaszországtól Izraelig, Törökországig.
Azok a harkályok máig rossz csőrízzel emlékeznének, ha volna emlékezetük, és még élnének, azokra a kellemetlen pillanatokra, amikor nem találták odújuk – a Gyenes-fiúk által letakart – bejáratát. Persze a kopács madarak visszatérhettek otthonukba, miután a gyerekek kiszórakozták magukat.
Mielőtt bárki jelképesen meghúzná a rég elévült huncutkodásokért füleiket, egyrészt gondoljon saját gyerekkorára, másrészt tudja meg, hogy a kertészcsaládban egész fiatalon be kellett segíteniük a családi gazdaságba. A fagyos téli napok bizony őket is megpróbálták. Éjjel is fűteni kellett a hatalmas üvegházakat. Kétóránként váltották egymást. A következő füle mellé tette az ébresztőórát, aki befejezte a szolgálatát.
Kitüntetés Kecskemét városától (is)
Persze családjáért, virágaiért az édesapa rövidítette meg legtöbbször éjszakai nyugodalmát. Lassan-lassan két évtizede hiányzik a földi terekről, csak az a tudat enyhíti a család bánatát, hogy utolsó éveiben fiai boldogulásával és sok mindennel kárpótolta a sors az elrabolt, az elsilányított évekért.
A megyei napilap és a szakma folyóirata méltatta. ”Gyenes István élete eddigi 79 évében hűséges maradt szeretett városához. 1930-ban kezdte meg dísznövénytermesztő-, nemesítő munkáját, mely hamarosan országos hírű lett. […] Nemesített virágai – clivia, amarilis, gyöngyvirág és gerbera – komoly szakmai hírnevet szereztek számára. 1948-ban a HUNGEXPO nagydíját nyerte. Mindig hűséges kiállítója volt a Hirös Napoknak (heteknek), melyet több oklevél és érem tanúsít. Harminc évvel azelőtt néhány társával együtt alapító tagja volt a „Virágos Kecskemétért” mozgalomnak. […] A Kecskemét városért kitüntetést 1986. novemberében vehette át.” Gyerekei számára magasra tette tehát a mércét.
Tragacson a Buda-gyerekek
Lapok a Gyenes család történetéből / Sz. Kőrösi Ilona. – In: Kecskeméti Lapok, 1989. december 22. p. 6-7.
Tudják, mivel tartoznak a családnak. 2005-ben a keceli Flóra virágkiállításon a 3 nagydíj egyikét a Gyenes kertészet kapta „kiváló minőségű cserepes dísznövény-bemutatóért, és a jubileumi kiállításért”. Közben tájékoztatnak Gyenes László muskátli újdonságairól, a zöld levelű korai virágzású rózsaszín virágú Annikáról, a piros virágú korai virágzású zöld levelű paprikáról, a szabadalmaztatott Gyenes virágtornyokról. Pista bácsi, édesapjuk is lelkesen tapsolna, ha láthatná ezeket. Sajnos a nagyvilág itt is képes elrontani a hangulatot, ha rövid időre is. Veszélyben a magyar virágkertészet! A vágott virág 90 százaléka külföldről jön, jobbak az éghajlati adottságok, olcsóbb a munkaerő, az energia. De a régi emlékek ismét felderítik az arcokat. A szerszámos kamrában talicska, tragacs piheni nyugdíjas éveit. Kecskeméten még az első Hirös Napokon talicskákba ültetve vonultattak föl a rendezők sok kisgyereket. Tragacson szállították a piacra, a vasútra a termékeket, a garabókat, a patracsokat, a Gyeneséké egyszer Buda Ferenc gyerekeit is. A költő ezen fuvarozta az állomásra csemetét.
Virtuális kiállításunkban az 1969 márciusában indult Forrás folyóirat történetét és kiadványait mutatjuk be a könyvtárunkban őrzött dokumentumokon keresztül.
A Forrás első száma 1969 márciusában jelent meg az 1955-től 1969 működő Kiskunság c. folytatásaként, „Irodalmi, művészeti tudományos folyóirat” alcímmel.
Az új lap indulását segítette, hogy több Kecskeméten élő, elismert író-költő is csatlakozott a szerkesztőséghez, illetve a folyóirat „holdudvarához”. Így Buda Ferenc, Hatvani Dániel, Kunszabó Ferenc, Zám Tibor.
A Forrás a szépirodalom mellett kezdettől fogva helyet adott szociográfiai munkáknak is. A szociográfia hangsúlyos felvállalásáról tanúskodik az is, hogy 1975-től a műfaj már a lap alcímében is helyet kapott („Irodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat”) és lényegében mindmáig ugyanez a hármas öndefiníció (jelenleg: „Irodalom, szociográfia, művészet”) szerepel a címlapon. Ugyanakkor a lap társadalmi kérdések iránti elkötelezettségéből következett az is, hogy a szerkesztőség tagjai 1989 előtt nemegyszer szembe kerültek a fennálló rendszerrel. Ilyen tekintetben a Forrás az ún. rendszerváltó lapok közé számított.
A folyóirat mindig is igyekezett a teljes magyar irodalmat felölelni, mely természetesen a határon túli magyar irodalmat is magában foglalja. A szerkesztők fontosnak tekintik a külhoni magyar szerzők műveinek megismertetését is. Időről időre megjelennek a Forrásban többek között Kányádi Sándor, Markó Béla, Kovács András Ferenc, Tolnai Ottó, Sziveri János művei.
A XX. század második felének klasszikusai, pl. Illyés Gyula, Németh László,Weöres Sándor mellett a Hetek és a Kilencek költőit közölték. A rendszerváltozás után esszéivel és tanulmányaival meghatározó szerzőként szerepelt a lapban Sándor Iván és Vekerdi László, írók-költők közül pedig Faludy György és Tandori Dezső.
A folyóirat feladatának tartja a kecskeméti és Bács-Kiskun megyei szellemi élet hagyományainak ápolását. Ennek jegyében rendszeresen jelennek meg tanulmányok a város és a megye híres szülötteinek – többek között Katona József, Kodály Zoltán, Tóth Menyhért – munkásságáról, valamint Kecskemét irodalom-, zene- és művészettörténetével foglalkozó írások. Az irodalomtörténet vonatkozásában elsősorban Orosz László és Szekér Endre írásai voltak meghatározó jelentőségűek; a helyi zenetörténet egyes vonatkozásait Ittzés Mihály cikkei dolgozták fel a Forrás lapjain; a művészettörténeti irányt pedig Bánszky Pál és Sümegi György tanulmányai fémjelzik.
A lap alapító főszerkesztője Varga Mihály volt. Őt Hatvani Dániel követte, aki 1972-1988 között töltötte be ezt a tisztséget. 1989 óta pedig Füzi László vezetésével készül a folyóirat. A főszerkesztő-helyettesi feladatokat a lap indulásától kezdve évtizedeken keresztül Szekér Endre látta el. A kezdetektől munkatársa a lapnak Buda Ferenc, 1976-tól Pintér Lajos, majd az 1980-as évek végétől Dobozi Eszter és Komáromi Attila csatlakozott a szerkesztőség munkájához. Ugyancsak meghatározó szerzője-szerkesztője volt a lapnak Zám Tibor.
2017-től feltűnt a szerkesztőségben az új generáció is Pál-Kovács Sándor Attila és Füzi Péter személyében.
Az indulás – 1969
Az 1. évfolyam 1. szám címlapja, a borítófülön Sánta György Májusi eső után c. versével.
Forrás-ankét, 1970. március 16.
Forrás-est, 1973. április 16.
Pályázati felhívás 1973-ban
Buda Ferenc köszöntése 1973-ban
Különszám Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára
Virtuális kiállítás Steiner Józsefné (Nagyatád) képeslapgyűjteményébőlKodály Zoltán születésének 130. évfordulójára
Kodály Zoltán zeneszerző, népzenekutató, zenepedagógus Kecskeméten született. Apja Kodály Frigyes MÁV-tisztviselő, anyja Jaloveczky Paulina, mindketten műkedvelő muzsikusok. Kodály gyermekkorát Szobon, Galántán és Nagyszombatban töltötte, ez utóbbi város érseki gimnáziumában érettségizett. 1900-tól Budapesten tanul. A Zeneakadémián 1904-ben zeneszerzői diplomát kapott, 1905-ben a tudományegyetemen magyar-német szakos tanári diplomát, 1906-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1907-től a Zeneakadémián a zeneelmélet, 1908-tól a zeneszerzés tanára.
Kodály 1905-ben kezdte meg népdalgyűjtő útjait, majd 1906-tól Bartók Bélával együtt folytatták a gyűjtést. Mint zenetudós módszeresen gyűjtötte, feldolgozta és rendszerezte a magyar népdalokat. A magyar népzenére támaszkodva alakította ki egyéni magyar stílusát. 1910-ben volt első szerzői estje. Az igazi sikert a huszas évek hozták meg számára. 1925 táján irányult figyelme a gyermekénekkarokra, egyúttal az iskolai ének- és zenetanításra. Kialakította a zenei írás-olvasás tanítására szolgáló módszert. Új kóruskultúrát teremtett. Fáradozásainak eredményeképpen indult meg a rendszeres népzeneoktatás felsőfokú tanintézményeinkben. Nagy számban adott ki zenepedagógiai jellegű műveket.
Gyakran megfordult külföldön. Műveit mindenütt nagy megbecsüléssel fogadták. Fáradhatatlanul küzdött a helyes magyar nyelv és általában a nemzeti tradíciók megőrzéséért.
A Magyar Tudományos Akadémia 1946-ban elnökévé választotta. Kossuth-díjat (1948, 1952, 1957), 1965-ben Herder-díjat kapott. Több egyetem díszdoktorává avatta (Budapest, Oxford, Berlin, Torontó). A Nemzetközi Népzenei Tanács elnökévé, a Nemzetközi Zenepedagógiai Társaság díszelnökké választotta. 85 éves korában, 1967-ben hunyt el.
Kodály Zoltán zeneszerzői életműve a népzene szellemében született. Nemzetközi rangra emelte a magyar zenetudományt. Pedagógiai módszerét az egész világon alkalmazzák.
Jelen kiállítási anyag – a teljesség igénye nélkül – képeslevelezőlapok segítségével mutatja be a zeneszerző életútját, egyes műveinek ihlető forrásait és a Kodály-emlékeket.
Felhasznált szakirodalom:
Breuer János: Kodály-kalauz, Budapest : Zeneműkiadó, 1982.
Eösze László: Kodály életének krónikája, Budapest : Editio Musica Budapest, 2007.
Kodály Zoltán: A magyar népzene, Budapest : Editio Musica Budapest, 1997.
A szülőváros, Kecskemét
Kodály Zoltán szülővárosa Kecskemét
„Születtem Kecskeméten, de mivel szüleim pár hónapos koromban elköltöztek onnan, nem illet meg a „Kecskemét fia” büszke név. Mégis kénytelen visszaéltem vele, mikor falusi vándorlásaim közben megkérdezték „hová való születésű” vagyok, Kecskemét neve mindig felcsillanó szemeket és rokonszenvet hozott.” Részlet Kodály 1966-os Visszaemlékezéséből.
Kecskemét – vasútállomás
A kecskeméti vasútállomás épülete a századfordulón (XX. sz.) Ennek azóta lebontott szárnyában született Kodály Zoltán. Az épület főhomlokzatán ma a Tanár úr bronz domborművével (Imre Gábor munkája) emléktábla áll:
„Itt született 1882. december 16-án Kodály Zoltán zeneszerző, aki a magyar népdalt az egész világ által csodált kincsünkké tette és munkásságával az egyetemes emberi kultúrát gazdagította.”
Galánta, a Mátyusföld egyik központja
(ma: Galanta, Szlovákia)
Ebben a magyar-szlovák-német ajkú községben töltötte a szerző gyermekkora legszebb hét esztendejét, 1885-1892-ig. Itt hallgatta a „világhíres” cigányprímás verbunkosait, nótáit, melyek a Galántai táncok című Kodály-mű ihletői lettek. A vasútállomás: a család lakhelye.
Galánta képeslapon
Galánta főutcája a római katolikus templommal és az iskolával.
Kodály emlékezetére a galántai Csemadok minden év májusában Kodály-napokat rendez, a „szép magyar kiejtés és versmondás” versenyével együtt.
1892-ben az apát huszonkét évi kiváló szolgálata elismeréséül Nagyszombatba helyezik állomásfőnöknek.
Nagyszombat – Pályaudvar
Nagyszombat (ma: Trnava, Szlovákia). Ez a történelmi múltú város Kodály diákéveinek, első komolyabb zenei tanulmányainak színhelye. Kodály szinte mester nélkül megtanul zongorázni, hegedülni, brácsázni és gordonkázni. A maga erejéből viszi odáig, hogy részt vehet a házi muzsikálásban és a gimnáziumi zenekar munkájában. A 15 éves korában komponált Stabat Materét ma is éneklik húsvét idején a dómban.
Itt érettségizett az érseki gimnáziumban 1900. július 13-án, jeles eredménnyel.
Nagyszombat (ma: Trnava, Szlovákia). Kodály diákéveinek, első komolyabb zenei tanulmányainak színhelye.
A fővárosban
1900 szeptemberében kezdi meg tanulmányait az Országos Magyar Királyi Zeneakadémián, a Sugár úton (ma: Andrássy u. 67. sz.).
1900-tól Bartók is itt tanul, látásból ismerik egymást, de személyesen nem. „Bartók mindig más napokon ment be, mint én, különben is Bartók igen visszavonult egyéniség … magam sem voltam pajtáskodó természetű, meg nagy elfoglaltságom is akadályozott a társas érintkezésben…” (1950)
Liszt Ferenc alapította régi Zeneakadémia Budapesten, a Sugár úton.
A Zeneakadémián kívül Kodály az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára is jelentkezik, magyar-német szakra.
A második évben a kötelező tárgyakon kívül filozófiát, művelődéstörténetet és művészettörténetet is hallgatott. 1902-ben angol nyelvgyakorlatokra jár és két festészettörténeti kollégiumot is látogat.
Eötvös Lóránd Tudományegyetem
Kodály egyidejűleg felvételt nyert az Eötvös Kollégiumba, a magyar felsőoktatás legpatinásabb diákotthonába.
Eötvös Kollégium
A kollégium ebben az időszakban a Csillag utca 2. számú Kerkápoly-házban helyezkedett el.
Az itteni diáktársai kabaréjához, Notre Dame-i toronyőr és a Cid paródiájához szerzett kísérőzenét, 1903-ban.
Vikár Béla dunavecsei szobra
Vikár Béla (1859-1945): etnográfus, műfordító, aki 1895-ben, Európában elsőként fonográffal gyűjtött népzenei anyagot.
1903. Kodály disszertáció témán gondolkodik. A magyar népzene teljes történetét akarta megírni, de hamar belátta, hogy ez lehetetlen. Megismerve Vikár Béla fonográffelvételeit talált rá a kitűzött feladat megvalósításához szükséges anyagra és eszközre. Témájának határait szűkebbre vonta, kutatásainak körét viszont kiterjesztette az egész addigi feltárt anyagra.
Kodály tanárai
Hans Koessler (1853-1926) a zeneszerzés tanára
Hans Koessler (1853-1926) a zeneszerzés tanára, aki a bemutatott kompozíciói alapján rögtön a második akadémiai osztályba akarja felvenni Kodályt, de ő nem fogadja el, mert érzi autodidakta módon szerzett tudása hiányait.
Koessler az első éveket Liszt Ferenc egykori szalonjában tanítja.
Mihalovich Ödön (1842-1929)
Mihalovich Ödön (1842-1929) a Zeneakadémia igazgatója 1887-1919-ig, nyugdíjazásáig. Liszttel több ízben szerepelt együtt hangversenyen. A Zeneakadémia igazgatása alatt érte el európai színvonalát. Az intézet számára több kitűnő muzsikust nyert meg (Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner Leó)
Bató József Kodály portréja, 1911
A 80×64 cm-es olajfestményen a művész, kezében hegymászó csákánnyal ábrázolja az ifjú Kodályt.
1904. június: Megkapja zeneszerzői diplomáját.
1905. március: Második diplomáját is megszerzi, tehát magyar-német szakos tanár. Első futó találkozása Bartókkal, megismerkedik Gruberné Sándor Emmával.
1906. április 7: Ledoktorál. Doktori értekezésének címe: A magyar népdal strófaszerkezete.
1905 nyarán elkezdi népdalgyűjtő útját.
1904-ben készül az Este című vegyeskar, melyet Gyulai Pálnak, egyetemi tanárának komponált. Ez már teljes egészében maradandó értékű alkotás, mely a három évtizeddel későbbi nagy Kodály-kórusok hangján szól.
Gyulai Pál (1826-1909) kritikus, író és költő.
1906. Valóságos fordulópont a magyar zene történetében: ekkor kezdődik közös kutatómunkájuk és életre szóló barátságuk Bartók Bélával.
A művészetek világában ritka az ilyen önzetlen társulás. Annyira rokon és mégis annyira különböző művészetük, munkásságuk, egymást kiegészítve alkot egyetlen hatalmas egységet.
Bartók Béla (1881-1945) zeneszerző, zongoraművész és zenetudós.
Bartók Béla Kodály baráti segítségével kezdi meg módszeres gyűjtőmunkáját. 1906-ban adták ki közös népdal feldolgozás-gyűjteményüket Magyar népdalok címmel.
1911-ben Kodállyal együtt részt vett az Új Magyar Zeneegyesület megalakításában, melynek működése érdektelenség és anyagi támogatás hiányában megszűnt.
Kodály Berlinben és Párizsban
1906 novemberében szerény ösztöndíjjal külföldre utazik. A telet Berlinben tölti. Bartóknak levélben számol be itteni tapasztalatairól: „…itt…egy-két-három hét alatt hallani annyi jó zenét, mint Pesten az egész zeneév alatt.”
Berlin
Tavasszal Párizsba megy át. Itt és ott is előadásokat, hangversenyeket hallgat, tengernyi kottát, könyvet néz át. Kitárul előtte a latin szellem eddig szinte ismeretlen világa. Fölfedezi Debussy zenéjét.
Párizs
Párizsban csodálattal tanulmányozza Debussy Pelléas és Melisande c. operájának partitúráját. Megtakarított pénzén Debussy-kottákat vásárol és élményekkel gazdagon indul haza (ezúttal szüleihez, Nagyszombatba, rövid pihenőre).
Claude Achille Debussy francia zeneszerző (1862-1918)
Debussy zenéje sorsdöntő élményévé válik: nemcsak harmóniavilágát gazdagítja, hanem egész zenei gondolkodására is termékenyítően hat. Mély benyomásait egy Debussy-motívumra írt zongoradarab, a Meditation tükrözi híven.
Debussy-múzeum, Saint Germain-en-Laye, Franciaország
Zeneakadémia
Kodály 1907-ben lett az új Liszt Ferenc téri Zeneakadémia zeneelmélet tanára, 1908-tól pedig a zeneszerzés tanára.
Zeneakadémia, Nagyterem
1910. augusztus 3-án Kodály házasságot köt Sándor Emmával, aki az 1958-ban bekövetkezett haláláig odaadó, ösztönző élettársa volt.
Kertész fotó: Kodály Zoltán
A legszebb nászajándék: Bartók Béla Op. 9-es vázlatok c. sorozatának harmadik darabja, az „Emmának és Zoltánnak” ajánlott Lento.
Emma asszony maga is számos szerzeményével aratott sikert. Egyes témáit Dohnányi, Bartók és Kodály is feldolgozta. Ezen kívül jeles műfordító, számos ballada és népdal szövegét ő fordította németre.
Kilenc zongoradarab című ciklus kéziratának részlete
Kodály Emma asszony születésnapjára fejezte be (1909) Kilenc zongoradarab című ciklusát. A kézirat – itt a részlete látható – a Kodály Emlékmúzeum és Archívum, Budapest tulajdona.
A népdalgyűjtés eszköze, a fonográf. Részlet a kiállításból. Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum, Budapest.
Énekes népzenénk gazdagságához képest kevés a hangszeres zenénk, éppen ezért „a benne megőrzött ősi nyomok miatt a legnagyobb figyelemre méltó”. Részlet Kodály: A magyar népzene című írásából.
Hont megyei dudások Ipolyság, 1911. Győrffy István fotója.
A népdalgyűjtés egyik helyszíne: Zobordarázs, Nyitra megye. A felvétel éppen Bartók Bélát örökíti meg.
Kodály visszahallgatja a gyűjtött dalokat. Kertész Gyula felvétele.
Népdalgyűjtés a Zoborvidéken
(ma: Szlovákia)
Kodály először visz magával fonográfot, s örömmel tapasztalja, hogy a tölcséres szerkezet nemcsak a hangot őrzi meg, hanem a nótafák verbuválásában is segít.
Itt beigazolódik a feltevése, hogy a peremvidék őrzi meg leginkább a hagyományt.
A Nyitra megyében gyűjtött dalok közül kettőt (Meghalok, meghalok és Piros alma mosolyog) női karra dolgozza fel, Két zoborvidéki népdal címmel.
