Kecskemét irodalmi öröksége

Szekér Endre (1935-2013)

KJKadmin életrajz,Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet ,,

Tanár, irodalomtörténész, szerkesztő

Szekér Endre
Fotó: Bahget Iskander

Budapesten született, értelmiségi családban, édesapja gyógyszerész, nagyapja református lelkész volt.  A második világháború idején a család Bécsbe menekült.  A háború után újra Budapestre, édesapja hazaérkezése  után Kiskunhalasra, majd Kecskemétre költöztek, ahol édesapja gyógyszerészként dolgozott. Osztályidegenként nem vették fel a gimnáziumba, ezért Pestre került a Lónyay Református Gimnáziumba. Kecskeméten érettségizett a Katona József Gimnáziumban, majd a pesti Apáczai Csere János Főiskolán folytatta tanulmányait. 1956-ban a pesti főiskolán magyar-, majd a szegedi főiskolán 1958-ban történelem szakon szerzett diplomát. Az ELTE magyar-történelem szakán 1963-ban szerzett tanári oklevelet. 1973-ban doktorált magyar nyelvészetből. Az egyetemen tanáraitól – így Szathmári Istvántól, Fábián Páltól, Nagy Miklóstól – életre szóló útravalót kapott. 

Bugacon általános iskolai tanárként kezdett dolgozni 1955 és 1960 között. 1958 és 1960 között a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanára volt. 1960-tól 1991-ig (harminc éven át!) a Katona József Gimnáziumban, majd 1991-től a Református Gimnáziumban tanított. 1993-tól nyugdíjas. Kecskeméten a Forrás című folyóirat egyik alapítója, majd főszerkesztője volt 1969-től. A Katona József Társaság és a TIT tagja. 

Tudós tanárként tekintélyes életművez hozott létre, szinte minden esetben a költői-írói kifejezésmód, a stílus titkait fedve fel. Könyveiben nem pusztán leírja, elemzi a magyar irodalmi nyelv értékeit, hanem közelebb hozza irodalmunkat és anyanyelvünket az olvasóközönség széles rétegeihez, mindenekelőtt a tanárokhoz és a diákokhoz.

2013. jújius 11-én hunyt el.

Elismerései:

Kiváló Tanár (1970)
Buday Dezső-díj (1978)
Bács-Kiskun Megye Művészeti Díja (1978)
Pilinszky János-díj (1994)
Bács-Kiskun Megye Tudományos Díja (1996)
Kecskemét Város Díszpolgára kitüntető cím (1999)

Művei:

Stilisztikai szöveggyűjtemény és példatár (1970)
A nominális stílus jelentkezése Gárdonyi műveiben (1975)
Érték és írás : Tanulmányok, jegyzetek (1981)
Hagyomány és újítás mai költői nyelvünkben (1988)
Erős várunk a vers : Esszék, tanulmányok (1991)
Benedek Marcell (1994)
Buda Ferenc (1996)
A stílus – az író (2003)
Márai Sándor és világa : [tanulmányok, cikkek] (2010)

Szerkesztői munkái:

Aranyhomok : Antológia / [fel. szerk. Varga Mihály] ; [a szerk.biz. tagjai Ballabás Béla, Heltai Nándor, Szekér Endre] 1962.

Kecskemét jelesei / [írta Váry István, Heltai Nándor] ; [szerk. Szekér Endre, Varga Mihály], 1968.

Egy marék parázs : Buda Ferenc, Gál Farkas, Goór Imre, Hatvani Dániel versei / [szerk. Szekér Endre, Varga Mihály], 1968.

Forrás antológia : 1969-1979 / [Szerk. Hatvani Dániel, Szekér Endre], 1979.

Forrás antológia : 1979-1989 / [szerk. Füzi László, Pintér Lajos, Szekér Endre], 1990.

Kaparó Antal lázadása / Zám Tibor ; [vál. és szerk. Agócs Sándor, Kenyár Éva, Szekér Endre], 1994.

Cikkei teljes szöveggel:

Szépen élni : Arcképvázlat Benedek Marcellről.
In: Korunk. – 35. évf. 9. sz. (1976. szept.) p. 704-706. Teljes szöveg

Márai Sándor: Vasárnapi krónika – könyvismertetés.
In: Tiszatáj. – 48. évf. 11. sz. (1994. november) p.86-89. Teljes szöveg

Márai igézetében : Lőrinczy Huba : Búcsú egy kultúrától.
In: Forrás. – 32. évf. 4. sz. (2000. ápr.), p. 87-90. Teljes szöveg

Márai évszakai.
In: Forrás. – 34. évf. 10. sz. (2002. okt.), p. 36-41. Teljes szöveg

Márai Európában és Amerikában.
In: Korunk. -14. évf. 6. sz. (2004. június), p. 123-126. Teljes szöveg

„Életre-halálra olvasni” – [Márai Sándorról].
In: Tiszatáj. – 59. évf. 7. sz. (2005. júl.), p.71-76. Teljes szöveg

A válogatott versek : Gömöri György: Ez, és nem más.
In: Forrás. – 40. évf. 1. sz. (2008. jan.), p. 102-105. Teljes szöveg

„A semmi közelít” : Vers és stílus.
In: Forrás. – 41. évf. 3. sz. (2009. márc.), p. 74-77. Teljes szöveg

Róla szóló cikkek, források:

Szekér Endre: Érték és írás / Horpácsi Sándor
In: Alföld. – 35. évf. 3. sz. (1984. márc.), p. 86-87. Teljes szöveg

Nyílt levél Szekér Endre Tanár Úrnak abból az alkalomból, hogy most lett 50 éves / Hatvani Dániel
In: Forrás. – 17. évf. 7. sz. (1985. júl.), p. 95. Teljes szöveg

Szerkesztő a katedrán : Szekér Endre / Rácz-Székely Győző
In: Elhivatottak : Arcképvázlatok pedagógusokról / szerk. Gyarmati Szabó Éva. – Budapest : Tankönyvkiadó, 1990.- p. 137 -153.

Erős várunk a vers : Szekér Endre írásaiból.
In: Petőfi népe. – 50. évf. 163. sz. (1995. júl. 14.), p. 7. Teljes szöveg

Íróportrék, csoportképek a Forrás történetéből : Bahget Iskander fotói. – [Kecskemét] : Forrás Szerk., 2003.

