Kiállításunkat azokból a helytörténeti munkákból állítottuk össze, amelyek Kecskemét hadtörténetét vagy ennek egy-egy szeletét dolgozzák fel. A monográfiák mellett helyet kaptak eredeti történet források, korabeli sajtócikkek, valamint lovag Kenyeres Dénes nyugállományú alezredes gyűjteményéből származó fegyverek is.
A török hódoltság kora
1526-ban a mohácsi csatavesztést követően Kecskemétet is elérték a pusztító török és seregek – útjukat rablás, gyújtogatás kísérte.
Kisebb török és tatár csapatok rajtaütésszerű portyázásai a következő esztendőkben is előfordultak, majd 1541-ben – Buda elfoglalása után – állandó török megszállás alá került a város. Kecskemét a budai szandzsák kerületi székhelye, majd 1565 után szultáni hászbirtok – kincstári birtok – lett, így viszonylagos önállósággal, saját önkormányzattal rendelkezett.
Török katonai helyőrség nem volt a városban, és bár az idők folyamán több császártól is oltalomlevelet kapott, a Duna-Tisza közén zajló hadiesemények állandó veszélyt jelentettek az itt élők számára. A környék menekülő lakossága a város „falain” belül talált viszonylagos „menedéket”.
A katonai támadásokon túl a kivetett adók sokféleségével is sanyargatták a várost a hódoltság évtizedeiben : adózni kellett szinte minden után, ezen felül ajándékot, díjat, illetéket, borravalót fizettek a töröknek, és természetesen saját földesuraiknak is.
Minden megpróbáltatás és teher ellenére a török hódoltság másfél évszázada alatt Kecskemét az egész Duna-Tisza köze legjelentősebb települése volt.
Budavár 1686-os visszafoglalása a töröktől a hódoltság végét is jelentette. És egyben újabb hosszúra nyúló és kíméletlen harcokat, a német, a magyar, a kuruc, a még itt lévő tatár és török hadak járását, szörnyű pusztításait hozta a következő másfél évtizedben a Duna-Tisza-közén élők számára.
A „sok tűz közé” szorult Kecskemét minden követelésnek megpróbált eleget tenni – a várost terhelte a keresztény és pogány hadak élelmezése, a katonaság ruházatának és felszerelésének előállítása, gyalogos és szekeres munkálatok végzése, ugyanakkor pontosan fizetnie kellett a földesúri és vármegyei adókat is.
Hiába tett eleget mindenféle követelésnek, mégis folyamatos garázdálkodást, rablást, pusztítást kellett elviselnie. A város vezetői védelmet kértek minden oldalról, ám a kapott védelem sokszor csak még több terhet jelentett számukra : gondoskodniuk kellett a beszállásolt csapatok ellátásáról és el kellett tűrniük azok kihágásait is.
1707 tavaszán Károlyi Sándor kuruc tábornagy hadjáratot folytatott a bácskai rácok ellen, akik kisebb portyázásaik mellett Kecskemét feldúlásával válaszoltak. Április 3-án hajnalban kétezer felfegyverzett lovas és ezer gyalogos rác rohanta le a várost, amely fegyveres védelem és fegyverforgató férfiak nélkül maradt, mert azok téves riasztás miatt Nagykőrös védelmére siettek.
A rác pusztítást több történetíró is megörökítette a városról írt krónikákban.
Az 1. világháború hadműveleti területileg nem érintette Kecskemétet. A város laktanyáiban azonban folyamatosan állomásoztak a harcba készülő katonai egységek (több m. kir. honvéd gyalogezred – a legnevezetesebb közülük a 38. Mollináry gyalogezred, több cs. és kir. honvéd huszárezred – köztük a leghíresebb a 7. Vilmos huszárezred ). Az alakulatok tagjai között több ezer kecskeméti illetőségű katona is szolgált és lelte halálát a hősi harcokban.augusztusától folyamatosan működött a városban néhány tábori kórház (szükség és hadi kórház), melyeket a város középületeiben rendeztek be. A város mindvégig jó kapcsolatban volt az itt állomásozó katonákkal.
1914. augusztusától folyamatosan működött a
városban néhány tábori kórház (szükség és hadi kórház), melyeket a
város középületeiben rendeztek be. A város mindvégig jó kapcsolatban volt az itt állomásozó katonákkal.
A 2. világháború harci eseményei sem kímélték Kecskemétet. A város laktanyáiban 1941-től folyamatosan állomásoztak a harcba induló vagy a frontot megjárt katonai egységek. A katonai csapatkórházak is végig működtek a háború ideje alatt. Az 1938-ban felállított kecskeméti közfelderítő repülőszázad önálló feladatokat látott el a Magyar Királyi Honvéd Légierőben. Több ezer kecskeméti szolgált a különböző alakulatoknál. És közülük nagyon sok lelte halálát a fronton, a harcokban. 1944 nyarán a harci események már közvetlenül is érezhetőek voltak Kecskeméten : amerikai harci repülőgépek bombázták a kecskeméti légibázist. 1944 októberében hadműveleti területté nyilvánították a térséget a szovjet csapatok támadásai miatt. Október 31-én már a német csapatokkal megerősítve folyt a harc helyőrség védelméért, de a szovjet egységek november 1-jére elfoglalták a várost. A lakosság a környékbeli szőlőkbe menekült, ahonnan a református templom harangjainak szavára tért haza 1944. november 4-én.
A 20. század első évtizedeiben a kecskeméti zsidó lakosság száma folyamatosan csökkent. Az 1944-ben mindössze 1323 volt a zsidók száma, ami a város lakosságának 1,5 %-át tette ki. Az 1944 áprilisi felmérés szerint a neológ hitközséghez mintegy 1100 fő tartozott, 198-an pedig az ortodox irányzathoz tartoztak.
A neológ zsinagóga az 1940-es években
Az egykori ortodox zsinagóga
Ma: Magyar Fotográfiai Múzeum
Április 1-től rendelték el a sárga csillag viselését a zsidók számára. Erre, az akkor 18 éves kecskeméti diák Sandberg Gusztáv így emlékezett vissza: „Ez a megalázás mélyen felkavart. Most mindenki láthatja városszerte, hogy zsidó vagyok. Soha sem tagadtam el e tényt. De az, hogy bárki bármit megtehet velem és még csak védekezni sem tudok, iszonyú érzés volt. […] Az osztályban én voltam egyedül zsidó, képzelhetni, milyen nehezen mentem iskolába azon a napon, amikor először virított rajtam a sárga jel.” (Részlet Moshe Sanbar [Sandberg Gusztáv] A leghosszabb évem c. könyvéből)
Moshe Sanbar
Moshe Sanbar [eredetileg: Sandberg Gusztáv] (Kecskemét, 1926. márc. 29 – Tel Aviv, 2012. okt. 1.) magyar zsidó származású, izraeli közgazdász Kecskemétről munkaszolgálatra, később koncentrációs táborba került. 1945 áprilisában a mühldorf-waldlageritábor felszabadításakor menekült meg. Néhány évre visszatért Magyarországra, majd Izraelbe emigrált. (Forrás: Wikipédia)
A kecskeméti ferencesek háztörténetében többek közt a következőket jegyezték fel 1944 áprilisában: „Április 1-én jelent meg a zsidórendelet, mely az összes zsidószármazású egyéneket kötelezi a sárga csillag viselésére. Hitler mindig jobban és jobban ránehezedik a magyar életre. […] Házfőnök atyát is megtámadták az egyháztanácsban, mert még nem mondott fel minden zsidó üzletbérlőnek.” (A kecskeméti Ferences Rendház háztörténetéből)
Kecskeméten is megjelent az ún. Judenkommando. Kb. 30 zsidó vezetőt már ekkor elvittek a városból; előbb Kistarcsára, majd Auschwitzba hurcolták őket. Másokat a neológ zsinagógába hurcoltak, ahol dolgozniuk kellett. „Ez a munka speciálisan testre szabott volt. Fel kellett hasogatnunk a zsinagóga berendezését. A súlyos padokat szétszedtük és kicipeltük az udvarra. Nem titkolták előttünk, hogy hamarosan megérkeznek a lovaik és a zsinagógában rendezik be az istállót – ami meg is történt.” (Részlet Moshe Sanbar [Sandberg Gusztáv] A leghosszabb évem c. könyvéből)
A zsinagóga belülről a II. világháború után.
A zsidó vagyonok bejelentése – In: Kecskeméti Lapok, 1944. április 30.
