(1856-1923)
kulturális élet
Hagyatékok a régi városi könyvtárban
Kecskemét Város Könyvtára (Régi Városi Könyvtár) történetének rövid kronológiája (1897-1952)
- 1894 – Állami határozat született a vidék felé irányuló könyvtár- és múzeumszervezési feladatra.
- 1897 – Kecskemét th. Város Tanácsa Kada Elek polgármester javaslatára határozatot hozott a könyvtár létesítésére, melyet a magas állami támogatással valósítottak meg ideiglenesen, a Városháza 2. emeletén lévő nagyteremben.
- 1899 – A tanács rendeletben határozta meg a könyvtár fenntartására és gyarapítására szolgáló javadalom összegét, erre évi rendszeres államsegélyt kapott . Ettől az időponttól kezdve tervszerű és fokozatos állománygyarapítás történt az időközben alapított könyvtári bizottság szabályai szerint.
- 1906 – A könyvek gyarapodása miatt a földszinti galériát – eredetileg múzeumnak szánták – rendezték be könyvtárnak.
- 1911 – Szilády Károlyt nevezték ki a könyvtár és múzeum igazgatójává. Szilády a könyvtárat nem tartotta alkalmasnak közművelődési feladatok ellátására, tudományos szakkönyvtárként kezelte, amelyre csak korlátozott könyvtári nyilvánosságot engedélyeztek, helyben használatra is alig volt lehetőség. A könyvek feltárására kézzel írott katalóguscédula szolgált.
- 1937- Szabó Ambrus lett a könyvtár vezetője, aki elkészítette a könyvek teljes leltározását : 21.222 mű 39.000 kötetben.
- 1944 – A háborús pusztítás pótolhatatlan veszteséget okozott a könyvtár állományában: elégett a Régi Magyar Nyomtatványok és a Régi Magyar Könyvtár ritka kincsű, az egész magyar kultúra egyetemes értékű alkotásai közé sorolt dokumentumok szinte teljes egésze.
- 1952. október 26. – Minisztertanácsi határozat rendelkezett a megyei könyvtárak megszervezéséről, így a kecskeméti Városi Könyvtár jogutódjaként, annak állományára épülve jött létre a Bács-Kiskun Megyei Könyvtár, ami 1955. április 29-én felvette Katona József nevét.
A Szilády Károly levéltáros szervezte könyvállomány kezdetben a városi törvényhatóság már használaton kívüli történeti és jogi könyveiből állott. Ez később az alapbeszerzési terv szerint már a magyar nyelvű művek, Kecskeméttel kapcsolatos művek és néhány fontos tudományterület – történelem, jog, statisztika, gazdaság -, szótárak, klasszikus világirodalmi alkotások fordításaival bővült. A könyvek nagy részét a Magyar Tudományos Akadémia, a Franklin Társulat és az Atheneum Rt. kiadványaiból szerezték be.
A könyvtár gyűjteményét jelentős, főként tudományos műveket tartalmazó hagyatékok megvásárlásával is gyarapította. A kiállítást ezen hagyatékokból állítottuk össze.
Hornyik János könyvtárából
Hornyik János (1812-1885) városi főjegyző, levéltáros, történetíró, a Magyar Történelmi Társulat rendes tagja, az MTA levelező tagja
Kecskemét szülötteként egész életét a város szolgálatában töltötte. A hivatali feladatai mellett jelentős közéleti és tudományos tevékenységet is folytatott. Az 1868 októberében elindult Kecskeméti Lapok újságnak 1880-ig volt a szerkesztője.
A történelem iránti érdeklődésének köszönhetően kutatások és tanulmányok sokasága fűződik nevéhez. Korának nagy felkészültségű történettudósaként tartották számon. Legfontosabb műve a Kecskemét város története oklevéltárral című munka volt, melyet 1860 és 1866 között jelentetett meg 4 kötetben.
A város 1890-ben vásárolta meg latin, magyar és német nyelvű, nagyrészt történeti jellegű kötetekből álló könyvtárát.
A köteteken Hornyik János birtokosi bejegyzései láthatók.
Historia animalium sacra … / a Wolfgango Franzio …. – Ed. novissima. – Amstelredami : Joannem Ravesteinium, 1665. – [40], 282 p.
Magyar nyelvű digitalizált változat
Commentatio de initiis, ac maioribus jazygum et cumanorum eorumque constitutionibu / a Petro Horváth. – Pestini : Typis Matthiae Trattner, 1801. – 254 p.
Tekintetes nemes Pest Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyéknek természet-tudományi leírása / Barra István, Pesten : Trattner és Károlyi, 1839. 176 p.
Utazás külföldön / írta Szemere Bertalan. – [1. kiad.]. – Budapest : Magyar Kir. Egyet. Ny., 1840. – 2 köt.
Világtörténet a legrégibb időktől korunkig / írta Bajza [József]. – Pest : Hartleben K. A., 1846.
A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után : Első rész / írta Jászay Pál. – Pest : Hartleben K. A., 1846. – 536 p. : ill.
Magyarország a török hódítás korában / Salamon Ferencz. – Pest : Heckenast Gusztáv, 1864. – 431 p.
Az első Zrínyiek / Salamon Ferencz. – Pesten : Heckenast Gusztáv, 1865. – XVI, 659 p.
Pesty Frigyes könyvtárából
Pesty Frigyes (1823–1889) történész, országgyűlési képviselő, az MTA rendes tagja
A fiatalkorát Temesvárott töltő író, újságíró a helyi gazdasági egyesület titkáraként tevékenykedett. 1858-ban indította útjára a Delejtű című, természettudományi és gazdasági cikkeket tartalmazó lapot. Számos jelentős történeti művet is írt. 1863-tól kezdett bele a nevét híressé tevő vállalkozásába, a földrajzi nevek összegyűjtésébe. Ebből készült az 1888-ban kiadott Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben című kötete. Széles érdeklődési körének köszönhetően életében nagyon sok könyvet gyűjtött a tudományok szinte teljes köréből a nyelvészeti és a szépirodalmi művekig. Kecskemét város tanácsa 1898 végén vásárolta meg özvegyétől a 2284 db műből – 4545 db kötet – álló könyvtárát, mely többnyire német nyelvű jogi és szépirodalmi fordításokból állt.
A köteteket Pesty Frigyes Könyvtárából feliratú pecséttel látták el.
Az keresztyensegnec fondamentomirol való rouid keonywechke : ki az Szent irasnac kulomb kulomb heleibol, kerdes es feleles keppen irattatot / … Telegdi Miklos mester altal, Deac nyelwbol Magyar nyelwre forditatot. – [Budapest] : [Franklin], [1884]. – 142 p.
Az ifju Anacharszis útazása Görög-Országban, a bévett időszámítás előtt a negyedik század közepén / Barthelemy apátur … ; francziából fordította Deáky Filep Sámuel. – Kolosváron : Ref. Koll., 1820-21. – 8 db
Allighieri Dante Új élete / olaszból ford., … életrajz, bev. és jegyz. Császár Ferenc. – 2. kiad. – Pest : Müller Emil Könyvnyomdája, 1854. – 258 p.
Szellemi omnibus kéjutazásra az élet utain / írta Aszalay József. – Pesten : Beimel J. és Kozma Vazul ny., 1855-57. – 3 db
Ausführliches Lehrbuch der Chemie / Graham, Otto. – 3., umgearbeitete Aufl. – Braunschweig : Friedr.Vieweg & Sohn, 1855-1857. – 5 db
Török-magyarkori állam-okmánytár / szerk. és jegyz. Szilády Áron és Szilágyi Sándor. – Pest : MTA, 1868. – 7 db
Anglia története II. Jakab trónralépése óta / Macaulay. – Budapest : MTA, 1875-. – 6 db
Gőthe lyrai költeményei / ford. Szász Károly. – Budapest : Magyar Tudományos Akadémia, 1875. – 281 p.
Az iszlám : tanulmányok a muhammedán vallás története köréből / írta Goldziher Ignácz. – Budapest : MTA, 1881. – 412 p.
Török történetírók / ford. és jegyzetekkel kisérte Karácson Imre, Thúry József. – Budapest : Magyar Tudományos Akadémia, 1893-1916. – 5 db, 1. k. 433 p.
Pócsy György könyvtárából
Pócsy György (1852-1896) királyi közjegyző
Nagy műveltségű, irodalom- és művészetpártoló közéleti személyiség volt. Felesége Katona Blanka, Katona Zsigmond gyógyszerész lánya volt. A házaspár Kecskemét kulturális életének szervezésében központként működött, házukban rendszeresen tartottak művész-estéket. Náluk alakult meg a Katona József Kör 1891-ben. Felesége is jelentős közéleti szereplő volt : elnöke lett a Nőegyletnek, a Rongyos Egyletnek, még több más jótékonysági szervezetnek és ő alapította meg a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSz) kecskeméti csoportját is. A közjegyző gazdag szépirodalmi és művészeti kötetekből álló könyvtárat hozott létre. Korai halálával özvegye eladta azt Kecskemét városának.
A hagyatékából származó könyveket a nevével ellátott pecséttel jelölték.
Pócsy György hagyatékából 1898-ban (10 kötet) és 1924-ben (3 kötet) is vásárolt a könyvtár.
A társadalmi élet törvényszerűsége : statisztikai tanulmányok / Mayr György. – Budapest : MTA, 1881. – XVI, 348 p.
Benvenuto Cellini önéletírása / olaszból ford. és jegyz. Szana Tamás. – Budapest : Ráth Mór, 1890. – 2 db
A renaissancekori műveltség Olaszországban / írta Burckhardt Jakab. – Budapest : MTA, 1895-1896. – 2 db
Kada Elek könyvtárából
Kada Elek (1852-1913) író, újságíró, polgármester. A széles látókörű, nagy tudású és nagy műveltségű jogász régészként, íróként, újságíróként is tevékenykedett, politikusként két ciklusban volt Kecskemét országgyűlési képviselője. 1897-től polgármesterként a város minden területére kiható városfejlesztésbe fogott. A nevével fémjelzett, aranykornak is nevezett időszak máig ható eredményei indították el Kecskemétet a századfordulón a fejlődés útján. Özvegye a polgármester könyvtárának 48 darabját férje halála évében eladta a városi könyvtár részére.
