oktatástörténet

Forrás:

1. Palotás József (szerk.): A kecskeméti M. Bodon Pál Zeneiskola, Kecskemét : M. Bodon Pál Zeneiskola, 2000., p. 101.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

Szomorú hírrel, M. Bodon Pál Havas Józsefné Orbay Mária hegedű tanár 1917. március 28-án bekövetkezett halálára írt nekrológjával indul az 1916/1917-es tanév értesítője. A tanárnő a háború miatt nem mehetett a tengerpartra gyógyulni, pedig az – ahogy az igazgató fogalmaz – „megtoldotta volna életét még sok, áldásos munkára szentelhető esztendővel.” (2)

Havasné helyettesítésére férjét és Vásárhelyi Zoltánt kérték fel, azonban Havas József fel kellett, hogy adja, így aztán „félbe kellett szakítanunk a hozzá beosztott növendékek tanítását.” (3) Özv. Bereczky Jenőnét Fehérvári Judit, Csomák Elemérnét és Dávid Nándornét pedig Baktay Matild a Zeneakadémia magánnövendéke helyettesítette.

Az előző évi 151 után, a 1916/1917-es tanévben 162 volt a tanulók létszáma. Két év szünet után újra megkezdődtek a karének órák és „valamennyi növendék be volt osztva vagy a karének vagy a zeneelmélet-összhangzattan melléktanszakra.” (4) Vásárhelyi Zoltán a Zeneakadémia hegedű szakán a második évet is kitűnő eredménnyel végezte el mind a fő-, mind pedig a melléktárgyakból.

Forrás:

1. M. Bodon Pál (szerk.): A Kecskeméti Államilag Segélyezett Városi Zeneiskola értesitője az 1916-1917. tanévről : huszonharmadik évfolyam, [Kecskemét] : Kecskemét th. város, 1917.
2. Uo., p. 3.
3. Uo., p. 5.
4. Uo., p. 8.
5. Kecskeméti Napló, V. évf., 199. sz., 1916.10.13., p. 2.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

Az 1915/1916-os tanévben az előzőhöz hasonlóan csökkentett üzemmódban, három tanszakkal működött a zeneiskola, ugyanakkor a növendékek létszáma 139-ről 151-re emelkedett. A tantestületből Faragó Lajos hegedűtanár szeptember 8-án kilépett, így a folyamatban lévő beírásoknál a hegedű tanszakos tanulók felvételét be kellett fejezni.

A tanév során három alkalommal kellett pedagógust helyettesíteni, ezt zongora tanszakon ez alkalommal is Fehérvári Judit látta el, hegedű tanszakon pedig Havas József. A növendékeknek három nyilvános hangversenyen volt lehetősége fellépni az „Otthon” dísztermében:

„Kötelességünknek tartjuk itt feljegyezni, hogy Vásárhelyi Zoltán növendékünk az Orsz. M. Kir. zeneakadémián a hegedű tanszak I. akadémiai osztályából kitűnő eredménnyel tette le a magánvizsgálatot.” (6) – olvasható az iskolai értesítőben.

Forrás:

1. M. Bodon Pál (szerk.): A Kecskeméti Államilag Segélyezett Városi Zeneiskola értesitője az 1915-1916. tanévről : huszonkettedik évfolyam, [Kecskemét] : Kecskemét th. város, 1916.
2. Uo., p. 5.
3. Uo., p. 6-7.
4. Uo., p. 7.
5. Heltai Nándor: „Szívébe fogadott Kecskemét” : Kodály és szülővárosa, Kecskemét : Vár. Tcs., 1982.
6. M. Bodon Pál, i.m. p. 8.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

Nagy visszalépés volt az 1913/1914-es tanévhez képest a következő, 1914/1915-ös. A tanszakok száma tizenháromról háromra (zongora, hegedű, cimbalom) esett vissza, részben a színházi zenekar létszámleépítése, részben pedig Moór Károly katonai szolgálatra hívása miatt. Utóbbi miatt nemcsak az orgona tanszak szűnt meg, de a karének órák is szüneteltek. A háborús helyzet teremtette gazdasági hanyatlás a tanulók számában is érezhető volt, hat növendék katonai szolgálatra vonult.