Magyarország német megszállását (1944. márc. 19.) követően Kecskeméten is megjelent az ún. Judenkommando. Kb. 30 zsidó vezetőt már ekkor elvittek a városból; előbb Kistarcsára, majd Auschwitzba hurcolták őket. A gettórendelet megjelenése után, 1944. május elejétől Kecskeméten is elkezdődött a zsidó lakosság gettósításának előkészítése. Ennek irányítását Liszka Béla polgármester Laczy Istvánra, a közigazgatási iroda vezetőjére bízta, aki felmérést készített a zsidó lakosság létszámáról és lakóhelyéről.
Géppel írt dátum és hitelesítés nélküli irat.
MNL BKML IV. 1910. Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai 15866/1944. kig. sz. irat. (Közli: Kemény, 1994.)
Május 6-án Horváth Ödönt nevezték ki főispánná, aki már első beszédében nyilvánvalóvá tette, hogy mit gondol a zsidókérdésről.
Kecskeméti Lapok, 1944. május 9. – p. 5.
A polgármester rendelete a gettó felállításáról – In: Kecskemét és Vidéke, 1944. május 30.
A gettóba költöztetés befejezése után néhány nappal már megkezdődtek az előkészületek a zsidóság deportálására. Az egyik gyűjtőtábort Kecskeméten hozták létre, ahova a kecskemétieken kívül a kiskőrösi, soltvadkerti, kiskunfélegyházi, csongrádi, kunszentmártoni, tiszaföldvári, nagykőrösi, abonyi és ceglédi zsidókat is összegyűjtötték. Összesen: 5416 főt.
Kecskemét térképe a zsidó gettó helyszíneivel
A kecskeméti zsidókat június 16-án a városháza előtt gyűjtötték össze. Itt „mindenkit sorra testi motozásnak vetettek alá teljes levetkőztetés kapcsán, és jóformán minden ingóságukat elvették. Ezek után mindnyájukat a város határán kívül lévő, üzemen kívüli gyárba kísérték ki, ahol a legsanyarúbb körülmények között sínylődtek” – írja a zsidó tanács jelentése. (Idézi: Brahman, 2007. 853. o.)
A Kecskemét alsó vasútállomás, ahonnan a szerelvények indultak Auschwitz felé.
Fotó: Szente-Varga Domonkos
A kecskeméti gyűjtőtáborból – két, egyenként 45 vagonból álló szerelvénnyel – június 27-én és 29-én szállítottak több mint ötezer ember Auschwitz-Birkenauba, ahol a kecskemétiek közül 1199 fő veszett oda. A városunkból elhurcolt zsidó lakosok közül mindössze 70 nő és 4 férfi élte túl a holokauszt borzalmát.
Az utolsó kecskeméti túlélő, ZinnerÁrpádné Mimi néni így emlékezett vissza a történtekre:
„Ezt még ki lehet bírni” – In: Szabad Föld, 2014. január 24. – p. 13.
A holokauszt emlékezete Kecskeméten
Meghívó emlékcsarnok felavatására
Az emlékcsarnok épülete (Kecskemét, Budai kapu)
Holokauszt-emlékfal az áldozatok neveivel, az egykori ortodox zsinagógánál
Túri András alkotása, 1994
Fotó: Szórád Péter
Felhasznált irodalom Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Iratok a Bács-Kiskun Megyei Levéltárból. – Budapest, 1994. Kemény János: A holokauszt története Kecskeméten. In: Múltbanéző, 9. sz. (2015. március 9.) Helytörténeti részletek a kecskeméti ferences rendház háztörténetéből, 1644-1950. – Kecskemét 1992. Kecskemét polgármesterei 1848-1950. – Kecskemét, 1996 A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. – Budapest, 2007. II. kötet Molnár Judit: Zsidósors 1944-ben az V. (szegedi) csendőrkerületben. Dunaújváros, 1995. Nagy István: A zsidókérdés Kecskeméten 1938–1943 között. In: Bács-Kiskun megye múltjából 23. – Kecskemét, 2007. 195–248. o. Pári Mirella: Üldözők és üldözöttek – a Bács-Kiskun megyei zsidóság deportálásának rövid története. In: „… őket siratom én.” Zsidóság a Duna-Tisza közén. – Kecskemét, 2004. Rigó Róbert: Elitváltások évtizede Kecskeméten, 1938-1948. – Budapest, Pécs , 2014. Sanbar, Moshe: A leghosszabb évem. – Budapest, 1990. Somodi Henrietta: Zsidók Bács-Kiskun megyében. – Budapest, 2001.
Képek jegyzéke: A neológ zsinagóga az 1940-es években, Forrás: Zsinagóga = Synagogue. – Kecskemét ,2015.. – 48. o. Az egykori ortodox zsinagóga, Forrás >> Sanbar, Moshe, Forrás: Wikipedia A zsinagóga belülről a II. világháború után, Forrás: Zsinagóga = Synagogue. – Kecskemét ,2015.. – 48. o. Kecskemét THJ város térképe 1929. – Budapest, 1929. Kecskemét alsó vasútállomás, Forrás >> Meghívó az Emlékcsarnok felavatására, 1949. június 12., Forrás: nagykőrösi hitközség iratanyaga >> Az emlékcsarnok épülete, Forrás >> Holokauszt-emlékfal az egykori ortodox zsinagógánál, Forrás >>
Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című regényének különböző kiadásai, 1903-2008
A beszélő köntösA beszélő köntös ; A gavallérok / Mikszáth Kálmán. – Budapest : Móra, 1964.A beszélő köntös / Mikszáth Kálmán; ill. Würtz Ádám. – Bp. : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967.A beszélő köntös : A gavallérok / Mikszáth Kálmán. – Budapest : Móra, 1968.A beszélő köntös ; A gavallérok / Mikszáth Kálmán; [ill. Győry Miklós]. – 8. kiad. – Budapest : Móra, 1977.A beszélő köntös ; A két koldusdiák / Mikszáth Kálmán ; [az utószót Véber Károly írta]. – Budapest : Szépirod. Kiadó, 1983.A beszélő köntös / Mikszáth Kálmán. – Budapest : [Sós Antikvárium], 1992. A beszélő köntös / Mikszáth Kálmán. – 2. kiad. – [Budapest] : Editorg, 1994. A beszélő köntös / Mikszáth Kálmán. – Budapest : Ciceró Könyvstúdió, [2001].A beszélő köntös : regény / Mikszáth Kálmán ; [Deák Ferenc rajzaival]. – Szeged : Mozaik, 2002. A beszélő köntös : történelmi regény ; Magyarország lovagvárai : legendákA beszélő köntös – 2002.
Cikkek a legenda történeti hátteréről
Mesék, igazságok a csodatevő kaftánról / Joós Ferenc. – (Barangolások Kecskeméten)
In: Petőfi népe. – 23. évf. 75. sz. (1968. márc. 29.), p. 13.
Létezett-e a kecskeméti beszélő köntös? : A legenda forrásai és történeti háttere / Ittzés Ádám
In: Kecskeméti lapok. – 104. évf. 2. sz. (2008. jan. 17.), Magyar múzsa mell., p.1,2.
Mi lett a beszélő köntös sorsa? / Sebestyén Hajnalka. – 4 Fotó
In: Petőfi népe. – 70. évf. 259. sz. (2015. nov. 5. csütörtök), Grátisz mell. p. 3.
A Katona József Színház 1954-es „Beszélő köntös” előadásáról
Készül a „Beszélő köntös” …
In: Bácskiskunmegyei népujság. – 9. évf. 90. sz. (1954. ápr. 16.), p. [1.]
Beszélő köntös : Részlet a Katona József Színház következő műsordarabjából
In: Bácskiskunmegyei népujság. – 9. évf. 93. sz. (1954. ápr. 20.), p. [3.]
Kecskemét a török hódoltság korában (várostörténeti cikkek)
Török basák és kincsek meséi / Joós Ferenc. – (Barangolások Kecskeméten)
In: Petőfi népe. – 23. évf. 73. sz. (1968. márc. 27.), p. 27.
Városunk a török kor költészetében / Joós Ferenc. – (Barangolások Kecskeméten)
In: Petőfi népe. – 23. évf. 84. sz. (1968. ápr. 10.), p. 15.
Csigalépcső, pincerejtelem a török korból / Joós Ferenc. – (Barangolások Kecskeméten)
In: Petőfi népe [1956-]. – 23. évf. 97. sz. (1968. ápr. 26.), p. 4.