A Függetlenségi Párt / Mocsáry Lajos. – Budapest : Rényi Károly, 1906. – 27 p.
Czegléd a török alatt / Oppel Jenő . – Czegléd : Nagy Elek, 1908. – 143 p.
Hazajáró versek : költemények / Lesznai Anna ; [a czímlapot Falus Elek rajzolta]. – Budapest : Nyugat, 1909. – 79 p.
A nagybányai jubiláris képkiállítás illusztrált katalogusa : 1912 / összeáll. Börtsök Samu és Réti István. – Nagybánya : Nánásy István Könyvnyomdája, 1912. – 127 p.
Árpád sírjának kutatása / Honéczy Aladár. – Budapest : Németh József könyvkereskedése, 1912. – 71 p.
A szegények kincse / Maeterlinck ; ford. Bölöni György. – Budapest : Révai, 1912. – 267 p.
Az állam / Oppenheimer ; szerkeszti Pogány József, fordította Sebestyén Ede. – [Budapest] : Révai, 1912. – 312 p.
Szilády Áron könyvtárából
Szilády Áron (1837 – 1922) református lelkész, irodalomtörténész, nyelvész, orientalista, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
A kiskunhalasi származású tudós már középiskolai tanulmányai alatt több nyelvet is elsajátított. Beszélt latinul, görögül, franciául németül, angolul, olaszul, holland és török nyelven. Majd az egyetemi évek alatt egyre inkább az orientalista tudományok felé fordult, ezért tökéletesen megtanult héberül, arabul és perzsául is. Összesen 27 nyelven írt és olvasott. Iskolai tanulmányai befejezése után református lelkészként szolgált. 1893-tól haláláig Kiskunhalason élt, ahol a város szellemi vezérének tartották, sokat tett a város kulturális fejlődéséért. Neki köszönhető a református gimnázium felépítése. A református egyházban magas pozíciókat is betöltött és 1865 és 1878 között Halas szabadelvű párti országgyűlési képviselője is volt. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, 1861-től a Magyar Tudományos Akadémiának és irodalomtörténészként 1893-tól haláláig az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője is volt. 1896-ban a budapesti és a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták. Tudományos munkásságának fontos részét alkotta a magyar nép származásának vizsgálata, s e tekintetben a török eredet híve volt. Ezt a meggyőződését közel-keleti útjai is megerősítették.
Hagyatékát 1926-ban vásárolta meg a könyvtár.
Halála után örökösei eladták felbecsülhetetlen értékű könyvtárát.
A hagyatékot Kecskemét vásárolta meg a város könyvtára számára : 4035 db mű, 80 db folyóirat közel ezer évfolyama, 110 db keleti nyelvű kézirat és nyomtatvány, 130 db régi magyar könyv (1711 előtt készült könyvek, könyv- és kultúrtörténeti ritkaságok).
Könyvtárának darabjait a gyűjteményét jelölő pecséttel látták el.
Szilády Áron hagyatékáról a Magyar Könyvszemle is beszámolt:
Epistolae Pauli lingua Hungarica donatae : az Zenth Paal leueley magyar nyeluen / ford. Komjáti Benedek. – Budapest : Franklin Társulat, 1883. – 491 p.
Telemakusnak az Ulisses fiának bujdosásai [Nyomtatott szöveg] / … frantzia nyelven írt Feneloni Sálignák Ferentz … ; magyarra fordított … Zoltán Jo’sef. – Kolosváratt : Reform. Kollégium Betüivel Kaprontzai Ádám által, 1783. – [18], 587 p.
A 18. század egyik legnépszerűbb könyve. A francia Fénelon püspök erkölcsi-politikai tanregényéért egyformán lelkesedtek annak idején a konzervatív körök, a felvilágosodás hívei, de még a forradalmárok is. Fénelon ugyanis a homéroszi mondakörből választott téma ürügyén saját korának bírálatát írta meg, nem kímélve az uralkodót, XIV. Lajost és közvetlen környezetét sem. A könyv egész Európában elterjedt, sok nyelvre lefordították. Akkoriban két magyarra fordított változata volt ismeretes : Haller László és Zoltán József munkája.
Adatforrás: Honterus jegyzék, 56. aukció, 107. tétel
Jeles történetek / mellyeket a’ magyar játék-színre alkalmaztatott Dugonics András . – Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségén és betüivel, 1794. – 2 db
Digitalizált változat: 1. kötet, 2. kötet
Édes Gergely’ íramati és danái : epigrammata & odae. – Vátzonn : Máramarossi Gottlieb Antalnál, 1803. – 212 p.
Újhelyi Dayka Gábor’ versei / öszveszedte ‘s kiadta barátja Kazinczy Ferencz. – Pesten : Trattner Mátyás betüivel, 1813. – 243, [20], XLVIII, [7] p.
Ronto Pálnak magyar lovas köz-katonának és gróf Benyovszki Móritznak életek’ : földön, tengereken álmélkodásra méltó történettyeiknek, ‘s véghez vitt dolgaiknak le-írása / a’ mellyet hazánk dámáinak kedvekért versekbe foglalt gróf Gvadányi József …. – [2. kiad.]. – Posonban : Wéber Simon Péter betűivel, 1816. – XX, 548 p.
Digitalizált változat: Eredeti oldalképek; Javított szöveg
Diákmagyar müszókönyv a’ Magyarhoni törvény- és országtudománybul / írta Fogarasi D. János . – Pesten : Kilián György, 1833. – XXIV, 50, [1] p.
Alexandriai Szent Katalin verses legendája : ugyanazon szentnek két kisebb prózai életével együtt : régi codexekből, nyelvjegyzetekkel / kiadta Toldy Ferenc. – Pest : Landerer és Heckenast, 1855. – XXXIX, 287 p.
Régi magyar passió rajzokkal : adalékul a középkori magyar irodalom és rajzművészet ismeretéhez / … kiadta Toldy Ferenc. – Pest : Eggenberger Ferdinánd, 1856. – XV, 260 p.
Csokonai album / szerk. és kiad. Kulini Nagy Benő. – Debreczen : Város nyomdája, 1861. – 317, [3] p.
Katona József összes művei / Katona József. – Budapest : Aigner Lajos, 1880. 3. köt., A borzasztó torony ; Aubigny Clementia ; A mombelli grófok ; Költemények. – 1880. – 312 p.
Heltai Gáspár meséinek eredete és nyelve / írta Imre Lajos . – Kolozsvártt : Gámán János örökösénél, 1885. – 42 p.
Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban : mythologiai tanulmány / írta Kálmány Lajos. – Szegeden : Bába Sándor könyvnyomdája, 1893. – 74 p.
A szombatos kódexek bibliográphiája : különös tekintettel azok énektartalmára / írta Thúry Zsigmond. – Mezőtúron : Borbély Gyula, 1912. – 161 p.
Szilády Károly könyvtárából
Szilády Károly (1865–1934) Levéltáros, múzeum és könyvtárigazgató 1888-ban bölcsészdoktorátust szerezett Három évig tanított a református kollégiumban. Kada Elek 1897-ben alkalmazta a levéltárban őrzött könyvgyűjtemény gondozására.1901-től a levéltár, múzeum és könyvtár vezetése az ő kezében volt. 1911-től hivatalosan is múzeum- és könyvtárigazgatói kinevezést kapott.
Az itt bemutatott hagyatékokkal az ő vezetése idején gazdagodott a könyvtár. 1934. július 24-én, nyugdíjba vonulása után nem sokkal elhunyt.
Könyvhagyatéka még halála évében a könyvtár tulajdonába került.
Magyar ország polgári históriájára való lexicon, a’ XVI. század végéig / kész. … Budai Ferentz … ; kiad. Budai Ésaiás …. – [1. kiad.]. – Nagy-Váradon : Máramarossi Gottlieb Antalnál, 1804-1805. – 3 db
Philosophia’ historiája / irta Ertsei Dániel. – Debreczenbenn : ny. Tóth Ferentz, 1825. – 193 p.
Digitalizált változat: 1. kötet, 2. kötet, 3. kötet
Kisfaludy Sándor összes regéi / Kisfaludy Sándor. – Budapest : Franklin, 1881-1882. – 421 ; 349 p.
A tragikum / írta Beöthy Zsolt. – Budapest : Franklin Társulat, 1885. – 640 p.
Az arany legenda / irta Longfellow W. Henrik ; … ford. Jánosi Gusztáv. – Budapest : Franklin, 1886. – 200 p.
Az Árpádok története / irta Sebestyén Gyula. – Budapest : Franklin Társulat, 1895. – 272 p.
Egy szép história az vitéz Franciscórul és az ő feleségéről / Ráskai Gáspár ; bev. Szilády Áron. – Budapest : Franklin-Társulat, 1898. – 61 p.
Az eredeti, 1574-es kiadás digitalizált változata
Budai Ali basa históriája / írta Tinódi Sebestyén ; jegyz. Szilády Áron. – Budapest : Franklin Társulat, 1899. – 36 p.
Horváth Mihály könyvtárából
Horváth Mihály (1859-1937) orvos, országgyűlési képviselő
A kecskeméti születésű orvos nagy tekintélyre tett szert hivatásában és közéleti szerepvállalása miatt is : tagja volt több egyesületnek, részt vett a kecskeméti kaszinó épületének megtervezésében, 1910 és 1918 között országgyűlési képviselőként is tevékenykedett, a református egyházban is fontos pozíciókat töltött be. Széles körű publicisztikai tevékenységet folytatott, írásai tudományos és közéleti lapokban is megjelentek.