Piros alma mosolyog
Bór Vera rajza
Éjfél után egyet ütött az óra kezdetű dal. Bór Vera rajza, 1956.
„Ó mely sok hal”. Kodály gyűjtése Alsószecsén, Bars megyében – Tavaszy Noémi linómetszete
„Kiskacsa fürdik” kezdetű dal illusztrációja – Tavaszy Noémi linómetszete
Az első háborús években – többek között – Csokonai verseket zenésít meg Kodály. Ezeket a Berzsenyi-dalokkal együtt Megkésett melódiák címmel fogja csokorba.
Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) : a magyar felvilágosodás legnagyobb költője.
Magányos „megkésett melódia” a Kisfaludy Sándor versére írt Himfy-dal (A bereknek gyors kaszási), amelyet a műjegyzékek hol 1913-ra, hol 1914-re, hol pedig 1915-re datálnak.
Kodály több ízben járt Nagyszalontán, ahol hihetetlenül összetett és sokrétű hagyományra bukkant. Itt főként kiveszőfélben lévő rubato dallamok megörökítésére törekszik, amiket már csak az öregek ismernek: balladák, dalok, amelyeket Arany János is ismert.
Szalontai mozaikok a 20. sz. elejéről: látkép és az Arany János Múzeum belseje. Az „N” betűn Arany-festmény függ.
Aligazgatóság és szilencium
1919-ben Kodály két hónapig a főiskolává átszervezett Zeneakadémia aligazgatója, Dohnányi igazgatósága alatt. A Tanácsköztársaság bukása után fegyelmi vizsgálat indult ellene, a vád: tagja volt a zenei direktóriumnak. Félreállították.
A fiatal Kodály Zoltán portréja
Végül Vass József kultuszminiszternél kér kihallgatást, aki érvei hatására igazságot szolgáltat neki: népdalgyűjtő munkájához segélyt ad és visszahelyezi állásába, 1921. júliusában. Két évi kényszerszünet után Kodály újra megkezdi a tanítást.
Dr. Vass József (1877-1930) kalocsai nagyprépost, egyetemi tanár, miniszter.
Zenéje a német, főképpen a brahmsi örökségből táplálkozik. Ellentétben Bartókkal és Kodállyal, a magyar népzene sosem vált anyanyelvévé. 1923-ban ő vezényelte Kodály Psalmus Hungaricus és Bartók Táncszvitjét a székesfőváros fennállásának 50. évfordulóján tartott hangversenyen. Dohnányi mindvégig Kodály igazi barátja, „kijelentem, hogy teljesen azonosítom magam Kodállyal” írja 1919-ben.
Hubay Jenő (1858-1937)
Hubay Jenő (1858-1937) hegedűművész, zeneszerző. 1919-1934-ig a Zeneakadémia igazgatója. Konzervatív kultúrpolitikát folytat, 1920-ban megtagadja a kollegiális együttműködést Kodállyal.
Ady költészete – már az Eötvös Kollégiumban – életre szóló élmény, saját elhivatottságának ébresztője volt.
Ady megzenésített versei: Ádám hol vagy, Akik mindig elkésnek, Sappho szerelmes éneke, Fölszállott a páva.
Ady Endre
Ady Endre (1877-1919): a 20. század magyar költészetének forradalmi megújítója, a legnagyobb magyar költők egyike.
A Nyugat, ez a tekintélyes irodalmi folyóirat kéri fel Kodályt operai és hangverseny-beszámolók írására, majd elvállalja a Pesti Napló című napilap zenekritikusi posztját.
Bíró Mihály: Nyugat – Az irodalmi folyóiratot népszerűsítő plakát, 1911.
Móricz Zsigmond felkéri Kodályt Pacsirtaszó című színdarabja kísérőzenéjének megírására. A színdarab azonban igazi drámai véna híján nem soká marad műsoron. Ugyanezen oknál fogva a szerzők Dózsa-opera terve is meghiúsul. (1923)
Kodály hamar ráébred, hogy Móricznak általa is nagyra értékelt epikai tehetsége nem színpadra – különösen nem zenés színpadra – termett. Barátságuk azonban fennmarad az író haláláig.
Kodály fotójáról 1982-ben adták ki a képeslapot.
Móricz Zsigmond (1879-1942): újságíró, szerkesztő, a 20. századi magyar realista prózairodalom legkiemelkedőbb alakja.
Psalmus Hungaricus
Tenor szólóra, énekkarra és zenekarra.
Kodály Zoltán portré
A főváros fennállásának 50. évfordulójára felkérik a három legnagyobb élő zeneszerzőt- Dohnányit, Bartókot és Kodályt- egy-egy kompozíció megírására. Két hónap alatt elkészült a 20. század zenéjének egyik remeke, a Magyar Zsoltár. A műben Kodály a 16. századi költőprédikátor, Kecskeméti Vég Mihály 55 zsoltárát zenésítette meg. A zsoltár egycsapásra a magyarság nagy nemzeti költőjévé avatta Kodályt. Külföldön, az 1926-os zürichi bemutatója óta jóformán a világ minden államában felhangzott a Psalmus.
Psalmus Hungaricus bemutató helyszíne a pesti Vigadó, időpontja 1923. november 19.
Aki megalkotta Háry alakját: Garay János (1812-1853): költő, elbeszélő, egyetemi tanár és tudós könyvtáros.
Obsitos című költeményének főhőse Háry János, a népmesék hangján megszólaló, nagyotmondó obsitos katona tipikus figurája.
Kodály Zoltán Háry János című daljátéka 1926. október 16-án szólalt meg először Operaházunkban. A mű zenéjének hat részlete, mint Háry-szvit az egész világon ismert hangversenydarab. A hat tétel tartalma: előjáték, a bécsi harangjáték, dal, toborzó, Napóleon csatája, a császári udvar bevonulása.
A bécsi toronyóra makettje a Háry Jánosból. Kodály Zoltán-emlékkiállítás. Budapesti Történeti Múzeum, 1982.
A daljáték szövegét Garay költeménye alapján Paulini Béla és Harsányi Zsolt írta.
Történik: az elő és utójáték a nagyabonyi kocsmában, az I. kaland a Burkis határon, a II. Ferenc császár kertjében, Bécsben, a III. Majland alatt, a IV. a bécsi Burgban, Háry szobájában.
A Háry János daljáték kéziratának részlete
A Háry János daljáték huszárjai: Tavaszy Noémi linómetszete
Részlet a Háry János daljátékból – János elveszi Napóleon kardját és ezzel vége is az egész háborúnak
Részlet a Háry János daljátékból – Toborzó
Háry János az Állami Bábszínházban
Háry János a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Díszlet: Varga Mátyás. Rendező: Szinetár Miklós (A képeslapot 1966-ban készítették.)
Kodály kórusművei
A kórusművek eddigi legteljesebb – Bárdos Lajos professzor közreműködésével készült – háromkötetes kiadása (1972): 24 férfi-, 45 vegyes-, 78 gyermek- és nőikart, összesen 147 kompozíciót tartalmaz.
Kodály szívéhez legközelebb a gyermekkarok álltak: Túrót eszik a cigány, Villő, Pünkösdölő, Gólyanóta, Vízkereszt…
Ezek a művek a kis előadókat is az alkotás örömével ajándékozzák meg, mert az életet játszó, a játékot élő gyermekkor szelleme árad belőlük.
Kodály Zoltán arcképe. Légrády Sándor festménye
A Lengyel László címen ismert Hidas-játék már 1927-ben, az első gyermekkarok idején megihlették Kodályt, melyet a Budapest, Wesselényi utcai Polgári Iskola énekkarának ajánlott. Valószínű I. Szent László királyról van szó, akinek anyja lengyel volt. László Lengyelországban született s ott töltötte élete első éveit.
I.Szent László (uralkodott 1077-1095).
Medgyaszay Vilma, a Bartók-Kodály dalok tolmácsolója.
A világhírű sanzonénekesnő 1927. február 3-án Bartók-Kodály-estet ad a Zeneakadémián.
Művészi érzékenységénél csak lelkiismeretessége nagyobb: amikor megismerkedett a két zeneszerző dalainak világával, visszavonult a kabarétól, s karrierjét kockáztatva egy éven át minden szereplést lemondott, hogy méltóan készülhessen fel erre a hangversenyre.
Ez az első alkalom, amikor Bartók Ady-dalai és minden népdalfeldolgozása, valamint Kodály összes megjelent dalkompozíciói egy estén hangzanak el. A következő év decemberében Medgyaszay újabb népdalfeldolgozásokat énekel önálló „magyar est”-jén.
Arturo Toscanini (1867-1957)
Arturo Toscanini (1867-1957) olasz karmester, aki két este megrázóan drámai előadásban viszi diadalra a Psalmust a milánói Scalaban 1928. október 10-12-én. A közbeeső napot együtt töltik Comóban. Ekkor szövődik köztük életre szóló barátság, mely művészi elveik egyezésére épül. Toscanini a mű olasz fordítását maga tökéletesítette.
1929-ben neki ajánlotta az átdolgozott Nyári Este című kompozícióját. A nagy olasz karmester Amerikában számos Kodály-művet vitt diadalra.
Előadás a milanói Scalaban
1933. január 14-én- a Scala fennállása óta először- magyar daljáték kerül bemutatásra: „Filanda Magiara”, azaz a Székely fonó, melyet Kodály jelenlétében Sergio Faolini vezényelt.
Székelyfonó
Daljáték egy felvonásban.
Történik: egy székely faluban, a fonóban.
Első megfogalmazásban kisebb méretű zenés jelenet volt, melyet 1924-ben mutattak be a Blaha Lujza Színházban. A nagyobb, „operaméretű” kompozíció 1932-ben szólalt meg először a Magyar Királyi Operaházban.
A zeneköltő a Székelyfonó anyagát a Székelyföld dalaiból, balladáiból, muzsikás játékaiból, románcaiból fonta össze, s így egyetlen operaméretű balladává vált.
Tavaszy Noémi linómetszete.
Székelyfonó a dombóvári diákok előadásában 1953-ban. (fotó)
A Székelyfonó műkedvelők előadásában, Dombóváron, 1952/53-ban. (fotó)
Székely fonó műkedvelők előadásában, Dombóváron, 1952/53-ban. Az első sorban középen Dr. Péczely László irodalomtörténész, tanár, aki a darabot betanította. A második sorban balról a harmadik Péczely Sarolta.
A Székelyfonó színpadképe és a szereplők.
Péczely tanár úr bátyja, Péczely Attila révén – aki részt vett Kodály népdalgyűjtő tevékenységében – került személyes kapcsolatba a zeneszerzővel. Péczely László, Sárika édesapja, a helyi gimnázium tanára 1938-tól 1953-ig, s akinek vállalt feladata volt a kórusvezetés is. Ő tanította be Dombóváron két ízben a Székelyfonót: 1949-ben és 1953-ban. Mindhárom fotómásolaton látható az ekkor még általános iskolás Sárika, Kodály Zoltán második felesége.
1934. április 14. Kőrösi Csoma Sándor születésének 150. évfordulóját országos emlékünnep köszönti a Zeneakadémián. Kodály erre az alkalomra írt vegyeskarát, a Székely keservest, a pesti református gimnázium énekkara mutatja be.
1934. április 14. Kőrösi Csoma Sándor születésének 150. évfordulója
Az 1934-es esztendő a kórusok éve. Ekkor bont zászlót az Éneklő Ifjúság mozgalom. Debrecen szinte versenyre kel Kecskeméttel. A „Debreceni Hét” nagy eseménye az első szabadtéri Háry-előadás. Ötezer főnyi a hallgatóság, a református kollégium udvara zsúfolásig tele. Kodály az egyik páhollyá átalakított emeleti ablakból nézi végig az előadást.
Debrecen, Református Kollégium, mely alapításának 400. évfordulóját – 1939. májusában – a Psalmussal ünnepli.
Budavári Te Deum
A főváros felkérésére írja meg Kodály az „alkalmi” művet, Budavár töröktől való visszafoglalásának 250. évfordulójára. 1936 nyarán, nem egészen két hónap alatt készül el a mű, a szólónégyesre, vegyeskarra, orgonára, zenekarra komponált Budavári Te Deum. A bemutató helyszíne a Mátyás Templom (a képen). A sikeres mű hamar eljut külföldre is.
Budavári Koronázó templom
A Dalos Egyesületek Országos Szövetségének győztes versenydala – Szombathelyen, 1936-ban – Kodálynak a Vörösmarty ódájára írt Liszt Ferenchez című vegyeskara. A versben és a dalban megidézett művész:
Liszt Ferenc (1811-1186) zeneszerző és zongoraművész.
Jézus és a kufárok
Kodály legnagyobb alkotásának mondható kórusművet a kecskeméti „Hírös Hét”-en mutatták be a szerző jelenlétében, 1934. júliusában.
„És kötélből ostort fonván, kihajtá őket a templomból.”
Az imádság házát „Mivé tettétek? Rablók barlangjává”
Rablók! Rablók! – kiáltja utána a nép kórusa hátborzongató akkordokkal.
Jézus és a kufárok című freskó képeslapon
Ének Szent István királyról című kórusművét – a székesfehérvári püspök felkérésére – az államalapító halálának 900. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre írta ötféle feldolgozásban, hogy a kórusok minden fajtája énekelhesse. (1938)
A szöveg a XVIII. század végi Bozóky-énekeskönyv óta ismert volt, de németes dallama alkalmatlan a szövegben foglalt gondolatok zenei megvilágítására. Kodály maga komponált hozzá népdalgyökerű, himnikus szárnyalású és képlékeny melódiát.
Szent István halálának 900. évfordulója
A „Két férfikar” mindegyikének ihletője Kölcsey Bordala, melynek ősbemutatója Düsseldorfban volt 1925-ben, magyarországi bemutatójára 1928. május 12-én került sor.
A reformkor reményteljes, nemzeti tudatot ébresztgető programjára utal vissza az 1936-os évből való férfikari műve, a Huszt.
A „Két férfikar” ihletője Kölcsey Bordala
Kodály első magyar klasszikus versmegzenésítése a „Magányosság” című Berzsenyi-dal. (1936) Berzsenyi több verse a „Megkésett melódiák”-ba illenek bele. Berzsenyi halálának 100. évfordulójára született meg a nagy Berzsenyi kánon, „A magyarokhoz”: Forr a világ bús tengere, ó, magyar…
Berzsenyi Dániel (1776-1836): a felvilágosodás és a romantika közötti korszak nagy lírikusa, a klasszikus verselés kiemelkedő mestere.
Karádi nóták
A karádiak szeretettel őrzik a Mester emlékét. 1978ban fehér márvány emléktáblát helyeztek el az iskola falára, melynek szövege:
1933 és 1938 között több alkalommal ebben az iskolában gyűjtött népdalokat Kodály Zoltán, a nagy magyar zeneszerző és zenetudós, ezekből a dalokból született meg – a község 800 éves fennállásának évfordulójára – a híres férfikara, a Karádi Nóták. Karád Községi Közös Tanács, MTA Zenetudományi Int.
Karád, Somogy megye
A templom előtt álló iskola, benne a „Kodály-terem”, ahol hallgatta a nótafákat.
Angyalok és pásztorok – Kettős gyermekkar kézirata, 1935. Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum, Budapest.
Fölszállott a páva
Változatok egy magyar népdalra.
Fölszállott a páva illusztráció
Az ősi dallam központi helyet foglal el Kodály kompozíciós tevékenységében.
Az Ady-versre komponált férfikari mű „hivatalos” bemutatója 1937. december 12-én volt az akkori Városi, ma Erkel Színházban. A mű megrendelésre készült: a Magyarországi Munkásegyletek Országos Szövetsége megalapításának 30. s Ady születésének 60. évfordulójára kérték a dalt.
A páva-dal zenekari variációja
A megbízó: az amszterdami Concertgebouv Zenekar, amely fennállásának 50. évfordulójára kért kortárs zeneszerzőktől műveket, 1939-ben.
Fölszállott a páva – a zenekari mű kézirata, 1939.
Kodály Galyatetőn eljárt a terméskőből épült hegyi kápolnába. Ma „Kodály-kápolna”-ként emlegetik. Kodály bőségesen adakozott is e kápolnának. Benne Kodály-dombormű és emléktábla jelzi azt, hogy a zeneköltő e kápolna harmóniuma mellett komponálta a „Csendes Misét”.
Kodály-kápolna
Kodály szerette a hegyvidéket, többször pihent itt, de nemcsak a Mátra szépsége, hanem a fellelhető gazdag népzenei emlékei is vonzották. (Mátrai képek, vegyeskar.)
1942-ben korábbi vázlatai felhasználásával itt fejezte be az orgonára írt Csendes misét. Ebből az orgonamiséből íródott a Missa brevis orgonás (1942-1944) és zenekari változata.
Galyatető, Nagyszálló, ma: Kodály-sétány címen.
Petőfi az első költő, akinek versét megzenésítette Kodály. Már 1905 előtt: Vadonerdő a világ (ének-zongora), később – a teljesség igénye nélkül – Szeretném itthagyni…
Az 1940-es évek elején írott megzenésítéseken szívesen alkalmazta a szerző a férfikar acélos hangjait a Rabhazának fia, Isten csodája című versekben.
1948-ban született a ritkán megszólaló karmű: A magyar nemzet. 1955-ben pedig a Honvéd Művészegyüttes férfikarának komponálta a Nemzeti dalt, a vers mindenféle megzenésítései között a legkiválóbbat.
Petőfi Sándor (1823-1849)
Arany János halálának 50. évfordulója alkalmával Gyulai Ágosttal közösen sajtó alá rendezi „Arany János népdalgyűjteményét”. Ez a kötet Arany 1874-es sajátkezű feljegyzésében megőrzött 149 dallamnak filológiai igényű kritikai kiadása.
Arany János (1817-1882)
Arany János dalokat is komponált saját, valamint Petőfi, Kölcsey, Amadé (A szép fényes katonának…) verseire is.
Kodály Dombóváron
Péczely László meghívására érkezik ide 1945. november 23-án.
December 9-én a helyi népdalversenyt házigazdáik ötéves kislánya, Sárika nyeri meg, aki 85 népdalt énekel emlékezetből és tisztán. December 14-15-én a 63. születésnapot a fiatalok hangversenye tesz emlékezetessé.
1949. májusában ismét ellátogat ide. Az ország különböző helyeiről érkezett kórus 1500 tagja a Mester műveiből adott elő. Ez volt a „Dalra fel”-nap Dombóváron. Ezúttal a Székely fonó bemutatóján is részt vett Kodály.
Kodály Dombóváron, a Mária-lakban szállt meg
Gimnázium Dombóváron
A gimnázium falán Kodály Zoltán-emléktábla, melynek szövege:
1945. november 23 – 1946. január 5. között Dombóváron talált otthonra. Több ízben személyesen működött közre a gimnázium falai között és helységünk több intézményében is a dombóvári zenei és kulturális élet fejlesztésében. A nagy zeneszerző, zenetudós és zenepedagógus emlékére elhelyezte Dombóvár lakossága és tanácsa. 1968. május 25.
Az aradi tizenhárom vértanú emlékműve
A II. világháború utáni első műve a Vértanúk sírján című mű.
Igaz, közvetlenül az aradi vértanúk október 6-i megemlékezésére szánta, de aligha lehet kétségünk, hogy ez az alkalmi, sietősen készült mű a néhány hónapja véget ért világháború vértanúinak sírjára is készült zenei koszorúnak, 1945 őszén.
A háború és a holocaust áldozataira emlékezik a Bodrogh Pál versére készült Sirató ének.
1947. december 16-án Kecskemét város díszpolgárává választja Kodályt.
„Kodály Zoltán urat hatvanötödik születési évfordulójának napján Kecskemét thj város DÍSZPOLGÁRÁVÁ választjuk és városunk díszpolgárai sorába iktatjuk…”
Részlet a kiállításból, Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, Kecskemét.
Kállai kettős
Nagykálló, Református parókia, 1926. november 7.: a leányok, legények táncra állnak, megpendül a húr. Szól a Kállai kettős kuruckorabeli dallama s amellyel együtt a szöveget is dalolják. Kodály meghatottan figyel.
A leírások-ismertetések után Kodály tehát mintegy első kézből ismerkedett meg a nevezetes tánccal. A megörökítés azonban 11 esztendőt váratott magára. Paulini Béla Gyöngyösbokréta című kottás-fényképes könyvének zenei anyagában jelent meg a Kállai kettős akkor még kétrészes első megfogalmazása.
1950. őszén Csenki Imre új művet kér Kodálytól az alakulóban lévő Magyar Állami Népi Együttes számára. Az eredeti népdalok után vegyeskarra és zenekarra készült mű bemutatója 1951. április 4-én volt az Operaházban. Koreográfia: Rábai Miklós, vezényelt Csenki Imre. (Időtartam: kb. 9 perc)
A Kállai kettőst bemutatója óta itthon és szerte a világban sok ezerszer adta elő az Állami Népi Együttes. Produkcióját hanglemez, film is rögzíti.