Könyvek a török hódoltság koráról
Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriájaA’ magyar kronikának rövideden le-rajzolt sommájaOsmanografiaMagyar ország históriájaA budai pasákTörök világ MagyarországonAz ozmán uralom történeteA budai basák magyar nyelvű levelezéseSzülejmán szultánMagyar adóztatás a török hódoltságbanTörök kori magyar városokA szegedi szandzsák településeiSzülejmán szultántól Jókai MórigNagy Szulejmán – Rubicon, 2013. 2-3.Az Oszmán birodalom – Rubicon, 2014. október
Elhangzott a kecskeméti városháza dísztermében a Bács-Kiskun Megyei Levéltár 13. Levéltári Napján, 2012. október 2-án. Készítette: Egyediné Gál Erika
Kecskemét főtere a 19. század végén
A 19. század végén Kecskemét gazdasági életében és a városképben alapvető változások következtek be. A korszak nagy polgármester egyénisége Lestár Péter volt, aki 1880 és 1896 között vezette a várost. Kecskemét történetében ezt a korszakot az „aranykor” kezdetének nevezik. Sikeres pénzügyi lépések segítségével, a szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint a kertészeti kultúra felvirágoztatása révén óriási mértékben fellendítették a város gazdasági életét. A befolyt jövedelmekből nagyszabású városrendezést hajtottak végre : csatornáztak, ártéri kutakat fúrtak, felépült a városi villanytelep. Városi és pusztai iskolák épültek, fejlődött a közoktatás. Kecskemét visszavonhatatlanul a városiasodás útjára lépett, lakói városi polgárokká váltak.
A városivá vált lakosság társadalmi élete is megváltozott : a társadalmi struktúra átalakulása különböző gazdasági, politikai, kulturális törekvések megjelenését eredményezte, és felerősítette a már meglévő egyesületek szerepét, és az új egyesületek iránti igényeket. A kaszinó jellegű körök, sportegyesületek, művészeti és önképző egyesületek mellett természetesen többféle egyházi egyesület, szakmai érdekeltségű kör, klub is aktívan működött – s mindegyik hozzájárult a város szellemi és kulturális felemelkedéséhez.
A városi életforma fejlődésével – a polgári osztály igényére – terjedt a sajtó szerepe is. Az 1868-ban alapított Kecskeméti Lapok, mely ismeretterjesztő hetilapként indult, majd a kor és a támogatók igénye szerint hol politikai pártok, hol egyéb szervezetek lapjává vált, a város életében minden jelentős eseményről tájékoztatott. Főmunkatársként Hornyik János is részt vett a lap szerkesztésében, mint szerkesztő, majd mint szerkesztőtárs.
A sajtó kapcsán feltétlenül meg kell említenünk Kecskemét egykori fejlett nyomdaiparát is. Az 1880-as években már több nyomda működött a városban. A legismertebb közülük az országos hírnévnek örvendő, a kiváló minőségéért tisztelt és elismert , még 1841-ben Szilády Károly által alapított Szilády-nyomda valamint az 1899-ben alapított Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt., azaz Részvény-nyomda, melynek sikerei a város későbbi polgármesteréhez, Tóth Lászlóhoz kötődnek. Ezek a nyomdák jelentették meg mindazon kiadványokat, melyek Hornyik János emlékének adóztak.
Az előbbi ismertető után talán már sejthető, hogy egy ilyen jelentős gazdasági, társadalmi élettel bíró város értékőrző polgársága milyen nagy becsben tartotta arra érdemes jeleseit. Így volt ez a nemcsak a városban, hanem fő műve miatt országosan is elismert néhai történetírójával kapcsolatban is.
A Kecskeméti Lapok, mely a Szilády-nyomdában készült – Hornyik János elhunytakor több alkalommal tudósított haláláról, a temetésről és a tervekről is, melyek Hornyik emlékét méltóképpen megőrzik majd.
1885.okt 11-én jelent meg a lap címoldalán a következő híradás: „Hornyik János 1812-1885. – Vettük a gyászos hírt, hogy Hornyik János, Kecskemét Szabad Királyi Város örökös tiszteletbeli jegyzője, a MTA levelező tagja megszűnt élni: Életútja , dicsérete méltán megérdemli a babért : nagy készültségű történettudós és író, fél évszázadig önzetlenül és nagy eredménnyel működő tisztviselő , városunk egyik legkiválóbb alakja.” Majd Hornyik János a ravatalon címmel egy másik cikk összefoglalta a a Szentháromság temetőben történt temetést, ahol képviseltette magát a Magyar Történelmi Társaság, Szilágyi Sándor akadémiai tag, Horvát Döme, a város vezetősége, a helybéli értelmiség és a rokonok.
A lap természetesen beszámolt a hálás utókor Hornyik emlékét őrző terveiről is. Az 1885. november 1-i cikk szerint: „Hornyik János arcképét a város olajfestményben megrendeli a legutóbb tartott közgyűlési határozat értelmében, mely ezután a közgyűlési termet fogja díszíteni. Bizon olyan kevések városunk kimagasló egyéniségei, hogy azok, akik országos nevet és elismerést szereztek, tudományos elmélkedéseik által, ha valahol, úgy itt Kecskeméten megérdemlik, hogy emlékük maradandóvá tétessék” : [Hír]. A festményt Seemann Kálmánné Veres Erzsébet kecskeméti festőnő készítette, és a városháza tanácstermében helyezték azt el.
Pollák Zsigmond illusztrátor alkotása, 1885.
A nagy tisztelettel övezett történetíróról halálakor nemcsak helyben készült megemlékezés a sajtó hasábjain. Az 1854 és 1921 között, hetenként egyszer megjelenő VASÁRNAPI UJSÁG széles ismeretanyagot kínált az olvasóknak, kiknek művelődését így kívánta elősegíteni. A kor legjobb írói írták a cikkeket – főmunkatársa volt Jókai Mór is. Egyik rovata az elhunyt neves személyekre való emlékezés volt. Így született meg a Hornyik Jánost méltató megemlékezés is az 1885. november 1-i számban a Halottak emléke cím alatt, a történetíróról készült arcképpel.
Idézet az írásból: „Alig néhány napja, hogy Kecskemétnek egyik legkitűnőbb embere, a város főjegyzője és történetírója elhunyt. Hire alig terjedt túl szülőföldje határain … de be kell vallaniok, hogy Hornyikban nemcsak szülővárosa, Kecskemét, de az egész haza tevékenyen működő tisztviselőt, szorgalmas, alapos készültségű történettudóst s résztvevő emberbarátot veszített… működésének legkiválóbb eredményét a „Kecskemét történetében” találjuk. E művével nagy szolgálatot tett hazánknak, mert hazánk oly korára szolgáltatott becses adatokat, a mely akkor a leghomályosabb volt… Hornyik … szép helyet foglal el történetíróink között.”
A tudós Hornyik János a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja is volt. Halálakor Emlékbeszéd Hornyik János a m. Tud. akadémiai lev. tagja felett Szilágyi Sándor rendes tagtól , olvastatott a M. T. Akadémia 1888. deczember 17. tartott összes ülésén címmel jelent meg írás róla. Idézet a beszédből: „Hornyik úgy írta meg szülővárosa monographiáját, hogy az a nemzet történetének kiegészítő része legyen. S annak köszönheti, hogy a hatás, melyet e munkájával elért, az idők jobbra fordulása után sem csökkent, s ő maradt, mi addig volt : nem egy város monographusa, hanem egy nemzet történetírója… ez időpontig Hornyik munkája a legjobb monographia irodalmunkban.”
Kecskeméten Hornyik János halála után legközelebb 1891-ben került sor újra a rá való emlékezésre , amelyet a történetíró emlékének ápolásában kiemelkedő szerepet betöltő Katona József Kör szervezett . Az 1884-ben Fölolvasó Társaságként alakult, majd nevét 1891-ben Katona József Körre változtató egyesület Kecskemét társadalmi egyesületei között vezető helyet töltött be. A társaság zömét tanárok alkották, de a város egyéb – általuk helyi egyéb intelligens elemeknek nevezett prominenseit is bevonták tevékenységükbe. Bizonyára ismerősek a következő, a Körben tisztséget viselő nevek : elnök Horváth Döme, alelnök Dékány István, választmányi tagok Bagi László , Pásthy Károly, Hanusz István, tagok id. Katona Zsigmond, Lestár Péter. Alapító tag volt maga Kecskemét város törvényhatósága is.