Szekér Endre 70. születésnapján / Papp István Géza
In: Tiszatáj. – 59. évf. 7. sz. (2005. júl.), p. 104. Teljes szöveg

Szekér Endre írói világa / Varga Mihály ; [szerk. Füzi László] ; [lektorálta Pintér Lajos]. – [Kecskemét] : Alföldi Lapok, [2006] .

Szekér Endre hetvenöt éves! / Orosz László
In: Forrás. – 42. évf. 6. sz. (2010. jún.), p. 81-82. Teljes szöveg

A család a legfontosabb, a többi mit sem ér / Varga Géza. – Fotó
In: Hírös naptár. – 3. évf. 4. sz. (2010. júl. – aug.), p. 1, 2-3. Teljes szöveg

„Ha kifogást találtak, ugrott az egész mű!” : [Int.] / Szekér Endre; Kriskó János
In: Forrás. – 44. évf. 7/8. sz. (2012. júl.-aug.), p. 30-40. Teljes szöveg

Elment a Tanár úr / Papp István Géza
In: Magyar napló. – 25. évf. 9. sz. (2013. szept.), p. 29. Teljes szöveg

Szekér Endre emlékezete.
In: Forrás. – 45. évf. 9. sz. (2013. szept.), p. 128. Teljes szöveg

A Tanár Úr : Emlékezés Szekér Endrére, egykori magyarirodalom-tanárunkra / H. Szabó Sára
In: Forrás. – 47. évf. 6. sz. (2015. jún.), p. 114. Teljes szöveg

Dr. Orosz László (1925-2016)

Katona életrajz,Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet ,

Irodalomtörténész, tanár

Orosz László
Fotó forrása

1925. július 13-án Csépán született, ahol édesapja főjegyző volt. Innen Kecskemétre került gimnáziumba, majd  Beregszászon folytatta a tanulmányait, és ott is érettségizett. Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsész karán magyar-latin szakos bölcsész diplomát szerzett, majd az 1960-as években elvégezte a könyvtár szakot. A híres Eötvös Kollégiumban kollégista társa volt többek között Nagy Miklós és Pándi Pál is. Az egyetemen Horváth Jánosnak, a kiváló irodalomtudósnak az előadásait hallgatta, nála doktorált. Írásaiban, előadásaiban sűrűn hivatkozik rá. Az Eötvös Kollégium igazgatója Keresztury Dezső volt. Tanári-tanítványi kapcsolatuk barátsággá mélyült, s fennmaradt  Keresztury haláláig. 1948-tól a Kecskeméti Katona József Gimnázium tanára. 1949-ben lett a Katona József Társaság tagja. 1969-ben ügyvezető elnökévé választották, majd elnöke volt két ciklusban, s dolgozott a társaság alelnökeként is. Éveken át részt vett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat irodalmi szakosztályának munkájában. Életre hívta, megszervezte a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Bács-Kiskun Megyei Tagozatát. 1956 őszén részt vett a közéletben. 1956. október 30-tól tagja a megyei nemzeti-, majd forradalmi bizottságnak. November 2-tól lemondott a tagságáról. Más tanárokkal közösen kérelmet írtak a kormányhoz, hogy a fiatalokat ne állítsák statáriális bíróság elé. Szorgalmazza az új ifjúsági szervezetek létrehozását. A megyei forradalmi bizottság és a Petőfi Népe összekötője volt néhány napig. November 3-án részt vett a kecskeméti Piarista Gimnáziumban rendezett diákgyűlésen, ahol fel is szólalt. Tagja volt a Pedagógus Forradalmi Tanácsnak. November 26-án rész vett a pedagógus nagygyűlésen, ahol a jelenlévők hitet tettek a forradalom mellett, és csatlakoztak a Központi Munkástanács követeléseihez, valamint követelték a pedagógus forradalmi tanácsok fenntartását. Tagja lett a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete városi vezetőségének. 1957 januárjában tagja a tanács által felügyelt megyei művelődési bizottságnak. 1957 tavaszán elbocsátották állásából, 1957. július 16-tól 1958. április 1-ig előzetes letartóztatásban volt. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1958. április 1-jén 8 hónap börtönre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság 1958. szeptember 8-án 8 hónap felfüggesztett börtönre változtatta a büntetését.  A vádak alaptalannak bizonyultak, mégis elítélték.  Tanári pályáját nem folytathatta. Büntetésének letöltése után, amely megegyezett az előzetes letartóztatásban töltött idővel, adminisztrációs munkát végzett egy általános iskolában. 1961-ben került vissza a Katona József Gimnáziumba. Függetlenített könyvtárosként az iskola könyvtárának vezetője lett. 1962-ben már osztályt is kapott, s a könyvtár vezetése mellett magyart és latint taníthatott. 1976-ban rövid időre szakított a tanári pályával, s a Katona József Múzeum főmunkatársa lett. 1978-tól ismét a Katona József Gimnáziumban tanított. 1986-ban vonult nyugdíjba. 1991-től a szegedi egyetem címzetes docense. 1992-től az irodalomtudományok kandidátusa.

Fő kutatási területe a felvilágosodás és a reformkor magyar irodalma, elsősorban Katona József és Berzsenyi Dániel munkássága. Jókai Mór, Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel és Katona József több művének kritikai kiadását rendezte sajtó alá, illetve látta el kísérő tanulmányokkal és jegyzetekkel. Részt vett az Akadémiai kiadó 6 kötetes A magyar irodalom története című könyvének („Spenót”) létrehozásában, illetve a Magyar irodalmi lexikon és az Új magyar irodalmi lexikon szerkesztésében. Tanulmányai, esszéi, kritikái és recenziói főleg az Irodalomtörténet, az Irodalomtörténeti közlemények, a Forrás, a Színháztudományi Szemle és a Cumania című folyóiratokban jelentek meg. 

Elismerései:

Toldy Ferenc-díj (1981)
Ady Endre-jutalomdíj (1985)
Bács-Kiskun Megyéért Díj (1993)
Apáczai Csere János-díj (1986)
Déry Tibor-díj (1988)
Kecskemét Város Díszpolgára (1994)
Pilinszky-díj (1995)
Katona József-díj (2003)
Füzéki István Emlékérem (2008)
Bács-Kiskun Megye Tudományos Díja (2014)

Életműve a Kecskemét Települési Értéktár része

Művei:

Katona József (1954) 

A történetíró Katona József  (1959) 

Pálffy Albert (1960) 

A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig / Szerk. Pándi Pál; Főszerk. Sőtér István; [Írták:… Orosz László…].- 1965. 