A református parókia falán, a bejárat mellett ma emléktábla látható, mely 2001. november 17-én került leleplezésre:
E parókia udvarán jegyezte le 1926. november 7-én Kodály Zoltán a Kállai kettős dallamait. Állíttatta a 75. évforduló alkalmából a hálás nagykállóiak közössége 2001.
Nagykálló. Református templom és a gimnázium 1904. évi lapon.
Zrínyi szózata című a-capella kantátáját 1954-ben írta.
Zrínyi Miklós (1620-1664)
Zrínyi Miklós (1620-1664): költő, hadvezér és politikus, akinek „Az török áfium ellen való orvosság című vitairata késztette Kodályt e mű megírására. A művet 1956 után hosszú időre leparancsolták a műsorokról.
Balázs Béla: Cinka Panna balladája című színművéhez írt Kodály kísérőzenét, valamint férfikarra feldolgozott népdalt. Kodály a kuruckor legszebb dallamait dolgozta fel a műben.
Cinka Panna sajógömöri szobra (ma: Gemer, Szlovákia).
Kodály Zoltán lakásában, 1952. Gink Károly fotója.
Kodály Zoltán munka közben, 1960. Friedmann Endre fotója.
Mindkét lap a Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét kiadványa, 2007-ben, a Kodály Év alkalmával.
1956 tavaszán három kis Vörösmarty-kórust ír: Emléksorok Fáy Andrásnak és A nádori toronyőrt férfikarra, a Magyarország címere címűt vegyeskarra.
Mindhárom művet Vörösmarty iskolájának, a pesti piarista gimnáziumnak ajánlja, a költő halálának centenáriumára.
Vörösmarty Mihály (1800-1855)
1959. Haydn-évforduló
A szerző V. hegedűversenyének Rondó tételét ifjúsági vonóskarra írja át. A fertődi ünnepségsorozat nyitószámaként Kodály vezényli a Forr a világot.
Joseph Haydn halálának 150. évfordulója, 1959. Emlékkiállítás Fertődön.
Változások, 1958/59
1958. november 22-én meghalt Kodály felesége, Sándor Emma. Életkedve oda. Mégis, komponál, egy angol költő versét zenésíti meg, melynek címe: A gyász. Lassan oldódik fájdalma.
1959. december 18-án megnősül. Péczely Saroltát veszi feleségül, a dombóvári régi jó barátok lányát. Az élet ismét derűsebbé válik. Még közmondásos szűkszavúsága is felenged.
Légrády Sándor festménye
Az ismert Szalatnyai Kodály-festménnyel készített képeslapot a kecskeméti „Aranyhomok” Rádio Club.
Békesség-óhajtás vegyeskarának kézirata, 1953.
Virág Benedek versére írta Kodály e művét. A kézirat a Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum, Budapest tulajdona.
1963-ban a Batsányi évforduló tapolcai ünnepségei adtak alkalmat arra, hogy a felvilágosodás, a francia forradalom Kárpát-medencéig ható eszméinek emléket állítson. Egyúttal a maga szellemi – zenei eszmélésének idejére is visszatekintett, amikor a Franciaországi változásokra című epigrammát férfikarra megírta.
Batsányi János (1763-1845)
Szimfónia
Kompozíciós munka: 1930-as évek-1961. Bemutató: 1961. augusztus 16. Luzerói Fesztivál, Svájci Fesztivál Zenekar. A magyarországi bemutató: 1962. június 15.
Kodály portré 1961
A nagyszabású mű terve régóta foglalkoztatja. Első és harmadik tétele el is készült az évek folyamán. 1961-ben Fricsay Ferenc, a külföldön élő jeles magyar dirigens sürgetésére megírja hát a hiányzó lassú tételt is és elküldi a partitúrát.
Yehudi Menuhin, a világhírű hegedűművész
Yehudi Menuhin, a világhírű hegedűművész lakásán keresi fel a szívinfarktus után lábadozó Mestert, aki személyesen viszi magával Svájcba a Szimfónia éppen befejezett partitúráját.
1965. áprilisában Menuhin ír rövid előszót Kodály: Utam a zenéhez című interjúkötete elé.
Kodály Zoltán tanít. Vámos László 1962. évi felvétele. Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét kiadványa, 2007
Lajtha László (1892-1963)
Lajtha László (1892-1963): zeneszerző, népzenekutató, aki Bartók és Kodály oldalán kezdte meg népzenei kutató útjait. Közreműködésével ötszáz dalt és számos hangszeres melódiát válogatnak ki s azt mint az első tudományos értékű magyar népzenei lemezgyűjteményt teszik le Kodállyal az Akadémia asztalára.
Kodály 80. születésnapjáról országszerte megemlékeznek, de a világ minden tájáról is érkeznek jókívánságok, üdvözletek. A díszhangversenyek és előadások heteken, hónapokon át tartanak, de még így sem tud minden meghívásnak eleget tenni.
Kodály Zoltán – Vén Emil festménye
Kodály Zoltán 80. születésnapján, 1962. Vámos László felvétele, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét kiadványa, 2007-ben.
Kodály Zoltán portréja 1965 körül. Magyar Fotográfiai Múzeum kiadványa
1965. márciusában egy új vegyeskari kompozíció születik, a Kisfaludy Károly versére írt Mohács.
Kisfaludy Károly (1788-1830) dráma- és elbeszélő író, költő ódájában Kodály gondolati rokonra lelt.
Búza Barna plakettje: Bárdos Lajos Társaság kiadványa, 1987
Bárdos Lajos (1899-1986) zeneszerző, karnagy, zeneteoretikus, Kodály egyik tanítványa. 1957-ben útjára bocsátott „Százszorszép” című füzetben Bárdos 100 dallamot ad közre Kodály gyűjtéséből.
Szobaenteriőr. Kodály az íróasztalnál. Edvi Illés Aladár festménye.
Kodály népdalgyűjtő munkájának eredményeként számos tanulmányt, írást jelentetett meg. Munkái, a teljesség igénye nélkül: Magyar zenei dolgozatok című sorozatot indított a magyar zenetudományi írások számára. Népdal és népballada feldolgozását adta közre Magyar népzene (1924-1932) címmel. Monográfiát adott ki Magyar népzene (1937) címmel. A zene mindenkié, válogatott írások, Visszatekintés 1-3, Utam a zenéhez, 1969, Néphagyomány és zenekultúra. 1940-ben megkezdte a Magyar Népzene Tára kiadását (1-5.)
Kodály kőrösfői íróasztala. Részlet a Budapesti Történeti Múzeum Kodály Zoltán emlékkiállításáról, 1982.
Kodály halála előtt két évvel új, nagyszabású alkotáshoz fog: az Amerikai Orgonisták Szövetségének felkérésére orgonakíséretes vegyeskart ír Laudes organi (Az orgona dicsérete) címmel.
Kodály Zoltán – Szalatnyai József festőművész alkotása
A nyolcvanéves zeneköltő, ahogyan Szalatnyai József festőművész látta. A képeslapot a Kodály centenáriumra Kecskeméten adták ki.
Kodály utolsó kézirata: Ady: Az Isten harsonája
A komponálás két nappal halála előtt, 1967. március 4-én, a kórházban még foglalkoztatta.
Kodály halála
1967. március 6. Egy szívroham vet véget életének. Ravatalához a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában tízezrek járulnak. Koporsóját a Farkasréti temetőben az egész ország, az egész zenei világ részvéte kíséri végső nyugvóhelyére.
Kodály Zoltán fotója, 1967
Csorba Győző írja „Kodály” című versében: „… mert véghezvitted, amibe fogtál, s úgy mentél el, hogy megállapodtál a múlhatatlan fényű csillagoknál…”
Varga Győző: Kodály Zoltán. Krétarajz. Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, Kecskemét
Vígh Tamás: Kodály fonográffal (1972)
A 100×70 cm-es bronz dombormű Budapest, Kodály körönd 1. falán látható, ahol Kodály Zoltán 1924-től haláláig lakott. Lakása ma: Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum. A művész másik két Kodály-ábrázolása látható, bronzból: Szeged, Kodály dombormű, Pantheon és Baja, Kodály fej, a Liszt Ferenc Zeneiskola hangversenytermében.
Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, Kecskemét
Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, Kecskemét
Alapítója: Kodály Zoltánné Péczely Sarolta. A kodályi hagyaték ápolására hivatott intézetben kiváló tanárok, ideális feltételek fogadják a világ minden részéből, általában egy évre ideköltöző felnőtt tanulókat. Itteni tapasztalataik alapján sokan alkalmazzák szerte a világban a magyar zenei nevelési elveket, módszereket.
A Kodály Intézet archívuma
Az 1975-ben megnyílt Kodály Intézet 2005. január 1. óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem önálló oktatási egysége. A bejáratnál elhelyezett Kodály portrészobor, Borsos Miklós alkotása.
Kodály Intézet és Kodály-emlékmű, Kecskemét
A Psalmus Hungaricus emlékmű Kecskeméten. Szemök Zsuzsa szobrászművész alkotása, 2007.
A Psalmus Hungaricus emlékmű részlete. Szemök Zsuzsa szobrászművész alkotása, 2007.
Kodály-emlékmű, Kecskeméten
Kodály-emlékmű a Kodály Zoltán Ének-zenei Iskola előtt, Kecskeméten. Melocco Miklós szobrász és Kerényi József építész közös alkotása, 1975. Az íves építészeti keretben a kórust vezénylő bronz domborművön a Mester – a posztamensen – háttal áll, tőle balra tizenegy, jobbra nyolc éneklő fejet mintázott a szobrász.
Kodály-emlékmű. Melocco Miklós szobrász és Kerényi József építész közös alkotása, 1975.
Ének-Zenei Általános Iskola, Kecskemét, Katona József tér 4. (1964-től 1981-ig).
Ének-Zenei Általános Iskola, Kecskemét, Katona József tér 4. (1964-től 1981-ig).
A zeneiskola 1964-ben kapott először méltó otthont. Kodály Zoltán avatóbeszédében így méltatta az iskolát:
„… Ez nem egyszerűen egy új épület felavatása…ez az első új épület, amely szervesen beépíti a zenét az általános emberi műveltségbe, megtanítják a tanulókat arra, hogy aki a zenével indul az életbe, evvel bearanyozza minden későbbi tevékenységét.”
Szabó Iván: Éneklő lány című szobra
Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium, Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola, Kecskemét, melyben 1997 óta működik az intézmény.
Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium, Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola, Kecskemét
Az „Éneklő lány” szobra (Szabó Iván alkotása) már itt fogadja a tanulókat és látogatókat.
Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium, Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola, Kecskemét
Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, Debrecen
Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, Debrecen
Jogelődjét, a Debreceni Zenedét 1862-ben alapították. Az épületben emléktábla örökíti meg Kodálynak a szakiskola jövőjéről mondott szavait:
„Példát adni a szolfézs és hangszertanítás összehangolására, énekalapon történő hangszertanítással új életre hívni a hangszereket, a környékre kisugárzó életre bírni a néma berkeket.”
Kodály Zoltán végrendeletében, szerzői jogdíjaiból egy részt a szülőváros, Kecskemét zenei általános iskolája mellett az „igen szeretett” Debrecen zenei szakközépiskolájára hagyott.
Tarhos (Békés megye) – Zenepavilon
Tarhos (Békés megye) Zenepavilon. 1946 szeptemberétől itt működött az ország első ének-zenei szakirányú általános iskolája és gimnáziuma, melyet nyolc év után Kodály tiltakozása ellenére takarékossági okokból megszüntettek.
Kodály Zoltán szobra a róla elnevezett általános iskolában, Nyíregyházán. A szobor alkotója: Orr Lajos 2011-ben.
Nyíregyháza, Kodály Zoltán Általános Iskola, Tervezte: Balázs Tibor, Épült:2001-ben
A szoboregyüttest Bartók születésének 100. évfordulójára emelték.
Kodály bronz mellszobra Komlón, az iskola udvarán. Fritz János alkotása, 1970.
1961-ben Kodály egynemű kart írt a Debrecenben díjat nyert komlói belvárosi iskolának, mely ma Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola.
Kodály mellszobra Dombóváron a Városháza előtt. A szobrot Kodály születésének 100. évfordulója tiszteletére emelte a város. Nagy Géza alkotása, 1982.
Kodály bronz szobra Pécsett a Szent István téren. Varga Imre alkotása, 1976.
Kodály – életnagyságnál valamivel nagyobb – egészalakos bronz szobra Pécsett, a bazilika alatt, a Szent István téren. Kabátja panyókán van a vállára vetve. Emberi közelségét az alacsony posztamentum is fokozza. Varga Imre alkotása, 1976.
Itt szervezték meg az országban először a zenei előképzőt a kicsinyek ritmusérzékének és hallásának fejlesztésére.
Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum, Budapest
Kodály Zoltán Emlékmúzeum, Budapest. Részlet a kiállításból.
Részlet a kiállításból: szalon és rálátás a könyvtárszobába. A szalonban a kályha körül Petri Lajos három, különböző időszakban készített szobrai láthatók: Kodály fiatal korában, a középkorú Kodály és idős korában.
Kodály Zoltán Emlékmúzeum, Budapest. Részlet a kiállításból.
A könyvtárszoba: a tulajdonképpeni alkotóműhely. A zenetörténet, néprajz, irodalomtörténet, magyarságtudomány alapirodalma mellett a szépirodalom és költészet válogatott remekei sorakoztak itt, magyar, német, francia, angol, olasz, latin és görög nyelven.
Kodály kőrösfői íróasztala. Rajta „KZ” monogramos, bársonyborítású mappa.
Kodály Zoltán Múzeum, Budapest. A szalon. Részlet a kiállításból.
A zongorán Péczely Sarolta fejszobra (Pátzay Pál alkotása). Kodály Zoltánné Péczely Sarolta énekművész, egyetemi docens. (Dombóvár, 1940-) Magyarországon kívül főképpen Németországban, Olaszországban, Finnországban, az Egyesület Államokban és Japánban tart rendszeresen dalesteket, mester kurzusokat. A Nemzetközi Kodály Társaság tiszteletbeli elnöke, a jyvaskylai egyetem díszdoktora, Pro Urbe (Kecskemét és Budapest), a Finn Fehér Rózsa Rend tulajdonosa. Nevéhez fűződik a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet valamint a Budapesti Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum megalapítása.
Kodály Archívum, Budapest
Kodály Archívum, Budapest, mely egy fedél alatt működik a múzeummal. Elsődleges feladata a Kodály-dokumentumok szakszerű őrzése, jegyzékbe foglalása. További célja a Kodály-kutatások előmozdítása, nyilvánossághoz segítése. Szellemi irányítását Kodály Zoltánné vállalta magára.
Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum, Budapest. Hangversenyterem (részlet).
Kodály Zoltán gyászlapja
Gyász. 1967. március 6.
Kodály Zoltán a bélyegkiadásban
Az első bélyeget 1953-ban adták ki a zeneszerzőről
A „Zeneszerzők” sorozat zárócímletén: Kodály portréja és a „Háry János” daljáték egyik jelenete látható. (2 Ft-os címlet). A bélyeg(ek) tervezője: Nagy Zoltán.
A második bélyeg 1968-ban jelent meg, mely Légrády Sándor festménye alapján készült. Elsőnapi borítékon – FDC-én – látható bélyeg.
Az 1968-as kiadású Kodály-bélyeg carte maximum-on. Légrády Sándor festménye.
A harmadik Kodály-bélyeg blokként került kiadásra, Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójára. A bélyegblokk tervezője Vagyóczky Károly grafikus. A bélyegkép alatt fonográf és a Páva-dal képe látható (kottája). A bélyeg elnyerte „Az 1982. év legszebb bélyege” címet.
Kard- és tőrvívó. 1888. szeptember 25-én született Pándon. 1899-től 1906-ig a bajai III. Béla cisztercita gimnázium tanulója. Tornázik, atletizál, teniszezik, korcsolyázik. A vívás alapfogásaira két hathetes szünidei kurzuson Italo Santelli tanítja. 1909-ben szerepel először nyilvánosság előtt a Pozsonyi Vívó Egylet kardversenyén, ahol ötödik lesz. A MAFC tagjaként 1922-ben és 1924-ben magyar egyéni kardbajnokságot nyer. Az 1924-es párizsi olimpián egyéni kardvívásban arany-, csapatban ezüst-, míg tőrcsapatban bronzérmet szerez.1911-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen avatják doktorrá. Fogász, száj- és arcplasztikai sebész. 1912-ben egyetemi klinikai tanársegéd. 1914-től 1918-ig frontszolgálatot teljesít. Trianon után Magyarországra települ. Súlyos háborús sérüléséből tornával, úszással, labdarúgással épül fel. 1925-ben Budapest Székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagjává (fővárosi képviselő) választják. A Dolgozó Polgárok Pártjának tagja. 1927-ben az Országos Társadalombiztosító Intézet főorvosa, 1942-ben osztályvezető orvosa. Sportújságírással és sportkarikatúra-rajzolással is foglalkozik. 1952. november 4-én hunyt el Budapesten.
Tornász. Debrecenben született, 1914. augusztus 4-én. A középiskolát Debrecenben végezte. Tanítóképzői diplomát az egykori kecskeméti tanítóképzőben szerzett. Sportolni a Debreceni Torna Egylet tagjaként kezdett. Az 1936-os berlini olimpián a magyar tornász-válogatott tagjaként szerzett bronzérmet. 1936 és 1939 között elvégezte a budapesti Testnevelési Főiskola testnevelő tanári szakát. 1939-től a kecskeméti Református Nőnevelő Intézet tanára volt. 1959-től a Kecskeméti Óvónőképző tanáraként dolgozott. Munkásságához kötődik a Kunosnéval közösen kidolgozott óvodai testnevelési módszertan, mely napjaink gyakorlatában is alapvetőnek számít. Elismerései: 2011: Magyar Olimpiai Bizottság Nők a Sportban Bizottságának Életműdíja 2011-ben róla nevezték el a Kecskeméti Főiskola GAMF Karának sportcsarnokát.
Szabad- és kötöttfogású birkózó. 1909. október 7-én született Kecskeméten. Tízéves korában kezd sportolni a Kecskeméti TE labdarúgójaként, mellette atletizál és úszik. A bátyja hatására kötelezi el magát a birkózás mellett. Előd József – a vasutasok birkózó szakosztályának alapítója – hívja Budapestre. Nevelőedzője Keresztes Lajos a VI. kerületi levente birkózóknál. 1934-től a MAC, majd 1945-től 1951-ig a BVSC (Budapesti Lokomotív SE) nehézsúlyú versenyzője. 16 év alatt félnehéz- majd nehézsúlyban összesen 23 egyéni és öt csapatbajnoki címet szerez. 1935 és 1951 között ötven alkalommal szerepel a válogatottban. Az 1937-es müncheni Európa-bajnokságon szabadfogásban, majd 1939-ben az oslói Európa-bajnokságon kötöttfogásban végez a harmadik helyen. Az 1948-as londoni olimpia szabadfogású bajnoka. Az 1950-es stockholmi világbajnokságon kötöttfogásban ezüstérmet szerez. 1951-ben edzés közben súlyos szemsérülést szenved és emiatt visszavonul. A Kecskeméti Református Gimnázium, majd a helyi kereskedelmi iskola tanulója. MÁV-alkalmazott, a ferencvárosi szertár munkatársa, vasutas felügyelő. 1972. január 24-én hunyt el Budapesten.
Tornász, edző. 1923. február 27-én született Kecskeméten. A Kecskeméti TE tornásza 1940-től 1944-ig. 1944-től a Posta Sport Egyesület, 1951-től 1956-ig a Budapesti Honvéd versenyzője. 1947-től 1956-ig hét alkalommal nyer országos csapatbajnokságot. 1946 és 1954 között tizennégyszeres magyar válogatott. 1948-ban a londoni olimpián 3., 1952-ben a helsinki olimpián 6. helyezést ért el. Esztergályos. Visszavonulása után edzőként tevékenykedik. 1987. augusztus 4-én hunyt el Budapesten.
Labdarúgó, az aranycsapat utáni időszak legeredményesebb futballistája. 1941. szeptember 15-én született Hercegszántón. 1952-ben figyelnek fel tehetségére, a Budapesti Kinizsi, majd az FTC játékosa lesz. 1958 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett. 1959-től lett válogatott, 75 válogatott mérkőzésén 31 gólt rúgott. 1967-ben elnyeri a legjobb európai labdarúgónak járó Aranylabdát. Többször szerepelt a világválogatottban és az Európa-válogatottban is. A Ferencvárosi Torna Clubbal négyszeres magyar bajnok, 1965-ben a csapat Vásárvárosok Kupát is nyert. Az 1960-as olimpián a bronzérmes csapat tagja. Legjobb világbajnoki szereplése az 1962-es chilei ötödik hely. Európa-bajnokságon 1964-ben Spanyolországban lett bronzérmes. Érettségi után újságíróként is dolgozott a Magyar Távirati Irodában. 1974-ben edzői, 1988-ban labdarúgó szakedzői képesítést szerzett. Az FTC-ben edző, technikai vezető, utánpótlásszakág-vezető, szakosztályigazgató és elnökként is tevékenykedett. 2001-ben tiszteletbeli elnöknek kérték fel. 2004-ben választották meg a Nemzet Sportolójának. 2007-ben az Üllői úti stadion az ő nevét vette fel. 2011. október 31-én, hetvenévesen, szívinfarktusban hunyt el.