A kör 1891-ben kiadott alapszabályában rögzítették, hogy a kör egyik fő célja Kecskemét város történetében akár itt születésüknél, akár működésüknél fogva helyet érdemlő férfiak és nők emlékezetének felelevenítése és ébrentartása. Ezen cél mentén került sor 1891.november 11-én a Hornyik Jánosra való megemlékezésre.
A Kör 1891-92-diki évkönyvében beszámoltak róla, hogy Horváth Döme elnök javaslatára a választmányi tagok tervbe vették , hogy „a város érdemes szülöttének és kitűnő történetírójának emlékét – az alapszabályban foglaltak szerint – ünneppel is megújítják” : emlékünnepélyt rendeznek, síremléket állíttatnak, emlékalbumot adnak ki – a kör saját pénztárából fedezve annak költségeit, s kisebb történeti munkáit is kinyomtattatják. Majd 1893-ban még arról is döntöttek, hogy 10 forintos pályadíjat tűznek ki Hornyik János emlékét dicsőítő alkalmi költemény megírására, amire Sántha Károly költőt kérték meg.
1894-ben került sor a Hornyik-emlékünnepély megrendezésére. Az ünnepségek során a régi Szentháromság temetőben elhelyezték a Múth testvérek cége által elkészített síremléket, melynek költségeit a Katona József Kör kérésére a város állta. A síremlék felirata a következő volt:
„Itt nyugszik e város történetének megírója, félszázadon át fáradhatatlan tisztviselője, Hornyik János, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Kecskemét város volt főjegyzője. Sz. 1812. okt. 14-én, MH 1885. okt. 8-án. Áldás és béke poraira! E síremléket elhunyt jelese emlékére állíttatta hálás szülővárosa 1894-ik évben.”
Felavatták az egykori szülőházat jelölő emléktáblát is, mely a ház helyére épült görög templom falára került. Pataki Imre rajztanár tervei alapján Rosenfeld Ignácz cége készítette el, a következő felirattal :
„E helyen állott a ház, melyben Hornyik János, Kecskemét város történetének megírója 1812. okt. 14-én született. Ez emléktáblát emelte a Katona József Kör” míg az album és kisebb művek kiadatásának és a szülőházat jelölő emléktábla felállításának költségeit a kör saját pénztárából fedezte.
Kiadták a 3 részből álló, díszes kivitelű emlékalbumot is, melynek nyomdai munkálatait a Részvény-nyomda végezte el igényes, művészi színvonalú kiadásban.
Az első részben Hornyik Jánosra és Kecskemétre vonatkozó közlemények, a 2. részben Hornyik Jánosra emlékező sorok neves és ismert személyektől, a 3. részben az emlékünnepélyen elhangzott beszédek és Sántha Károly ódája Hornyik János emlékezete címmel kapott helyet.
A város közönségét a Kecskeméti Lapok most is részletesen tudósította az ünnepi eseményekről 1894. november 11-ei, majd november 18-ai számában . Hornyik János címmel így írt a lap: . – „A hosszú és kitartó munkának diadalát ünnepeljük ma. Hornyik János volt a fáradhatatlan munkás, ki mintegy 40 év szakadatlan búvárlat után szülővárosát a legbecsesebb ajándékkal lepte meg, mely a városnak soha el nem múló, örökbecsű ereklyéje leend : a város történetével… A Katona József-kör ma (Hornyik) emlékét ünnepeli. A Város emlékoszlopot állított sírja fölé, s márvány lappal jelölé meg a helyet, hol az író született; az említett irodalmi kör pedig emlékbeszéd és ünnepély rendezése által adózik a nagy történész emlékezetének… …”
Az évfordulós megemlékezés után 1907-ben került sor az újabb tisztelgésre. Utcát neveztek el Hornyik Jánosról.
Ennek előzménye volt, hogy a millenáris készülődések hatására a 19. század végén országszerte jelentkezett az utcanevek megváltoztatásának igénye. A kezdeményezés Kecskeméten a Katona József Kör nevéhez fűződik, amely már 1895-ben javasolta a törvényhatósági bizottsághoz írott levelében, hogy a város egyes, semmi jelentőséggel nem bíró , sőt komikus hangzású utcaneveit (pl, veréb, tyúkláb utca ) nevezzék át hazai történelmünk egyes nagy alakjai után. A város tanács – több tervezet elfogadásával – csak 1907-ben adta meg az engedélyt az új utcanevek használatára – úgy, hogy lehetőleg a magyar történelemből és városunk történetéből kell venni azokat.
Így került sor a Görögkeleti templom (Kecskemét, Széchenyi tér 9.) melletti Görögtemplom utca Hornyik János utcára való átnevezésére. Az elnevezés mai is él, az 1985-ös újabb névváltoztatások hatására az utcanév helyett a körút elnevezést kapta. A Hornyik-emlék ápolásának újabb dátuma 1927, ekkor került kiadásra az eddig még soha meg nem jelent Hornyik-mű, a Kecskemét város gazdasági fejlődésének története – Kecskemét TH. város Múzeumának kiadványai 1. köteteként.
A kötetet – előszavában – ezekkel a szavakkal ajánlották az olvasóknak: „Félszázada annak, hogy Hornyik János a nyolcvanas évek elején e munkáját megírta… Miért választottuk e munkát múzeumi kiadványunk első füzetéül? Mulasztást kívántunk pótolni. Köteles kegyelet ez Hornyik munkássága iránt… Első részében a város röviden összefoglalt történetét is megtaláljuk, ezért alkalmas arra, hogy a város múltja iránt érdeklődő közönségnek is hasznos olvasmányul szolgáljon.” A kötet tartalommutatóval és két darab térképpel került kiadásra.
1923-ban már kiadták a városban a kötetet kéziratos formában, nyomtatott címlappal, a jelentősebb tárgyszavak mutatójával, ám sem ajánlás, sem nyomdára vagy kiadóra utaló jegyzés sajnos nem szerepelt a kiadványon.
Az újabb emlékezésre 1935-ben került sor, és újra a Katona József Körből Katona József Társasággá alakuló egyesület nevéhez fűződik. A társaság új alapszabályában fő célként jelölte meg Katona József emlékének ápolása és a Katona-irodalomnak ápolása mellett többek között Kecskemét város és a Duna-Tisza köze múltjából kimagasló érdemes emberek emlékének felelevenítése és ébrentartása irodalmi ünnepélyek, felolvasó ülések, előadások rendezése évkönyv és egyéb kiadványok kiadása által.
Az alapszabályban rögzítetteknek megfelelve Emlékkönyv Hornyik János halálának félszázados évfordulója alkalmából címmel jelentettek meg kiadványt, melynek szerkesztője Garzó József főlevéltáros volt. A nyomdai munkálatokat az Első Kecskeméti Hírlapkiadó-és Nyomda Rt. végezte el. Az emlékkönyv 2 részből állt. Az első részben dr. Kiss Endre, a Katona József Társaság elnökének ajánlása, Hornyik János élete és munkássága címmel Harkay Béla városi főjegyző rövidebb tanulmánya és Garzó József főlevéltáros a kötet létrejöttéről szóló írása kapott helyet. A 2. részbe Hornyik János hírlapi cikkeit tartalmazta. Idézet a főlevéltáros bevezetőjéből: „A cikkeket úgy adtam közzé, ahogy azok az illető újságokban megjelentek. Azért jártam így el, hogy a közönség a nagy ember írásmódját a maga eredeti mivoltában ismerje meg. Nem változtattam tehát sem a néha szokatlan kifejezésein, sem az általa nagyon kedvelt hosszú körmondatokon, sem a helyesírási sajátosságain, amelyek közül különösen figyelemre méltó a cz és a c betűknek változó használata…”
A halálozás 50. évfordulója alkalmából rendezett eseményekről természetesen részletes tudósításokat közöltek a korabeli lapok – a Kecskeméti Lapok és a Kecskeméti Közlöny is.
„A kecskeméti múlt megmentőjének…” – Babérkoszorút helyezett el a város Hornyik János sírkövére címmel a koszorúzási ünnepségekről, majd „Emelkedett szellemű, díszes rendkívüli közgyűlésen áldozott Kecskemét Hornyik János emlékének címmel az ünnepi közgyűlésről tudósítottak. Beszámoltak még a városháza közgyűlési termében a Hornyik János emléktárgyaiból rendezett kiállításról is.
Ezután nagyobb szünet következett a Hornyik János-emlékét ápoló tevékenységben. Kecskemét Város Tanács 1961-ben emléktáblát helyeztetett el a Piarista Rendház (Kecskemét, Jókai utca 1.) falán, emléket állítva azon neves személyeknek, akik a piarista gimnázium egykori tanulói voltak.