Katona József (kismonográfia, 1974)  

A kecskeméti Katona József Emlékház kiállítása / [a kiállítás forgatókönyvét írta] Miklós Róbert [és Orosz László], (1974) 

Kecskeméti kis irodalomtörténet (1975) 

Berzsenyi Dániel (kismonográfia, 1976) 

Adalékok Ady verseléséhez : Vizsgálódások Ady hangsúlyos felező nyolcasai körül (1978) 

A Bánk bán Nemzeti Színházi előadásainak szövege : 1845-1867 (1979) 

Ady-bibliográfia : 1896-1977 (Vitályos Lászlóval, 1980) 

A magyar verstani eszmélkedés kezdetei  (1980) 

A bor, [a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig írta Orosz László], (1982) 

Szokolay Hártó János várostörténete (1989)

Kecskemét irodalmi öröksége (1990) 

Utak a Bánk bánhoz : kandidátusi értekezés tézisei (1992) 

A Bánk bán értelmezéseinek története (1999)

A niklai remete és a kecskeméti fiskális : tanulmányok Berzsenyiről és Katonáról (2000)

Kecskemét irodalomtörténete (Füzi Lászlóval, 2003) 

Kérdőjelek : egy Katona-kutató töprengése (2007) 

Szerkesztői és egyéb közreműködői munkái:

Pályám emlékezete / Kazinczy Ferenc ; Sajtó alá rend. és jegyzetekkel ellátta Orosz László, 1956 

Felfordult világ : 1863 / Jókai Mór ; sajtó alá rend. Orosz  László, 1963. 

Mire megvénülünk : 1865 / Jókai Mór ; sajtó alá rend. Orosz László, 1963. 

A Katona József Társaság jubileumi évkönyve 1891 – 1970 / szerk. Orosz László, 1971.

„Forr a világ” : Berzsenyi-breviárium / Bevezető Orosz László, 1976. 

A magyarokhoz / Berzsenyi Dániel ; [bev. Orosz László], 1976. 

Bánk bán : (Kritikai kiadás), sajtó alá rend. Orosz László, 1983. 

Berzsenyi Dániel művei : Kis János emlékezései / a szöveggondozás és a jegyzetek Orosz László munkája, 1985. >

Bánk bán / utószó: Orosz László és Rigó Béla, 1987. 

A beregszászi magyar gimnázium története 1864-1989 / szerk. Benda István, Orosz László, 1990. 

A Katona József Társaság évkönyve 1891- 1991 / szerk. Füzi László, Orosz László, 1991. 

Katona József versei / Katona József ; a szöveget gond. és az utószót írta Orosz László; a jegyz. Orosz László és Sütő József munkája, 1991. 

Kecskeméti életrajzi lexikon / Péterné Fehér Mária, Szabó Tamás, Székelyné Kőrösi Ilona ; Kieg. Orosz László, Markó László, 1992. 

Berzsenyi Dániel művei / a szöveggond., az utószó és a jegyz. Orosz László munkája, 1994., 1999., 2004. 

Katona József válogatott drámái / Katona József ; válogatta, utószó Orosz László, 1998. 

Versek, tanulmányok, egyéb írások : kritikai kiadás / Katona József ; sajtó alá rend. és a jegyzeteket írta Orosz László, 2001. 

Kecskemét irodalomtörténete / Orosz László, Füzi László. – Kecskemét : Kecskeméti Lapok, 2003. p. 115-117. 

The viceroy / Katona József ; előszó Orosz László, 2003.

Katona József történelmi művei / sajtó alá rend., és a jegyzeteket írta Orosz László. – kritikai kiadás, 2005. >

Válogatott versek / Berzsenyi Dániel ; [vál. és a jegyzeteket írta Orosz László], 2008. 

Folyóiratokban megjelent írásai:

Katona József összes művei. 1-2. köt. Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta: Solt Andor. Bp. 1959.
In: Irodalomtörténeti közlemények, 1961. (65. évf.) 2. sz., p. 233-237. Teljes szöveg

A verstani eszmélkedés kérdései a felvilágosodás korának magyar irodalmában.
In: Irodalomtörténeti közlemények, 1974. (78. évf.) 1. sz. p. 70-73. Teljes szöveg

Az önelvű irodalomtörténész : Horváth János emlékére.
In: Forrás. – 30. évf. 9. sz. (1998. szeptember), p. Teljes szöveg

Berzsenyi és Kazinczy.
In: Irodalomismeret. – 9. évf. 1. sz. (2000. jún.), p.55-62. Teljes szöveg

Katona József és Kisfaludy Károly.
In: Forrás. – 32. évf. 11. sz. (2000. nov. ), p.54-59. Teljes szöveg

Hajnóczy Iván „hagyatéka”. Adalékok Katona-szövegek pontosításához, kiegészítéséhez, forrásaihoz és magyarázataihoz.
In: Magyar könyvszemle. – 116. évf. 3. sz. (2000 ), p. 301-306. Teljes szöveg

Katona Piroska : 1913 – 2003.
In: Forrás. – 35. évf. 11. sz. (2003. nov.), p.126-127. Teljes szöveg

Katona vadásznaplója – a vadásznapló Katonája
In: Forrás. – 36. évf. 3. sz. (2004. márc.), p.115-118. Teljes szöveg

Kérdőjelek: egy Katona-kutató töprengése.
In: Forrás. – 36. évf. 9. sz. (2004. szept.), p. 70-76. Teljes szöveg

„Közelebb az éghez” : Jókai és Katona.
In: Forrás. – 36. évf. 11. sz. (2004. nov.), p.91-95. Teljes szöveg>>

Kikergettetni : Hogyan értsük a Bánk bánnak ezt a szavát?
In: Forrás. – 37. évf. 6. sz. (2005. jún.), p. 69-70. Teljes szöveg

Az én 1956-om.
In: Forrás. – 39. évf. 10. sz. ( 2007. okt.), p. 37-46. Teljes szöveg

Hatvan éve [I – III.]
In: Forrás. – 39. évf. 11. sz. (2007. nov.), p. 52-55. Teljes szöveg

Fejcsóválás és főhajtás : Gyulai Pál és Miletz János.
In: Forrás. – 40. évf. 1. sz. (2008. jan.), p. 82-83. Teljes szöveg