A HELSINKI, MELBOURNEI, RÓMAI OLIMPIA EZÜSTÉRMESE – 1952, 1956, 1960
Polyák Imre
Kötöttfogású birkózó. 1932. április 16-án született Kecskeméten. 1950-től 1964-ig a Budapesti Dózsa, illetve az Újpesti Dózsa versenyzője. 1964-ben olimpiai bajnok Tokióban, háromszoros olimpiai második helyezett (1952, 1956, 1960) pehelysúlyban. Háromszoros világbajnok (1955, 1958, 1962). 1951 és 1964 között a magyar válogatott tagja. Budapesten rendőrként dolgozik 18 éven át, közben a Testnevelési Főiskolán szakedzői oklevelet szerez (1971).1965-től az Újpesti Dózsa edzője, majd a birkózószakosztály vezetője. Az Év sportolója (1958, 1962), a Halhatatlanok Klubjának tagja (1996), az évszázad magyar birkózója (1999), az évszázad 2. legjobb birkózója (FILA, 2000), a Birkózó Hírességek Csarnoka alapító tagja (2003), a nemzet sportolója (2004).
Labdarúgó. 1943. március 21-én született Garán. Anyanyelve horvát, Dujmov Antalként anyakönyvezték. Baján végezte iskoláit, itt kezdett el focizni a Bajai Bácska Posztó csapatában. 1961-ben Pécsre került a Pécsi Dózsához, 1965-1977 között az Újpesti Dózsa játékosa lett. 1961 és 1976 között 326 bajnoki mérkőzésen 202 gólt szerzett. 31 felnőtt válogatott mérkőzésén kilenc gólt lőtt. 1967-ben európai ezüstcipős, 1968-ban bronzcipős. Az Újpesti Dózsával hétszeres bajnok lett (1969-1975). Háromszor érdemelte ki a magyar gólkirályi címet. Az olimpiákon kívül még a belgiumi Európa-bajnoki negyedik helyezett csapat tagjaként ért el szép eredményt. 1976-ban labdarúgó szakedzői képesítést szerzett. Az Újpesti Dózsában lett az utánpótlásszakág-vezetője, majd több spanyol klubnál is edzősködött. 1991-ben tért vissza Magyarországra, több helyen is volt vezetőedző, az utánpótlás-válogatottnál szövetségi edző. A sportminisztériumban tanácsadóként, az olimpiai válogatott mellet vezetőként is dolgozott. 2001-ben nyugdíjba vonult, 2006-tól az MLSZ alelnöke.
Labdarúgó. 1944. február 4-én született Garán. Édesapja és testvérei is fociztak. 1960-ban került Budapestre az FTC-be. 1963-tól játszott az első osztályban. 1974-től a Budapesti Honvéd játékosa, pályafutását az Építők csapatában fejezte be. Az FTC-ben 211, a Honvédban 25 bajnoki mérkőzésen szerepelt, hátvédként egy gólt rúgott. 37 válogatott mérkőzésen szintén egy gólt rúgott. Háromszor nyert országos bajnokságot, 1968-ban ezüstérmes a Vásárvárosok Kupájában. Az olimpiai érmeken túl a negyedik a hely a legjobb eredménye a belgiumi Európa-bajnokságon. 1976-ban jogászdoktor végzettséget szerez. Volt főtitkár az MLSZ-ben, menedzserigazgató az FTC-nél. 2000-től szívpanaszai miatt leszázalékolták, 2007. augusztus 7-én halt meg Budapesten.
A TOKIÓI, MEXIKÓI OLIMPIA EZÜSTÉRMESE – 1964, 1968
Földi Imre
Súlyemelő. 1938. május 8-án született Kecskeméten. 1955-től 1978-ig rövid pécsi megszakítással a Tatabányai Bányász versenyzője. Nevelőedzője Gere Sándor.Tizennégyszeres magyar bajnok. 1959 és 1977 között tagja a válogatott keretnek. Légsúlyban versenyez. Az 1959-es varsói világ és Európa-bajnokságon harmadik. Az 1960-as római olimpián hatodik. Az 1961-es bécsi világ és Európa-bajnokságon ezüstérmes. 1962-ben Budapesten Európa-bajnok és világbajnoki második. 1963-ban Stockholmban pehelysúlyban Európa-bajnok és világbajnoki bronzérmes. Az 1964-es moszkvai Európa-bajnokságon pehelysúlyban harmadik helyezett, a tokiói olimpián és világbajnokságon ismét légsúlyban ezüstérmes. 1965-ben Teheránban világbajnok, Szófiában Európa Európa-bajnoki ezüstérmes. Az 1966-os berlini világ és Európa-bajnokságon második. Az 1968-as mexikói olimpián és világbajnokságon második, Leningrádban Európa-bajnok. 1969-ben Varsóban világ és Európa-bajnok. 1970-ben a columbusi világbajnokságon második, Szombathelyen Európa-bajnok. Az 1971-es limai világbajnokságon negyedik, Szófiában Európa-bajnok. Az 1972-es müncheni olimpia bajnoka. Az 1973-as havannai világbajnokságon és a madridi Európa-bajnokságon negyedik. Az 1974-es veronai Európa-bajnokságon negyedik helyezett. Az 1976-os montreáli olimpián és világbajnokságon ötödik. 1955-től Tatán vájártanuló. 1958-ban lakatosként szakvizsgázik, majd a Tatabányai Szénbányák lakatosa. 1976-ban a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében középfokú edzői oklevelet szerez. A Tatabányai Bányász edzője. 1987-ben indul a Puerto Ricó-i öregfiúk-világbajnokságon. . Súlyos sérülést szenved, 1988-ban leszázalékolják. 1998-ban Magyar Örökség díjat kap, 2007-től a Nemzet Sportolója.
Kötöttfogású birkózó. 1947. július 14-én született Kiskunfélegyházán. Édesapja lakatos. 1962-től 1980-ig a Kiskunfélegyházi Vasas Versenyzője. Nevelőedzője Besze László. 1971-ben, 1975-ben és 1979-ben a 62 kilogrammos súlycsoport országos bajnoka. 1971 – 1978 között 19 alkalommal tagja a válogatott keretnek. Az 1971-es szófiai világbajnokságon negyedik. Az 1973-as teheráni világbajnokság bronzérmese, a helsinki világbajnokságon negyedik. Az 1974-es katowicei világbajnokságon harmadik, a madridi Európa-bajnokságon ismét negyedik. Az 1975-ös minszki világbajnokságon bronzérmes, a ludwigshafeni Európa-bajnokságon ötödik. Az 1976-os montreali olimpia bronzérmese. 1977-ben Göteborgban világbajnok, a bursai Európa-bajnokságon harmadik. A kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Általános iskola elvégzése után a Szegedi Gépipari Technikumban érettségizik és lakatos szakmunkás vizsgát tesz. 1964-től az Április 4. Gépipari Művek lakatosa, majd gépésztechnikusa. 1983-ban a szegedi József Attila Tudományegyetemen szerez jogi diplomát. 1985-ig régi munkahelyén jogi előadó, majd Kiskunfélegyházán ügyvéd. 1982-től 1987-ig a Kiskunfélegyházi Vasas elnöke.
A MONTREÁLI, MOSZKVAI OLIMPIA EZÜSTÉRMESE – 1976, 1980
Balla József
Birkózó. 1955. július 27-én született Szőregen. 1976-ban Szöulban, és 1980-ban az olimpián szabadfogású ezüstérmet szerzett 100 kg-os kategóriában. 1983-ban a budapesti EB-n aranyérmet szerzett. 13 alkalommal volt magyar bajnok. 1987-től Kecskeméten élt., 1991-ig a KSC birkózó szakosztályának főállású, 1992-től mellékállású vezetőedzője volt.. 1990-től Kecskeméti Megyei Jogú Város Önkormányzatának sportfőelőadója, majd tanácsosa. 1996 és 2000 között a magyar birkózó válogatott szövetségi kapitánya volt. 1998-ban mesteredzői címmel tüntették ki. 2001-től a KTE Birkózó Club igazgatója, majd az Univer KTE elnöke volt. 2003. március 18-án hunyt el Budapesten. Elismerései: Kecskemét Sportjáért Díj (1997), posztumusz Bács-Kiskun Megye Sport Díja (2003).
Cselgáncsozó, 1960. február 12-én született Kecskeméten. 1968-tól 1988-ig a Kecskeméti SC versenyzője. Kezdetben fél évig birkózik, majd áttér a dzsúdóra. A középiskolában kiegészítő sportként röplabdával és kosárlabdával is foglalkozik. 1974-ben országos serdülő, 1976-ban és 1977-ben ifjúsági bajnok. Az 1976-os phenjani Ifjúsági Barátság versenyen bronzérmes, 1979-ben Ulanbatorban első. Felnőtt versenyzőként a 60 kilogrammos súlycsoportban indul. Háromszoros országos csapatbajnok. 1980-tól 1987-ig tagja a felnőtt válogatott-keretnek. Az 1980-as bécsi Európa-bajnokságon helyezetlen, a moszkvai olimpián bronzérmes. Az 1981-es debreceni Európa-bajnokságon ötödik, a maastrichti világbajnokságon hetedik. 1974-ben végez a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. 1977-ben a 623. Számú Szakmunkásképző Intézetben szerez villanyszerelő-képesítést. Vendéglátó-ipari és dzsúdó segédedzői szakképesítéssel is rendelkezik. 1985-től 1988-ig másodállásban a Kecskeméti SC edzője. 1990-ben Szegedre költözik. Elismerése: Bács-Kiskun Megye Év Sportolója Díj (1980)
Súlyemelő, edző. Kiskunfélegyházán született 1961. június 29-én. 1975-től a Kecskeméti Spartacus (a Kecskeméti SC) versenyzője. 1985-ben, 1989-ben és 1990-ben a váltósúly magyar bajnoka. 1984-től tagja a válogatott keretnek. Az 1985-ös Södertaljei világbajnokságon ötödik, a katowicei Európa-bajnokságon negyedik. Az 1986-os szófiai világbajnokságon hatodik, a karlmarxstadti Európa-bajnokságon negyedik. Az 1987-es ostravai világbajnokságon ötödik, a reimsi Európa-bajnokságon helyezetlen középsúlyban. Az 1988-as szöuli olimpia középsúlyú ezüstérmese, a cardiffi Európa-bajnokságon ötödik. 1989-ben Athénban világbajnoki nyolcadik és Európa-bajnoki ötödik – ismét váltósúlyban. Az 1990-es budapesti világbajnokságon helyezetlen, az aalborgi Európa-bajnokságon hetedik. 1978-ban a kecskeméti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában tesz szakmunkás vizsgát, majd 1983-ban érettségit. 1986-ban a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében szerez edzői oklevelet. 1979-től a Bács-Kiskun megyei Vendéglátóipari Vállalat szakácsa. 1983-tól az Ezermester Ipari Szövetkezet, majd 1986-tól a Kecskeméti Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat munkatársa. 1991. május 9-én Kecskemét határában, Katalinpusztánál autóbaleset következtében életét veszti. 2006-ban a kecskeméti Városi Sportcsarnokot róla nevezik el, és minden év augusztusában súlyemelő versenyt rendeznek az emlékére. Elismerése: Bács-Kiskun Megye Év Sportolója Díj (1985).
Tőrvívó csapat: Busa István, Érsek Zsolt, Gátai Róbert, Szekeres Pál, Szelei István
Tőrvívó. 1961. május 31-én született Kecskeméten. 1979-től s Csepel SC vívója. Nevelőedzője Novomeszki István. Az 1985-ös országos bajnokságon ezüstérmes. 1991-ben magyar bajnok. 1984 óta tagja a válogatott keretnek. Az 1987-es Lausanne-i világbajnokságon és az 1988-as szöuli olimpián harmadik helyezett csapat tagja. Az 1991-es bécsi Európa-bajnokságon egyéniben és csapatban is aranyérmes. Tagja az 1992-es barcelonai olimpián negyedik helyezett válogatottnak.
Ökölvívó. Kiskunfélegyházán született 1971. szeptember 30-án. Nyolcéves korától jár a félegyházi bokszklubba. 1983-tól a Honvéd Kun Béla SE (a Kiskunfélegyházi Honvéd) versenyzője. Nevelőedzője Molnár László. Az első úttörőolimpián a harmadik helyen végez. 1986-ban és 1987-ben serdülő, 1988-ban junior országos bajnokságot nyer. A junior Európa-bajnokságon harmadik kisváltósúlyban. 1989-ben korengedéllyel győz a felnőtt magyar bajnokságon. Hatszoros magyar bajnok. 1990-től tagja a válogatott keretnek. Az 1991-es göteborgi Európa-bajnokság bronzérmese váltósúlyban. Az 1992-es barcelonai olimpián szintén harmadik nagyváltósúlyban. Elismerése: Bács-Kiskun Megye Év Sportolója Díj (1988).
Kötöttfogású birkózó. Budapesten született 1974. július 11-én. Az Univer-Kecskeméti TE sportolója. 2004-ben az athéni olimpián aranyérmet szerzett a kötöttfogású birkózók 55 kg-os súlycsoportjában. Legjobb eredményei: Európa-bajnok (2000, Moszkva), világbajnoki 7. (1999, Athén), serdülő vb-1. (1990), ifjúsági vb-2. (1992), 6-szoros magyar bajnok. Elismerései: Kecskemét Város Díszpolgára kitüntető cím (2004), Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozat (2004), Bács-Kiskun Megye Év Sportolója Díj (2004),Athén Díszpolgára (2005).
Cselgáncsozó. Cegléden született 1980 október 15-én. A Kecskeméti JC versenyzőjeként érte el első sikereit. 1999-ben ötödik volt a junior Európa-bajnokságon. 2000-ben kiesett az Eb-n. A következő évben a kontinens legjobbja lett, úgy, hogy minden mérkőzését ipponnal nyerte meg. 2003-ban győzött a Hungária kupán. Az Eb-n hetedik lett. A vb-n helyezetlen volt. 2004 márciusában győzött a rotterdami A-kategóriás versenyen, ami olimpiai indulást ért a részére. Az Eb-én kilencedik volt. Az olimpián kiesett. Az év végén rendezett főiskolai vb-n első lett, csapatban ezüstérmet szerzett. 2005-ben világkupa-versenyt nyert Budapesten és Rómában. Az Európa-bajnokságon ezüst-, a világbajnokságon bronzérmes lett. A csapat-Európa-bajnokságon második volt. 2006-ban Moszkvában nyert vk-viadalt. Az Európa-bajnokságon nem indult. A német Abensberg színeiben BEK-győztes volt. 2007-ben ötödik helyezet volt az Eb-n. Rómában újra megnyerte a VK-viadalt. A riói vb-n harmadik lett. Ezzel olimpiai kvótát szerzett. 2008-ban második volt az Európa-bajnokságon. Az olimpián nem ért el helyezést. Az ötkarikás játékok után az MTK-Erzsébetvároshoz igazolt. 2009-ben Európa-bajnokságot nyert. Hollandiában csapatbajnok lett. A rotterdami vb-n harmadik volt. A csapat-Európa-bajnokságon első helyezet volt. 2010-ben második volt az Eb-n. A világbajnokságon hetedik lett.A következő évben Európa-bajnok lett. A vb-n helyezetlen volt. Az év végén a tatabányai Ippon SE-be igazolt. 2012-ben ötödik lett az Eb-n. A 2012-es londoni olimpián ezüstérmet szerzett.
A Rio de Janeiró-i olimpia háromszoros aranyérmese és ezüstérmese – 2016
Hosszú Katinka
Úszó. 1989. május 3-án született Pécsen. Baján járt Általános Iskolába, majd 2002-től a bajai III. Béla Gimnáziumban folytatta tanulmányait. A Bajai Spartacus Sport Club versenyzője volt, Katinka nevelőedzője nagypapája, Bakos László. Érettségi után, 2008 szeptemberétől a Dél-kaliforniai Egyetem pszichológia szakán tanult tovább. SPORTKARRIER 2003-ban 400 m vegyesen megnyerte a rövid pályás magyar bajnokságot, majd 2004-ben a lisszaboni Ifjúsági Európa-bajnokságon 4 × 200 m gyorson aranyat, 4 × 100 m gyorson ezüstöt nyert, illetve szerzett még két bronzérmet is. Egy évvel később a budapesti Ifjúsági Eb-n 3 számban is aranyérmet nyert, továbbá két ezüstöt és egy bronzot szerzett. Az átütő sikert a 2009-es római világbajnokság hozta meg számára, ahol egy aranyérmet és két bronzkorongot szerzett. A 2010-es úszó-Eb-n, Budapesten 400 méteres vegyes úszásban ezüstérmet szerzett, majd 200 méteren Európa-bajnok lett. Szintén aranyérmet nyert a 4×200-as gyorsváltó tagjaként, illetve 200 méteres pillangóúszásban Jakabos Zsuzsanna előtt nyert. A 2012-es Európa-bajnokságon, Debrecenben három aranyérmet és egy ezüstérmet szerzett. Az olimpián 400 méter vegyesen a selejtezőben harmadik lett, amivel a döntőbe került, s végül a negyedik helyen végzett. 2012. szeptemberében edzőt váltott, Dave Saló helyett kedvesével Shane Tusuppal edzett tovább. 2012-végén otthagyta a Bajai Spartacus SC-t, s a Vasas SC-hez szerződött. 2013-ban a barcelonai világbajnokságon 200 és 400 méter vegyesen is aranyérmes lett, 200 m pillangón pedig bronzérmes. Egy évvel később Berlinben az Európa-bajnokságon 3 aranyat, két ezüstöt és egy bronzot szerzett. A 2015-ös kazáni világbajnokságon 2:06,84-es Európa-rekorddal jutott be a 200 m vegyesúszás döntőjébe, ahol új világcsúcs idővel (2:06,12) megtartotta korábbi világbajnoki címét 2015 novemberében megnyerte a világkupa összetett értékelését. A riói olimpián élete legnagyobb sikerét érte el. 3 arany- és 1 ezüstéremmel az olimpia legeredményesebb úszója volt egyéni számokban. Első olimpiai bajnoki címét 2016. augusztus 6-án a Rio de Janeiróban rendezett, 2016. évi nyári olimpiai játékokon a 400 méteres vegyes úszásban új világcsúccsal (4:26,36) szerezte meg. Második olimpiai aranyérmét augusztus 8-án, 100 méteres hátúszásban nyerte meg. Harmadik aranyérmét augusztus 9-én, olimpiai rekordot úszva (2:06,58) a 200 méteres vegyes úszásban szerezte. Augusztus 12-én, 200 méteres hátúszásban ezüstérmet szerzett.
A Budapesten megrendezett 2017-es úszó-világbajnokságon július 24-én 200 vegyesen lett világbajnok, majd július 30-án végig vezetve a távon, a 400 méteres vegyesúszást világbajnoki csúccsal nyerte meg. A decemberi rövid pályás Európa-bajnokságon összesen hat aranyérmet szerzett, megnyerve az 50 méteres-, 100 méteres és 200 méteres hátúszás, valamint a 100 méteres-, 200 méteres és 400 méteres vegyesúszás versenyszámait is.
A 2018-as úszó-Európa-bajnokságon a 200 méteres vegyesúszásban megvédte Európa-bajnoki címét. Ő lett az első női úszó aki sorozatban négyszer is megvédte Európa-bajnoki címét egy versenytávon. Október elején, a Duna Arénában rendezett úszó-világkupa fordulóban megszerezte 400. érmét is a sorozatban. A 2018-as rövid pályás úszó-világbajnokságon 400 méteres vegyes úszásban és 200 méteres pillangóúszásban aranyérmet szerzett. Ezt követően első lett 200 méter és 100 méter vegyes úszásban is, valamint másodikként ért célba 100 méter háton, így összességében négy arany-, és egy ezüstéremmel zárta a versenyt.
A dél-koreai Kvangdzsuban 2019-ben rendezett világbajnokságon 200 méteres és 400 méteres vegyesúszásban is aranyérmes lett. A 2019-es rövid pályás úszó-Európa-bajnokságon 100, 200 és 400 méteres vegyesúszásban, valamint 200 méteres pillangóúszásban is aranyérmes lett, összességében pályafutása során huszadik rövid pályás Európa-bajnoki elsőségét begyűjtve.