Közöttük volt Hornyik János is. Az emléktáblán a nevek mellett azt az időszakot tüntették föl, amelyet az iskolában töltöttek.
Az 1968-as év Kecskemét város történetében a 600 éves város megünneplésének fényében zajlott. Az ünnepi rendezvények egyike a Vasútparki szoborsétány felavatása volt, ahol a város jeleseinek állítottak emléket. Közöttük található Hornyik János szobra (Kecskemét, Szoborsétány, Kodály Zoltán tér) is – Záhorzik Nándor szobrászművész alkotása – a következő felirattal :
„Hornyik János(1812 – 1885). Fél évszázadon át Kecskemét főjegyzője, történetíró, az akadémia levelező tagja.”
1975-ben ünnepelte a város a történetíró halálának 90. évfordulóját. Kecskemét Város Tanácsa az év októberében határozatot hozott Megemlékezés Hornyik János főjegyzőről és történetíróról halálának 90. évfordulója címmel. A határozatban hosszan méltatták Hornyik János érdemeit, majd a Hornyik János emlékével szembeni adósságok kézzel fogható törlesztése gyanánt a történész arcképét a végrehajtó bizottsági ülésteremben helyeztették el.
A Hornyik-síremléket a lezárt Szentháromság temetőből a köztemető örök emlékparcellájába helyeztették át. Tervbe vették még, hogy a még élő leszármazottaktól Hornyik személyes emléktárgyait egy állandó kiállítás számára összegyűjtik majd. A város közönsége a Petőfi Népe című lapból értesült az évfordulóról. Varga Mihály tollából jelent meg méltató írás Kecskemét múltjának megmentője címmel.
A 2012-es év Hornyik János születésének bicentenáriuma volt. Az évforduló alkalmából a kecskeméti városházán emlékülést szerveztek a történetíró tiszteletére. Az emlékülésen a Bács-Kiskun Megyei Levéltár, a Katona József Múzeum és a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár munkatársa tartott egy-egy előadást, mellyel felidézték az egykori főjegyző életútját, történetírói tevékenységét és Kecskemét város Hornyik emlékét ápoló tevékenységét.
A konferencián bemutatásra került az évfordulóra megjelent Kecskemét város története oklevéltárral : az I. kötet latin nyelvű okleveleinek fordítása című kötet is, melyet Kecskemét Írott Örökségéért Alapítvány adott ki.
Hornyik János 4 kötetes várostörténete digitálisan is elérhető:
Virtuális kiállításunk megemlékezés az 1848-as kecskeméti eseményekre. Összeállításunk válogatás a korabeli dokumentumokból, forrásokból; az eseményeket feldolgozó szakirodalomból és – a kultusz részeként – a forradalom évfordulóin megjelent újságcikkekből.
1848-ban a pesti forradalom híre hamar eljutott Kecskemétre is. A nemzetőrség szervezését már március 17-én megkezdték a városban. Alig tíz nap alatt 900 helyi polgár jelentkezett az újonnan felállított őrseregbe. Ők március 26-án tettek esküt.
KECSKEMÉT, 1848. március [19.] HORNYIK JÁNOS JEGYZETEI A KECSKEMÉTI MÁRCIUSI ESEMÉNYEKRŐL Mártius 16-án reggel idején kimentem Szentkirályba, este beszély. Mártius 17-én dél után hazajöttem, bemenvén a Városba, távolról a Város háza előtt a Nemzeti zászló feltűzését bámulva látom, népgyülekezet, oda érve, a jelenvoltaknak Horvát Pál olvassa Petőfi dalát, és ütött az óra — a falra szegezve látom a Magyar Nemzet kivánatait 12 pontban — Horvát Pál végezve olvasását, Kiss Miklós szolgabíró, ki azalatt oda ért, szólott a nem igen nagy számú néphez, azután Nagy Lajos főbíró, ki szinte azalatt lejött a tanácsteremből, buzditólag és felvilágositólag — azután több előkelők és értelmesbek a tanácsterembe érkezvén, felszóllitás rendeltetett a Casinói egyletekhez — később a belső csendőrködés végett három iv nyittatott ideiglenes Nemzetőrségi aláírásra, aláírták magukat — oskolai ifjúság 3 zászló alatti menet közben énekli Petőfi dalát — ekkor hallottam bámulva a Pesten történteket, mellyek 16-án este felé Kecskemétre jutottak, mai nap reggel a Tanács és Vál. Község elébe terjesztetvén, a Jegyzőkönyv szerént nyilvános ülés tartás rendeltetett — a 12 pont elfogadtatott, Nemzeti zászló készíttetett — Kokárdát magam is feltűztem — Mártius 18. Nyilvános közös gyűlés — a proclamatio, és tegnapi Jegyzőkönyv hitelesítése — én bízattam meg a nyomtatásnak 3 ezer példánybani elkészíttetésére — Mártius 19. Tizedgyűlésekben a proclamatio a lakosság részéről nagy lelkesedéssel fogadtatik, mellette a 12 pont magyaráztatván, dél után az ifjúság zászlók alatt Petőfi dalát énekelve, nagy néptömeg kíséretébe ünnepélyes meneteket tart — B-KML IV. 1604. I. 23. (Iványosi-Szabó Tibor, 1988.)
1848. március 18.
1848. március 21.
1848. március 23.
1848. március 29.
Hirdetmény. Kecskeméti tisztes Polgárok és Lakosok!
Mit kíván a magyar nemzet? : Legyen Béke, Szabadság, Egyetértés. : Magyarázata a 12 pontnak
Felszólítás!
Határozata Kecskemét városa nemzet-őrségi választmányának
Kecskemét Város Tanácsa a március 17-én tartott közgyűlésen tett hitet a 12 pont elfogadása, illetve békés, törvényes úton való elérése mellett, elrendelte a városi közügyeket tárgyaló tanácskozások nyilvánosságát, valamint engedélyezte a nemzeti színű lobogók kitűzését a régi városházára és a református főiskolára.
1848. április 3. „Nemzeti őrsereg szolgálati Rendszabályai”
1848. április 9.
1848. május 26.
1848. június 15.
1848. június 23.
Egyházi beszéd, mellyet Magyarhon szerencsés átalakúlása emlékére tartatott hálaünnepély alkalmával … mondott Mihó László ref. segéd-lelkész
Hirdetmény
Hirdetmény
Kossuth Lajos levele Kecskemét városi első kerület választóihoz
1848. július 16.
Mészáros Lázár honvédelmi miniszter felhívására Kecskemét 650 fős csapatot – 595 gyalogost és 55 lovast – állított ki. A város polgárságának minden rétege képviseltette magát. Birtokosok, városi tisztviselők, iparosok és diákok egyaránt hadbavonultak a haza védelmére. A Pest megyei nemzetőrök gyülekező helyét Kiskőrös mellett jelölték ki. Ide vonult a kecskeméti csapat is a kecskeméti asszonyok által készített zászlók alatt. E zászlók felavatására és a nemzetőrök búcsúztatására 1848. július 16-án került sor. Az ünnepségen Hoffmann János plébános mondott beszédet.
Egyházi beszéd, mellyet a Kecskeméti Nemzeti Őrség hadi-zászlóinak felszentelése alkalmakor mondott…Kecskeméten, július hó 16-dikán 1848
1948 szeptemberétől a súlyosbodó hadi helyzet újabb csapatok felállítását tette szükségessé. Ennek érdekében indult toborzókörútra Kossuth Lajos. Ceglédi és nagykőrösi látogatása után, 1848. szeptember 25-én városunkban is nagy hatású beszédet mondott. Ennek hatására Kecskemétről és környékéről sokan esküt tettek és már másnap csatlakoztak az Ozora felé induló csapatokhoz.
Baldacci Manó bárónak, a Nemzetőrségi Haditanács elnökének 1848. július 10-i, a nemzetőrzászlókra vonatkozó rendelete előírta, hogy a nemzetőrzászló fehér selyemből készül, a gyalogságnál 126×179 cm méretben. A zászló három szabad oldalán 15 cm szélességben a szegély az szerint, nemzetiszínű háromszögű darabokra osztva körül festett legyen. A zászló jobb oldalán (előlapján), a magyar, bal oldalán (hátlapján) a megyei címer aránylagos nagysága festve. (Mező,2008.)
Kecskeméti Nemzeti Őrsereg zászlója
Gömöri Frigyes nemzetőr hadnagy leveleiben pontosan tájékoztatta Kecskemét város tanácsát a hadi eseményekről.