Halála után több mint 1000 kötetből álló tudományos és orvosi szakkönyveket tartalmazó könyvtárát a városi könyvtár részére vásárolta meg a tanács.
Horváth Mihály hagyatéka 1937-ben került a könyvtárba.
Minerae metallorum Hungariae et Transilvaniae / exposuit Vincentius Schönbauer. – Viennae : apud Schaumburg et soc., 1809-1810. – 2 db
Digitalizált változat: 1/1. kötet, 1/2. kötet, 2. kötet
Az öröklött kórokrul / … értekezett Horváth János = Dissertatio inauguralis medica de morbis haereditariis quam consensu et auctoritate magnifici domini praesidis et directoris spectabilis domini decani … / submittit Joannes Horváth. – Pesten : Landerer és Heckenast, 1844. – 29, [1] p.
Az élet csodái / Ernst Haeckel ; ford. Czóbel Ernő, Fülöp Zsigmond, Veres Mihály. – Budapest : Athenaeum, 1911. – 2 db
A primitív ember hajdan és most : a kezdetleges ember élete, szokásai, foglalatosságai, nyelve, hite, művészete, mesterségei, kalandjai, játékai stb. / írta G. F. Scott Elliot ; ford. Schöpflin Aladár. – Budapest : Franklin Társulat, 1911. – 392 p.
Justus Perthes’s See-Atlas : Eine Erganzung zu Justus Perthes’s Taschen-Atlas / … bearbeitet Hermann Habenicht. – 9. Aufl. – Gotha : Justus Perthes, 1912. – 48 p.
Justus Perthes’s Taschen-Atlas / vollstandig neu bearbeitet von Hermann Habenicht. – 50. Aufl. – Gotha : Justus Perthes, 1913. – 80 p. : ill.
Az orvostudomány története : orvosok és a kulturtörténelem művelői részére / írta … Mayer Ferenc Kolos ; átnézte és az előszót írta Magyary-Kossa Gyula. – Budapest : Eggenberger, 1927. – XII, 286 p. : ill.
Kölcsönözhető DVD filmek
Trianon 100
Részletek Jankovics Marcell könyvbemutató előadásából
Előadó: Jankovics Marcell művelődéstörténész, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke
TRIANON ÉS A BÉKEREVÍZIÓ KÉRDÉSE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
Rendhagyó történelemóra középiskolásoknak
Előadó: Zeidler Miklós PhD történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa,
az ELTE docense, a Trianon 100-Lendület Kutatócsoport tagja
TUDOD-E, HOGY…?
1920. június 4-én a Versailles melletti Nagy-Trianon palotában aláírták az első világháborút Magyarország számára lezáró békeszerződést. Ez a dokumentum máig meghatározza Magyarország és a környező államok határait. Összeállításunk a határon túli magyarlakta területekre kalauzol benneteket. Reméljük, lesz alkalmatok személyesen is felkeresni ezeket a nevezetes helyeket.
ERDÉLYI FILMMŰHELYEK – FILMAJÁNLÓ
Az alábbiakban erdélyi filmes műhelyeket mutatunk be.
Írásunkat az erdélyi filmes portál, a filmtett.ro cikkei alapján készítettük.
Mindegyik stúdió egy-egy filmjét ajánljuk megtekintésre. Ezek közül is külön jelöltük az online megnézhető filmeket, videoklipeket.
100 év a fekete-fehér táblán – Kecskeméti sakktörténet
Könyvtárunk Helyismereti gyűjteményében 2013. januártól márciusig volt látható az a kecskeméti sakktörténeti kiállítás, melynek anyagából az alábbi virtuális összeállítás készült.
100–150 esztendő gyorsan tovaszalad – így utólag! Emberi élet nem is tart ilyen sokáig, mégis mi minden történik közben, ennyi idő alatt! Ha felidézzük a kecskeméti sakkozás elmúlt évtizedeit, látjuk a nehézségekkel teli munkát, küzdelmeket, de ugyanakkor az eredményeket, szép sikereket is. Városunk gazdag sakktörténeti emlékei Kecskemét kultúr- és helytörténeti kincsei is egyben. Elődeink olyan jelentős szellemi értéket, sakkelméleti tudást és emberi példamutatást hagytak ránk, ami mai világunkban is tanulságos.
A kecskeméti sakkozás történetét, kutatásaim alapján öt nagyobb korszakra osztottam fel. Vajon melyiket tekinthetjük a kecskeméti sakkélet „fénykorának”? Ha mindegyik időszakból csupán egy-egy eseményt, kiváló személyt, jelentős versenyt, vagy éppen a sakkirodalom alkotásait emeljük ki, akkor más-más eredményre jutunk. Napjainkban is sok kiváló sakkozó, szervező és sakkot szerető barátunk él Kecskeméten, de látjuk, hogy sajnos a kecskeméti sakkozás mégsem most éli igazi fénykorát. Összességében azonban elmondható, hogy valóban méltán volt egykor Kecskemét – a sakk által is – „hírös város” a világban, és országos sakkcentrum is egyaránt.
A kecskeméti sakkélet kezdetei (1860–1913)
A kecskeméti sakkozás első dokumentált nyomaira bukkanunk, ha fellapozzuk a Vasárnapi Újság című folyóirat korabeli sakkrovatait. Már 1861-ben – de a későbbi években is – a feladványokat helyesen megfejtők sorában gyakran találunk kecskeméti neveket.
1874-ben Magyarország negyedik sakk egyesületeként 18 fővel, hivatalosan is megalakult a Kecskeméti Sakkör. A „Sakkör”-t, mint az egyesület megnevezését, korabeli írásmód szerint ekkor – és később is – ebben a formában használták. A Kör jóváhagyott Alapszabály szerint működött, pecsétjükön
Legnemesebb ház az, melyben csak ész kűzd!
felirat olvasható. Helyiségük a Kecskeméti Casino játékterme volt, könyvtárukba két külföldi sakklapot is járattak.
> (opens in a new tab)”>A kép forrása>>
A sakkjáték ebben az időben elsősorban a zártkörű városi intelligencia egyik időtöltését jelentette, de már többnek tekintették, mint csupán társas szórakozást. A Sakkör elnökének Lestár Pétert (1819–1896), Kecskemét polgármesterét választották.
A Kör jegyzője Madarassy László (1840–1893) kecskeméti ügyész volt, kitűnő sakkozó, akinek három feladványa is megjelent. Pénztárnoka: Kiss József (1844–1895) törvényszéki jegyző,. A Kör tagjai között találjuk dr. Szeless József jogakadémiai tanárt, Lipthay Pál (1843-1905) képviselőt, és Kada Eleket (1852–1913), Kecskemét későbbi kiváló polgármesterét is.Ekkor virágzott a Monarchiabeli „boldog békeidők” kávéházi sakkélete is. A kor hangulatát, egykori szereplőit talán legjobban jellemzi a Sakkör egyik sajátságos figurája, Wiszt Károly (1835–1910). A Kecskeméti Lapok így írt róla:
Évtizedeken keresztül el se lehetett képzelni a Beretvást nélküle. Aki idegen belépett a vendéglőbe, elsőnek is az ő imponálóan előkelő alakja, nem ficsúros, de mindig gavalléros megjelenése tűnt a szemébe. Maga az új törvényszéki elnök, mikor először a városba jött, azt kérdezte: – az ott a főispán ugye? Nagyon meglepődött mikor megtudta, hogy a Törvényszék egyik írnoka.
A kör a Kecskeméti Casino épületében működött
A kép forrása>>
A századfordulótól 1912-ig
Országosan és helyileg is ebben az időben bontakozott ki a sakkjáték szélesebb körű elterjedése, a színvonalasabb sakkozással egyben a kecskeméti sakkélet fellendülése is. Ebben meghatározó és a későbbiekben is kiemelkedően fontos szerepet játszottak a kecskeméti diákok, lelkes fiatalok. Az első sakkversenyt is ők rendezték 1901-ben, melyről az alábbiak olvashatók a Jogakadémia értesítőjében:
Az Olvasókör helyisége egész nap folyamán a tagok rendelkezésére állott. Szórakoztató játék gyanánt, miután a kártyajátékot, egyszer s mindenkorra kitiltották onnét, egyedül a sakkjáték szerepelt, mely rövid időn oly nagy népszerűségre tett szert, hogy egy jól sikerült sakk- versenyt is lehetett rendezni.
1909-ben a Református Gimnázium és Jogakadémia 22 főnyi fiatalságából megalakult a Kecskeméti Ifjúsági Sakkör. Elsőként jelentették meg Kecskeméten 1911-ben „ A Sakk” című újságot. A rövid életű, de annál nagyobb feltűnést keltő, komoly tartalmú szaklapról a Magyar Sakkújság így írt:
A lapot olyan időben indították meg, amikor arra igazán szükség volt, s ezzel emléket állítottak maguknak a hazai sakkozás történetében.
Ez a korszak egyben a szervezett sakkozás feltételeinek kialakulása is. A Magyarországom működő és egyre gyarapodó sakk egyesületek összefogására 1911–ben Budapesten megalakult az (első) Magyar Sakkszövetség. Alapításában Kecskemétről hárman vettek részt, Tóth László, Simon István és Hajma József.
A kecskeméti sakkozók ebben az időben gyakran rendeztek házi bajnokságokat és „szimultán produkciókat”, amelyeken keményen küzdöttek a városunkba érkező kiváló sakkozókkal. A Kör vendégül látta többek között Chalupetzky Ferencet, Szávay Zoltánt, és Diamant Mártont is. A Sakkör képviselői erős versenyeken is megállták a helyüket. Tóth László és Hajma József az 1912-es temesvári országos versenyen jól szerepeltek.