A beiratkozást egy héttel későbbre kellett halasztani, mert felvetődött, hogy az iskolát katonakórházzá alakítják.

Linz Jenő zongora-, és Drumár László hegedűtanárok ideiglenes megbízatása lejárt, helyükre pályázat útján Sisa Hedviget (zongora) és Faragó Lajost (hegedű) vették fel. Hat alkalommal volt szükség a tanárok hosszabb – 8-15 napon keresztüli – helyettesítésére, amit a kiművelési tanfolyam kiváló növendéke, Vásárhelyi Ödön (Zoltán bátyja) és Fehérvári Judit volt növendék látott el. M. Bodon Pál igazgatót 1915. február 15. – március 15-ig – katonai szolgálat miatt – Dávid Nándorné helyettesítette. „A tanév későbbi megkezdése, a tanárok hosszabb időre terjedő szabadságolásai, a hegedű-tanszak tantervének átdolgozásával kibővült tananyag, továbbá a rendkívüli időknek a növendékek lelkiállapotára gyakorolt hatása növendékeinket tanulmányaik rendes végzésében annyira visszatartották, hogy a sok időt igénylő nyilvános szereplésre való előkészülésük lehetetlenné vált s e miatt a vizsgálati és házi hangversenyek rendezéséről le kellett mondanunk s ennek pótlását a nyugodtabb időre kellett halasztanunk.” (3).

Forrás:

1. M. Bodon Pál (szerk.): A Kecskeméti Államilag Segélyezett Városi Zeneiskola értesitője az 1914-1915. tanévről : huszonegyedik évfolyam, [Kecskemét] : Kecskemét th. város, 1915.
2. Uo., p. 21.
3. Uo., p. 5.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

Forrás:

1. Kecskeméti Ujság, VI. évf., 211. sz., 1913.09.19., p. 1.
2. Kecskeméti Ujság, VI. évf., 212. sz., 1913.09.20., p. 2.
3. Kecskeméti Ujsag, VII. évf., 95. sz., 1914.04.26., p. 3.
4. Kecskeméti Ujsag, VII. évf., 137. sz., 1914.06.19., p. 2.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

1912 nyarán – szembetegsége miatt – nyugdíjba vonult Bordeaux Géza. „Mint tanárt a jóindulatú szigorúság, mint embert az előzékenység, szolgálatkészség és önzetlenség jellemzi. Nem múló tapsokért, nem hiú javakért, hanem hivatásból és ügyszeretetből dolgozott, […] Csak egy szenvedélye volt: a hivatása. S ennek lett áldozata. A túlfeszített munkával megerőltetett szemidegei java férfikorában nyugalomba kényszeritették.” (2) – írta munkatársáról M. Bodon Pál. Bordeaux Géza helyét Moor Károly, a Zeneakadémia zeneszerzés és orgona szakán végzett zenetanár vette át, akinek énektanítási képesítése is volt.

Az 1912/1913-as tanévben a növendékek száma az előző évi 190-ről 215-re emelkedett és a tanulók is jobb képességűek voltak. Ennek oka az volt, hogy azok, akik kétszeres tandíjat fizettek, további háromszor félórát tanulhattak az iskolában. A növekvő tanulói létszám új tanerő felvételét is lehetővé tette: Linz Jenő zongoraművész 1913. január 1-jétől dolgozott az iskolában. Újraindultak az előző évben szünetelt karének órák.

Zenekari hangszereken – gordonkán és nagybőgőn, fuvolán, oboán és klarinéton, valamint kürtön és trombitán – 29 tanuló ingyenesen tanulhatott, őket a városi színház zenekari művészei tanították. A legfelsőbb osztály tanulói zenekari gyakorlatukat a Műkedvelők zenekarában végezték.