Tőle tudjuk, hogy a 2. pesti zászlóalj kecskeméti százada nem a szabvány nemzetőr vagy honvédzászlót használt, hanem nemzetiszínűt. (Kozicz,1996)
1848. szeptember 4.
1848. november 8.
1848. november 30.
1848. december 15.
1848. december 31.
Hirdetmény.
Felhívás!
Felszólítás.
Kecskeméti Polgárok!
A kecskeméti Polgárokhoz!
1849. január 16.
1849. január 29.
1849. március 26.
1849. április 19.
1849. július 29.
Az országos honvédelmi bizottmány elnöke Kecskemét város Közönségének
Polgárok!
Hirdetmény
A’ magyar nemzet’ függetlenségi nyilatkozata
Alulirt városi parancsnok pontos megtartás végett ezennel a’ következőket rendeli
Kecskemét története 1849-ig. Kecskemét monográfiája I. Szerk.: Bárth János. Kecskemét, 2002. p. 229–707.
A március 15-i események után rövidesen hazatért szülővárosába és az elsők között jelentkezett nemzetőri szolgálatra. 1848 májusában az összeírt és 12 századba beosztott kecskeméti nemzetőrök tisztjei között találjuk: Muraközy János az V. század kapitánya. Az 1848. július 17-én Kecskemétről délvidéki szolgálatra induló 55 lovas és 595 gyalogos nemzetőr névsorában ez utóbbiak között, 346. sorszám alatt olvasható Muraközi János, ügyvéd, főhadnagy neve. (Kecskemét is kiállítja… p. 181-182.)
1848-49 emléktábla, Kecskemét A Nagytemplom külső falán, a bejárat mellett található az 1848/49-es szabadságharcban elesett honvédek emléktáblája. A fehér márványtáblán a koronás címer oldalához támaszkodó két női alak kezében egy-egy kardot és pajzsot tart. A 3×3 méteres reliefet Pataky Imre kecskeméti rajztanár tervezte, és a budapesti Gerenday cég műhelyében készült 1892-ben. A szükséges pénz a kecskeméti polgárok adakozásából gyűlt össze néhány hónap alatt. (Forrás: Szórád Péter)
Emlékkönyv a kecskeméti honvéd-emléktábla leleplezése alkalmára
A Kecskeméti Áll. Segélyezett Városi Zeneiskola értesitője az 1908-909. évről (1)
Sajtócikk a zeneiskola fenntartásának problémájáról (2)
Az 1909-es zeneiskolai értesítő nyitófejezetében Szent-Gály Gyula az első 15 évet értékelve kifejtette, hogy még mindig idegenek uralják a zenei életet. „Az idegenek nem értik meg a mi zenénket, azt lekicsinylik s helyette a német muzsikát pártolják, terjesztik. Ezt meg a magyar közönség nem tudja bevenni és visszahatásként jelentkezik a túlhajtott cigány-kultusz.” (3) E jelenség visszaszorítására az jelenthet megoldást, ha minél több vidéki magyar fiatal megy zenei pályára. „A vidéknek, főleg az alföldnek hivatása az, hogy friss magyar vért, magyar érzést öntsön a fővárosnak kozmopolitizmustól lüktető ereibe, hogy teljesen magyarrá gyúrja át annak társadalmát, – gondolkozás módját, szokásait, hogy csakugyan a magyarság lelke, szive legyen a főváros.” (4) Ennek viszont – mint írja Szent-Gály, – feltétele az alkalmas helyiség, a megfelelő számú pedagógus, új (gordonka és fúvós) tanszakok indítása és zenekar szervezése.
A 15 éves zeneiskola tantestülete: Koller Ferencz, Bereczky Jenőné, Dávid Nándorné, Szent-Gály Gyula igazgató, Halmay Irma, Bordeaux Géza. Szent-Gály Gyula igazgató és Halmay Irma zongoratanár az 1908/1909-es tanév után távozott Kecskemétről, működését a miskolci zeneiskolában folytatta. Koller Ferenc hegedűművész előbb Szabadkára költözött, s csak két év múlva ment Miskolcra. (5)
A tanárok óraszámai az 1908/1909. tanévben (6)
A zeneiskola növendékeinek száma 1904-1909 között (7)
Az
1908/1909-es tanévben emelkedett ugyan a beiratkozott növendékek száma, de a 14
helyett csak 2 elméleti órát lehetett beosztani és a tanárok méltatlanul
alacsony fizetése is veszélyeztette a működést. Ebben a tanévben
térítésmentesen vették fel alsófokú hegedű tanszakra Vásárhelyi Ödönt –
Vásárhelyi Zoltán testvérét – az ev. ref. főgimnáziumból.
Az alsófokú hegedű tanszakos növendékek – közöttük Vásárhelyi Ödön és Vásárhelyi Zoltán – év végi érdemjegyei (8) Vásárhelyi Zoltán első vizsgahangversenyének műsora (1909. június 22.) (9)
A 15 éves évforduló kapcsán az iskola vezetése vegyeskar és zenekar szervezését célozta meg, de csupán egy kis létszámú vegyeskar jött létre. A vegyeskar tervezett hangversenyét, a szegedi honvéd zenekar visszalépése miatt le kellett mondani.
A vegyeskar 1909-ben (10)
„A vegyeskar tagjai voltak: Bagi Jolánka, Ballus Ilona, Boódor Rózsa, Boódor Ilus, Falta Irén, Konkoly Lola, Moór Rózsa, Oláh Ilonka, Salamon Margit, Szalay Emília, Szalay Jolán úrhölgyek dr. Garzó Béláné, dr. Mészáros Ferencné, Szent-Gály Gyuláné és Tóth Lajosné úrnők. Bérczy József, dr. Böszörményi Géza, Csomák Elemér, Domby Lajos, ft. dr. Forgács János, ft. Linka Ferenc, dr. Nyúl Pál, Póta Aladár, Rapcsányi Kálmán, Szabó Lajos, Szalontay Barna, ft. Wagner Lajos, Révay László urak. Az iskola gyakorlottabb növendékei közül: Deák Rózsa, Fehérvári Judit, Fehér Ilonka, Fekete Ilonka, Katona Irén, Mihó Ida, Molnár Eszti, Salamon Erzsi, Szabó Juliska, Tóth Ilonka, Willer Otti úrhölgyek.” (11)
A Kecskeméti Országos Dalünnep
Képeslap a XVIII. kecskeméti Országos Dalünnepről (12)
A Kecskeméti Országos Dalünnep emlék-albuma egyfelől tájékoztató volt a résztvevők számára, másfelől pontos képet ad az esemény teljes lebonyolításáról, annak minden lépéséről. Göndöcs István előszavában olvasható: „Az első füzet a dalosünnepre vonatkozó tájékoztató tudnivalókat tartalmazza, a második füzet pedig a monografikus és kulturtörténelmi adatokon kívül az országos dalosünnep teljes részletességű leírását fogja tartalmazni” (13) ezért utóbbi, csak az esemény után jelent meg.
A Kecskeméti Országos Dalosünnep emlék-albuma : Első füzet (14)
Az első kötet – Kecskemét városának részletes bemutatása mellett – tehát a praktikus tudnivalókat tartalmazza. Feltüntetve láthatjuk a dokumentumban mind a 71 résztvevő együttes teljes névsorát.
Augusztus 15-én Budapestről két, Szegedről egy különvonatot indítottak Kecskemétre a résztvevők számára. Az igazolások birtokában Kecskemétre 50%-os vonatjeggyel utazhattak a résztvevők bármely kocsiosztályon. „A rendkívüli különvonat megérkezése és a dalosegyesületeknek kijelölt helyeikre való felállása után a kecskeméti két dalárda üdvözletül elénekli a jeligéjét. Ezután Sándor István, Kecskemét város főjegyzője, mint a helyi rendezőbizottság ügyvezető elnöke röviden üdvözli a országos szövetség elnökségét és a dalosokat, mire a szövetség elnöke: Dr. Bárczy István szintén röviden válaszol.” (15) Az ünnepélyes fogadtatást Katona József szobrának megkoszorúzása követte, majd meghatározott rendben a Városháza elé vonultak. Itt kürtjelet követően megkoszorúzták a dalosegyesületek zászlóit, és – Zseny József, az országos szövetség elnökének, illetve Kada Elek polgármester köszöntő szavai után – Kossuth Lajos szobrát. A rendezőbizottság irodája a Városi Zeneiskola épületében, az Óbester házban volt. Az első este az országos dalosszövetség ünnepi közgyűlésével és ismerkedési estéllyel zárult.