Elismerései:
Junior Prima díj (2009), Az év magyar úszónője (2009, 2010, 2013, 2014, 2015, 2017, 2018, 2019), Az év magyar sportolónője (2009, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2019), Az év utánpótláskorú sportolója (2009), Baja Városért kitüntetés (2009), Az év magyar sportolónője második helyezett (2010), Az év magyar csapat harmadik helyezett (2010), Az év amerikai egyetemi úszónője (2010), A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2010), Miniszteri elismerő oklevél (2012), A 2012-es rövid pályás vb legjobb női versenyzője (2012), Az év európai úszónője (LEN) (2013, 2014, 2015, 2016, 2019), MOB Fair Play-díj, cselekedet kategória (2014), Az év úszónője (FINA) (2014, 2015, 2016, 2018), A Figyelő gazdasági hetilap Év Embere díja (2014), Év magyar egyetemi sportolója (2015), A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2016), Európa legjobb női sportolója (2016, 2017, 2019), Baja díszpolgára (2016), Budapest díszpolgára (2017), Az év női sportolója 2. hely (Nemzetközi Sportújságíró Szövetség, AIPS) (2017), 2017-ben a Forbes őt választotta a 7. legbefolyásosabb magyar nőnek a közéletben.
PARALIMPIA
Vereczkei Zsolt
A BARCELONAI, ATLANTAI, SYDNEY-I PARALIMPIA ARANYÉRMESE – 1992, 1996, 2000 AZ ATHÉNI, PEKINGI, LONDONI, RIO DE JANEIRÓ-i PARALIMPIA BRONZÉRMESE – 2004, 2008, 2012, 2016
Vereczkei Zsolt
Úszó, 1977. február 22-én született Nyírbátorban. Sportága: 50 méteres hátúszás. 1987 óta sportol versenyszerűen. 1991 óta tagja a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége úszó válogatottjának. Egyesületei : Halasi Olivér SC Budapest (1988 / 91), Bajai Spartacus Vízügy SC (1992-). Edzői : Pass Ferenc (1992 – 95), Paksi László (1995-) Eredményei : 50 m hátúszás (S-kategória) : háromszoros paralimpiai bajnok. (Barcelona 1992, Atlanta 1996, Sydney 2000.) Kétszeres világbajnok (Málta 1994, Új-Zéland 1998), Kétszeres Európa-bajnok (Franciaország 1995, Spanyolország 1997), többszörös magyar bajnok. 2007 júniusában a Berlinben rendezett német nemzetközi bajnokságon 100 méteres hátúszásban világcsúcsot úszott. 2008-ban Pekingben bronzérmet szerzett. 2019 decemberében befejezte aktív sportpályafutását. Jelenleg Baján él, a városi kórház telefonközpontosa. Elismerései: Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1996), Bács-Kiskun Megye Év Sportolói különdíja (1996., 1998., 2002), Bács-Kiskun Megye Sport Díja (1997), Magyarország legjobb mozgássérült sportolója (1998), 2000: Baja Város Hírnevéért Díj (2000), Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje, polgári tagozat (2000), Baja Város Sportjáért kitüntető díj (2000), Baja Város Díszpolgára kitüntető cím (2004), Bács-Kiskun Megye Év Sportolója Díj (2004).
Asztaliteniszező. 1988. november 27-én született Salgótarjánban. Általános iskolai tanulmányait Zagyvapálfalván, az Arany János iskolában végezte. 2007 júniusában a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett. Ezt követte a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola.Tízévesen kezdett el asztaliteniszezni. Mivel oxigénhiánnyal született, a jobb karját csak nagyon korlátozottan tudja használni. Nevelő edzője Juhász Imre. Budapesten a BVSC szakosztályában versenyzett.2002-ben kapcsolódott be a nemzetközi parasport versenyekbe az S8-as kategóriában. 2004-ben Athénban vett részt először a Paralimpiai Játékokon, majd Pekingben és Londonban is indult.Jelenleg a kecskeméti Univer-Sport Kft. sportolója. Eddigi legjobb egyéni eredménye 2007-ben Európa bajnoki ezüstérem, 2015-ben Európa bajnoki bronzérem volt. 2015-ben megválasztották az év legjobb magyar férfi mozgássérült asztaliteniszezőjének. 2018-ban a BVSC-Zugló versenyzője lett.
2016-ban Magyar Arany Érdemkereszt díjat kapott.
Suba Róbert
A Rio de Janeiró-i paralimpia ezüstérmese – 2016
Suba Róbert
Kajakos. Kiskunhalason született 1980. július 17-én. Kiskőrösön a Petőfi Sándor Gimnáziumban végezte el a középiskolát. Hobbi szinten ejtőernyőzött, érettségi előtt lezuhant ejtőernyőjével, gerinctörése miatt tolószékbe kényszerült. A rehabilitációban segítette a sport, úszott, vívott majd a kajak-kenu vált élete részévé. Miután Budapesten elvégezte a főiskolát Kiskőrösön él és dolgozik. A Bajai Vízisport Egyesületben sportol, edzője Csamangó Attila és Győrfi Tamás.A magyar parakenus csapat tagjaként kiemelkedő sikereket ér el. Európai arany, világbajnoki bronzérmes. Az elmúlt két évben elért legjobb eredményei: felnőtt gyorsasági és parakenu Európa-bajnokság, 2014, Brandenburg, kenu 200 m „A” kategória II. helyezett, felnőtt gyorsasági és parakenu világbajnokság, 2014, Moszkva, kenu 200 m „A ”kategória III. helyezett, felnőtt gyorsasági és parakenu Európa-bajnokság, 2015, Racice, kenu 200 m „A” kategória I. helyezett, felnőtt gyorsasági és parakenu világbajnokság, 2015, augusztus, Milánó, kenu 200 m „A ”kategória III. helyezett.Versenyszáma a parakajak / KL 1 200 méter. A parasportolóknak rendezett kajak-kenu világbajnokságon 2016-ban Duisburgban, 2017-ben Račicében és 2018-ban, Montemor-o-Velhóban is ezüstérmet szerzett a KL1-es kategóriában.
Elismerései: 2015: Bács-Kiskun Megye Sport Díja, 2016: Kiskőrös Város Sportjáért Díj
Felhasznált irodalom:
Bács-Kiskun megyei olimpiai krónika : válogatás / [gyűjt. Banczik István et al.] ; [fényképek Banczik István, Farkas Tibor]. – [Kecskemét] : Bács-Kiskun Megyei Testnevelési és Sporthivatal, [1996]. – 241 p.
A magyar olimpiai aranyérmek története, 1896-1992 / Lukács László, Szepesi György. – 3. bőv. kiad. – Budapest : Sport, 1992. – 218 p.
Magyar olimpiai lexikon, 1896-2008 : ötkarikás érmeseink / írta és szerk. Rózsaligeti László. – Budapest : Corvina, 2009. – 434 p.
A magyar tornasport krónikája / Karácsony István. – [Budapest] : Gulliver, [2002]. – 179, [2] p.
Mesélő pantheon / Kovács Sándor Pál. – Budapest : Szenci Molnár Társaság, 2001. – 139 p.
Izgalmas küzdelemben szerezte meg olimpiai bajnokságát Bóbis Gyula – In: Népszava, 1948. augusztus 04. p. 8.
Labdarúgóink bronzérmet szereztek. In: Petőfi Népe, 1960. szeptember 11. p. 8.
Polyák Imre végre olimpiai bajnok! – In Petőfi Népe, 1964. október 20. p. 8.Viharos délután az Azték Stadionban. In: Petőfi Népe, 1968. október 29. p.7.
Újra itthon! Megérkezett olimpikonjaink első csoportja. In: Népszava, 1968. október 29. p. 6. Földi Imre aranyérmes – In: Petőfi Népe, 1972. augusztus 30. p. 1.
Réczi Laci bronzérme aranyat ér Kiskunfélegyházán / Banczik István – In: Petőfi Népe, 1976. július 27. p. 7.
Szabadfogásban Balla ezüstérmes – In: Petőfi Népe, 1976. augusztus 3. p. 7.
Kecskemét első olimpiai érme – In: Petőfi népe, 1980. augusztus 3. p. 7.
Aranyos magyar hétvége az olimpián – In: Petőfi Népe, 1988. szeptember 26. p. 1.
Busa István a tőrcsapat tagjaként a dobogón / Rajtmár István – In: Petőfi Népe, 1988. szeptember 28. p. 7.
Mizsei György olimpiai harmadik! – In: Petőfi Népe, 1992. augusztus 08. p.1.
Vereczkei Zsolt paralimpiai bajnok / Lőrinczi Csaba – In: Petőfi Népe, 2000. október 26. p. 11.
Kilencven éves olimpiai bronzérmes. In: Vasárnapi Petőfi Népe, 2004. augusztus 8. p. 11.
Olimpiai bajnok a kecskeméti Majoros! – In: Petőfi Népe, 2004. augusztus 26. p.10.
Ungvárié a második érem / Dénes Tamás – In: Petőfi Népe, 2012. július 30. p. 15.
Elhangzott a kecskeméti városháza dísztermében a Bács-Kiskun Megyei Levéltár 13. Levéltári Napján, 2012. október 2-án. Készítette: Egyediné Gál Erika
Kecskemét főtere a 19. század végén
A 19. század végén Kecskemét gazdasági életében és a városképben alapvető változások következtek be. A korszak nagy polgármester egyénisége Lestár Péter volt, aki 1880 és 1896 között vezette a várost. Kecskemét történetében ezt a korszakot az „aranykor” kezdetének nevezik. Sikeres pénzügyi lépések segítségével, a szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint a kertészeti kultúra felvirágoztatása révén óriási mértékben fellendítették a város gazdasági életét. A befolyt jövedelmekből nagyszabású városrendezést hajtottak végre : csatornáztak, ártéri kutakat fúrtak, felépült a városi villanytelep. Városi és pusztai iskolák épültek, fejlődött a közoktatás. Kecskemét visszavonhatatlanul a városiasodás útjára lépett, lakói városi polgárokká váltak.
A városivá vált lakosság társadalmi élete is megváltozott : a társadalmi struktúra átalakulása különböző gazdasági, politikai, kulturális törekvések megjelenését eredményezte, és felerősítette a már meglévő egyesületek szerepét, és az új egyesületek iránti igényeket. A kaszinó jellegű körök, sportegyesületek, művészeti és önképző egyesületek mellett természetesen többféle egyházi egyesület, szakmai érdekeltségű kör, klub is aktívan működött – s mindegyik hozzájárult a város szellemi és kulturális felemelkedéséhez.
A városi életforma fejlődésével – a polgári osztály igényére – terjedt a sajtó szerepe is. Az 1868-ban alapított Kecskeméti Lapok, mely ismeretterjesztő hetilapként indult, majd a kor és a támogatók igénye szerint hol politikai pártok, hol egyéb szervezetek lapjává vált, a város életében minden jelentős eseményről tájékoztatott. Főmunkatársként Hornyik János is részt vett a lap szerkesztésében, mint szerkesztő, majd mint szerkesztőtárs.
A sajtó kapcsán feltétlenül meg kell említenünk Kecskemét egykori fejlett nyomdaiparát is. Az 1880-as években már több nyomda működött a városban. A legismertebb közülük az országos hírnévnek örvendő, a kiváló minőségéért tisztelt és elismert , még 1841-ben Szilády Károly által alapított Szilády-nyomda valamint az 1899-ben alapított Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt., azaz Részvény-nyomda, melynek sikerei a város későbbi polgármesteréhez, Tóth Lászlóhoz kötődnek. Ezek a nyomdák jelentették meg mindazon kiadványokat, melyek Hornyik János emlékének adóztak.
Az előbbi ismertető után talán már sejthető, hogy egy ilyen jelentős gazdasági, társadalmi élettel bíró város értékőrző polgársága milyen nagy becsben tartotta arra érdemes jeleseit. Így volt ez a nemcsak a városban, hanem fő műve miatt országosan is elismert néhai történetírójával kapcsolatban is.
A Kecskeméti Lapok, mely a Szilády-nyomdában készült – Hornyik János elhunytakor több alkalommal tudósított haláláról, a temetésről és a tervekről is, melyek Hornyik emlékét méltóképpen megőrzik majd.
1885.okt 11-én jelent meg a lap címoldalán a következő híradás: „Hornyik János 1812-1885. – Vettük a gyászos hírt, hogy Hornyik János, Kecskemét Szabad Királyi Város örökös tiszteletbeli jegyzője, a MTA levelező tagja megszűnt élni: Életútja , dicsérete méltán megérdemli a babért : nagy készültségű történettudós és író, fél évszázadig önzetlenül és nagy eredménnyel működő tisztviselő , városunk egyik legkiválóbb alakja.” Majd Hornyik János a ravatalon címmel egy másik cikk összefoglalta a a Szentháromság temetőben történt temetést, ahol képviseltette magát a Magyar Történelmi Társaság, Szilágyi Sándor akadémiai tag, Horvát Döme, a város vezetősége, a helybéli értelmiség és a rokonok.
A lap természetesen beszámolt a hálás utókor Hornyik emlékét őrző terveiről is. Az 1885. november 1-i cikk szerint: „Hornyik János arcképét a város olajfestményben megrendeli a legutóbb tartott közgyűlési határozat értelmében, mely ezután a közgyűlési termet fogja díszíteni. Bizon olyan kevések városunk kimagasló egyéniségei, hogy azok, akik országos nevet és elismerést szereztek, tudományos elmélkedéseik által, ha valahol, úgy itt Kecskeméten megérdemlik, hogy emlékük maradandóvá tétessék” : [Hír]. A festményt Seemann Kálmánné Veres Erzsébet kecskeméti festőnő készítette, és a városháza tanácstermében helyezték azt el.
Pollák Zsigmond illusztrátor alkotása, 1885.
A nagy tisztelettel övezett történetíróról halálakor nemcsak helyben készült megemlékezés a sajtó hasábjain. Az 1854 és 1921 között, hetenként egyszer megjelenő VASÁRNAPI UJSÁG széles ismeretanyagot kínált az olvasóknak, kiknek művelődését így kívánta elősegíteni. A kor legjobb írói írták a cikkeket – főmunkatársa volt Jókai Mór is. Egyik rovata az elhunyt neves személyekre való emlékezés volt. Így született meg a Hornyik Jánost méltató megemlékezés is az 1885. november 1-i számban a Halottak emléke cím alatt, a történetíróról készült arcképpel.
Idézet az írásból: „Alig néhány napja, hogy Kecskemétnek egyik legkitűnőbb embere, a város főjegyzője és történetírója elhunyt. Hire alig terjedt túl szülőföldje határain … de be kell vallaniok, hogy Hornyikban nemcsak szülővárosa, Kecskemét, de az egész haza tevékenyen működő tisztviselőt, szorgalmas, alapos készültségű történettudóst s résztvevő emberbarátot veszített… működésének legkiválóbb eredményét a „Kecskemét történetében” találjuk. E művével nagy szolgálatot tett hazánknak, mert hazánk oly korára szolgáltatott becses adatokat, a mely akkor a leghomályosabb volt… Hornyik … szép helyet foglal el történetíróink között.”
A tudós Hornyik János a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja is volt. Halálakor Emlékbeszéd Hornyik János a m. Tud. akadémiai lev. tagja felett Szilágyi Sándor rendes tagtól , olvastatott a M. T. Akadémia 1888. deczember 17. tartott összes ülésén címmel jelent meg írás róla. Idézet a beszédből: „Hornyik úgy írta meg szülővárosa monographiáját, hogy az a nemzet történetének kiegészítő része legyen. S annak köszönheti, hogy a hatás, melyet e munkájával elért, az idők jobbra fordulása után sem csökkent, s ő maradt, mi addig volt : nem egy város monographusa, hanem egy nemzet történetírója… ez időpontig Hornyik munkája a legjobb monographia irodalmunkban.”
Kecskeméten Hornyik János halála után legközelebb 1891-ben került sor újra a rá való emlékezésre , amelyet a történetíró emlékének ápolásában kiemelkedő szerepet betöltő Katona József Kör szervezett . Az 1884-ben Fölolvasó Társaságként alakult, majd nevét 1891-ben Katona József Körre változtató egyesület Kecskemét társadalmi egyesületei között vezető helyet töltött be. A társaság zömét tanárok alkották, de a város egyéb – általuk helyi egyéb intelligens elemeknek nevezett prominenseit is bevonták tevékenységükbe. Bizonyára ismerősek a következő, a Körben tisztséget viselő nevek : elnök Horváth Döme, alelnök Dékány István, választmányi tagok Bagi László , Pásthy Károly, Hanusz István, tagok id. Katona Zsigmond, Lestár Péter. Alapító tag volt maga Kecskemét város törvényhatósága is.
A kör 1891-ben kiadott alapszabályában rögzítették, hogy a kör egyik fő célja Kecskemét város történetében akár itt születésüknél, akár működésüknél fogva helyet érdemlő férfiak és nők emlékezetének felelevenítése és ébrentartása. Ezen cél mentén került sor 1891.november 11-én a Hornyik Jánosra való megemlékezésre.
A Kör 1891-92-diki évkönyvében beszámoltak róla, hogy Horváth Döme elnök javaslatára a választmányi tagok tervbe vették , hogy „a város érdemes szülöttének és kitűnő történetírójának emlékét – az alapszabályban foglaltak szerint – ünneppel is megújítják” : emlékünnepélyt rendeznek, síremléket állíttatnak, emlékalbumot adnak ki – a kör saját pénztárából fedezve annak költségeit, s kisebb történeti munkáit is kinyomtattatják. Majd 1893-ban még arról is döntöttek, hogy 10 forintos pályadíjat tűznek ki Hornyik János emlékét dicsőítő alkalmi költemény megírására, amire Sántha Károly költőt kérték meg.
1894-ben került sor a Hornyik-emlékünnepély megrendezésére. Az ünnepségek során a régi Szentháromság temetőben elhelyezték a Múth testvérek cége által elkészített síremléket, melynek költségeit a Katona József Kör kérésére a város állta. A síremlék felirata a következő volt:
„Itt nyugszik e város történetének megírója, félszázadon át fáradhatatlan tisztviselője, Hornyik János, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Kecskemét város volt főjegyzője. Sz. 1812. okt. 14-én, MH 1885. okt. 8-án. Áldás és béke poraira! E síremléket elhunyt jelese emlékére állíttatta hálás szülővárosa 1894-ik évben.”
Felavatták az egykori szülőházat jelölő emléktáblát is, mely a ház helyére épült görög templom falára került. Pataki Imre rajztanár tervei alapján Rosenfeld Ignácz cége készítette el, a következő felirattal :
„E helyen állott a ház, melyben Hornyik János, Kecskemét város történetének megírója 1812. okt. 14-én született. Ez emléktáblát emelte a Katona József Kör” míg az album és kisebb művek kiadatásának és a szülőházat jelölő emléktábla felállításának költségeit a kör saját pénztárából fedezte.
Kiadták a 3 részből álló, díszes kivitelű emlékalbumot is, melynek nyomdai munkálatait a Részvény-nyomda végezte el igényes, művészi színvonalú kiadásban.
Az első részben Hornyik Jánosra és Kecskemétre vonatkozó közlemények, a 2. részben Hornyik Jánosra emlékező sorok neves és ismert személyektől, a 3. részben az emlékünnepélyen elhangzott beszédek és Sántha Károly ódája Hornyik János emlékezete címmel kapott helyet.
A város közönségét a Kecskeméti Lapok most is részletesen tudósította az ünnepi eseményekről 1894. november 11-ei, majd november 18-ai számában . Hornyik János címmel így írt a lap: . – „A hosszú és kitartó munkának diadalát ünnepeljük ma. Hornyik János volt a fáradhatatlan munkás, ki mintegy 40 év szakadatlan búvárlat után szülővárosát a legbecsesebb ajándékkal lepte meg, mely a városnak soha el nem múló, örökbecsű ereklyéje leend : a város történetével… A Katona József-kör ma (Hornyik) emlékét ünnepeli. A Város emlékoszlopot állított sírja fölé, s márvány lappal jelölé meg a helyet, hol az író született; az említett irodalmi kör pedig emlékbeszéd és ünnepély rendezése által adózik a nagy történész emlékezetének… …”
Az évfordulós megemlékezés után 1907-ben került sor az újabb tisztelgésre. Utcát neveztek el Hornyik Jánosról.
Ennek előzménye volt, hogy a millenáris készülődések hatására a 19. század végén országszerte jelentkezett az utcanevek megváltoztatásának igénye. A kezdeményezés Kecskeméten a Katona József Kör nevéhez fűződik, amely már 1895-ben javasolta a törvényhatósági bizottsághoz írott levelében, hogy a város egyes, semmi jelentőséggel nem bíró , sőt komikus hangzású utcaneveit (pl, veréb, tyúkláb utca ) nevezzék át hazai történelmünk egyes nagy alakjai után. A város tanács – több tervezet elfogadásával – csak 1907-ben adta meg az engedélyt az új utcanevek használatára – úgy, hogy lehetőleg a magyar történelemből és városunk történetéből kell venni azokat.
Így került sor a Görögkeleti templom (Kecskemét, Széchenyi tér 9.) melletti Görögtemplom utca Hornyik János utcára való átnevezésére. Az elnevezés mai is él, az 1985-ös újabb névváltoztatások hatására az utcanév helyett a körút elnevezést kapta. A Hornyik-emlék ápolásának újabb dátuma 1927, ekkor került kiadásra az eddig még soha meg nem jelent Hornyik-mű, a Kecskemét város gazdasági fejlődésének története – Kecskemét TH. város Múzeumának kiadványai 1. köteteként.