Történelmi szakadékokon átívelő sakkélet 1913-tól 1949-ig
A hosszúnak tűnő 36 év ugyan nem esik egybe hazánk történelmi korszakhatáraival, de mégis a kecskeméti sakktörténet folyamatos, egységes időszakát öleli át. Két világháború és súlyos gazdasági problémák ellenére a kecskeméti sakkélet éppen ekkor – szellemiségét megőrizve – meg tudott újulni és fejlődni. Ez az időszak a kecskeméti sakkozás történetének egyik legkiemelkedőbb korszaka.
A század elején már évek óta formálódott az a törekvés, hogy az Ifjúsági Sakkör, valamint a Kecskeméti Munkás Otthonban működő Munkás Sakkör és a kávéházi sakkozók népes tábora egy szervezetbe tömörüljön. Hosszabb előkészítés után a Beretvás szállóban tartott közgyűlésen 1913. január 5-én megalakult a Kecskeméti Sakkör. Céljukat tömören, de annál sokatmondóbban fogalmazták meg:
a sakkozást gyakorlatilag és irodalmilag művelni.
A Sakkör egyik legfontosabb érdeme volt, hogy – ha időlegesen is – de feledtette az emberek közti vagyoni, származási és betöltött tisztségük, állásuk szerinti különbségeket, hiszen a korabeli társadalom széles rétegét magába foglalta. A 45 főnyi alapító tag között találunk tanárt, ügyvédet, munkáspénztári tisztviselőt, városi hivatalnokot, orvost, bankárt, hírlapírót, kereskedőket és iparosokat, de még joghallgatókat, rendőrtiszteket és lelkészeket is. Másik legfőbb jelentősége abban állt, hogy a Kör hatékonyan és sikeresen tudott tevékenykedni tagjainak kitűnő képessége, valamint szívvel- lélekkel való tenni akarása és összefogása által. A Sakkör 1913-ban kialakított szervezeti formáját és működési rendjét, kisebb változtatásokkal hosszú évekig megtartották.
A Sakkör első elnöke Berkovits Arnold (1857–1944) tanár, társelnöke dr. Dömötör István (1875–1923) volt, a tisztikart 3 évre választották. A Kör ügyeit a Választmány intézte, amelynek tisztségviselői a titkár, társtitkár, pénztáros, háznagy és könyvtáros, valamint a számvizsgálók voltak, a választmányi tagokkal együtt. A Sakkör évente tartott közgyűlést, melyet villám-versennyel és vacsorával fejeztek be.
A Kecskeméti Sakkör tisztségviselői, 1913
Vezetőség
Elnök: Berkovicz Arnold főreáliskolai tanár
Társelnök: dr. Dömötör István ügyvéd
Titkár: Simon István tisztviselő
Társtitkár: Szabó Jenő hírlapíró
Pénztáros: Lakos Samu városi tisztviselő
Háznagy: Hajma József tisztviselő
Választmányi tagok:
dr. Dolowschiák Mihály királyi ügyész
Csekes Béla református lelkész
Győrffy Pál rendőrkapitány
Kerekes László joghallgató,
Schiff Rezső tisztviselő
dr. Singer Lipót fogorvos
A Kör tagja csak fedhetetlen jellemű egyén lehetett, felvételéhez 2 tag ajánlására volt szükség. 1935-ben úgy módosították az Alapszabályt, hogy a belépők legalább 3 éves tagságot vállaltak, és 18 éven aluliak nem lehettek a Kör tagjai. 1924-ben már 71 fő igazolt sakkozó volt, 1936-ban – 20 nem fizető tag törlése után – 112 főre gyarapodott a Sakkör létszáma. Közülük többen évtizedeken át a kecskeméti sakkélet jeles és aktív személyiségei voltak. A hosszú névsorból idézzük fel nevüket: Igó Lajos, Raskó Ferenc, Hajdú Ernő, Réthey Gyula, Sahin-Tóth István, Balla László. Az első kecskeméti sakkmester Simon István (1894–1919) volt, aki az 1913-as debreceni versenyen mesteri szintet ért el, és évekkel később hivatalos mesteri címet nyert Szentkirályi-Tóth Vince (1915–1985) is.
1913-ban nagy érdeklődés mellett mutatták be Kecskeméten az első sakkórát, melyet Németországból vásárolt a Sakkör. A sakk készletek beszerzése is nagy gondot okozott, a későbbiekben gyakran olvassuk a versenyfelhívásokban:
a játékosok szíveskedjenek magukkal hozni tábláikat.
A Sakkör tagdíjakból és adományokból jelentős anyagi áldozatokkal, folyamatosan gyarapította felszerelését. A Kör helyiségei a Beretvás illetve Royal szállók és az Iparos Otthon voltak, ahol csapat- és egyéni versenyeket, felkészítő tréningeket és rendszeres elméleti előadásokat is tartottak.
Kecskeméti Nemzetközi Sakkverseny, 1927
Az egyik legjelentősebb esemény az 1927-ben szervezett Kecskeméti Nemzetközi Sakkverseny a világ legjobb sakkozóinak részvételével.
Az 1921-ben – másodszor – megalakult Magyar Sakkszövetséghez azonnal csatlakoztak a kecskemétiek, és tevékeny szerepet vállaltak a megélénkülő hazai sakkéletben, valamint a külföldi sakk- baráti kapcsolatok fejlődésében. Kiemelkedő jelentőségű esemény volt az 1927-es kecskeméti nemzetközi sakkverseny, amely három rendezvényt foglalt magába: nemzetközi mesterverseny, nemzetközi főtorna (mesterképző) verseny és országos középiskolai bajnokág.
> (opens in a new tab)”>A köny adatai>>
A verseny győztese a világhírű Aljechin, Alexander Alexandrovics (1892–1946) orosz sakkozó, nagymester, a sakk 4. világbajnoka volt.
A Sakkör 1928/29-ben részt vett a Pálfy- kupa versenyén. Rendkívül
izgalmas és idegfeszítő küzdelmek során a kecskeméti csapat veretlenül
haladt az élen. Már biztosnak látszott az első hely, amikor váratlanul, a
balszerencsés utolsó fordulóban, végül csak fél ponttal maradtak le a
kupa- győzelemtől. 1929-ben megalakult a Magyar Sakkszövetség Déli
Kerülete, amelynek bajnokságát már megnyerte a Sakkör. Később is jól
szerepeltek a csapatversenyeken és delegáltjaik részt vettek a Kerület
munkájában.
A két háború közötti
időszakban – a Sakkör támogatásával – a kecskeméti fiatalok igen aktív
sakkéletet folytattak. Rendszeresek voltak a középiskolai bajnokságok és
csapatversenyek, valamint az ifjúsági egyesületek közötti mérkőzések.
Kiváló sakkozók voltak a joghallgatók körében is. 1931-ben városunkban
rendezték meg három Jogakadémia (Kecskemét, Eger és Miskolc) sakk
csapatversenyét, melyet a helyiek nyertek. A kecskemétiek jól
szerepeltek az országos középiskolai és főiskolai bajnokságokon is.
A sakkozás népszerűségét tovább növelte három világbajnok érkezése is. Aljechin, Capablanca és Lasker kecskeméti látogatásai hatalmas érdeklődés mellett, valóban megtiszteltetést jelentettek a kecskemétiek számára. Az éjszakába nyúló szimultán versenyeken a kecskeméti sakkozók derekasan helyt álltak, kemény küzdelemben sikerült egy-két alkalommal legyőzniük a világbajnokokat és több döntetlent is kicsikartak.
A kecskeméti sakkélet újjászervezése a világháború utáni években (1944-1949)
1944-ben, „amikor a történelem rettenetes vihara átzúgott a balsorsú Kecskeméten” –Tóth László és az itt maradtak: „vállalták a mélyre zuhant táj kemény megpróbáltatásait”. Mindent újra kezdtek, volt erejük a kecskeméti sakkélet elindításához is. 1945 márciusában megalakult a MADOS (Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége) és szervezték a Déli Kerületet is. Szeptemberben az egykori legendás helyen, a Beretvás szállóban újjáalakult a Kecskeméti Sakkör. Tóth Lászlót örökös tiszteletbeli elnökké választották, a Kör elnöke Führer Izidor, majd pedig Kiss Lajos lett. 1945 decemberében az inflációs időkben is sikerült megrendezniük több kiváló mester részvételével a Berkovits emlékversenyt. Szimultán mérkőzésre a Sakkör vendégei voltak: 1947-ben Kotov, 1949-ben Bronstein és Averbach szovjet nagymesterek.
1949-ben a Kecskeméti Sakkör egy mozgalmas és eredményes korszaka lezárult. Nem fejeződött be, hiszen egyesült a Konzervgyár sakkcsapatával és Kecskeméti Platter Gyár SK néven folytatta további sakkéletét.
„…erős bástya a béke frontján….” 1949-től 1990-ig
Az új korszak éveinek célkitűzése – Tóth László szavaival:
a sakk tömegnevelő és tervszerű gondolkozást elősegítő jelentőségével
a sakkélet átszervezését és tömegsporttá fejlesztését jelentette. Kecskeméten is sorra alakultak az üzemi, állami vállalatok, szövetkezetek sakkegyesületei, Városi és Megyei Sakkszövetség munkálkodott.
A Sakkör ismét átalakult és 1951-től Kecskeméti Vörös Meteor lett. Megjelentek új egyesületek is, a Petőfi SE és 1952-ben a Kecskeméti Spartacus, amelynek későbbi utódja lett a TÁKISZ SE. A Petőfi Nyoma dolgozóinak Tipográfia sakkszakosztálya is gazdagította a kecskeméti sakkéletet, és hasonlóan sikeres volt a Széchenyi SE sakkcsapa is. A Dutép SC versenyeredményei a kecskeméti élvonalbeli sakkozás legsikeresebb időszakát fémjelezték. Iskolák diákjai, a fiatalok is egyre többen kapcsolódtak be a kecskeméti sakkéletbe. 1957-től országos szinten is szép eredményeket értek el a Katona József Gimnázium sakkozói, és a Kecskeméti Műszaki Főiskolának is erős sakkcsapata volt. Az 1960-as évek elejétől női sakkozók is feltűntek az igazolt versenyzők között, egyre jobb játékerőt képviselve.