Augusztus 16-án reggel 8 órakor összkari próbával indult a nap, majd 10 órától a kötelező művel versenyzők első fele 14.30-tól pedig a második fele lépett színpadra. A 8 órai eredményhirdetést követően a dalosegyesületek szerenádokat adtak a zászlaikat megkoszorúzott hölgyeknek.
Augusztus 17-én, kedden, Káldy Gyula síremlékénél gyűltek össze a dalünnep részvevői. A Kecskeméti Dalárda Kremán Sámuel karnagy vezényletével előadta Kacsóh Pongrác: „Káldy emlékére” c. férfikari művét, a Kecskeméti Polgári Dalkör pedig Szent-Gály Gyula átiratában énekelte „Rákóczy kesergőjét” és „Rákóczy imáját”. Demján Árpád alsódabasi községi jegyző Káldy kuruc dalaiból játszott néhányat tárogatón. A Kecskeméti Dalárda egykori vezetőjének, Mihó Lászlónak sírjánál a Dalárda Oláh Károly: „Lelkünk borítja néme fájdalom” c. kórusművét adta elő, de énekelt a diósgyőri acélgyári tisztviselők dalköre is. 10 órakor és 16.30-kor a szabadon választott művekkel versenyzők hangversenyei kezdődtek, a kettő között összkari próbát tartottak. Este 9 órakor díszhangverseny vette kezdetét.
Az 1909. augusztus 17-i díszhangverseny programja (16)
Augusztus 18-án reggel – a király születésnapja tiszteletére – szentmisén vagy istentiszteleten vettek részt az egyletek: a katolikus templomban a „Lugosi magyar dal- és zeneegylet”, a reformátusban pedig a „Miskolczi daláregylet” és a „Temesvári magyar dalárda” énekelt. 10 órától a Kecskeméti Dalárda 50 éves évfordulójának megünneplése vette kezdetét, ahol a jubiláló együttes Kremán Sámuel vezetésével Lányi Ernő: Zászlódal c. művét adta elő. 16.30-kor az összkarok előadására került sor a nagy dalcsarnokban: „1. Megnyitó zenekari előadás. Előadja a II. ker. honvédzenekar. 2. Erney József: A Magyar dalosegyesületek Országos Szövetségének jeligéje. 3. Erkel Ferencz: Hymnus. (Zenekari kísérettel.) 4. Szent-Gály Gyula: Üdvözlő kar. (Zenekari kísérettel.) 5. a) Thern Károly: Dalünnepen. b) Hoppé Rezső: Népdalegyveleg. (Nem marad a piros rózsa bimbóban.) 6. Lányi Ernő: Régi Nóta. 7. Fráter – Hoppe: Népdalegyveleg. (Száz szál gyertya.) 8. Egressy: Szózat. (Zenekari kísérettel.) 9. Zenekari befejező szám. Előadja a II. kerületi honvédzenekar.” (17) Kecskemét városa este 8 órakor táncmulatságba torkolló díszlakomán látta vendégül az összes énekest.
A
Kecskeméti Országos Dalünnep rendezésére különböző bizottságokat alakítottak:
volt Sajtóügyi, Élelmezési, Elszállásolási, Fogadó, Vigalmi, Művészi és Pénzügyi
Bizottság.
A Kecskeméti Országos Dalosünnep szabadon választott művei (18)
A
szabadon választott művek listája jól mutatja, hogy mely zeneszerzők művei
voltak divatban a 20. század első évtizedének végén a dalegyletek körében.
Legtöbbször Lányi Ernő neve szerepel, de több karnál látjuk Huber Károly vagy
Hoppe Rezső nevét is.
Gróf Zichy Géza, a Magyar Dalosegyesületek Országos Szövetségének díszelnöke (19)
Gróf Zichy Géza, író, félkezű zongoravirtuóz és zeneszerző lett a Magyar Dalosegyesületek Országos Szövetségének díszelnöke. Az őrségi származású gróf Sztárán született 1849. július 23-án. Gimnáziumi és jogi tanulmányait Nagyszombaton, illetve Pozsonyban végezte. Zenére Meyerbeer, Volkmann Róbert és Liszt Ferenc tanította. 14 éves korában egy vadászbaleset következtében elvesztette jobb karját, de leküzdve a nehézségeket, szűk 10 év alatt világhírű egykezes zongoravirtuóz lett, akit ismertek Bécstől Berlinen át Párizsig. Liszt Ferenc azt mondta róla, hogy „tigrisugrásokkal kell fékeznie a zongorát.” (20) Két európai hangversenykörútjának összes bevételét jótékony célokra fordította. Az Emlék-album egy kedves anekdotát is őriz Zichy Gézával kapcsolatban: „…csak egyetlen egyszer szerzett magának pénzt a művészetével. Ez úgy történt – mint ezt az esetet önmaga tréfásan előadta, – hogy a hetvenes évek végén Liszt Ferencz egyik tanítványa: Esipoff Amália orosz zongoraművésznő hangversenyt adott Bécsben, Bösendorfer termeiben. Az osztrák főváros legelőkelőbb közönsége vett részt a hangversenyen, a melyen jelen volt gróf Zichy Géza is. A hangverseny elején azonban a művésznő rosszul lett s nem folytathatta a játékát. Liszt Ferencz a grófot kérte, hogy folytassa és játszsza (sic!) végig a hangversenyt. A gróf azt válaszolta, hogy szívesen, de ő ingyen nem játszik. Liszt Ferencz elértette a gróf tréfáját. Elővette a pénztárczáját s mosolyogva egy ezüst tiz krajczárost nyújtott át a grófnak, aki aztán nagy tetszés mellett játszotta végig a hangversenyt.” (21) Dalokat, kórusműveket és hangszeres darabokat is komponált. Études c, Párizsban megjelent kötetét Liszt látta el előszóval. Különösen fontos volt számára a Rákóczi-tisztelet: írt Rákóczi indulót balkézre; Rákóczi gyászindulót, amit a fejedelem hamvainak hazahozatalakor adtak elő; de még operát is komponált II. Rákóczi Ferencz címmel. Wagner követője volt, de művészetét egyéni magyar hang járja át. „Egyébiránt gróf Zichy Gézának zeneköltészetéről bátran elmondhatjuk, hogy az: a magyar nyelv bel-cantoja. Annyi bájjal és természetes művészettel még egy magyar zeneszerző művében sem hangzott a magyar nyelv zenéje, mint az övében. Az ő zsenije előtt tengernyi magyar motívum áll, a magyar rithmus s a magyar zene sajátos zamatjával és nemzeti eredetiségével.” (22) Zenei tevékenységében kiemelendő még, hogy 1876-tól a Nemzeti Zenede elnökeként működött, valamint közel három éven keresztül a Magyar Királyi Opera és a Nemzeti Színház igazgatója volt.
A Kecskeméti Országos Dalosünnep emlék-albuma : Második füzet (23)
Az Emlék-album második kötete áttekinti az Országos Magyar Daláregyesület működésének bő 40 éves történetét. Megemlékezett az első Országos Magyar Dalversenyről, amit 1864. augusztus 15-én Pécsett rendeztek. A másodikat egy évvel később Pesten, a harmadikat pedig Aradon tartották. Utóbbi azért volt jelentős, mert ekkor, 1867. augusztus 12-én alakult meg az Országos Magyar Daláregyesület 16 egyesületből, köztük a Kecskeméti Dalárdával. Az 1868-ban Debrecenben megszervezett a negyedik versenyen „a közös versenyeket Erkel Ferencz vezényelte.” (24) Az első – minden tekintetben nagyszabású –1970-es budapesti dalárversenyt, melyet a Vigadóban tartottak, és amit a szakadó eső károsan befolyásolt, a 12 versenyző közül 4 dalárda kapott kitüntetési díszokmányt – közöttük a kecskeméti is. Ekkor avatták fel az Országos Magyar Daláregyesület zászlaját, melyre a zászlóanya, Jókainé Laborfalvy Róza szalagot adományozott. A Kecskeméti Dalárda az 1886-os, pécsi találkozón ezüstérmet szerzett.