A zeneiskolában ekkor 12 tanszak (zeneszerzés – 4 év; zongora, hegedű és gordonka – 10-10 év; magánének, cimbalom, nagybőgő, fuvola, oboa, klarinét, trombita és vadászkürt – 6-6 év), és 3 tanfolyam (karének, kamarazene és zenekari gyakorlat) működött. Kötelező melléktantárgyak között találjuk zeneszerzés szakon a zongorát, karéneket, zenetörténetet, hangszerelést, partitúraolvasást és zeneesztétikát; a hangszeres tanszakokon megjelenik a zeneelmélet, összhangzattan, kamarazene tárgy is. Mihályfalusi Bodon Pál igazgatása alatt ekkor Bátky Margit (hegedű), Bereczky Jenőné Kádár Emma (cimbalom, zongora), Csomák Elemérné (zongora), Dávid Nándorné Veress Klára (zongora), Linz Jenő (zongora), Moor Károly (orgona, zeneszerzés, ének) és Orbay Mária (hegedű) tanított főállásban. Óraadóként pedig a városi színház zenekari művészei: Gerber István (klarinét), Kratochwill Antal (oboa), Kratochwill Lipót (kürt, trombita), Krohn Károly (fuvola) és Rosenberg Géza (gordonka, nagybőgő) dolgoztak az iskolában.

A Kuruc-estély kapcsán a Kecskeméti Naplóban megjelent egy kritika (10) a zeneiskolával kapcsolatban, amit M. Bodon Pál nem hagyhatott válaszcikk (11) nélkül: „van nekünk egy nagy áldozatokkal fentartott (sic!) zeneiskolánk is, amelynek véleményünk szerint nem csak az lenne a feladata, hogy begubózva az öreg óbesterkaszárnya ódon falai közé a kis babáknak mutogassa, hogy mikép kell pötyögtetni a zongorabillentyüket. A zeneiskolát illetné meg a feladat, hogy városunk zenekultúrájának mintegy gyújtópontja legyen, hogy művészi hangversenyek, zeneaesthetikai előadások tartása által a hazai művészetből reprezentáljon annyit, amennyire egy 70 ezer lakosú, s kultúra iránt fogékony város jogosan aspirálhatna. Látunk valami haladást, mióta Szent- Gály Gyula elment? Nem. …” (10) – olvasható a bírálatban. A zeneiskola körüli vitához egy szülő is hozzászólt (12):

Forrás:

1. Mihályfalusi Bodon Pál (szerk.): A Kecskeméti Államilag Segélyezett Városi Zeneiskola értesítője az 1912-1913. tanévről : tizenkilencedik évfolyam, [Kecskemét] : Kecskemét th. város, 1913.
2. Uo., p. 5.
3. Uo., p. 8.
4. Uo., p. 7.
5. Uo., p. 8.
6. Uo., p. 9.
7. Uo., p. 9-10.
8. Kecskeméti Ujság, VI. évf., 117. sz., 1912.05.27., p. 2.
9. Uo., p. 29.
10. Kecskeméti Napló, II. évf., 13. sz., 1912.01.17., p. 2.
11. Kecskeméti Napló, II. évf., 15. sz., 1912.01.19., p. 4.
12. Kecskeméti Napló, II. évf., 19. sz., 1912.01.24., p. 2.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

1911-ben Liszt Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából országszerte rendeztek hangversenyeket és előadásokat a komponista tiszteletére. A kecskeméti zeneiskola 1912. március 1-jére szervezett koncertet egy budapesti Liszt-szobor felállításának javára:

Az 1912. május 23-i növendékhangversenyen Vásárhelyi Zoltán Béroit: Ballet fantáziáját játszotta, bátyja Ödön pedig egy Haydn-trióban közreműködött Táncos Ernő (gordonka) és Schoppelt Henrik (zongora) mellett. Május 25-én Vásárhelyi Ödön egy Bach-hegedűszonáta három tételével állt színpadra.

Forrás:

1. URL: https://mandadb.hu/tetel/22984/Meghivo_hangversenyre (2020.05.21.)
2. URL: https://mandadb.hu/tetel/46024/Meghivo_novendek_hangversenyre (2020.05.21.)
3. URL: https://mandadb.hu/tetel/23002/Meghivo_hangversenyre (2020.05.21.)
4. Kecskeméti Ujság, V. évf., 187. sz., 1912.08.20., p. 3.

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>

Forrás:

1. Palotás József előadása, Katona József Emlékház, Kecskemét, 2020.01.24.
2. Uo.
3. Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemét anno… : Képek a régi Kecskemétről, Kecskemét : Katona József Múzeum, 1998., p. 117. (176. kép)

Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>