A kecskeméti sakkeseményeknek ezen rendkívül gazdag időszaka valóban méltó helyet foglal el a sakk történetében. A városunkban rendezett Asztalos Lajos emlékverseny (1962), Sakkvilágbajnoki zónaverseny (1964), Tóth László-emlékversenyek, BÁCSPRIM és több vegyes mesterverseny csak a legjelentősebbek, a számos más versenyek között.
Tóth László egészen haláláig vezette a helyi sajtó sakkrovatát, később pedig Czár János és Gimes György folytatták a kecskeméti sakkirodalmat. A Petőfi Népe című lapban és a versenyek kiadványaiban közölték írásaikat. Rendszeresen megjelent a Bács-Kiskun megyei Sakkhíradó, és 1979 júliusáig Kecskeméten nyomtatták a Magyar Sakkélet című szaklapot is.
A kecskeméti sakkozás 1990-től – napjainkig
A rendszerváltozással járó gazdasági átalakulás éreztette kedvezőtlen hatásait a kecskeméti sakkéletre is. Az ipari vállalatok és az ún. „bázis szervek” megszűnése magával hozta a szponzorok, anyagi források, támogatások csökkenését, vagy éppen teljes elmaradását. A csapatversenyekre történő utazás, terembérletek, érmek, kupák és a versenyek rendezésének egyre növekvő költségei oda vezettek, hogy patinás sakkegyesületek és hagyományos, nívós kecskeméti versenyek szűntek meg. Sok esetben a sakkozók érdek nélküli, önzetlen tenni akarása is hiányzik. Ennek ellenére, a közelmúltban is sikerült több nagyszabású sakkversenyt rendezni. A Széchenyi sakkfesztivál, a Kecskeméti Tavasz és Nyár nemzetközi versenyek, valamint a diák és serdülő csapatversenyek sokakat megmozgattak. A Tóth László SE sakkcsapata pedig a nemzeti bajnokság élvonalbeli csapatversenyein szerepelt sikerrel. A kecskeméti sakkélet régi varázsa azonban szinte elveszni látszik.
„Városunk örökös sportfelelőse” – Sugár György (1945–2007) álmodta meg a Főtéri sakkasztalokat, amelyek támogatók segítségével valósultak meg. 2003-tól a kecskeméti szabadtéri sakkozás, szórakoztató pihenés és versenyek kedvelt helyszíne lett a Békás-tó környéke.
Neves kecskeméti sakkozók és sakkvezetők
Tóth László munkássága
> (opens in a new tab)”>A kép forrása>>
Tóth László (Kecskemét, 1895. május 17. — Kecskemét, 1964. március 9.) nyomdaigazgató, újságíró, sakkszakíró, polgármester. Édesapja kőműves volt, nyolc gyermeke közül csak László tanult tovább. 1913-ban érettségizett a ref. gimnáziumban, majd a budapesti egyetemen magyar–német szakon folytatta, de anyagiak hiányában nem fejezhette be tanulmányait. Beiratkozott a kecskeméti jogakadémiára, a tanulás mellett korrepetálást vállalt. 1915-ben behívták katonának. Sebesülése és hazatérése után a kiegészítő parancsnokságon teljesített szolgálatot. Az őszirózsás forradalom után a Nemzeti Tanács titkára, a Tanácsköztársaság idején a direktórium tagja és a művelődési ügyek előadója volt. A Tanácsköztársaság bukása után bebörtönözték. 1922-ben az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. tisztviselője lett, 1935-től a nyomda igazgatója. Kiemelkedő irodalomtámogató munkát végzett.
1944 őszén ellenezte a város kiürítését, megtagadta a kiürítési parancs kinyomtatását. Jelentős szerepe volt a város életének újraindításában 1944/45 telén. 1944. december 17-től 1948. május l-ig Kecskemét polgármestere volt. Ettől kezdve éveken át távol tartották a politikától. 1956 októberében a városi Nemzeti Bizottság elnöke, majd 1958-ig a Városi Tanács elnökhelyettese volt. A Hazafias Népfront, a Katona József Társaság és a Kodály Kórus irányításában is részt vett. (Forrás: Kecskeméti életrajzi lexikon 244-245. o.)
Tóth Lászlót nyomdaigazgatóként, újságíróként és sakkszakíróként is a magyar sakktörténet egyik legjelentősebb személyiségeként tartják számon.
Részletes adatok
Részletes adatok
Részletes adatok
Részletes adatok
Halála után több alkalommal szerveztek sakk versenyt emlékére és sakkegyesület is viseli a nevét.
Réthey Gyula (1882-1939)
Az 1913-ban alakult Kecskeméti Sakkör alapító tagja, az 1927-es kecskeméti nemzetközi sakkverseny rendezőségének tagja.
Raskó Ferenc (1886-1964)
Az 1913-ban alakult Kecskeméti Sakkör egyik alapító tagja. Évtizedeken át aktív és megbecsült szereplője a kecskeméti sakkéletnek. A Sakkör választmányi tagjaként versenyek szervezőjeként, versenyjátékosként , majd elismert versenybíróként is munkálkodott. A Kecskeméti SPARTACUS örökös tagja is volt. Emlékére az egyesület Raskó Ferenc Emlékversenyeket rendezett.
| A Raskó Ferenc Emlékversenyek győztesei 1966 T. NAGY ANTAL 1967 MIHÁLYI SÁNDOR 1968 TORMA JÁNOS 1969 ANDRÁSI FERENC 1970 ANDRÁSI FERENC 1971 TORMA JÁNOS 1972 MIHÁLYI SÁNDOR 1973 ANDRÁSI FERENC |
Hajdú Ernő (1900-1980)
A Kecskeméti Sakkör versenyzője, később Tóth László munkatársaként a sakkszervezés feladatait végezte. Újságíró, lapszerkesztő, majd a Petőfi Nyomda nyugdíjasaként a Tipográfia sakkcsapatának tagja. 1964-től a Kecskeméti Városi, később a Bács-Kiskun Megyei Sakkszövetség elnöke.
Balla László (1904-1980)
A kecskeméti sakkozás neves alakja. A Kecskeméti Petőfi SE, majd a Vörös Meteor , a Dutép SC és a Tipográfia SE csapatainak biztos pontszerzője. Több száz darabos sakk-könyvtárat gyűjtött 40 éves sakkozói pályafutása alatt.
T. Nagy Antal (1910-1976)
Elismert sakkozó, a kecskeméti sakkversenyek aktív szervezője. A Kecskeméti Sakkör, később a Kecskeméti Spartacus Sakk Egyesület tagja, majd elnöke. A Bács-Kiskun Megyei Sakkszövetség elnökségi tagja.
Andrási Ferenc (1934-2007)
Az 1960-as évektől vett részt a kecskeméti sakkéletben. A Spartacus SE, majd TÁKISZ SE I. osztályú sakkozójaként jó helyezéseket ért el egyéni és csapatversenyekben is.
…amikor leng a zászló… sakkórák
A sakkozás kötött gondolkodási idejének bevezetésére a XIX. század közepe óta próbáltak megoldást találni. Az 1850-es ’60-as években homokórákat, majd „csengős vekker”, ill. billentyűs inga szerkezeteket használtak a versenyeken. Az 1880-as években a két számlapos sakkórát egy tokba építették és tökéletesítették a billentyűket az órák váltakozva történő működéséhez. 1899-től használják a „zászlós” időjelzést, amely megbízható alapja volt a későbbi sakkórák gyártásának.
Kecskemét szerepe a hazai sakkirodalom kiadásában
Tóth László mint szerkesztő-kiadó így köszöntötte a Kecskeméten megszülető Magyar Sakkvilág 1922. januári, első számában olvasóit:
A magyar sakkéletnek lelkiismeretes, minden elfogultságtól ment krónikásai leszünk, a gyakorlati játék és feladványköltészet remekeit a leghívatottabbak elemzéseivel mutatjuk be, s levelezési versenyek rendezésével igyekszünk megszilárdítani olvasóinkkal való szellemi kapcsolatunkat.
A sok éven át megjelenő szaklap és sakk-könyvek mindennél jobban tanúsítják, hogy szerkesztői többszörösen túl teljesítették akkori vállalásaikat.
A Magyar Sakkvilág az indulástól egészen 1950-ig Tóth László nyomdájában készült. Szintén az ő érdeme, hogy 1924-től az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda tisztviselőjeként, majd igazgatójaként a Magyar Sakkvilág Könyvtára sorozatban mintegy száz sakk-könyvet adott ki.
- Néha a játékos érdeme nem annyira a jó húzásokban van, melyeket csinált, hanem a sok rossz húzásban, melyeket nem tett.
- Soha ne adjál ellenfelednek tanácsot. Ha gyenge játékos, nem fogja megérteni, ha erős, követi.
- A kiütött gyalog mindig biztos a győzelemben.
- Támadunk, mert szeretünk támadni, védekezünk, mert kénytelenek vagyunk védekezni.
- Ellentámadás nélkül nem lehet hosszú ideig támadást kitartani.
- Ha egy figura rosszul áll, rendszerint az egész játék áll rosszul.
- A sakkjátékban nem ismerjük sem az összes tényezőt, sem azoknak kölcsönös összefüggéseit. A sötétség tengerében tévelygünk.
- A sakkjátéknál a partner éppen olyan nélkülözhetetlen, akár a szerelemben.
- Az élet egy sakkjátszma.
A Katona József Könyvtár és a sakk kapcsolata
Kecskeméten a Katona József Könyvtár sok nívós rendezvénynek ad otthont. Gyűjteményében számos sakk-könyv és folyóirat található, sőt egyik helyiségében sakkozási lehetőséget is biztosít.