A kötetet – előszavában – ezekkel a szavakkal ajánlották az olvasóknak: „Félszázada annak, hogy Hornyik János a nyolcvanas évek elején e munkáját megírta… Miért választottuk e munkát múzeumi kiadványunk első füzetéül? Mulasztást kívántunk pótolni. Köteles kegyelet ez Hornyik munkássága iránt… Első részében a város röviden összefoglalt történetét is megtaláljuk, ezért alkalmas arra, hogy a város múltja iránt érdeklődő közönségnek is hasznos olvasmányul szolgáljon.” A kötet tartalommutatóval és két darab térképpel került kiadásra.
1923-ban már kiadták a városban a kötetet kéziratos formában, nyomtatott címlappal, a jelentősebb tárgyszavak mutatójával, ám sem ajánlás, sem nyomdára vagy kiadóra utaló jegyzés sajnos nem szerepelt a kiadványon.
Az újabb emlékezésre 1935-ben került sor, és újra a Katona József Körből Katona József Társasággá alakuló egyesület nevéhez fűződik. A társaság új alapszabályában fő célként jelölte meg Katona József emlékének ápolása és a Katona-irodalomnak ápolása mellett többek között Kecskemét város és a Duna-Tisza köze múltjából kimagasló érdemes emberek emlékének felelevenítése és ébrentartása irodalmi ünnepélyek, felolvasó ülések, előadások rendezése évkönyv és egyéb kiadványok kiadása által.
Az alapszabályban rögzítetteknek megfelelve Emlékkönyv Hornyik János halálának félszázados évfordulója alkalmából címmel jelentettek meg kiadványt, melynek szerkesztője Garzó József főlevéltáros volt. A nyomdai munkálatokat az Első Kecskeméti Hírlapkiadó-és Nyomda Rt. végezte el. Az emlékkönyv 2 részből állt. Az első részben dr. Kiss Endre, a Katona József Társaság elnökének ajánlása, Hornyik János élete és munkássága címmel Harkay Béla városi főjegyző rövidebb tanulmánya és Garzó József főlevéltáros a kötet létrejöttéről szóló írása kapott helyet. A 2. részbe Hornyik János hírlapi cikkeit tartalmazta. Idézet a főlevéltáros bevezetőjéből: „A cikkeket úgy adtam közzé, ahogy azok az illető újságokban megjelentek. Azért jártam így el, hogy a közönség a nagy ember írásmódját a maga eredeti mivoltában ismerje meg. Nem változtattam tehát sem a néha szokatlan kifejezésein, sem az általa nagyon kedvelt hosszú körmondatokon, sem a helyesírási sajátosságain, amelyek közül különösen figyelemre méltó a cz és a c betűknek változó használata…”
A halálozás 50. évfordulója alkalmából rendezett eseményekről természetesen részletes tudósításokat közöltek a korabeli lapok – a Kecskeméti Lapok és a Kecskeméti Közlöny is.
„A kecskeméti múlt megmentőjének…” – Babérkoszorút helyezett el a város Hornyik János sírkövére címmel a koszorúzási ünnepségekről, majd „Emelkedett szellemű, díszes rendkívüli közgyűlésen áldozott Kecskemét Hornyik János emlékének címmel az ünnepi közgyűlésről tudósítottak. Beszámoltak még a városháza közgyűlési termében a Hornyik János emléktárgyaiból rendezett kiállításról is.
Ezután nagyobb szünet következett a Hornyik János-emlékét ápoló tevékenységben. Kecskemét Város Tanács 1961-ben emléktáblát helyeztetett el a Piarista Rendház (Kecskemét, Jókai utca 1.) falán, emléket állítva azon neves személyeknek, akik a piarista gimnázium egykori tanulói voltak.
Közöttük volt Hornyik János is. Az emléktáblán a nevek mellett azt az időszakot tüntették föl, amelyet az iskolában töltöttek.
Az 1968-as év Kecskemét város történetében a 600 éves város megünneplésének fényében zajlott. Az ünnepi rendezvények egyike a Vasútparki szoborsétány felavatása volt, ahol a város jeleseinek állítottak emléket. Közöttük található Hornyik János szobra (Kecskemét, Szoborsétány, Kodály Zoltán tér) is – Záhorzik Nándor szobrászművész alkotása – a következő felirattal :
„Hornyik János(1812 – 1885). Fél évszázadon át Kecskemét főjegyzője, történetíró, az akadémia levelező tagja.”
1975-ben ünnepelte a város a történetíró halálának 90. évfordulóját. Kecskemét Város Tanácsa az év októberében határozatot hozott Megemlékezés Hornyik János főjegyzőről és történetíróról halálának 90. évfordulója címmel. A határozatban hosszan méltatták Hornyik János érdemeit, majd a Hornyik János emlékével szembeni adósságok kézzel fogható törlesztése gyanánt a történész arcképét a végrehajtó bizottsági ülésteremben helyeztették el.
A Hornyik-síremléket a lezárt Szentháromság temetőből a köztemető örök emlékparcellájába helyeztették át. Tervbe vették még, hogy a még élő leszármazottaktól Hornyik személyes emléktárgyait egy állandó kiállítás számára összegyűjtik majd. A város közönsége a Petőfi Népe című lapból értesült az évfordulóról. Varga Mihály tollából jelent meg méltató írás Kecskemét múltjának megmentője címmel.
A 2012-es év Hornyik János születésének bicentenáriuma volt. Az évforduló alkalmából a kecskeméti városházán emlékülést szerveztek a történetíró tiszteletére. Az emlékülésen a Bács-Kiskun Megyei Levéltár, a Katona József Múzeum és a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár munkatársa tartott egy-egy előadást, mellyel felidézték az egykori főjegyző életútját, történetírói tevékenységét és Kecskemét város Hornyik emlékét ápoló tevékenységét.
A konferencián bemutatásra került az évfordulóra megjelent Kecskemét város története oklevéltárral : az I. kötet latin nyelvű okleveleinek fordítása című kötet is, melyet Kecskemét Írott Örökségéért Alapítvány adott ki.
Hornyik János 4 kötetes várostörténete digitálisan is elérhető:
A könyvterjesztés 1949-től a Belkereskedelmi Minisztérium felügyelete alá került. A nyomdák, a könyvkiadók után a könyvesboltokat is államosították. A Szikra és a Népszava terjesztési hálózatán kívül 1949-ben létrejött az első állami könyvkereskedelmi szerv, a Könyvterjesztő Nemzeti Vállalat (nagyker) és a Könyvesbolt Kiskereskedelmi Vállalat. 1951. május 1-jén a korábbi négy vállalatból alakult meg az Állami Könyvterjesztő Vállalat, 1952-ben az Könyvtárellátó, 1953-tól a tankönyvek árusítását is az Állami Könyvterjesztő Vállalat vette át. 1957-ben újabb két könyvterjesztő kezdte meg működését, a Magyar Könyvkereskedelmi Vállalat és a Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat (SZÖVKÖNYV).
1952-ben történt meg a magán könyvkereskedelem teljes felszámolása. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat megindította az országos könyvesbolti hálózat kiépítését. Kecskeméten 1952 elején még két könyvárus próbált talpon maradni. A Bács-Kiskun megyei Levéltár XIII.2/a 00127/1952 sz. iratanyagából tudjuk, a „belkereskedelmi miniszter 0485 sz. sz. utasítását a könyv, zenemű és régiségek eladására, valamint kölcsönzés gyakorlására jogosító iparigazolványok megvonása tárgyában kibocsátott rendelkezés végrehajtásáról” szóló utasítást városunkban is végrehajtották, 1952. júl. 29-én jelentették a minisztériumnak, hogy az utolsó két boltostól, Csáky Mártontól és Berta Józseftől is megvonták a könyv és zenemű forgalomba hozatalára jogosító iparengedélyt. Csáky Márton boltjának könyvkészletét az Állami Könyvterjesztő Vállalat kiküldötte vette át.1952-ben nyitották meg Kecskeméten a Szabadság tér 1.sz. alatt az Állami Könyvterjesztő Vállalat 128.sz. boltját, majd a vállalat a 134.sz. boltját a Széchenyi téren 1.sz. alatt, a volt Korda könyvüzlet helyén. Az épület bontása után ez a bizományosokat kiszolgáló üzlet került az Arany János u. 7. sz. alá, majd a Széchenyi városba, a Március 15. utca 3/5. szám alá.
1972 óta a fővárosban a bolti és az üzemi könyvterjesztést az Állami Könyvterjesztő Vállalat, vidéken pedig a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat végezte, amely átvette a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat vidéki boltjait is. Források: A könyvkereskedelem Magyarországon / Kókay György. – [Budapest] : Balassi Kiadó, 1997., A könyvterjesztés alapismeretei / szerk. Zala Imre. – Budapest : Tankönyvkiadó, 1959., Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára
1953. március 26.
Keresse fel az Állami Könyvesboltokat
In: Bácskiskunmegyei népújság, 1953. március 26.
1953. október 11.
Könyvhét alatt a kecskeméti könyvesboltban
In: Bácskiskunmegyei népújság, 1953. október 11. p. 4.
1960-as évek
Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat hirdetése
1968
Katona József Könyvesbolt korabeli fényképen
1970. június 2.
Megnyílt az ünnepi könyvhét
In: Petőfi népe. - 25. évf. 127. sz. (1970. június 2.), p. 1.
1974. március 24.
Könyverdőben / B.J.
In: Petőfi népe, 1974. március 24. p. 5.
1974. június 1.
Gazdára vár 718 ezer könyv
In: Petőfi népe, 1974. június 1. p. 3.
1974. június 2.
Ünnepi Könyvhét 1974
In: Petőfi népe, 1974. június 2. p. 1.
1974. június 2.
Ünnepi Könyvhét 1974 - Kertész Ákos dedikált
1970-es évek
1970. 'Könyvutalvány' 50,- Ft értékben
'Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat' lila pecséttel
1974. június 4.
A[z] ünnepi könyvhét első napjai / V. M.
In: Petőfi népe, 1974. június 4. p. 1.
1974. június 9-15.
Kirakatban : Zenei Napok, 1974. június 9 -15.
1975. július 7.
Hamarosan megnyitják
In: Petőfi népe, 1975. július 07. p 8.
1975. szeptember 23.
1975-ben látványosan felújították a boltot
Új belső berendezéseket készítettek az eladótérbe és részben a raktárba, új irodai bútorokat kaptak, új szociális helységeket alakítottak ki. A munkálatokat a Kecskeméti Építőipari KTSZ végezte el. A felújított üzlet 1975. szeptember 23-án nyitott újra.
1975. szeptember 24.
Könyvesboltot avattak / Varga Mihály
In: Petőfi népe, 1975. szeptember 24. p 8.
1976
Könyvcsekk kirakat
1976. június
Ünnepi Könyvhét, 1976
Hatvani Dániel és Goór Imre dedikált
1976. június
Ünnepi könyvhét, 1976
Pavilon a Kossuth téren
1976. június 3.
Híradás a könyvhétről / V. M.
In: Petőfi népe, 1976. június 3. p. 1.
1976. augusztus 26.
Könyvek, vásárlók, eladók / Varga Mihály
In: Petőfi népe. – 1976. augusztus 26. p. 5.
1977
Országos Corvina kirakatverseny, 1977., 6. helyezés
1977
Fáth Imréné, Borika néni 1977-ben, nyugdíjba vonulása előtt
1978. február 15.
“Könyvről – könyvért” rádióközvetítés Kecskemétről / P.E. – M.É.
In: Petőfi népe, 1978. február 15. p. 8.
1978. február
Kirakatban: Mezőgazdasági könyvhónap, 1978.
1978. február 21.
Mezőgazdasági könyvhónap / B.Z.
In: Petőfi népe, 1978. február 21. p. 5.
1979 február
Mezőgazdasági könyvhónap, 1979
1979. november 8-13.
IFJÚSÁGI KÖNYVNAPOK, 1979
A Bács-Kiskun megyei és a kecskeméti városi KISZ-bizottság, a Megyei Művelődési Központ, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége, valamint a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat közösen szervezte meg az ifjúsági könyvnapok rendezvénysorozatot.
1979. november 9.
Az ifjúsági könyvnapok megnyitója
In: Petőfi népe, 1979. november 9. p.1.
1979
Gyermeknap, 1979
1979
Téli Könyvvásár, 1979
1980-as évek
Bolti csomagolópapír
1980. január 17.
Mennyit költöttünk olvasásra / K.J.
In: Petőfi népe, 1980. január 17. p 8.
1980. február
Kirakatban: Mezőgazdasági könyvhónap, 1980.
1980. december 1-8.
Országos Gyermekkönyvhét, 1980.
1984. december
A könyvesboltos : Emberek a háttérből / Ballai József
In: Kecskeméti szemle. – 12. sz. (1984. december), p. 3.
1992. július 1.
A BIBLIOFIL Kereskedelmi és Kiadó Kft. vette át a Katona József Könyvesboltot 1992. 07. 01 -től.
1992. szeptember 14.
Megpecsételődött az MNK-könyvesboltok sorsa. / k.m.
In: Petőfi népe. – 1992. szept. 14., p. 3.
1996. március 16.
BIBLIOFIL KFT.: ÉRVÉNYTELEN PÁLYÁZAT.
Érvénytelennek nyilvánította a múlt héten az ÁPV Rt. igazgatósága azt a pályázatot, amelyet a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 25 – megyeszékhelyeken és üdülőövezetekben lévő – boltjából 1992-ben 155,6 millió forint jegyzett tőkével létrehozott, százszázalékban az ÁPV Rt. tulajdonában lévő Bibliofil Kereskedelmi és Kiadó Kft. vagyonhasznosítására írtak ki. A pályázatra információink szerint három pályázat érkezett (közülük az egyik a Bibliofil Kft. dolgozóitól), azonban egyik sem felelt meg minden szempontból a követelményeknek. A pályázaton olyan magyar befektetők indulhattak, amelyek legalább fél éve folytattak könyvkiadói, könyv- és zenemű-kereskedelmi tevékenységet, ugyanakkor legfeljebb 15 tagú könyvesbolthálózatot birtokolnak. További feltétel volt, hogy a pályázó érvényes bankgaranciával rendelkezzen a Bibliofil Kft. esetleges 40 millió forintos tőkeemeléséhez. A sikertelen pályázat után májusban várhatóan értékesítésre meghirdetendő Bibliofil Kft. 260 főt foglalkoztat, tavaly több mint 1 milliárd forint forgalmat és némi nyereséget produkált.
Forrás: HVG 1996/11 03.16. 16. Cégvilág hír
1998. június 4.
Hermész-díj
A kecskeméti könyvesbolt választékáért és forgalmáért kapta a díjat
1998. október 20.
Hermész-díj a Katona József könyvesboltnak
In: Világgazdaság. – 1998. okt. 20., p. 9.
2000. április
A könyves szakma változásairól / Varga Mihály
In: Köztér. – 2000. április, p. 8.
2001. június 14.
Könyvheti mérleg
In: Jelenvaló. – 2001. június 14., p. 2.
2004
2004-től Alexandra Könyvesbolt néven működött a bolt, Héjjas Erzsébet vezetésével.
2007. június 2.
Az Alexendra könyvesboltban mutatták be Farkas Antal Jama Munkakönny című fotóalbumát. Bahget Iskander felvétele.
2010. június 3.
A Katona József Könyvtárban mutatták be a közönségnek Buda Ferenc Színre szín és Füzi László Világok határán című kötetét. A könyvbemutató előtt a szerzők a Kecskemét főtéri Alexandra Könyvesboltban dedikálták kötetüket.
2012. december
A bolt története 2012. decemberéig tart, amikor bezárt az Alexandra Könyvesbolt. Burits Pál felvétele
2013. február 22.
Könyvesboltsirató / Borzák Tibor
In: Szabad föld, 2013. február 22. p. 9.
A BOLT EGYKORI VÁSÁRLÓINAK EMLÉKEZÉSEI:
Ballai József: Ott kezdődik, hogy a Katona József Könyvesbolt – mindenkivel, aki valaha is ott dolgozott – nem egy könyvesbolt volt, hanem ”A” nagybetűs könyvesbolt. Volt természetesen pár másik is a városban, de Kecskeméten ez számított a legjobbnak és a legnagyobbnak. Minden bizonnyal ebben az is szerepet játszott, hogy azok dolgoztak ott, akik – én nagy-nagy szeretettel és nagyrabecsüléssel emlékszem Marikára (Nagyné). Nem tudom hogyan csinálta, annyi azonban bizonyos, hogy egy olyan világban, amikor még a könyv is hiánycikk volt, nála mégiscsak mindenből volt. Nagyon nehéz lenne felsorolni, mi mindent szerzett be ‘a Katonában’ az olvasó ember, de biztosra mondom, hogy jelenleg úgy 6000 kötetből álló gyűjteményemnek legalább a fele onnan való. Emlékszünk még az 1973-as nagy Petőfi kötetre, az egyetlen hiteles költő-fotóval a fedelén? Nagy kincs, és onnan való. A Magvető Új termés sorozata? Onnan van. Európa zsebkönyvek? Szintén. Marikának csalhatatlan érzéke volt ahhoz, hogy könyvhét előtt óriási beszerzéseket foganatosítson. Sorra kerestük föl és adtuk át rövidebb-hosszabb listáinkat (inkább hosszabbakat, akkor tájt a könyv sokkal megfizethetőbb volt, mint manapság), majd pedig a jeles napon három-négy-öt szatyorban hordtuk haza a zsákmányt. Mindennek nagyon örültünk – és én úgy láttam: Marika annak örült, hogy nagyjából minden könyvet megszerzett.Olyan könyvesbolt, mint amilyen a Katona volt, föltehetően nem lesz még egy Kecskeméten. Lehetne mélabús szavakkal fájdalmasan mondani valamit – én azonban megfordítom ezt: nagyon sok nagyobb városban sem adatott meg az irodalomkedvelőknek, hogy efféle örömökben lehetett volna részük. Tehát én most nem azon siránkozom, hogy ma már nincs a Katona, hanem annak örülök, hogy – volt. Köszönet érte mindenkinek, és külön köszönet érte Nagyné Marikának. Isten áldja őt is, meg a többieket is, akik valaha ott dolgoztak. A könyvvásárlók százainak emlékezetében ők úgy élnek, mint akik sokkal többet tettek, mint amennyit elvártak tőlük. Köszönök mindent, Marika!
Birck Edit : A Katona József Könyvesboltról jut eszembe…Igazán közeli kapcsolatba gimnazista koromba kerültem a könyvesbolttal. Addig inkább kaptam a könyveket, vagy örököltem anyámét. Némi önálló zsebpénzre csak középiskolásként tettem szert – nem nagyon volt mit osztani az otthoni költségvetésből.Szemben éltünk egymással, a könyvesbolt és én – az Újkollégiumban diákoskodtam. Itt pedig fantasztikus magyar tanárunk volt, Bölcs István. Általa fedeztünk fel két remek könyvsorozatot, aminek darabjait még a kevés zsebpénzünkből is meg tudtuk vásárolni: az Olcsó Könyvtár és a Modern Könyvtár darabjait. Szerencsére nagyapám és anyám is rendelkezett a klasszikus magyar és világirodalom műveivel, de ez a két sorozat Bölcs tanár úr irányításával kinyitottuk szemünket az olvasnivalók mérhetetlen kincsesházára. Egy-egy olyan magyar óra után, amelyen az érdeklődésemet felkeltő könyvekről szólt, hazafele bementem a könyves boltba, s még a fagyi pénzt is feláldozva megvehettem azokat. Később egyre inkább a modern irodalom nyílt meg előttünk. Ezt már valamivel többért, de minden további nélkül beszerezhettük. Évek múltán a művészeti könyveket kezdtem vásárolni, csodás kivitelben, az akkori fizetésemből, minden gond nélkül (egészen a hetvenes évek végéig). Az árak és a minőség azóta egyre inkább nem kedvez ennek a hobbinak.Szerettem a könyvek szagát, tapintását, a bennük rejlő meglepetéseket, örömöket, de szerettem a polcok fájának az illatát is. Megint csak Bölcs tanár úr hatására magyar-könyvtár szakra mentem, de előtte már dolgoztam a Megyei Könyvtárban. A könyvesboltban pedig barátnőm és több ismerősöm is dolgozott. A kapcsolat tehát megváltozott, nem csak vásárlóként jártam be, de nézelődésre is több alkalom jutott. Korábban azért nem volt olyan bevett szokás a polcokon keresgélni, akkor még a hagyományos bolti berendezés szerint pultok mögül kaptuk a keresett könyvet.1972-ig éltem Kecskeméten, azóta bizony ritkán jártam a Katona József Könyvesboltban. De hogy egyszer legyen olyan elvakult, oktondi kultúrpolitika, amelyik azt bezárja, elképzelni sem tudtam. De úgy látszik, minden megtörténhet. Az ezt eldöntők valószínűleg soha életükben nem kötődtek úgy a könyvekhez, a könyvesboltokhoz, könyvtárakhoz, mint a mi nemzedékünk, ahogy a kecskemétiek a Katona József Könyvesbolthoz.