Hatvan éve [IV.]
In: Forrás. – 40. évf. 9. sz. (2008. szept.), p. 38-41. Teljes szöveg

Katona – Kecskemét.
In: Forrás. – 41. évf. 3. sz. (2009. márc.), p. 78-85. Teljes szöveg

Katona – Kecskemét : II. A tizenkilencedik század közepétől végéig.
In: Forrás. – 41. évf. 4. sz. (2009. ápr.), p. 89-94. Teljes szöveg

Hatvan éve : [V.]
In: Forrás. – 41. évf. 11. sz. (2009. nov.), p. 77-80. Teljes szöveg

Katona-Kecskemét : III. A huszadik század első fele.
In: Forrás. – 42. évf. 1. sz. (2010. jan.), p. 61-66. Teljes szöveg

Katona – Kecskemét : IV. 1945-től.
In: Forrás. – 42. évf. 2. sz. (2010. febr.), p. 54-59. Teljes szöveg

Szekér Endre hetvenöt éves!
In: Forrás 42. évf. 6. sz. (2010. jún.) p. 81-82. Teljes szöveg

„Feő Fiskalis Katona Jószef fiam” : A Bánk bán költője az apja szemével.
In: Forrás. – 42. évf. 9. sz. (2010. szept.), p. 40-45. Teljes szöveg

Katona József megíratlan naplójából.
In: Forrás 45. évf. 2. sz. (2013. febr.) p. 46-48. Teljes szöveg

Két filmes vallomás : Katona József nyomában.
In: Forrás 48. évf. 11. sz. (2016. nov.) p. 97-112. Teljes szöveg

Róla szóló írások, források:

Az író-filológus születésnapjára / Lator László
In: Forrás. – 42. évf. 6. sz. (2010. jún.), p. 77. Teljes szöveg

Legendás személyiségek meséltek : Orosz László és Buda Ferenc pályájáról, kecskeméti kötődéséről.
In: Petőfi népe 66. évf. 267. sz. (2011. nov. 15. kedd) p. 5. Teljes szöveg

Isten veled Laci bácsi!
In: Hiros.hu. – (2016. 02. 11.) Teljes szöveg

„Kecskemét jelképe volt…” – Búcsú Orosz Lászlótól / Füzi László
In: Hiros.hu. – (2016. 02. 12.) Teljes söveg

Emlékek apámról 1-13. rész / Orosz István
In: Forrás. – (2020-2021.)
1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
5. rész
6. rész
7. rész
8. rész
9. rész
10. rész
11. rész
12. rész
13. rész

Katona József leghívebb íródeákja : Bemutatjuk Orosz László kecskeméti gimnáziumi tanárt / Szekér Endre, In: Köznevelés. – 39. évf. 21. sz. (1983. máj. 27. ), p. 8. 

Kortársaink : Arcképvázlat Orosz Lászlóról / Szekér Endre, In: Olvasó nép. – 7. évf. 3.sz = 25. (1985), p. 44-48.

Négyszemközt dr Orosz László irodalomtörténésszel / Szekér Endre
In: Honismereti közlemények, 1991. – p. 38-41.

Új magyar irodalmi lexikon / főszerk. Péter László ; [szerk. Gajdó Tamás et al.] ; [korszakszerk. Vízkelety András et al.] ; [szerzői Abaffy Csilla et al.]. – 2. jav., bőv. kiad. – Budapest : Akadémiai Kiadó, 2000. – 2 kötet p. 1520.

Orosz László / Varga Mihály. – Kecskemét : Kecskeméti Lapok Kft, 2003.

A Füzéki István Emlékérem 2008. évi díjazottjai : [Hír].
In: Könyv, könyvtár, könyvtáros. – 17. évf. 11. sz. ( 2008. nov.), p. 60.

Kecskemét irodalmi öröksége

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége,kulturális élet

Az alábbi bejegyzések Orosz László Kecskemét irodalmi öröksége, valamint Orosz László és Füzi László által jegyzett Kecskemét irodalomtörténete című munkákból valók, amelyek rövidített, kivonatos formában segítenek eligazodni abban, hogy Kecskemét irodalmi életéhez milyen személyek, folyóiratok stb. kapcsolhatók.

Az egyes bejegyzések nemcsak az adott szerzők rövid életrajzát tartalmazzák, hanem – ahol ez elérhető volt – a munkáik is megismerhetők a hiperhivatkozásokra való kattintással.

Betűrendben

*

Korszakonkénti felosztás

A reformáció jegyében

Általánosságban: 16. század előtt nincs irodalmi vonatkozása Kecskemét városának, legalábbis nem ismerjük, de feltételezhető, hogy volt „valami”, pl. a külföldön tanuló kecskeméti diákok révén.

A történelem viharaiban

Vándoranekdotaként a beszélő köntös (17. század) említhető meg, amely Mikszáth Kálmán műve által vált ismertté, de ő kiszínezte ezt a történetet.

Ferencesek, piaristák

Általánosságban elmondható, hogy a városban egyik vallás sem vált kizárólagossá.
Új színt jelentett Kecskemét életében a Piarista Gimnázium megnyitása 1714-ben, amelyet Koháry István gróf (1649–1731) alapított a kecskeméti reformátusok művelődésbeli hegemóniájának ellensúlyozására, de békében éltek egymás mellett, vallási vita nélkül.
A piaristák fontos törekvése volt, hogy az oktatásban a latinnal egyenrangúvá tegyék a magyar nyelvet.
Színház- és irodalomtörténeti jelentőségű tevékenységük: 1715–1775 között 30 színjátékot sikerült rendezniük, melyek leggyakrabban ókori történelmi és bibliai (ószövetségi) tárgyú, de volt magyar történeti témájú is, ugyanakkor csak a címek maradtak fent, és latinul adták elő ezeket a darabokat.
Az első magyar nyelvű előadást itt rendezték meg 1772-ben: Simai Kristóf (1742–1833) Mesterséges ravaszság – Plautusból és Molière-ből magyarosított darab.
Simai egyébként összekötő kapocs az iskolai és a világi, hivatásos színjátszás között.
Kelemen László színtársulata 1790-ben az ő Igazházi, egy kegyes atya című vígjátékával kezdte előadásait.
Simai Kristóf 6 vígjátékáról lehet tudni csak csupán, és Dugonics András mellett ő volt a magyarországi világi színjátszás legsikeresebb szerzője – korának Molière-je (Gragger).