2013. február 14-én a Könyvtár házigazdája volt a Kecskeméti Sakkör alapításának 100. évfordulójára rendezett emlékülésnek és diaképes előadásnak. A Helyismereti gyűjtemény közel 3 hónapig adott otthont „100 év a fekete-fehér táblán” című kecskeméti sakktörténeti kiállításnak. A nagy sikert aratott rendezvény a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár, a Megyei Sakkszövetség, a kecskeméti Katona József Múzeum és a Bács-Kiskun Megyei Levéltár összefogásával jött létre. Dokumentumok kölcsönzésével járultak hozzá a kiállításhoz az egykori neves kecskeméti sakkozók családtagjai is. A gyűjtőmunkát Haraszti György helytörténeti kutató koordinálta, aki kutatásait előadás formájában az emlékülésen is közreadta.
Az elmúlt közel 150 év kecskeméti sakkeseményeit összefoglalva itt csak a hosszú út csak néhány részletének, egyes állomásainak bemutatására volt lehetőség. Talán most ennyi is elég a figyelem és érdeklődés felkeltéséhez. Arra, hogy múltunk megőrzése és feldolgozása ne csak a közintézmények feladata legyen! A gyakorlati sakkozás jellem- és közösségformáló hatása mellett, szintén ugyanolyan hasznos és fontos helye van a sakktörténeti emlékezet fennmaradásának is.
Karácsonyi lapozgató
Emlékek régi kecskeméti újságokban
Kecskemét és a holokauszt
1944. április – június
A 20. század első évtizedeiben a kecskeméti zsidó lakosság száma folyamatosan csökkent. Az 1944-ben mindössze 1323 volt a zsidók száma, ami a város lakosságának 1,5 %-át tette ki. Az 1944 áprilisi felmérés szerint a neológ hitközséghez mintegy 1100 fő tartozott, 198-an pedig az ortodox irányzathoz tartoztak.
Április 1-től rendelték el a sárga csillag viselését a zsidók számára. Erre, az akkor 18 éves kecskeméti diák Sandberg Gusztáv így emlékezett vissza:
„Ez a megalázás mélyen felkavart. Most mindenki láthatja városszerte, hogy zsidó vagyok. Soha sem tagadtam el e tényt. De az, hogy bárki bármit megtehet velem és még csak védekezni sem tudok, iszonyú érzés volt. […] Az osztályban én voltam egyedül zsidó, képzelhetni, milyen nehezen mentem iskolába azon a napon, amikor először virított rajtam a sárga jel.” (Részlet Moshe Sanbar [Sandberg Gusztáv] A leghosszabb évem c. könyvéből)
Moshe Sanbar [eredetileg: Sandberg Gusztáv] (Kecskemét, 1926. márc. 29 – Tel Aviv, 2012. okt. 1.) magyar zsidó származású, izraeli közgazdász Kecskemétről munkaszolgálatra, később koncentrációs táborba került. 1945 áprilisában a mühldorf-waldlageritábor felszabadításakor menekült meg. Néhány évre visszatért Magyarországra, majd Izraelbe emigrált. (Forrás: Wikipédia)
A kecskeméti ferencesek háztörténetében többek közt a következőket jegyezték fel 1944 áprilisában:
„Április 1-én jelent meg a zsidórendelet, mely az összes zsidószármazású egyéneket kötelezi a sárga csillag viselésére. Hitler mindig jobban és jobban ránehezedik a magyar életre. […] Házfőnök atyát is megtámadták az egyháztanácsban, mert még nem mondott fel minden zsidó üzletbérlőnek.” (A kecskeméti Ferences Rendház háztörténetéből)
Kecskeméten is megjelent az ún. Judenkommando. Kb. 30 zsidó vezetőt már ekkor elvittek a városból; előbb Kistarcsára, majd Auschwitzba hurcolták őket.
Másokat a neológ zsinagógába hurcoltak, ahol dolgozniuk kellett.
„Ez a munka speciálisan testre szabott volt. Fel kellett hasogatnunk a zsinagóga berendezését. A súlyos padokat szétszedtük és kicipeltük az udvarra. Nem titkolták előttünk, hogy hamarosan megérkeznek a lovaik és a zsinagógában rendezik be az istállót – ami meg is történt.” (Részlet Moshe Sanbar [Sandberg Gusztáv] A leghosszabb évem c. könyvéből)
Magyarország német megszállását (1944. márc. 19.) követően Kecskeméten is megjelent az ún. Judenkommando. Kb. 30 zsidó vezetőt már ekkor elvittek a városból; előbb Kistarcsára, majd Auschwitzba hurcolták őket.
A gettórendelet megjelenése után, 1944. május elejétől Kecskeméten is elkezdődött a zsidó lakosság gettósításának előkészítése. Ennek irányítását Liszka Béla polgármester Laczy Istvánra, a közigazgatási iroda vezetőjére bízta, aki felmérést készített a zsidó lakosság létszámáról és lakóhelyéről.
Május 6-án Horváth Ödönt nevezték ki főispánná, aki már első beszédében nyilvánvalóvá tette, hogy mit gondol a zsidókérdésről.
A gettóba költöztetés befejezése után néhány nappal már megkezdődtek az előkészületek a zsidóság deportálására. Az egyik gyűjtőtábort Kecskeméten hozták létre, ahova a kecskemétieken kívül a kiskőrösi, soltvadkerti, kiskunfélegyházi, csongrádi, kunszentmártoni, tiszaföldvári, nagykőrösi, abonyi és ceglédi zsidókat is összegyűjtötték. Összesen: 5416 főt.
A kecskeméti zsidókat június 16-án a városháza előtt gyűjtötték össze. Itt „mindenkit sorra testi motozásnak vetettek alá teljes levetkőztetés kapcsán, és jóformán minden ingóságukat elvették. Ezek után mindnyájukat a város határán kívül lévő, üzemen kívüli gyárba kísérték ki, ahol a legsanyarúbb körülmények között sínylődtek” – írja a zsidó tanács jelentése. (Idézi: Brahman, 2007. 853. o.)
A kecskeméti gyűjtőtáborból – két, egyenként 45 vagonból álló szerelvénnyel – június 27-én és 29-én szállítottak több mint ötezer ember Auschwitz-Birkenauba, ahol a kecskemétiek közül 1199 fő veszett oda.
A városunkból elhurcolt zsidó lakosok közül mindössze 70 nő és 4 férfi élte túl a holokauszt borzalmát.
Az utolsó kecskeméti túlélő, ZinnerÁrpádné Mimi néni így emlékezett vissza a történtekre:
A holokauszt emlékezete Kecskeméten
Felhasznált irodalom
Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Iratok a Bács-Kiskun Megyei Levéltárból. – Budapest, 1994.
Kemény János: A holokauszt története Kecskeméten. In: Múltbanéző, 9. sz. (2015. március 9.)
Helytörténeti részletek a kecskeméti ferences rendház háztörténetéből, 1644-1950. – Kecskemét 1992.
Kecskemét polgármesterei 1848-1950. – Kecskemét, 1996
A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. – Budapest, 2007. II. kötet
Molnár Judit: Zsidósors 1944-ben az V. (szegedi) csendőrkerületben. Dunaújváros, 1995.
Nagy István: A zsidókérdés Kecskeméten 1938–1943 között. In: Bács-Kiskun megye múltjából 23. – Kecskemét, 2007. 195–248. o.
Pári Mirella: Üldözők és üldözöttek – a Bács-Kiskun megyei zsidóság deportálásának rövid története.
In: „… őket siratom én.” Zsidóság a Duna-Tisza közén. – Kecskemét, 2004.
Rigó Róbert: Elitváltások évtizede Kecskeméten, 1938-1948. – Budapest, Pécs , 2014.
Sanbar, Moshe: A leghosszabb évem. – Budapest, 1990. Somodi Henrietta: Zsidók Bács-Kiskun megyében. – Budapest, 2001.
Képek jegyzéke:
A neológ zsinagóga az 1940-es években, Forrás: Zsinagóga = Synagogue. – Kecskemét ,2015.. – 48. o.
Az egykori ortodox zsinagóga, Forrás >>
Sanbar, Moshe, Forrás: Wikipedia
A zsinagóga belülről a II. világháború után, Forrás: Zsinagóga = Synagogue. – Kecskemét ,2015.. – 48. o.
Kecskemét THJ város térképe 1929. – Budapest, 1929.
Kecskemét alsó vasútállomás, Forrás >>
Meghívó az Emlékcsarnok felavatására, 1949. június 12., Forrás: nagykőrösi hitközség iratanyaga >>
Az emlékcsarnok épülete, Forrás >>
Holokauszt-emlékfal az egykori ortodox zsinagógánál, Forrás >>
Dr. Mészöly Gyula születésének 100. évfordulójára rendezett emlékülés és kiállítás
Mészöly Gyula (1910 – 1974) paradicsomnemesítő születésének 100. évfordulója alkalmából kiállítást és emlékülést rendezett a Katona József Könyvtár, a Kecskeméti Fõiskola Kertészeti Fõiskolai Kara és a ZKI Zöldségtermesztési Kutató Intézet Zrt. Az alábbiakban a 2010. január 14-én a könyvtár Helyismereti Gyűjteményében tartott emlékülés előadásait és az ugyanitt rendezett kiállítás anyagát ismerhetik meg.
Mészöly Gyula biológus, növénynemesítő a mai Horvátországhoz tartozó Suhopoljén született. Kertészeti tanulmányai befejezése után 1936-tól a bajai Kertészeti Középiskola tanáraként tevékenykedett. 1940-től Kecskeméten élt és dolgozott, először tanárként, majd mezőgazdasági kutatóként.
1943-ban kezdte megszervezni Kecskeméten a később róla csak Mészöly-telepnek nevezett Állami Kertészeti Telepet, amely 1948-ban Állami Kertészeti Kísérleti Telepként, 1950-től Kecskeméti Kísérleti Gazdaságként működött.
A telep 1955-ben Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetté alakult, 1971-ben pedig felvette a Zöldségtermesztési Kutató Intézet nevet.