Az „Országos Magyar Daláregyesület” által rendezett országos dalosversenyek táblázata (25)
A második kötet a kecskeméti dalosünnep jelentős szereplőinek portréját is az olvasó elé tárja, így megismerhetjük Ferenczy Idát, a Kecskeméti Dalárda zászlóanyját; Kada Eleket, Kecskemét polgármesterét; a főszervezőket: Sándor Istvánt és Burdács Rezsőt; valamint Dr. Kacsóh Pongráczot. Az emlékalbumban nyomon követhető az 50 éves Kecskeméti Dalárda története is (p. 128-130.) és a Kecskeméti Polgári Daloskör története (p. 132-134.). A Kecskeméti Országos Dalünnep kapcsán a következőket olvashatjuk: „Minden jel arra mutatott, hogy a kecskeméti országos dalünnep igen jól fog sikerülni; de hogy oly fényes, oly elragadó szép, oly páratlanul nagyszerű és minden mozzanatában oly tökéletes legyen, mint ahogy tényleg lefolyt: azt még se mertük volna gondolni, reményleni.” (26) A kötelező művet is vállaló dalárdáknak három zeneművet jelöltek ki: az egyik csoportnak Lányi Ernő: „Elment az én rózsám” c. alkotását, a másiknak Révfy Géza temesvári zenetanár Szabolcska Mihály szövegére írt „Rákóczi dal” c. művét, míg a harmadiknak Jandl Béla Kompolthy Gusztáv szövegére komponált „Fohász” c. munkáját kellett bemutatni. „Lányi Ernőnek nagy rutinnal megirt, igazi magyaros ritmusú, helyenkint szelíd polifóniával átszőtt pályadíjnyertes versenyműve hangulatos, melodikus, kedves darabnak bizonyult. […] Révfy Gézának »Rákóczi dal« szerzeménye, a minden magyarnak kedves és tetszetős Kurucz-nóták motívumainak szerencsés belevegyitésével, magasan szárnyaló, megkapó szép részleteivel s általában művészi konczepcziójával, igen hálás és hatásos darab volt […] Jandl Bélának »Fohásza« zeneileg kitünően kidolgozott, színes és hatásos dinamikai árnyalásokkal bővelkedő szép mű.” (27)
A Kecskeméti Újság címlapján A kecskeméti országos dalünnep (28)
Sándor István (1913-1919-ig Kecskemét polgármestere) díszmagyarban, amely Kossuth temetésére készült és ezt viselte 1906-ban is, amikor II. Rákóczi Ferenc hamvait hazahozták Rodostóból (29)
A Kecskeméten megrendezett Magyarországi XVIII. Dalostalálkozó főszervezője Sándor István főjegyző (később polgármester) volt. Sándor István így írt az eseményről: „Igen nehéz kérdés volt helyiségének kijelölése is…önálló ideiglenes csarnok építését határoztuk el… közel a Rákóczi út és a vasúthoz vezető út sarkához 1500 dalosra és a hallgatóság részére 5000 ülő és 1000 állóhellyel rendeztük be.” (30) A csarnok akusztikailag is jól sikerült és a kecskeméti emberek megtöltötték a hatalmas helyiséget. A rendezvény országos elismerést váltott ki!
Dalcsarnok – Emlék az 1909. aug. 15-18. dalünnepélyről (31)
Az országos dalosverseny csarnoka, amelyet kimondottan e célra építettek a Rákóczi úton (32)
Országos dalosverseny Kecskeméten, 1909 (33)
A Kecskeméti Dalárda. Mihó László karnagy (1), Mihó Ernő (2), ifj. Mihó László (3), Burdács Rezső járásbíró, a Dalárda elnöke (4), Fekete Béla tisztviselő (5), Kiss István erdőtanácsnok (6), Bérczy József iskolaigazgató (7), Zsigmond József tanár (8), Révész Sándor városi tanácsnok (9), Olajos vendéglős (10), Rúz pék (11), Kiss Béla tanár (12), Soós Gyula tanácsnok (13), Garzó Béla ref. tanár (14) (Katona József Múzeum. A XVIII. Országos Dalosünnep a század eleji Kecskemét egyik legnagyobb kulturális rendezvénye volt. Magyarországon az első dalosversenyt 1863-ban rendezte meg Sopron, az első országos szintű dalosversenyt pedig Pécs városa. Az ettől kezdve rendszeressé tett találkozókon Kecskemét is képviseltette magát. A legjobbak között szerepelt a Kecskeméti Dalárda az 1870. és 1892. évi budapesti, az 1903.évi temesvári dalosversenyeken, első díjat kapott 1905-ben. 1909-ben a kecskeméti dalosversenyre 46 versenyző és 33 résztvevő csoport érkezett az aug. 15-18-ig tartó gazdag rendezvénysorozatra. A Kecskeméti Dalárda fennállásának 50. évfordulója alkalmából ekkor került sor a Dalárda zászlószentelési ünnepségére. A zászlóanya Ferenczy Ida volt. (A zászlót a Katona József Múzeum történeti gyűjteménye őrzi.) (34)
Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemét anno… : Képek a régi Kecskemétről, Kecskemét : Katona József Múzeum, 1998., p. 81. (115. kép)
Lovas Dániel: Élet a régi Kecskeméten : hétköznapok és ünnepek a 20. század első felében magángyűjteményekben található régi fotókon és képeslapokon, [Kecskemét] : Kecskeméti Lapok Kft, [2006], p. 59.
A kecskeméti Polgári Dalkör az Országos Dalosünnepen, Temesvár, 1903. augusztus 20. (Katona József Múzeum, Mihó Klára ajándéka, Nagy Ádám gyűjtése) (1)
Tudósítás a zeneiskola évzáró vizsgáiról a Kecskemét c. hetilap 1904. július 3-i számában (2)
Forrás:
Székelyné Kőrösi Ilona: A Fanto Fotó Kecskeméten : egy fényképész dinasztia emlékére, Kecskemét : [Szerző], 2014., p. 50-51. (13-14. kép)
Honlapunk sütiket használ. Ez teszi lehetővé, hogy a szerver felismerje az adott eszközt, megjegyezze a beállításokat, megkönnyítse a böngészést. Honlapunk további böngészésével Ön hozzájárul a sütik használatához.
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. These cookies ensure basic functionalities and security features of the website, anonymously.
Cookie
Duration
Description
cookielawinfo-checkbox-analytics
11 months
This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Analytics".
cookielawinfo-checkbox-functional
11 months
The cookie is set by GDPR cookie consent to record the user consent for the cookies in the category "Functional".
cookielawinfo-checkbox-necessary
11 months
This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookies is used to store the user consent for the cookies in the category "Necessary".
cookielawinfo-checkbox-others
11 months
This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Other.
cookielawinfo-checkbox-performance
11 months
This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Performance".
viewed_cookie_policy
11 months
The cookie is set by the GDPR Cookie Consent plugin and is used to store whether or not user has consented to the use of cookies. It does not store any personal data.
Functional cookies help to perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collect feedbacks, and other third-party features.
Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.
Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.
Advertisement cookies are used to provide visitors with relevant ads and marketing campaigns. These cookies track visitors across websites and collect information to provide customized ads.
![A beszélő köntös ; A gavallérok / Mikszáth Kálmán; [ill. Győry Miklós]. - 8. kiad. - Budapest : Móra, 1977.](https://digit.kjmk.hu/wp-content/uploads/Virtuális_kiállítások/Kecskemét_a_török_időkben/torok_14.jpg)
![A beszélő köntös ; A két koldusdiák / Mikszáth Kálmán ; [az utószót Véber Károly írta]. - Budapest : Szépirod. Kiadó, 1983.](https://digit.kjmk.hu/wp-content/uploads/Virtuális_kiállítások/Kecskemét_a_török_időkben/torok_15.jpg)
![A beszélő köntös / Mikszáth Kálmán. - Budapest : [Sós Antikvárium], 1992.](https://digit.kjmk.hu/wp-content/uploads/Virtuális_kiállítások/Kecskemét_a_török_időkben/torok_16.jpg)
![A beszélő köntös / Mikszáth Kálmán. - 2. kiad. - [Budapest] : Editorg, 1994.](https://digit.kjmk.hu/wp-content/uploads/Virtuális_kiállítások/Kecskemét_a_török_időkben/torok_17.jpg)
![A beszélő köntös / Mikszáth Kálmán. - Budapest : Ciceró Könyvstúdió, [2001].](https://digit.kjmk.hu/wp-content/uploads/Virtuális_kiállítások/Kecskemét_a_török_időkben/torok_18.jpg)
![A beszélő köntös : regény / Mikszáth Kálmán ; [Deák Ferenc rajzaival]. - Szeged : Mozaik, 2002.](https://digit.kjmk.hu/wp-content/uploads/Virtuális_kiállítások/Kecskemét_a_török_időkben/torok_19.jpg)