Dr. Hajdu Edit: Kecskeméten a Szabadság téri könyvesbolt nekem mindig egy kedves és kulturált üzlet volt. A város központjában működött, könnyen elérhető helyen, s benne a szép könyvek között lehetett olvasgatni, válogatni, lapjaiba beleszagolni s érezni azok friss illatát.Könyvkészlete minden igénynek megfelelt. A válogatott szépirodalmi vagy filozófiai könyvektől a mindig legújabb mezőgazdasági-kertészeti témájú könyveken keresztül az értékes szótárakig, térképekig minden megtalálható volt polcain. De nem csak a könyvkínálatuk, hanem a mindig szakmailag jól felkészült és kedves alkalmazottainak kisugárzása és segítő tanácsa is vonzották a vásárlókat. Tőlük bátran lehetett kérdezni és ha nem találtuk meg mi, a vásárlók a legkívánatosabb könyvet, rövid időn belül beszerezték vagy helyettük mást tanácsoltak, ezzel nagy bizalmat szerezve maguknak. De az is előfordult, hogy amikor több értékes és kedvemre való könyveket kiválasztottam, kifizetésüket a nálam lévő pénz nem futotta. Akkor félre tették a kiválasztott árut, s biztos lehettem abban, hogy még egy hét után is hiánytalanul megkaphatom azokat. Búvárkodni lehetett a könyvek között. Sokszor órákat töltöttem el én magam is, mire megvásároltam a számomra legmegfelelőbbet. Türelmesen kivárták a vásárlók döntését, úgy, ahogy egy könyvesboltban illik, sőt mindig örültek az érdeklődésnek. Ünnepekre (Karácsonyra, név- és születésnapokra), ha könyvet adtam ajándékba, azt mindig ebben a könyvesboltban vásároltam meg. Megszűnése sok szép emléktől fosztott meg.
Heltai Nándor: A Katona József Könyvárban Kerekes Magda áttekintette a kecskeméti könyvkerekedések történetét. Megtudhattuk, hogy tulajdonosként, eladóként, kiknek köszönhetően alapozhatták meg, gyarapíthatták hajdani, vagy kortárs polgártársaink, az itt működő intézmények, szervezetek könyvtárukat, vásárolhatták meg az érdeklődésüket felkeltő, vagy tanulmányaikhoz, munkájukhoz szükséges könyveket. Noha a polgárosult Magyarország megteremtését korparancsnak tekintő Szabó Richardnak, az Életlépek 1845. évfolyamának IV. kötetében olvasható városismertetésében sajnálkozott, „a becsületes jellemű, emberséges, tisztességes, testével-lelkével a mezei gazdaságon függő kecskeméti köznép műveletlenségén”, mindig éltek itt (bár a kívánatosnál jóval kisebb számban) könyvek iránt érdeklődők. A tizenkilencedik század derekán nemcsak egyik-másik könyvkötő gondolta kifizetődőnek könyvek árusítását is, hanem Szilády Károly nyomtató mesterrel üzleti és baráti kapcsolatban álló kiváló irodalmár, Toldy (Schedel) Ferenc is önálló könyvkereskedés nyitását javasolta 1845-ben írt levelében. „… mily nagy szükség lenne az, ha oly nagy magyar városban, mint Kecskemét, egy olyan értelmes és becsületes férfi ragadná ki a tudatlan és önhites könyvkötők kezéből a könyvárusságot.” A nyomtató mester még azon a héten elküldte engedélyeztetési kérelmét. Beadványár a magisztrátus február 28-i ülésén határozattal támogatta. „Egy jól rendezett könyvkereskedést amennyiben általa mind pedig az értelmi kifejlődés szélesítésével városunknak való dicséül szolgálván ilyen intézetek pártolását mindenben fő kötelességeink közé soroznánk.” A Helytartótanács engedélyének megérkezése, 1846. április 24 után helyiséget szerzett. Mivel akkoriban a lakosság egyharmadának sejtelme sem volt arról, hogy – népiesen szólván -, milyen szűrben jár az öreg A-betű, nem találhatta meg számításait. 1945. március 4-én kinyomtatott Ajánlkozás szerint árusított a katolikus és protestáns iskolákban használatos tankönyveket, földabroszokat. A keresettebb elmeműveket raktáron tartotta, más, bármely című könyvet, folyóiratot szóbeli vagy írásbeli megrendelésre beszerzi. Általában 20 százalékos árréssel dolgozott. Levelezőkönyvében, számos üzletfelének nevével találkozhatunk Pozsonytól Marosvásárhelyig. Nyolc év múltán versenytársa is támadt. Tulajdonosát, a Jókai által többször említett Gallia Fülöpöt jól ismerte. A gazdasági válság, életkora, behajthatatlan tartozások, betegeskedése miatt 1863. május 16-án megkeseredetten jegyezte föl Verlag könyvébe: „Az üzletet félbeszakítottam”. A megmaradt könyveket egy nagyváradi könyvkereskedőnek adta át. Még nyolc évet engedélyezett számára a sors, a szervezetét roncsoló tüdőbaj 1871. május 26-án végzett vele. A Katona József nevétől évekkel ezelőtt, lététől 2013 elején megfosztott főtéri könyvesboltban, a kialakult légkörnek, a munkájukat kenyérkeresetnél többnek tartó elhivatottsággal áhítatos szolgálatnak tekintő dolgozóknak köszönhetően, úgy éreztem, mint Németh Lászlót a Misztótfalusi szellemiségét idéző hajdani Első Kecskeméti Könyv- és Lapnyomdában. Az ott töltött élményes percekért köszönet a kultúra egyik legrokonszenvesebb kisugárzó műhelyében dolgozóknak.
Mikulás Ferenc: Kedves Magda és Munkatársai! Számomra egy ismeretlen könyv titkokat rejt. Sok könyv között pedig a titkok mellett mindig találok olyanokat, amelyek az ismertségük okán élményeket idéznek fel bennem, szépséget, és bizonyos esetekben megrendítő események emlékét. Magát az életet, gyönyörűségeivel és fájdalmaival. Ezért egy könyvekkel teli terembe lépni – legyen az könyvtár, vagy egy könyvüzlet – semmihez sem hasonlítható élményt jelent számomra. Úgy gondolom,és számtalan esetben tapasztalom, hogy az ilyen helyeken dolgozó emberekre a könyvek ugyanilyen varázslattal vannak. Tehát valamilyen kölcsönösséget, hasonló élet-barátságot vélek felfedezni velük. Bennük. Ezt az élményt a kecskeméti Szabadság téri könyvesboltban ugyanazokkal az emberekkel több éven keresztül tapasztaltam meg, így kölcsönös szimpátia, mondhatni barátság alakult ki közöttünk. Először Ők is sejtelmesek, számomra rejtett tulajdonságokkal rendelkező embereknek tűntek, majd a figyelmességükkel, az udvariasságukkal, a szakmai felkészültségükkel, az ajánlásaik alapján megnyilvánuló értékrendjükkel egyre inkább egy-egy könyvbe kívánkozó élet sejlett fel. Sajnálom, hogy ez a több évtizedes élmény már nem ismétlődik meg. Köszönöm Önöknek, hogy életem részei voltak. Barátsággal és együttérzéssel gondol Önökre, Mikulás Ferenc Kecskemét, 2013.január 11.
Tarapcsik Sándor, Aranykoszorús könyvkötő mester: 1963. jún. 17-én (50 éve!) álltam be könyvkötő tanulónak. Műhelyünk a Nagykőrösi utcán volt. Minden reggel a könyvesbolt előtt kerékpáromat tolva megálltam, megnéztem a kirakott új könyveket. Nap mint nap néztem a kirakatot, vonzottak a könyvek, hisz szakmám is ehhez kapcsolódik. Első borravalóm dr. Nagy György úrtól, a bőrkórház igazgatójától kaptam, a kék húszast! Ez akkor nagyon nagy pénz volt (100,-Ft volt havi ösztöndíjam). Az összegyűjtött borravalókból rendszeresen könyvet vettem. A Beszélő köntös és a Légy jó mindhalálig című könyvek voltak életem meghatározó kötetei, máig is a kedvenceim. A könyv nekem nem csak olvasni való. Számomra nagyon fontos a külső megjelenés (borító, kötés stb.), a tartalomnak és a megjelenési formának az összhangja. Sokat tanultam azokból a kötetekből, melyek a kirakatban láttam, rácsodálkoztam a bőr- és selyemkötésekre, a míves munkákra. A könyvesboltban bal oldalt volt egy csikorgó, csúszós ajtajú polcszekrény, mindig meglepetésre számítottam elhúzásakor. Emlékszem, amikor Kecskeméten Czigány György vezetésével közvetítette a rádió a Ki nyer ma c. zenés vetélkedőt, ott álltam hallgatók között én is. Ekkor vettem meg a bordó színbe kötött Opera kalauzt, amit a mai napig őrzök. Kedvenc sorozatom volt a földrészeket bemutató színes könyvek, jó pár darab ma is könyvtáram része. Ebben az üzletben vettem az első hanglemezt a 13 éves Nagy Katinak, aki 43 éve a feleségem. Ma is megvan a Melody d’ amour. Január elején mentem a piacra, akkor meredtem rá a kirakatra, üres! Festik, átalakítják? Nem, megszűnt – döbbenten olvastam a kiírást. Nekem ez a bolt életem egy darabja. Mintha szakmámból egy darabot kiharaptak volna! Életem a könyvek között éltem, sok örömet okozott az olvasás és a kötés is. Mint Gutenberg örököse, hiszem, amíg az emberiség él, addig a könyv értékként fennmarad, mindig lesz könyvolvasó ember. Nagy örömömre unokám, Farkas Jázmin könyvfaló, rengeteget olvas, nagyon szereti a könyveket.
A BOLT EGYKORI DOLGOZÓINAK EMLÉKEZÉSEI:
Ábrahám Sándorné (Kun Eszter): Emlékeim az Állami Könyvterjesztő Vállalat 128. számú boltjáról:1960. augusztus 15-én álltam munkába a könyvesboltban. Az üzletvezető Németh „kartárs” volt, munkatársam pedig Borsos Ferenc és egy fiatal fiú volt, akinek sajnos már nem emlékszem a nevére. Egy hónapig egyedüli női dolgozó voltam, aztán szeptember végén jött mellém dolgozni Szedmák (Szedlák?) Erzsébet. Később csatlakozott hozzánk Kerekes Magdi és Hegyesi Zsuzsa is. Már az első nap fejemre szakadt a munka és az egyik könyvespolc is, ami a külső raktárban volt. Tele volt tankönyvekkel, így ez a kis sérüléssel járó baleset volt az én tanulópénzem. Hét évig dolgoztam ott, fiatal lányként kerültem oda az érettségi után és már férjes asszonyként, két gyerekkel jöttem el onnan – a gyes két évét is beleszámítva – 1969-ben. Számomra ez a bolt a gondtalan ifjúságot és a szerelmet jelentette, hiszen ott dolgoztam, amikor megismerkedtem a későbbi férjemmel. Az én időmben – tehát 1960 és 1969 között -, ez a könyvesbolt több volt, mint egy üzlet, joggal nevezhetjük inkább szellemi központnak. Mivel a városban összesen két könyvesbolt volt – a „kicsi” az Arany János utcán és a „nagy” a Szabadság téren -, Kecskemét akkori értelmiségének színe-java odajárt. Orvosok, tanárok, művészek, irodalomtörténészek adták egymásnak a kilincset. Jól emlékszem egy tiszakécskei tanárra, aki mindig kézcsókkal üdvözölt, amikor kéthetente megérkezett az előre megrendelt és számára félretett könyvekért. Kovács Gézának hívták és akkoriban nem gondoltam volna, hogy egyszer még három közös unokánk lesz. Az ő fia, ifjabb Kovács Géza vette ugyanis feleségül 1984-ben az én nagyobbik lányomat. A könyvesbolti életem mindennapjaiból elővillan sok apró emlék. Például a szenes kályha, ami a bolt közepén állt és minden áldott nap nekünk, dolgozóknak kellett a pincéből fölhordani a szenet, hogy jól be tudjuk fűteni az üzletet. Abban az időben a könyveket a vevők nem foghatták meg, nem lapozgathattak úgy, mint most, és nekem is nagyon vigyáznom kellett, amikor kihoztam a raktárból a féltve őrzött kincseket, nehogy összefogdossam a borítókat. Egyszer rám is szólt az egyik vevő, hogy úgy hozom ki a könyveket, mintha hímes tojást hoznék… Az alsóbb polcokon lévő könyveket is mi adtuk oda a vevőknek – a szabad polcos rendszer csak az 1960-as évek végén jött divatba -, és mivel az üzletben olajos volt a padló az én alsószoknyáim is mindig olajosak voltak. Az egyik vevő meg is jegyezte, amikor felmásztam a létrára, hogy jobban is ügyelhetnék a ruhámra. A boltban egy hosszú sín vezetett körbe a fal mentén, erre volt rögzítve a létra és ezen a létrán ügyeskedtünk nap mint nap. Sokat cipekedtünk is, mivel a mi boltunk látta el könyvvel a környék kisebb boltjait, rendszeresen jártunk a postára feladni a nehéz csomagokat. Voltak vidám pillanatok is: amikor egy bizományos – külsős könyvárus -, bejött a boltba és nagy garral Wolfgang Amadeus nevű szerzőtől kérte a Mozart című könyvet… Emlékezetes az is, amikor egy idős bácsi elsős elemista tankönyvet keresett és így méltatlankodott nekem: „Ugyan, ne mondja már kedveském, hogy ennyi könyv közt nincs egy nekem való se!” Nagyon szerettem a könyvesboltban dolgozni és miután eljöttem onnan a Tanítóképző könyvtárába éveken át azt álmodtam, hogy fél napig a könyvesboltban, fél napig a könyvtárban dolgozom. Csak remélni tudom, hogy hozzám hasonlóan még sokan őrzik emlékezetükben a könyvesboltot és azt is, hogy a könyvek iránti szeretet is a világunk része marad, ha mi már nem leszünk.
Bodoglári Lajosné (Hegyesi Zsuzsanna): 1960-ban újsághirdetésre jelentkezve kezdtem dolgozni a Tassy Sándor vezette bizományosokat ellátó könyvesboltban a Széchenyi téren (korábban itt volt a Korda könyv- és papírüzlet, ma a Lordok-háza áll helyén). A Széchenyi téri boltból három év múlva kerültem át a Szabadság tér 1. szám alá, a Németh János vezette boltba.1975-ben újjáépült a Kéttemplom-köz (előtte ott nyomda volt), sok szép kis üzlethelyiséggel. Ide került át a Szabadság téri könyvesboltból az antikvár- és a zenemű részleg. A „nagy könyvesboltból” ide helyeztek át. 1975-ben alakult a Kodály Intézet, kérésükre nagyon választékos kotta, partitúra és komolyzenei készlettel indulhatott boltunk. 1975. szept. 29-én egy napon volt a főtéri Kodály-szobor avatása a Újkollégium előtt, a Kéttemplom-közben a Kodály Intézet avatása (melyen részt vett Pozsgai Imre az akkori kultuszminiszter, Kodályné Péczeli Sarolta, és az intézet első igazgatója stb.), 17.30-kot avatták üzletünket (Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Zenemű, hanglemez és antikvár boltját). A bolt avatásán én kértem meg Kodálynét, engedélyezze, hogy az üzlet Kodály Zoltán nevét viselhesse. Így lett az üzlet Kodály Zeneműbolt. Szép volt a bolt, nagy és színvonalas az árukészlete, amit a Zenepedagógiai Intézet hallgatói folyamatosan dicsértek.1989-bren a rendszerváltáskor privatizálták a boltot, az ott dolgozóknak elővásárlási joga volt. Unicus Antikvárium Kft. néven alapítottuk meg a kft-t (Kecskeméti Lapok, Bodoglári Lajosné és Vargáné Jankó Ágnes). Nagyon jól ment az üzlet, új kiadású könyveket is forgalmaztunk, mert csak kottából, partitúrából, komoly zenéből nem tudtunk talpon maradni. 2009-ig létezett antikváriumunk, – addigra minden tulajdonostól megvettem boltrészét – egészségi problémáim és az egyre nehezedő gazdasági gondok miatt el kellett adnom az üzletet. 49 évet dolgoztam könyvek, zeneművek között. Majd fél évszázad egy csodálatos szakmában, könyv- és régiségbűvöletben!
Deli Zsuzsa: 1975. júliusában, érettségi után első munkahelyem a Katona József Könyvesbolt volt, mely átalakítás miatt ideiglenesen a Móricz Zsigmond utcában működött, majd innen költöztünk a felújított Szabadság téri üzletbe. Ekkor lett az üzlet vezetője Nagyné Tóth Mária, helyettese Gebeiné Miklós Erzsébet.Nagyon jó kollektívába kerültem, igazi baráti társaság volt. 1979-ig ott dolgoztam, ekkor mentem el gyes-re. 1983-ban már az Arany János utcai 134. sz. könyvesboltban folytattam boltvezetőként (ekkor ment nyugdíjba Cserny Kálmánné, Ibolya). Ez a bolt elsősorban a munkahelyi bizományosok ellátásával foglalkozott, kisebb volt a passage forgalom, de nagyon vártuk a betérő vevőket is. A bizományosok kiszolgálása mellet a város általános iskoláinak tankönyvellátása is a mi feladatunk volt. .1987-ben az épületet lebontották, ekkor a Széchenyi városban nyílt meg egy nagy alapterületű, korszerűen berendezett üzlet, tovább folytatva az Arany János utcai bolt tevékenységét. Rövid idő múlva áthelyeztek az akkor nyíló boltba, utódom Tamási Béla, őt követően Bognár Mihályné, Editke volt a boltvezető.1987 őszén nyílt meg a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 131.sz. könyvesboltja a Helikon Kiadóval együttműködve. Igazán szép, modern üzlet volt, igényes könyvek sokaságával a Móricz Zsigmond utcán (Később utca névváltozás miatt Szabadságtér 3/a lett a címünk).A rendszerváltás után 1992-ben a Móra Kiadó kapta meg a bolt tulajdonjogát és üzemeltette, tőle a Recontra Kft. tulajdonába kerültünk, Janikovszky János érdekeltsége révén.2001-ben kezdtem el egyéni vállalkozóként üzemeltetni a boltot, ami 2008. jan. 31-ig tartott. A piaci viszonyok és a magas bérleti díj miatt kénytelen voltam feladni. Itt hosszú ideig Baán Sándorné Évikével és Petró Zsuzsával dolgoztam együtt.
Katona Tibor: 1992 áprilisától 1994 májusáig dolgoztam a Katona József Könyvesboltban, mint eladó – gépkocsivezető. 1992 végén a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat átalakult és a Bibliofil Kereskedelmi és Kiadó Vállalat lett a bolt gazdája. Ez volt az az időszak, amikor felszámolták a nagy állami könyvraktárakat és az utcák is tele voltak könyvárusokkal. Emlékszem, Marikával, a bolt vezetőjével és Böbével, a helyettesével jártunk fel könyveket válogatni ezekből az óriási raktárakból és boldogan tértünk haza a „kincsekkel”. Ezek a könyvek azután óriási árengedménnyel keltek el. Mint gépkocsivezetőnek különleges kaland volt a bolt Barkas-át vezetni, mellyel sokszor adódott műszaki probléma, de imádnivaló volt. Budapest mellett még Szekszárdra is jártam az akkor újra kiadott Révai Lexikon köteteiért a kiadóhoz. A bolti munkában szertartások voltak, Zoli kollégámtól tanultam a csomagolópapír felvágását, a kirakat takarítását. Bizony, még papírba csomagoltuk a megvásárolt könyveket, aztán ez leegyszerűsödött egy műanyag szatyorra. A sorozatok (Pl. az Unikornis Jókai-sorozata) új tagjának megjelenésekor értesítettük a rendszeres vásárlókat – akkor még levelezőlapon. Mikor csendesebb időszak volt, zenét hallgattunk, kedvencünk volt egy Maurice André hanglemez. Aztán a hanglemezeket felváltották a CD-k. A munkakapcsolatok révén megismertem az akkori könyves szakmát Kecskeméten, a többi könyvesbolt belső világa is roppant érdekes volt. Nagyon élveztem a könyvesbolti munkát, megalapozta mostani, könyvtárosi pályámat.