Irányítása alatt vált az intézet a zöldségfélék, a szántóföldi növények, a gyümölcs- és dísznövény nemesítés és kutatás nemzetközileg is elismert fellegvárává. A legnagyobb eredményeket a paradicsom nemesítésében érték el : 13 államilag elismert, kiváló magyar paradicsomfajtát adtak a magyar zöldségtermesztésnek. A Kecskeméti 363-as, a Kecskeméti törpe, a K-3 heterózis, a Kecskeméti jubileum és társaik mind az ő ismert nemesítéseik.
A növénynemesítő tudományos munkássága mellett szakterületének érdekeit országos szintű intézményekben is képviselte.
1953-tól haláláig országgyűlési képviselőként a parlament mezőgazdasági állandó bizottságának volt tagja. A Magyar Tudományos Akadémián a Növénynemesítési Bizottság elnökeként és a Kertészeti Bizottság tagjaként vállalt fontos tudománypolitikai munkát, később az Akadémia rendes tagjává választotta.
Egyik alapítója volt a Magyar Agrártudományi Egyesületnek is. A Kertészeti Társaságnak hosszú időn keresztül alelnöke, a Bács-Kiskun Megyei Agrártudományi Egyesület Megyei Szervezetének elnöke volt. A Kertészeti Egyetemen címzetes egyetemi tanári , majd tiszteletbeli doktora címet kapott.
A kutató gyakorlatban is hasznot hozó eredményeit magas szintű kitüntetésekkel ismerték el.
1956-ban Mészöly Gyula lett Bács-Kiskun megye első Kossuth-díjas tudósa. Élete során többször kapta meg a Munka Érdemrend Arany fokozatát.
A Bács-Kiskun Megyei Tanács által alapított Mathiász-díj első kitüntetettje volt 1972-ben. Társadalmi tevékenységének megbecsülését jelzi, hogy Fleischmann Rudolf, Entz Ferenc és Tessedik Sámuel emlékérmet adományoztak részére.
Mészöly Gyula nemcsak nagyhírű kutató-szervező, de közismerten nagylelkű, munkatársai érdekeit mindig és mindenhol képviselő, szelídszavú, kedves, önzetlenül segítőkész ember volt.
Mészöly Gyula által nemesített, államilag elismert paradicsomfajták
Kecskeméti 363 /ÁE 1951/
Kecskeméti 364 / ÁE 1951/
Kecskeméti törpe /ÁE 1957/
Kecskeméti 42 /ÁE 1959/
Kecskeméti 42 x Kecskeméti törpe (heterózis) /ÁE 1967/
Kecskeméti konzerv / ÁE 1967/
Kecskeméti determinált San Marzano /ÁE 1967/
Kecskeméti merevszárú /ÁE 1967/
Kecskeméti 3 F1hibrid /ÁE 1969/
Kecskeméti export /ÁE 1969/
Kecskeméti 700 /ÁE 1970/
Kecskeméti jubileum /ÁE 1971/
Kecskeméti 262 /ÁE 1976/
Kecskeméti 886 /ÁE 1979/
Kecskeméti 509 /ÁE 1979/
Kecskeméti 407 /ÁE 1982/
Kecskeméti 549 /ÁE 1982/
Képek a kiállításról
Mészöly Gyula munka közben
Könyvek Báldy Béla gyűjteményéből
Könyvek könyvtárunk gyűjteményéből
Egyéb dokumentumok
Szappanos István címke-tervei
A Duna-Tisza Közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet története 1946-1956
Tervezte és rajzolta: Szappanos István
Az Emlékülésen elhangzott előadások (pdf)
Visszaemlékezések (pdf)
Mátyási József emlékkiállítás
Kiállítás Mátyási József születésének 250. évfordulója alkalmából
(A kiállítás anyaga 2015 tavaszán volt látható könyvtárunk Helyismereti gyűjteményében)
Mátyási János izsáki református lelkész és Polgári Koczog Julianna gyermeke.
Mátyási József szülei
Tanulmányait a kecskeméti református kollégiumban, majd a debreceni református kollégiumban végezte. Ügyvédi oklevelet szerzett és Pesten folytatott ügyvédi gyakorlatot.
1789-től 1794-ig Teleki József gróf >> ugocsai főispán, koronaőr titkára volt, akit elkísért Bécsbe, Németországba és Erdélybe is. 1792-ben részt vett a pozsonyi országgyűlésen. Utazásait versekben örökítette meg.
1795-ben Csokonai Vitéz Mihállyal is találkozott, barátság szövődött közöttük.
1796 és 1803 között a voltaireianus irodalomkedvelő galánthai Fekete János lovasgenerális titkáraként tevékenykedett.
A költő és a gróf kapcsolatáról Benkei Kovács Balázs tanulmányában >> részletesen olvashatunk.
A gróf 1803-as halála után Pesten volt ügyvéd, majd Izsákra költözött, ott megházasodott, ám hamarosan megözvegyült. 1824 körül Kecskeméten telepedett le, ahol visszavonultan élt.
Kecskemét város tanácsa irodalmi működéséért 1827-ben polgárjoggal tisztelte meg, melyet levélben köszönt meg a városi tanácsnak.
Végrendeletében vagyona nagy részét a kecskeméti református kollégiumra hagyta.
Korának népszerű költője volt. Legismertebb verse, a Sorsával elégedő gulyásnak pásztori dalja népdalként terjedt:
A vers forrása: Kiss István: Mátyási József. Antológia Mátyási József költeményeiből >>
Az úgynevezett Gulyásnóta keletkezéséről és közismertté válásáról többször is írtak irodalom történészeink. A témával Mészöly Gedeon is foglalkozott 1931-ben, a Népünk és Nyelvünk folyóiratban megjelent terjedelmes tanulmányában.
Terbe Lajos pedig 1956-ban rövid cikkben foglalta össze a vers eredetével kapcsolatos véleményeket.
Mátyási költészetének helytörténeti vonatkozásai is vannak. Hosszabb lélegzetű költeményében megénekelte a Kecskeméten pusztító 1794. évi júliusi tűzvészt is.
Költészetét a 18. század végi „mesterkedők” közé sorolták. Verseinek jelentős részét terjengős, alkalmi poémák – köszöntők, búcsúztatók – teszik ki, amelyeknek azonban érdemi, csillogó részletei is vannak.
Nyolc kötete jelent meg nyomtatásban, több műve kéziratban maradt fönn.
Lexikon szócikkek és rövid életrajzi összefoglalók Mátyási Józsefről:
Kecskemét irodalomtörténete >>
Cikkek, tanulmányok Mátyásiról:
![Mátyási József / Kiss István In: Bács-Kiskun megyei népújság. - 10. évf. 67. sz. (1955. márc. 20.), p. [4].](https://digit.kjmk.hu/wp-content/uploads/Virtuális_kiállítások/Mátyási_József_kiállítás/mátyási-36.jpg)
Mátyási-kultusz
1999-ben megemlékeztek a költő halálának 150. évfordulójáról:
2013. január 15-én Mesznéder Klára vezetésével megalakult a Mátyási József Emlékkör >>
Az emlékkör rendszeresen tart rendezvényeket a Katona József Könyvtárban.
„Tudós” könyvek
Összeállításunk a 2014. január 14. és március 15. között tartott, „Tudós” könyvek – A Magyar Tudományos Akadémia XIX. századi tagjainak művei a Történeti gyűjteményben című dokumentumkiállítás digitális változata
A Magyar Tudományos Akadémia története
Egy magyar tudományos társaság létrehozásának gondolata már a 18. században felvetődött. Bessenyei György Egy Magyar Társaság iránt való jámbor szándék>> (Bécs, 1790) című munkájában indítványozta egy tudományos társulat létrehozását.
1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen gróf Széchenyi István felajánlotta birtokainak egyéves jövedelmét, 60 ezer forintot a Magyar Tudós Társaság, mai nevén Magyar Tudományos Akadémia létrehozására.
A kép alatt olvasható aláíráson téves dátum szerepel:
Gróf Széchenyi István 1825-dik évi nov. 4-ikén Pozsonyban az országgyűlés kerületi ülésében a magyar akadémia megalapítására egy évi jövedelmét (akkor 60 ezer forint) felajánlja.
1827-ben az országgyűlés a XI. törvénycikkben (A hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról) mondta ki a társaság megalapítását.
1830-ban kezdte meg tényleges működését, november 17-én a Tudós Társaság igazgatósága Pozsonyban tartotta első ülését.
A társaság szervezeti szabályzatát A magyar tudós társaság alaprajza és rendszabásai (Pest, 1831) című kiadvány közölte. Ennek értelmében 42 rendes, 24 tiszteleti és meghatározatlan számú levelező tagot fogadhatott tagjai közé.
Létrehozták a nyelvtudományi, bölcseleti, történeti, matematikai, természettudományi és törvénytudományi osztályokat.
Széchenyi István 1842. november 27-én másodelnökként mondott beszédében a nyelvművelés fontosságára hívta fel a figyelmet.
Az Akadémia első tervei között szerepelt a „Nagy magyar szótár” összeállítása. Érdekesség, hogy a tervezet már 1834-ben elkészült, nem sokkal később az anyaggyűjtés is megkezdődött, a Magyar nyelv nagy szótárának első kötete mégis csak 2005-ben látott napvilágot. Napjainkig négy kötet jelent meg.
1860-ban országos gyűjtés indult az Akadémia székházának felépítésére. A kivitelezés vezetője Ybl Miklós>> és Skalnitzky Antal>> volt. A neoreneszánsz stílusú székházat 1865. december 11-én avatták fel. Dísztermének freskóit Lotz Károly>> festette.
1869-ben az Akadémia szervezeti változáson esett keresztül, addigi hat osztályát hárommá vonták össze. Ebben a szervezeti struktúrában működött 1946-ig. Az MTA az 1870-es évektől Magyarország tudományos életének központja lett. Tanulmányutakat, művek megjelentetését támogatta, nagy jutalmaival számos jeles munkát díjazott.