Irodalmi törekvések a felvilágosodás korában

Erről a korról elmondható, hogy az irodalomteremtő szándék a 18. századtól kezdve tudatos, programszerű volt: az írók a nyelv kiművelésével, az ízlés pallérozásával, a közműveltség emelésével nemzetüket kívánták a fejlődés magasabb fokára emelni, amelynek a célja az volt, hogy Európa nyugati feléhez fel tudjunk zárkózni.
Kecskemét a korszakban az egyik legnagyobb lélekszámú város, de kulturális jelentősége annál kisebb.

A magyar játékszínért

A reformkor áramában

Általánosságban elmondható, hogy Kecskemét az 1840-es években már magyar művelődésben is szerepet játszik.
Összefoglaló munka is született ekkor Kecskeméthez kötődő írók, költők munkáiról: Nagy István: Szabados Kecskemét városában született vagy lakott íróknak nevei és tudva lévő munkái.
Fontos kulturális intézmények jönnek ekkor létre: 1831-ben kaszinó nyílik (vidéken a legelső); 1833-ban Király Sándor vendéglős színházat építtetett; 1841-ben kezdte meg működését a Szilády Károly (1795–1871) alapította első kecskeméti nyomda, kéziratban maradt Könyvnyomdászati műszótárát 1985-ben adta ki Haimann György, Szilády nyomdája a helyi igények kielégítésén túl fővárosi kiadóknak is dolgozott, és 1843-ban az országos könyvtermés 5%-át állította elő.
A műveltség a korban is még csak szűk körre korlátozódott Kecskeméten; az országos érdeklődés az 1840-es években kezdett felébredni az Alföld és benne Kecskemét iránt, amely a szabadságharc után csak erősödött, de elsősorban néprajzi sajátságaival keltett érdeklődést, de az irodalmi műveltség szélesebb körben való terjedésének jelei is mutatkoznak, például könyvkereskedés.
1861-ben a Kecskeméti Olvasókör jelenteti meg alapszabályait, 1866-ban a kaszinó teszi közzé könyvtárának szabályzatát és állományát; 1868-ban Kovács László gazdálkodó a mai Batthyány és Berényi Pál utca sarkán felépítteti a második kecskeméti színházat.

A szabadságharc bukásától a kiegyezésig

A korról elmondható, hogy a szabadságharc leverését követően, a megtorlás időszakában több hazafias gondolkodású közismert értelmiségi számára a vidék nyugalmat és biztonságot jelentette.

Nagykőrösön pl. fényes tanári kar gyűlt össze az 1850-es években: Arany János, Bajza József, Csengery Antal, Fényes Elek, Jókai Mór, de közülük Kecskemétre senki sem jött.

Arany János a nagykőrösiek hívását fogadta el, mivel ők pár nappal hamarabb küldték el invitálásukat, 1865-ben a főgimnázium Aranyt igazgatói tisztségre kérte fel, de Arany nem vállalta: „Amennyire megtisztelve érzem magamat a kecskeméti egyháznak bennem helyezett ezen bizodalma által, melynek megnyilatkozását már másszor is volt szerencsém tapasztalni: annyira fáj kimondanom, hogy annak ezúttal sem tehetek eleget. Egy új vagy újból szervezendő intézet kormányzása sokkal erősb, erélyesb jellemet igényel, mint amilyennek magamat ismerem, s valóban akkor élnék vissza a tiszt, egyház bizodalmával, ha e se physice, se moraliter nem nekem való állást elfogadnám. Ami pedig azon még szóba nem hozott, de fölkerülhető esetet illeti, hogy mint közrendű tanár cserélném föl állásomat az ottanival: részemről e cserét mi sem indokolná egyéb, mint azon tisztelet, mellyel a kecskeméti egyház iránt viseltetem. De ide, már közel öt évi megszokás után, számos kötelékek fűznek, s jobban irtózom a változástól, új viszonyok közt mintegy új élet kezdésétől, hogysem ez állásomat másutt hasonlóval fölcserélni óhajtsam. Vannak férfiak, kik a kecskeméti gimnáziumnak több szolgálatot tehetnek, mint én, törött kedélyű, változó egészségű ember.” (Arany János, „Elhárítja a kecskeméti egyháztanács meghívását”, in Arany János, Prózai művek, szerk. Keresztury Dezső, Keresztury Mária, Bp., Szépirodalmi, 1975, 1108.)

Arany azonban néha tett kirándulásokat Kecskemétre.