Kerekes Magdolna: Érettségi után a főtéri „nagy” könyvesboltba (mert így ismerték a városban a volt Katona József Könyvesboltot) gyakornoknak (tanulónak) vettek fel. Levelező tagozaton, egy éves képzésben Budapesten szereztünk „könyvesbolti eladó” szakmunkás bizonyítványt. A boltban „oktatóm” a nálam alig idősebb Kun Eszti volt. Meleg szívű egyénisége, szakmaszeretete példa volt mindannyiunk előtt. Szerencsés vagyok abban is, hogy jó alapokkal indulhattam, a gimnáziumban magyartanárom a legendás Bölcs István volt, kinek órái sokunk pályaválasztását befolyásolta. A vevő/olvasó iránti tiszteletet kereskedő szüleimtől örököltem. Egy csoda volt a könyvesbolt világa! Kevés a negatív emlékem (iszonyatos mennyiségű könyvet csomagoltunk, hordtunk a postára), annál több a szép. A legjobban az újdonság csomagok bontását szerettük: kézbe venni a még nyomdaszagú könyvet, belelapozni, ismerkedni vele, illatát beszívni, picit beleolvasni… A hatvanas évek legelején nyitott a magyar könyvkiadás a külföldi kortárs irodalom felé. Az én időmben az Ivan Gyenyiszovics egy napja volt a legnagyobb könyvsláger. Bizony, ahogy megkaptuk, szétosztottuk magunk között a szállítmányt és őriztük a raktár polcain lévő gyűjteményünkben, törzsvevőinknek. Olcsó volt a könyv, de nagyon nagy becsben tartottuk és tartották vevőink is. Kulturális találkozóhely volt az üzlet, hangulata, varázsa volt. A törzsvevők rendszeresen leadták jegyzékeiket, ahogy érkezett az újdonság, úgy raktuk el számukra. Nem ritkán a könyvek javából alig jutott ki a polcokra. A törzsvásárlók és a boltosok között – ma alig elképzelhető – mély tisztelet, őszinte barátság alakult ki; ez volt a bolt varázsának az alapja. Tudtuk vásárlóinkról, kit mi érdekel, örömmel meséltük egymásnak az új kötetekben fellelteket. Igyekeztünk a könyvekről a legfontosabbakat tudni. Az újdonságból 1-2 napra hazavihettünk olvasni.Igazi népünnepély volt akkoriban az ünnepi könyvhét és a költészet napja. Nyitáskor már sorban állók vártak bennünket, hosszú listával. A főtéren tucatnyi könyvsátor állt, nem csak nézelődők, de vásárlók gyűrűjében. A könyvesbolti munka „veszélyes” munkahely volt sokunknak! A nap mint nap érkező újdonságokból csemegéztünk magunknak is, az első három hónapban a fizetésem helyett (havi 800 Ft) nagy szatyrokban könyveket vittem haza. Nem csoda, hogy szüleim egy időre anyagilag gyámság alá helyeztek. Önuralom kellett ahhoz, hogy ne minden kedvünkre való könyvet akarjuk megvenni.Voltak persze megmosolyogtató pillanatok, fura vevők is. A sok közül megmaradt emlékeimben az a hölgy, aki elmondta, milyen színű bútort és szőnyeget vett, ehhez kér négy polcra való aranyozott gerincű könyvet. Vagy az orosz közkatonai ruhás két fiatalember, aki feltűnően bámult be a kirakaton, majd kitartóan integetett, hogy menjünk ki. Az ablaknál – sok körültekintés után – tökéletes magyar akcentussal szóltak, kárpátaljai magyarok, itt katonák. Sok hónapja latin betűs szöveget nem láttak, van-e arra mód, hogy néha bejöjjenek, de csak valami raktárajtón, hisz nem kereshetik a kapcsolatot a helyiekkel. Ha megjöttek, Eszti vezényletével sorra mentünk át a Csemegébe bevásárolni, órákat olvastak a fiúk a raktárban és tömték magukba a magyar ennivalót. Karácsony után jöttek utoljára, elmondták, visszavezénylik őket a Szovjetunióba, karácsony esti kenyerükből eltettek, hogy hozzanak valami ajándékot. El nem tudtuk képzelni, hogy olyan savanyú, zabot is tartalmazó kenyéren élnek a nálunk lévők.Két évet töltöttem a Katona József Könyvesboltban, főnökünk Németh János volt, kollégáim Borsos Ferenc, Kun Eszti (Ábrahámné), Tóth Jenőné Erzsi, a salgótarjáni boltból hozzánk került Sóspataki Sándorné (Nóri), majd Hegyesi Zsuzsi (Bodogláriné). A könyv iránti tisztelet megerősödött bennem (csak könyvet olvasok, az internet nem adja azt az élményt, amit a kézben tartott könyv). A pesti iskola révén országos könyves kapcsolatokat alakíthattunk ki, amit könyvtárosként gyümölcsöztetni tudtam. Barátokra leltem a kollégák közül is, a törzsvásárlók közül is. Szép emlék számomra – dolgozóként és vásárlóként is – a Katona József Könyvesbolt.2012 karácsonya után tudtam meg, hogy bezár az Alexandra, azaz a hajdani Katona József Könyvesbolt. Sokkolt a hír. 1892-től kisebb megszakításokkal könyvet árultak a Szabadság tér 1 sz. házban. Városunk patinás főteréhez hozzátartozott a meghitt légkörű könyvesbolt. Most ezt is sirathatjuk, mint tettük korábban a hasonló korú illatszerbolt vagy a francia tapétával borított, pesti boltok előtt is példaként emlegetett Gyenes virágbolt bezárásakor. Nem tiszteljük a múltat, a felépített értékeket! Pedig lenne mire büszkének lennünk! 1846 áprilisában a Helytartótanács kiadta az engedély Szilády Károly nyomdásznak, hogy könyvesboltot nyithatott Kecskeméten, amit hamarosan többen követtek. 1848-ban a Pesti Divatlap szerint az ország területén (Felvidéktől Erdélyig) 54 könyvesbolt volt, ebből kettő Kecskeméten! Városunk híres volt arról, hogy a főtéren és a sétáló utcán egymást érték a könyvárusok. Most meg egymás után zárnak be. Tudom, nyílnak a plázákban a nagy könyvelárusító helyek, de azok soha nem lesznek hasonlók a tradicionális könyvesboltokkal! Ott a meghittség helyett beszűrődik a zaj, több helyről szóló zene, a könyv illata helyett a szomszéd büfé ételeinek szaga, a személyes kapcsolatok helyett a váltott műszakokban dolgozó eladók, a földön hegyvonulatokat képező könyvrakások várnak. Szomorúan veszem tudomásul a történteket. Siratom a sorra bezáró könyvesboltokat!
Dr. Kuluncsics Péterné (Lázár Katalin): 1964-66. Kecskemét. Keresgetnem kell régmúlt emlékeim között. Akkor kaptam kezembe az érettségi bizonyítványom. Hogyan tovább? Annyit már biztosan tudtam, hogy csakis humán vonalon. Akkor még a könyvtár-népművelés szak megpályázása érlelődött bennem. Talán megpróbálhatnám a könyvtárban. A Katona József Könyvesbolt kirakatát nézegetve megpillantottam a táblát: „Eladót felveszünk. „Döntöttem. A belső tényezők mellett külsőségek is irányítottak. Központi helyen, gyönyörű környezetbe kerülök. Szemben a teknősbékás park, padjain megpihenő emberekkel, sakkozó öregurakkal. Délutánonként hangos diáktalálkozók színhelye. Oldalán, ahogy én neveztem, egy kedves őrbódé van. Ráláthatok a patinás, stílusos épületeinkre. Balról a /régi/ zsinagóga a Cifrapalota, szemben az Újkollégium. Tőle jobbra két templomtorony látható, a köztes utca meg épp a volt iskolámhoz, az Ókollégiumhoz vezet. Könyvek közt leszek. Megnyílik számomra a világ. A világ, ahol tomboltak ezekben az években a változások. Szakadás történt köztünk, és az előző nemzedék között, még a szorosan előttünk lévő korosztállyal is. Mi már nem az amerikai Presley vonal /noha gyönyörű a mai napig/, hanem az angol beat korszak rajongói voltunk. Itthon a „Ki mit tud-„ok zajlottak, Szörényi Leventéék „csak tudnám, hova, hogy hova, hogy hova megyek” slágereit díjaztuk. Helyi zenét a volt „Katonás” Tibikéék szolgáltattak hozzá az új Aranyhomok táncos kerthelyiségében. Farmerban jártunk. Hajunk feltupírozva. Emlékszem egy mini, rózsaszínű körött ruhámra, nagy kámzsa gallérral. Vastagon kentem fel hozzá a rózsaszínű rúzst, és természetesen a hatalmas klipszem színén sem változtattam. Ma már megmosolyogjuk, de akkor, itt mi ezek voltunk. Forradalom volt ez a mi „szemüvegünkön” át, kultúrforradalom. Ezt élhettem meg a könyvpiacon is. Özönlött hozzánk a nyugati irodalom. Legemlékezetesebbek egyike a modern drámák megjelenése: amerikai, francia, német… Sikítottunk, amikor csomagbontásnál kezünkbe vehettük Tennessee Williams írásait. Megjelent az Interjú! Nagy írók műhelyében c. kötet, melyben másként olvashattunk a nagy kortárs írók, köztük Hemingway és Böll életéről. Emlékszem a visszajelzésekre, milyen nagy port kavart föl Salinger Zabhegyezője. Természetesen a Modern Könyvtár sorozatai mellett nagyon vártuk a Világirodalom Remekeit, az örök klasszikusokat, a természeti- és tudományágak újdonságait is. Nem feledkezhetek meg arról sem, hogy mindezt együtt éltük át hasonló korú kolléganőimmel, Eszterrel, Erzsébettel, Zsuzsával és Annamáriával. Időnkénti nagy beszélgetéseink a raktár zugában felértek egy kisebb irodalmi körrel. Barátként is elfogadtuk egymást. Kitárgyaltuk a fiúkat, megosztottuk örömünket, csalódásainkat. Tanácsokat adtunk, kaptunk elképzeléseinkhez. Tettük ezt komolyan, vidáman, néha „ugratva” egymást. És hát volt egy főnökünk is, Német kartárs, aki jó kereskedői vénájával tartott a földön bennünket. Igyekezettel végeztük feladatainkat, ami a fizikai munkánál jóval több volt. Szellemiségét – a fentieken túl- a vevőkkel való kapcsolatunk jelentette. A visszatérő törzsvásárlóink közül egy fiatalemberre emlékszem. Ballonkabátban jött, karján esernyővel. Eszternél vásárolt rendszeresen. Pár évvel ezelőtt viszont láttam az Ünnepi Könyvhéten Budapesten. Egy jól szituált öregúr válogatott az egyik sátornál, karján az elmaradhatatlan ernyővel. Nosztalgiával gondolok vissza arra a közel 2 évre, amit a könyvesboltban töltöttem. Mit is adott nekem? Másként alakult az életem, végül tanár lettem, de az irányvonalat mindig követtem Nemcsak hivatásom kapcsán igyekeztem magasra emelni az olvasóvá nevelést, családomban is jelen van a könyv szeretete. A 8 éves unokám elsősorban nem a számítógépről gyűjti, gyűjteti be a feladataihoz szükséges művelődési anyagot. Könyves faluk alsó polcain témakörönként elhelyezett könyvek sokasága segíti őt, és két kisebb testvérét személyiségük fejlődésében. Bár szülővárosomtól elszakadva mi budapesti könyvesboltban vásárolunk, nem találom az értelmét, miért szüntették meg ezt a kedves, gondolatomban öröknek hitt kis boltot a téren. Szomorúsággal tölt el, hisz generációkon át ez volt Kecskeméten a KÖNYVESBOLT.
Szabóné Adamik Györgyi: 1981-86 között dolgoztam a Katona József Könyvesboltban. Életem első munkahelye volt, ma is örömmel gondolok vissza azokra az évekre és Kollégáimra. Könyvtáros lettem, Helvécián. A könyvekhez és az emberekhez való kötődésem a mai napig mély, meghatározó, ebben nagyon sokat segítettek azok az évek, amit a Katona József Könyvesboltban tölthettem.
Tisztelt látogató! Reméljük Ön is úgy gondolja, hogy Kecskemét egyik emblematikus üzlete megérdemli, hogy emlékeinket összegyűjtsük róla. Ha Önnek birtokában van olyan dokumentum, mely hozzájárulhat az oldal tartalmának fejlesztéséhez, kérjük, vegye fel a kapcsolatot a szerkesztővel: bacstudastar@gmail.com
Az oldal szerkesztésében közreműködött: Kerekes Magdolna
Virtuális kiállításunk megemlékezés az 1848-as kecskeméti eseményekre. Összeállításunk válogatás a korabeli dokumentumokból, forrásokból; az eseményeket feldolgozó szakirodalomból és – a kultusz részeként – a forradalom évfordulóin megjelent újságcikkekből.
1848-ban a pesti forradalom híre hamar eljutott Kecskemétre is. A nemzetőrség szervezését már március 17-én megkezdték a városban. Alig tíz nap alatt 900 helyi polgár jelentkezett az újonnan felállított őrseregbe. Ők március 26-án tettek esküt.
KECSKEMÉT, 1848. március [19.] HORNYIK JÁNOS JEGYZETEI A KECSKEMÉTI MÁRCIUSI ESEMÉNYEKRŐL Mártius 16-án reggel idején kimentem Szentkirályba, este beszély. Mártius 17-én dél után hazajöttem, bemenvén a Városba, távolról a Város háza előtt a Nemzeti zászló feltűzését bámulva látom, népgyülekezet, oda érve, a jelenvoltaknak Horvát Pál olvassa Petőfi dalát, és ütött az óra — a falra szegezve látom a Magyar Nemzet kivánatait 12 pontban — Horvát Pál végezve olvasását, Kiss Miklós szolgabíró, ki azalatt oda ért, szólott a nem igen nagy számú néphez, azután Nagy Lajos főbíró, ki szinte azalatt lejött a tanácsteremből, buzditólag és felvilágositólag — azután több előkelők és értelmesbek a tanácsterembe érkezvén, felszóllitás rendeltetett a Casinói egyletekhez — később a belső csendőrködés végett három iv nyittatott ideiglenes Nemzetőrségi aláírásra, aláírták magukat — oskolai ifjúság 3 zászló alatti menet közben énekli Petőfi dalát — ekkor hallottam bámulva a Pesten történteket, mellyek 16-án este felé Kecskemétre jutottak, mai nap reggel a Tanács és Vál. Község elébe terjesztetvén, a Jegyzőkönyv szerént nyilvános ülés tartás rendeltetett — a 12 pont elfogadtatott, Nemzeti zászló készíttetett — Kokárdát magam is feltűztem — Mártius 18. Nyilvános közös gyűlés — a proclamatio, és tegnapi Jegyzőkönyv hitelesítése — én bízattam meg a nyomtatásnak 3 ezer példánybani elkészíttetésére — Mártius 19. Tizedgyűlésekben a proclamatio a lakosság részéről nagy lelkesedéssel fogadtatik, mellette a 12 pont magyaráztatván, dél után az ifjúság zászlók alatt Petőfi dalát énekelve, nagy néptömeg kíséretébe ünnepélyes meneteket tart — B-KML IV. 1604. I. 23. (Iványosi-Szabó Tibor, 1988.)
1848. március 18.
1848. március 21.
1848. március 23.
1848. március 29.
Hirdetmény. Kecskeméti tisztes Polgárok és Lakosok!
Mit kíván a magyar nemzet? : Legyen Béke, Szabadság, Egyetértés. : Magyarázata a 12 pontnak
Felszólítás!
Határozata Kecskemét városa nemzet-őrségi választmányának
Kecskemét Város Tanácsa a március 17-én tartott közgyűlésen tett hitet a 12 pont elfogadása, illetve békés, törvényes úton való elérése mellett, elrendelte a városi közügyeket tárgyaló tanácskozások nyilvánosságát, valamint engedélyezte a nemzeti színű lobogók kitűzését a régi városházára és a református főiskolára.
1848. április 3. „Nemzeti őrsereg szolgálati Rendszabályai”
1848. április 9.
1848. május 26.
1848. június 15.
1848. június 23.
Egyházi beszéd, mellyet Magyarhon szerencsés átalakúlása emlékére tartatott hálaünnepély alkalmával … mondott Mihó László ref. segéd-lelkész
Hirdetmény
Hirdetmény
Kossuth Lajos levele Kecskemét városi első kerület választóihoz
1848. július 16.
Mészáros Lázár honvédelmi miniszter felhívására Kecskemét 650 fős csapatot – 595 gyalogost és 55 lovast – állított ki. A város polgárságának minden rétege képviseltette magát. Birtokosok, városi tisztviselők, iparosok és diákok egyaránt hadbavonultak a haza védelmére. A Pest megyei nemzetőrök gyülekező helyét Kiskőrös mellett jelölték ki. Ide vonult a kecskeméti csapat is a kecskeméti asszonyok által készített zászlók alatt. E zászlók felavatására és a nemzetőrök búcsúztatására 1848. július 16-án került sor. Az ünnepségen Hoffmann János plébános mondott beszédet.
Egyházi beszéd, mellyet a Kecskeméti Nemzeti Őrség hadi-zászlóinak felszentelése alkalmakor mondott…Kecskeméten, július hó 16-dikán 1848
1948 szeptemberétől a súlyosbodó hadi helyzet újabb csapatok felállítását tette szükségessé. Ennek érdekében indult toborzókörútra Kossuth Lajos. Ceglédi és nagykőrösi látogatása után, 1848. szeptember 25-én városunkban is nagy hatású beszédet mondott. Ennek hatására Kecskemétről és környékéről sokan esküt tettek és már másnap csatlakoztak az Ozora felé induló csapatokhoz.
Baldacci Manó bárónak, a Nemzetőrségi Haditanács elnökének 1848. július 10-i, a nemzetőrzászlókra vonatkozó rendelete előírta, hogy a nemzetőrzászló fehér selyemből készül, a gyalogságnál 126×179 cm méretben. A zászló három szabad oldalán 15 cm szélességben a szegély az szerint, nemzetiszínű háromszögű darabokra osztva körül festett legyen. A zászló jobb oldalán (előlapján), a magyar, bal oldalán (hátlapján) a megyei címer aránylagos nagysága festve. (Mező,2008.)
Kecskeméti Nemzeti Őrsereg zászlója
Gömöri Frigyes nemzetőr hadnagy leveleiben pontosan tájékoztatta Kecskemét város tanácsát a hadi eseményekről.
Tőle tudjuk, hogy a 2. pesti zászlóalj kecskeméti százada nem a szabvány nemzetőr vagy honvédzászlót használt, hanem nemzetiszínűt. (Kozicz,1996)
1848. szeptember 4.
1848. november 8.
1848. november 30.
1848. december 15.
1848. december 31.
Hirdetmény.
Felhívás!
Felszólítás.
Kecskeméti Polgárok!
A kecskeméti Polgárokhoz!
1849. január 16.
1849. január 29.
1849. március 26.
1849. április 19.
1849. július 29.
Az országos honvédelmi bizottmány elnöke Kecskemét város Közönségének
Polgárok!
Hirdetmény
A’ magyar nemzet’ függetlenségi nyilatkozata
Alulirt városi parancsnok pontos megtartás végett ezennel a’ következőket rendeli
Kecskemét története 1849-ig. Kecskemét monográfiája I. Szerk.: Bárth János. Kecskemét, 2002. p. 229–707.
A március 15-i események után rövidesen hazatért szülővárosába és az elsők között jelentkezett nemzetőri szolgálatra. 1848 májusában az összeírt és 12 századba beosztott kecskeméti nemzetőrök tisztjei között találjuk: Muraközy János az V. század kapitánya. Az 1848. július 17-én Kecskemétről délvidéki szolgálatra induló 55 lovas és 595 gyalogos nemzetőr névsorában ez utóbbiak között, 346. sorszám alatt olvasható Muraközi János, ügyvéd, főhadnagy neve. (Kecskemét is kiállítja… p. 181-182.)
1848-49 emléktábla, Kecskemét A Nagytemplom külső falán, a bejárat mellett található az 1848/49-es szabadságharcban elesett honvédek emléktáblája. A fehér márványtáblán a koronás címer oldalához támaszkodó két női alak kezében egy-egy kardot és pajzsot tart. A 3×3 méteres reliefet Pataky Imre kecskeméti rajztanár tervezte, és a budapesti Gerenday cég műhelyében készült 1892-ben. A szükséges pénz a kecskeméti polgárok adakozásából gyűlt össze néhány hónap alatt. (Forrás: Szórád Péter)
Emlékkönyv a kecskeméti honvéd-emléktábla leleplezése alkalmára
Honlapunk sütiket használ. Ez teszi lehetővé, hogy a szerver felismerje az adott eszközt, megjegyezze a beállításokat, megkönnyítse a böngészést. Honlapunk további böngészésével Ön hozzájárul a sütik használatához.
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. These cookies ensure basic functionalities and security features of the website, anonymously.
Cookie
Duration
Description
cookielawinfo-checkbox-analytics
11 months
This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Analytics".
cookielawinfo-checkbox-functional
11 months
The cookie is set by GDPR cookie consent to record the user consent for the cookies in the category "Functional".
cookielawinfo-checkbox-necessary
11 months
This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookies is used to store the user consent for the cookies in the category "Necessary".
cookielawinfo-checkbox-others
11 months
This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Other.
cookielawinfo-checkbox-performance
11 months
This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Performance".
viewed_cookie_policy
11 months
The cookie is set by the GDPR Cookie Consent plugin and is used to store whether or not user has consented to the use of cookies. It does not store any personal data.
Functional cookies help to perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collect feedbacks, and other third-party features.
Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.
Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.
Advertisement cookies are used to provide visitors with relevant ads and marketing campaigns. These cookies track visitors across websites and collect information to provide customized ads.