Divald Kornél (1872-1931) művészettörténész, író
Forrásértékű kutatásai során feldolgozta többek között a Felvidék művészeti emlékeit. Több könyvét – így a gyűjteményünkben is megtalálható Margit legendákat írói álnéven, Tarczai Györgyként írta. 1911-től tagja az Akadémiának.
A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára
1826. március 17-én gróf Teleki József >> adományozta 30 ezer kötetes családi könyvtárát a Magyar Tudós Társaságnak. Ezzel megalapította az Akadémia tudományos intézményét. Az MTA Könyvtára 1844-ben nyílt meg, 50 ezer kötetes állománnyal. 1865-től az Akadémia székházában kapott helyet. Vörösmarty Mihály az Akadémia könyvtárának megnyitására írta Gondolatok a könyvtárban >> című híres versét.
Ma Magyarország legmagasabb szintű tudományos testülete a Magyar Tudományos Akadémia. Önkormányzati elven működő tudományos köztestület, amely a tudományok művelésével, támogatásával és képviseletével, eredményeinek terjesztésével kapcsolatos feladatokat lát el. Részt vesz a tudományos kutatások országos szervezésében, a magyar tudomány nemzetközi kapcsolatainak erősítésében, képviseli a tudományos kutatás szabadságának eszméjét, elősegíti a tudományos közélet tisztaságát, demokratizmusát, őrködik a szellemi munka és alkotás, a tudomány értékeinek elismerése felett, támogatja a fiatal kutatók tudományos tevékenységét, gondoskodik tagjai munka- és életfeltételeinek javításáról.
Az Akadémia élén az elnök áll. Fő tisztségviselők: társadalomtudományi, természettudományi, élettudományi alelnök. Az elnökön kívül főállású tisztviselők: főtitkár, főtitkár helyettes. Az elnök tanácsadó testülete az Akadémia Elnöksége, amely tisztségviselőkből, a tudományos osztályok elnökeiből és a Közgyűlés által választott tagokból áll. Az Akadémia tagjait a tudományos osztályok jelölése alapján a Közgyűlés választja, rendes, levelező (együtt hazai), külső vagy tiszteleti taggá. A 70 évesnél fiatalabb hazai akadémikusok száma a 200 főt nem haladhatja meg. Doktori Tanácsa dönt az „MTA doktora” tudományos cím odaítéléséről. Adományozásának feltételeit az Akadémia szabályzatban állapítja meg.
Napjainkban az akadémiának 11 tudományos osztálya működik, ebből 8 természet-, 3 társadalomtudományi.
1990-ben új alapszabályt fogadtak el. 1994 áprilisában kihirdették a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló új törvényt.
Az alábbiakban a legfontosabb 19. századi akadémikusokat és gyűjteményünkben található műveiket mutatjuk be. Az egyes tudományágakon (irodalom, természettudomány és egyéb tudományok) belül a születési dátumok szerinti időrendet követtük.
Irodalom
TAVASZ. Zsebkönyv. Költői művekből szerkesztve
Pápán, 1845. A Ref. Főiskola betűivel IX+230 l. 17,8 cm
Petőfi, Petrics Soma és Jókai Mór Pápán önképzőkört alapítottak. Petőfi szenvedélye a színpad, Petricsé a költészet, Jókaié a festészet volt. Tavasz c. könyvük kiadásakor viszont már végleges hivatásuknak hódoltak. Jókainak itt jelent meg első kinyomtatott műve, egy elbeszélés, Petőfi hét verssel járult hozzá a mű sikeréhez. Saját nevén három vers és egy műfordítás Mathissontól, Homonnai álnéven pedig két vers.
Kazinczy Ferenc (1759–1831), író, költő, a nyelvújítás vezéralakja.
1830. november 17-én a Magyar Tudományos Akadémia a történelmi osztály tagjává nevezték ki. 1831-ben az összes akadémiai gyűlésen részt vett.
Batsányi János (1763-1845) költő, 1843-tól az MTA (Magyar Tudós Társaság) tagja. Batsányi János összes költeménye>>
Kisfaludy Sándor (1772-1844) költő, 1830-tól az Akadémia (Magyar Tudós Társaság) rendes tagja. Kisfaludy Sándor összes költeménye>>
Berzsenyi Dániel (1776-1836) költő, 1830-ban választották az Akadémia (Magyar Tudós Társaság) tagjai közé. Berzsenyi Dániel összes költeménye>>
Vörösmarty Mihály (1800-1855) költő, drámaíró, 1830-tól az MTA (Magyar Tudós Társaság) rendes tagja. Vörösmarty Mihály összes költeménye>>
Arany János (1817-1882) költő, műfordító, 1858-től az MTA tagja, később főtitkára, majd tiszteleti tagja. Arany János összes költeménye>>
Madách Imre (1823-1864) író, drámaíró, 1863-tól az MTA levelező tagja. Az ember tragédiája>>
Jókai Mór (1825-1904) író, 1858-ban az Akadémia levelező tagjának választották. 1861-től rendes, 1883-tól tiszteleti tag, 1892-től pedig az MTA igazgatója. Jókai Mór összes műve>>
Tóth Kálmán (1831-1881) költő, író, 1861-től az Akadémia levelező tagja. Tóth Kálmán összegyűjtött költeményei>>
Baksay Sándor (1832-1915) író, műfordító, 1884-től az Akadémia levelező, majd 1903-tól rendes tagja.
Gárdonyi Géza (1836-1922) író, 1910-től az Akadémia levelező, 1920-től pedig rendes tagja.
Babits Mihály (1883-1941) költő, író, 1940-től az Akadémia tagja. Babits Mihály összegyűjtött versei>>
Természettudományok
Jedlik Ányos (1800-1895) fizikus, feltaláló, bencés szerzetes.
Legjelentősebb eredményeit az elektromosság vizsgálatában érte el. 1828-ban állította elő az első, csupán elektromágneses hatás alapján működő forgómotort, amelyet „villamdelejes forgonyá”-nak nevezett el. 1850 megkapta az Akadémia Nagyjutalmát, 1858-tól rendes tagja az MTA-nak.
Sauer Ignác (1801-1863) orvos, belgyógyász.
Szorgalmazta a magyar nyelvű orvosi oktatás általánossá tételét, az orvosi vizsgálatban a kopogtatás és hallgatózás módszerének első kezdeményezői közé tartozott. 1859-ben választották az Akadémia tagjai közé.
Hanák János (1812-1849) piarista szerzetes, zoológus, 1846-tól az MTA tagja. Szorgalmazta a korszerű magyar természettudományi szaknyelv megteremtését.
Berde Áron (1819-1892) természettudós, közgazdász, 1858-tól az MTA levelező tagja.
Hankó Vilmos (1854-1923) kémikus. Főként ásványvizek és ásványok elemzésével foglalkozott. 1894-ben választották az MTA tagjai közé.
Daday Jenő (1855-1920) zoológus. 1889-től levelező, 1910-től rendes tagja az Akadémiának. Főként az édesvizek állatvilágát kutatta.
Beke Manó (1862-1946) matematikus, 1914-től az MTA tagja. Több matematika tankönyv szerzője.
Egyéb tudományágak
Szlemenics Pál (1783-1856) kecskeméti születésű jogtudós, szakíró 1830-tól az MTA tagja.
Széchenyi István (1791-1860)
1825. november 3-án, a pozsonyi országgyűlésen, a magyar reformkor egyik vezéralakja, gróf Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét, 60 000 forintot ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság, mai nevén Magyar Tudományos Akadémia létrehozására.
Kriza János (1811-1875) néprajzkutató, költő, műfordító, unitárius püspök
Munkássága a magyar népköltészet megismerésében és feltárásában korszakalkotó jelentőségű. 1841-től az MTA (Magyar Tudós Társaság) levelező tagja.
Hornyik János (1812-1885) történetíró. Kecskemét történetére vonatkozó kutatásai alapvető jelentőségűek. 1863-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Rómer Flóris (1815-1889) régész, művészettörténész, bencés szerzetes
Magyarország régészeti és művészeti emlékei felkutatásának és feldolgozásának egyik kezdeményezője. 1860-tól tagja az Akadémiának.
Szilágyi Sándor (1827-1899) történész. Főként az Erdélyi Fejedelemség történetével foglalkozott, forráskiadói tevékenysége is jelentős. 1853-tól 1867-ig a nagykőrösi református kollégium tanára, többek között Arany János és Szabó Károly tanártársa. 1858-tól az MTA levelező, később rendes tagja.
Szilády Áron (1837-1922) irodalomtörténész, nyelvész, református lelkész
Kiskunhalason lelkész, egyidejűleg 1865-78 között a halasi választókerület országgyűlési képviselője. A pozitivista szemléletű irodalomtörténet-írás kiemelkedő képviselője. 1861-ben választották az Akadémia tagjai közé.
Lóczy Lajos (1849-1920) geológus, földrajztudós. Ázsiai utazásai során tett megfigyeléseivel nemzetközi hírnevet szerzett. Bebizonyította, hogy a közép-ázsiai sivatagok nem egy hajdani tengerfenék maradványai. 1891-ben a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottságának elnökeként megindította a Balaton tudományos feldolgozását célul kitűző vállalkozást. 1888-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Cholnoky Jenő (1870-1950) földrajztudós. 1920-tól tagja az Akadémiának. Részt vett a Balaton tudományos tanulmányozásában. Ismeretterjesztő tevékenységével széles rétegek érdeklődését keltette fel a földrajz iránt.
Bartók Béla (1881-1945) és Kodály Zoltán (1882-1967) zeneszerző, zenetudós
A népi nemzeti zenei forrásra támaszkodva Bartók Béla és Kodály Zoltán életműve korszakalkotó a magyar és az egyetemes zenetörténet szempontjából. Kodály Zoltán 1943-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1946 és 1949 között elnöke.