Századvég

A kiegyezés után megindult országos fejlődés Kecskeméten is éreztette hatását, a város 1870-ben törvényhatósági jogot kapott.
Ezekben az időkben jöttek létre a város hosszú ideig legfontosabb ipartelepei: a konzervgyár, a gyufagyár és a gépgyár.
Városrendészeti tervet készíttettek, megépült az új városháza és a színház, kialakították a Szabadság teret és a Rákóczi utat.
A reáliskola megnyitásával új középfokú tanintézet kezdte meg működését.
Új nyomdák alakultak, új lapok indultak.
Ez a fejlődés az országoshoz képest csak viszonylagosnak mondható – Budapest elszívta az erőket.
Kecskemét lakosságának csaknem a fele a tanyákon élt, a közműveltség szintje még mindig alacsony volt.
A kor irodalmában egyre nagyobb szerepet játszottak a hírlapok, hiszen a szépirodalmi szövegek nagy része ezekben az orgánumokban jelent meg
Kecskemét első hetilapja, a szabadelvű (Deák-párti) Kecskeméti Lapok 1868. október 3-án indult, ezt követte 1873-ban a függetlenségi Kecskemét, jelentősebb volt még az 1889-ben megindított Kecskemét és Vidéke, amely 1892 októberétől Pestmegyei Hírlap címmel folytatódott
Az irodalom a lapok tárcarovatában kapott helyet: közöltek ott verset, novellát, folytatásos regényt, népszerű tudományos cikket, a Kecskeméten megjelenő lapok is törekedtek arra, hogy országos nevű írók műveivel kedveskedjenek az olvasóknak: Inczédi László, Koroda Pál, Reviczky Gyula, Rudnyánszky Gyula verseit, Mikszáth és Reviczky elbeszéléseivel találkozhattak az olvasók.
A Kecskeméti Lapok viszont helyi írásokat kívánt közölni, sok volt az ismeretterjesztő írás is, pl. Hanusz Istvántól (1840–1909).
Színvonalas művek ismertetésével egy szegény vidéki lap is bekapcsolódhatott volna a magasabb rendű, korszerű irodalomba, de Kecskemét nem tűnt ki ebben sem; nem válogattak, kitől származik az adott kiadvány, kivételesek voltak a magvas recenziók: pl. a Kecskeméti Lapokban Jókai Jókai Mór: A Damokosok (1883. augusztus 3.) vagy a Kecskemétben Mikszáth A beszélő köntös című regényéről (1889. augusztus 11.) jelent meg
A helyi irodalmi hagyományoknak figyelmet szentelt a Kecskeméti Lapok és a Kecskemét is: Horváth Döme Emlékezzünk régiekről (Kecskeméti Lapok 1872. október 20., 27.), valamint Hornyik János Még egyszer „Emlékezzünk régiekrűl” (Uo. 1872. november 3.).
Bőséges teret szentelt e két lap Jókai Mór 1888-i kecskeméti látogatásakor és írói pályája kezdetének 50. évfordulója alkalmából a nagy író és Kecskemét kapcsolatának (Kecskeméti Lapok 1888. október 28., 1894. január 6.; Kecskemét 1888.október 28., november 4., 1893. november 5.).
Újra meg újra sürgették a helyi lapok egy közművelődési–irodalmi társaság létrehozását, míg évekig tartó huzavona után 1891-ben végre megalakult a Katona József Kör; alapszabályában kiemelt fontosságát kapott a közművelődési feladat, a helyi hagyományok ápolása és a Katona-kultusz.
Nem helyi sajátosság, de Kecskemétre is jellemző, hogy az irodalom ürügyén rendezett nagyszabású, bankettel, táncvigalommal egybekötött ünnepségek nagyobb figyelmet és támogatást kaptak, mint a hagyományokat feltáró, megismertető tevékenység.
Fölvetődött az a terv, hogy jelentessék meg díszkiadásban a Bánk bánt, de nem lett belőle semmi, pedig igény volt rá: 1899-ben a Pesti Napló adta ki.
A századvég Kecskemét életében nem tartozott a fényes korszakok közé, de Kecskeméten éltek akkor is olyan alkotók, akiknek neve ma már semmit nem mond a mai olvasó számára, viszont a korral foglalkozó irodalomtörténész számon tartja őket.

„Új időknek, új dalai”

Kada Elek polgármester kezdeményezésére nyílt meg a városi könyvtár (1897), a múzeum (1898) és a művésztelep (1909).
A Katona József Kör a 20. század elején főként népművelésre, ismeretterjesztésre törekedett – népszerű előadás-sorozatokat, szabad líceumot, munkásgimnáziumot szerveztek.
Az új irodalmi, művészeti és politikai törekvésekkel szemben a kört bizonyos óvatos konzervativizmus jellemezte.
A századfordulón erőteljes polgárosodás indult meg, melyet jól mutat, hogy számos író, újságíró, szerkesztő pályája Kecskemétről indult.
1912-től azonban határozottabban mutatkozott az újtól való elzárkózás, az Ady-jelenséget azonban Kecskeméten is lehetett érezni.
Érdekesség, hogy a református gimnázium könyvtárának járt a Nyugat, a Huszadik Század, az önképzőkör megvette Ady köteteit, A Holnap című antológiát és Babits köteteit is, illetve az önképzőköri pályatételek is a legújabb irodalom iránti érdeklődést mutatják: 1911–12-ben Molnár Ferenc, Bródy Sándor és Kóbor Tamás, a következő évben Bíró Lajos műveinek ismertetését tűzték ki. Sőt, az új irodalom iránti érdeklődés a kecskeméti munkásság körében is tapasztalható volt.
A Magyar Alföld lapnak erőteljes volt a kulturális publicisztikája: éles hangú bírálatok jelentek meg hasábjain, amellyel a város művelődését kívánta előmozdítani; a Katona József Körrel elégedetlen volt; többször kiállt a kecskeméti művésztelep mellett, amely a helyiek számára felesleges luxus volt.
A Magyar Alföld a háború kitörésekor beszüntette megjelenését, csak az őszirózsás forradalom után indult újra.

A két háború között

Az ellenforradalom hosszú időre visszavetette az irodalom haladó törekvéseit.
Ahol nemcsak a kommunistákat, hanem a polgári radikalizmus híveit is üldözték.
Kecskeméten különöse véres megtorlás követte a Tanácsköztársaság bukását.
A közéletben, így a Katona József Körben is az ellenforradalmi rendszer kiszolgálói váltak hangadóvá; a korábbi népművelő program háttérbe szorult, a szabad líceum és a munkásgimnázium nem folytatódott; 20 évig nem adtak ki évkönyvet; csak Marton Sándor (1868–1940) református gimnáziumi tanár elnökletével kezdett a szervezet tevékenysége újra élénkülni; Marton Sándor 1923-ban Petőfi, 1925-ben Jókai kecskeméti kapcsolatairól tartott adatokban gazdag, az e témákkal foglalkozók számára máig tanulságos előadást.
Móricz Zsigmond szoros kapcsolatot ápolt Kecskeméttel, bár első találkozása a várossal 1924-ben balul sült el, mert a Búzakalász című darabjának bemutatását a kecskeméti színügyi bizottság nem engedélyezte; 1926-ban, majd 1931-ben is járt a városban, utóbbi látogatásakor szimpatikus volt számára a helyiek fáradhatatlan munkája a gazdasági válság közepette is, ekkortól kezdve gyakori vendég volt Kecskeméten, és cikkeket írt, rádióban nyilatkozott a hírös városról.
1928-ben Hajnóczy Ivánt alelnökké választja a Katona József Kör, igyekezett pótolni mindazt, amit egy évszázad kecskeméti Katona-kultusza elhanyagolt: a városban fellelhető Katona-emlékeket felkutatta, kiadta Katona több kéziratát, összeállította életének és műveinek bibliográfiáját
1930: Katona József halálának centenáriuma; felavatták Katona új síremlékét, a Nemzeti Színház társulata adta elő Kecskeméten a Bánk bánt, a Katona József Kör és a Kisfaludy Társaság közös „díszgyűlést” rendezett, a múzeum Katona-emlékkiállítást
A centenáriumi ünnepség alkalmából a szegedi Dugonics Társaság koszorúját Móra Ferenc helyezte el Katona síremlékén.
Tóth László (1895–1964) munkáscsaládba született, a református gimnáziumban érettségizett, a budapesti egyetem bölcsészkarán kezdte meg tanulmányait, viszont anyagi gondok miatt abba kellett hagynia. Ezután visszajött szülővárosába, ahol újságíró lett; az őszirózsás forradalom után a Nemzeti Tanács jegyzője, a Tanácsköztársaság idején a direktórium művelődésügyi előadója volt. 1920-ban másfél éves börtönbüntetésre ítélték, majd szabadulása után a Részvény Nyomdához került, amelynek 1935-ben az igazgatója lett. Tóth László sokat tett azért, hogy a kis vidéki nyomda a magyar irodalom jelentős műhelyévé válhatott; a nyomda segítette Németh László Tanújának megjelenését, majd Németh több más műve is a Részvény Nyomdához került: az Ember és szerep (1934), a Kisebbségben (1939), a Téli hadjárat (1940). A nyomda azonban a sakkfolyóiratával és sakk-könyvekkel is felhívta magára a figyelmet, később pedig számos folyóirat is itt öltött alakot, pl. a Válasz, az Apollo, a Magyarságtudomány stb. Gál István, az Apollo szerkesztője így írt a Részvény Nyomdában folyó magas színvonalú munkáról: „A folyóiratot Tóth László nyomdai fantáziája teljesen átalakította, és az addig és akkor létező magyar folyóiratoktól különböző külalakot biztosított neki. A papírt és a borítólapot ő választotta ki, frissen rendelt betűtípust alkalmazott itt először, kidolgozta a lap tükrét és oldalcímekkel látta el, a címlapok és a hirdetések betűit megállapította. […] Az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. kiadványai az Amicus, a Bíró, a Kner, az Officina, a Tevan nyomda termékei mellé sorolhatók.”
A folyóiratok és könyvek többségére ráfizetett a nyomda, de a két világháború között szoros kapcsolatot ápolt a kecskeméti református egyházzal, és lelkészek, az egyházban szerepet játszó szőlősgazdák, orvosok, ügyvédek, tisztviselők, tanárok tulajdonában volt, akik fontosnak tartották a nyomda fennmaradását, a magyar kultúra támogatását.
1933-ban a Katona József Kör irodalmi társasággá alakult, fölvette a Katona József Társaság nevet, aki Sántha György alelnök vezetésével jó hírre tett szert.
A korban tervben volt egy írótelep létrehozásáról is, ami azonban meghiúsult – azt a célt, hogy az Alföld városai hozzanak létre egy új színt a magyar kulturális életbe, a Kiss Barnabás jogakadémiai tanár szerkesztette Hajnalodik (1938–1944) című folyóirat igyekezett megvalósítani, azonban a nép érdekeinek hangoztatása, a földreform követelése antiszemita hangokkal, nacionalista megnyilvánulásokkal párosult.

Kecskemét irodalma és irodalmi élete 1945 után

1945 után Kecskemét ugrásszerűen fejlődött – a város fejlődésének lehetőségét az 1949-es megyerendezés teremtette meg: 1950. január 1-től a város Bács-Kiskun megye székhelye lett, a hatvanas és a hetvenes évek intézményteremtéseit követően pedig szellemi-művészi központtá vált.
Bács-Kiskun egye anyagi támogatásával jelent meg 1969 márciusában a Forrás első száma, a folyóirat azóta is őrzi a megyei kötődést, nem csupán anyagi, hanem szellemi kapcsolódásokban is.

A hagyományok továbbélése, a megújulás keresése

Kecskemét irodalmi élete a második világháború lezárulása után mintha ott folytatódott volna, ahol a háború előtt tartott.
A város irodalmi életére továbbra is a Katona József Társaság volt a legnagyobb hatással, a Társaság elnökéé 1946 őszén Tóth Lászlót választották meg, aki 1944 decemberében Kecskemét polgármestere lett, de munkáját fokozatosan ellehetetlenítették (1948 májusában meg fosztották polgármesteri tisztségétől).
A baloldali diktatúra kialakulásának időszakában a Társaság sem kerülhette el a reá szabott sorsot, 1949. november 15-én egyesült a Magyar-Szovjet Baráti Társaság kecskeméti szervezetével: utolsó tevékenységükként a Társaság tagjai 1949. november 11-én megkoszorúzták Katona József Sírját, a sírnál Orosz László, az egy évvel korábban a városba került tanár, irodalomtörténész mondott beszédet.
A közélettől visszavonult, de az irodalmi gondolkodásmód életben tartásában ekkor is fontos szerep jutott Sántha Györgynek.
A Katona József Társaság tevékenysége öt éven keresztül szünetelt, munkájának felújítását a szorosan vett ötvenes éveket követően az olvadás időszakában immáron az újabb értelmiségi-irodalmár nemzedék tagjai sürgették – az elnök ismételten Tóth László lett – itt fogalmazódott meg egy irodalmi folyóirat indításának elképzelése is.
1955 márciusában a politikai változásokhoz kötődve jelent meg a Kiskunság című folyóirat első száma, amely a Katona József Társaság és a Bács-Kiskun Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kiadásában látott napvilágot.
A folyóirat tevékenysége meglehetősen rapszodikusnak volt mondható, mert pl. 1955 és 1959 között negyedéves folyóiratként működött, akkor összesen 13 száma jelent meg; az 1956 októberi, abban az esztendőben harmadik szám után például csak 1957 augusztusában jelent meg új szám; 1959 márciusi-áprilisi szám után átmenetileg lezárta működését 1963-ig, majd 1969-ben szűnt meg.
A Kiskunság szerzőgárdája: Joós Ferenc, Szentléleky Tihamér, ifj. Szabadi Sándor, Orosz László, Nagy Czirok László, Szabó Kálmán, Katona Piroska, Kiss István, Heltai Nándor, Szekér Endre, Henkey Gyula, Kőhegyi Mihály, Solymos Ede, Bölcs István, Pozsgay Imre, Zoltán Zoltán, Kálmán Lajos, Bognár András, Hernády Gyula – e szerzők a Forrás folyóiratnál is felsorakoztak.
A korabeli politika hangvétele még a közölt versek egy részének hangját is meghatározta, nem beszélve arról, hogy a lap körül szereplők a politikában történtektől sem határolhatták el magukat, ahogyan akkor senki sem.

A Forrás

A lap 1969-es indulásakor Varga Mihály lett a felelős szerkesztő, aki a Kiskunság című folyóiratot is igazgatta.
A Forrás nem csupán szándékában, hanem szerzőgárdájában is a Kiskunság folytatójának tekinthető, és kezdetben szintén kéthavonta jelent meg.
A lap nevét, szlovákiai ifjúságára emlékezve Madarász László adta (Szlovákiában ilyen nevű diáklapot szerkesztett).
A Forrás az országos színtérről igyekezett maga mellé állítani írókat, költőket, kutatókat, a teljes magyar irodalomból, mert a Forrás az elsők között kereste meg határainkon túl élő magyar írókat.
A megújulást segítette, hogy a hatvanas években már számos elismert író-költő élt a városban, így Buda Ferenc, Hatvani Dániel, Kunszabó Ferenc, Zám Tibor.
A folyóirat indulása és jellemző vonásainak kialakulása ugyanis elválaszthatatlan a Bács-Kiskun megyében a hatvanas-hetvenes évek elején kialakult társadalmi-művészeti-politikai légkörtől.
A város jelentősen gazdagodott kulturális tartalommal a hetvenes években: 1975-ben kezdte el munkáját a Megyei Művelődési Központ (később Erdei Ferencről nevezték el, ma Hírös Agóra); szintén 1975-ben hozták létre a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet; a Zománcművészeti Alkotóműhelyt; ugyancsak ebben az évben, az ország második nemzeti parkjaként jött létre a Kiskunsági Nemzeti Park; 1976-ban a Magyar Naiv Művészek Múzeuma; 1977-ben a Kerámiastúdió; aztán az MTA Regionális Kutatások Központjának Településkutató Csoportja települt a városba. 1981-ben kezdte munkáját a Szórakaténusz; 1983-ban indult, többek között a rendkívül jelentős Tóth Menyhért-gyűjteményével a Kecskeméti Képtár; 1991-ben a magyar Fotográfiai Múzeum, majd a Katona József Megyei Könyvtár új épületének átadása 1996-ban.

A Forrás mellett

Napjainkban

Füzi László

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége
Füzi László portréja

Füzi László Lövőn, egy Sopronhoz közeli kis faluban született 1955. március 15-én. Öt éves volt, mikor szülei visszaköltöztek Lövőről szülőfalujukba, Fertőszentmiklósra, ahol gyermekkorát töltötte.
Középiskolai tanulmányait Sopronban, a Széchenyi István Gimnáziumban végezte 1973-ban. A gimnáziumi évek alatt nagy hatással volt rá Szalay Dénes, akihez irodalmi szakkörre járt. Az ő hatására már a középiskolai évek alatt megismerte és olvasta a fontosabb irodalmi folyóiratokat is.
A gimnázium után a szegedi József Attila Tudományegyetemre jelentkezett, ahol magyar-történelem szakon szerzett diplomát 1979-ben. Az egyetemi évek alatt meghatározó volt számára Ilia Mihály irodalomtörténész tanárának barátsága. Szegeden csoporttársa volt pl. Dobozi Eszter, György Péter, Kozmács István, Csapody Miklós.
Itt írta első tanulmányait és itt kezdett el foglalkozni Németh László alakjával, munkásságával. 1980-ban szerzett bölcsészdoktori címet. Szakdolgozatát, majd doktori disszertációját is Németh László pályakezdéséről írta.
Az egyetem elvégzése után felesége Egerben kapott régészi állást, és mivel egy akkori rendelkezés miatt az egyetemen nem tarthattak meg végzős hallgatót, ezért Egerbe költöztek, ahol három évig az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolában tanított magyart és történelmet, 1982-ig.
1982-ben került Kecskemétre a Forrás folyóirathoz előbb szerkesztőként, majd 1989-től a folyóirat főszerkesztője lett.
A 2000-es években a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének meghívott előadójaként is dolgozott. 2014 júniusában az egyetem szenátusa címzetes egyetemi docens kitüntető címet adományozott részére.

L. bővebben.

Kép forrása: Wikipédia
Forrás: Bácstudástár

Somogyi János

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége
Kecskemét korabeli látképe

Somogyi János (1858–1924) eredeti foglalkozása szerint műbútorasztalos, később nyomdász, 1892-től a Kecskemét és Vidéke (később Pestmegyei Hírlap) kiadója és szerkesztője. Kis pillangók (1899–1890) című versfolyóirata inkább különlegessége, mint értéke miatt keltett országos figyelmet.

Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 60.

Sipos József

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége
Kecskemét korabeli látképe

1775-ben született Kecskeméten. Tanulmányait szülőföldén kezdte és Debrecenben végezte, ahol 1791. áprilisában lépett a felső osztályba és a syntaxisták tanítója volt.
VIII. éves deák korában Hódmezővásárhelyre ment rektornak. Göttingából hazajövetele után 1799. Hódmezővásárhelyt tanár, 1802. Hajdúszoboszlón időközi lelkész, 1803 és 1805 között Kecskeméten, 1805-től Szentesen tanár volt.
A nyelvújítási harcokban ortológusi nézeteket képviselt, ezért szembekerült Kazinczyval.
1818-ben Békésre ment papnak, ahol 1840. április 8. elhunyt.

Forrás: Magyar írók élete és munkái
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 28.

Horányi Elek

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége

Horányi Elek (1736–1809) a magyar irodalomtörténet-írás egyik úttörője, aki 1762-ben és 1765-ben tanított Kecskeméten. 1762-es Oratio pro arte poetica (Beszéd a költői mesterségért) című munkáját Kecskeméten adták ki.
Önképzőkört is elneveztek róla.

Forrás:
Magyar írók élete és munkái
Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 22.
Wikipédia

Révai Miklós

Nikolett Kecskemét irodalmi öröksége ,

Révai Miklós (1750–1807) a magyar nyelvtudomány egyik legnagyobb alakja, és az időmértékes verselés egyik meghonosítója. Kecskeméten töltötte a noviciátus két évét (1769–1791), már ekkor próbálkozott latin nyelvű versírással


Kép forrása: Hegedüs Géza: Irodalmi arcképcsarnok
Forrás: Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskeméti Füzetek 2 (Kecskemét: Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1990), 20.
Wikipédia

Megszakítás