Ubrizsyné Érsek Éva

ny. tanár, karvezető

Fotó: Banczik Róbert

Kecskeméten született 1943. november 12-én. Iskoláit 1950-ben, az ország első ének-zene tagozatos általános iskolájának első osztályában kezdte Nemesszeghy Lajosné tanítványaként. A „Lehetne városunk a magyar Salzburg!?” c. beszélgetős programsorozatban 2018. május 30-án, a Katona József Könyvtárban így emlékezett vissza erre a nyolc esztendőre: „Sem a felnőttek, sem a mai gyerekek nem tudják képzelni, hogy milyen iszonyatos nehéz körülmények között lehetett tanulni valamikor és mégis hallatlan boldogok voltunk és rengeteget tanultunk ettől az iskolától. Második osztálytól kezdve hangszert tanulhattunk, számomra ez is nagyon különleges volt – én gordonkás lettem. Második osztálytól benne volt az órarendünkben a néptánc, felső tagozatban kórusunk és zenekarunk is volt. Nagyon sokat szerepeltünk, első osztálytól kezdve állandóan hívtak bennünket mindenhova. Gyönyörű szép nyolc évet töltöttünk el a »kultúrpajtában« és természetesen az élményeim közé tartozik az is, amikor Kodály Zoltán meglátogatott bennünket: első alkalommal, amikor harmadikosok voltunk, aztán utána még egyszer-kétszer, és amikor nyolcadikosok voltunk és elbúcsúztunk az iskolától. Köztudott, hogy miután Kodály nyelvész is volt, a magyar órára is beült, úgyhogy nagy-nagy izgalommal készültünk, de nagyon elégedett volt.” (1)

Tanulmányait 1958-1962 között a Katona József Gimnáziumban Nemesszeghy Lajos énekes osztályában folytatta. 1969-ben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-zene-történelem szakán diplomázott – tanárai voltak többek között: Kardos Pál, Péter Józsefné és Avasi Béla.

Kardos Pálra így emlékezett vissza: „A legcsodálatosabb és utolérhetetlen és felejthetetlen az, ahogyan a művek mondanivalóját magyarázta, értelmezte, ahogyan betanította azokat. Személyisége varázslatos volt. Ha Ő megjelent, derű, mosoly, jókedv áradt szét. Mindenki leste a szavait, öröm volt a társaságában lenni.” (2)

A főiskola elvégzése után rögtön egykori iskolájában, a Kodály Iskolában kezdett tanítani, és 2007-ig, 38 éven keresztül látta el ezt a feladatot. 1976-ban az intézmény falai között, 3-4. osztályos tanulókból létrehozta – és 2010-ig 34 éven át vezette – a Kicsinyek kórusát. „Legfőbb feladatának azt tartotta, hogy a kisgyerekekkel megszerettesse az éneket, örömet jelentsen nekik az együtt muzsikálás. Kiskórusával mindig a legmagasabb, arany minősítést kapták, több alkalommal elnyerték az „Év kórusa” címet is. Évente bemutatóórák sokaságával járult hozzá ahhoz, hogy a Kodály-módszert mind több hazai és külföldi szakember megismerje.” (3) 1996-1999 között heti két órában a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola ének módszertan tanáraként is dolgozott. Az elnökség tagjaként éveken át segítette a Magyar Kodály Társaság Kecskeméti Tagcsoportjának munkáját.

Elismerései:

Kiváló Munkáért (1981)
Comenius-emlékplakett (1996)
Kodály Intézetért Díj (1997)
Kardos Pál-emlékérem (1997)
Kecskemét Városért Oktatási Díj (2003)
KÓTA karnagyi-díj (2006)
Kodály Zoltán-díj (2007)
Bács-Kiskun Megyei Prima Díj jelölt (2010)

Irodalom:

Kodály Iskola Kicsinyek Kórusának 30 éves jubileumi hangversenye – Kecskemét 2006. május 13. – Fotó
In: Zeneszó. – 16. évf. 7. sz. (2006), p. 7 – 8. Teljes szöveg

Kóta – díj 2006.december 16.
In: Zeneszó. – 17. évf. 1. sz. (2007), p. 4-7. Teljes szöveg

A gyerekek lelkét is nevelni kell : [Int.] .
In: Kecskeméti krónika : a város évkönyve, Kecskemét : Kecskeméti Lapok, [2008] . 18. o.

Bács-Kiskun Megyei Prima Díj [jelöltje].
In: Petőfi Népe. – 65. évf. 254. sz. (2010. 11. 02.), p. 2. Teljes szöveg

„Lehetne városunk a magyar Salzburg!?” : Kerekasztal-beszélgetések Kecskemét zenei életének múltjáról, jelenéről és jövőjéről, Beszélgetőtárs: Jámbor Zsolt [elektronikus dok.], Katona József Könyvtár, 2018. május 30.

Találkozás Kodály Zoltánnal.
In: Kecskeméti lapok. – 116. évf. 19. sz. (2020. nov. 5.), p. 7. Teljes szöveg

Film készült a Kodály Iskola 1950-ben indult első osztályáról.
In: Hiros.hu. – (2022. 01. 23.) Teljes szöveg>>

Tatai András

Tatai András

1803-1873

Tatai András, református lelkész, kecskeméti jogakadémiai tanár, szakíró a Bihar megyei Hegyköz-szentmiklóson született 1803. november 24-én. Apja id. Tatai András református lelkész volt. Iskoláit Debrecenben végezte. Korán megmutatkozó tehetségét bizonyítja, hogy 17 éves korában ünnepélyes alkalmakra írt latin költeményeit kinyomatta a tanári kar. 24 évesen már a debreceni kollégium tanára volt. A latin és ógörög mellett megtanult németül, franciául és olaszul is.
Tanári pályáját megszakítva félévet Pesten és Bécsben tanult, onnan pedig a németországi egyetemekre, Jénába és Göttingenbe ment. Hazatérve segédlelkészi szolgálatot vállalt, majd az ekkor induló kecskeméti főiskolára hívták meg rendes tanárnak. Itteni pályafutását alig 28 évesen, 1831. tavaszán kezdte meg. Jóllehet a debreceni superintendens (mai szóval: püspök) háromszor is hívta őt Debrecenbe tanítani, de egy rövid – pesti teológiai tanárként töltött – időszaktól (1856–1858) eltekintve, mindvégig Kecskeméten maradt.
Tanári munkája mellett részt vett az egyházkerületi közéletben és a református iskolaügy fejlesztésében is szerepet vállalt. A főiskolán majdnem minden tantárgyat tanított s latin, görög nyelvtant, valamint matematikai és természettudományi tankönyveket is írt; emellett neves prédikátor is volt. A pesti Protestáns Teológiai Intézetben egyháztörténetet, exegetikát (írásmagyarázatot) és dogmatikát is tanított. Kecskemétre való visszatérése után, 1858. őszétől már a jogakadémián is tanított, melynek 1867-ben igazgatójává választották meg. E tisztséget 1873. április 20-án bekövetkezett haláláig töltötte be.

Könyvei

Felhasznált irodalom:
Tatai András
In: Vasárnapi ujság. – 15. évf. 3. sz. (1868. január 19.), p. 1-2.
Teljes cikk>>

Gyászjelentés
In: Protestáns egyházi és iskolai lapok, Ú. f. 16. évf. 17. sz. (1873. április 27.), h. 540.
Teljes szöveg>>

Tatai András emlékezete / Farkas József
In: Protestáns egyházi és iskolai lapok, Ú. f. 16. évf. 20. sz. (1873. május 18.), h. 614-624.
Teljes cikk>>

Tatai András
In: Magyar lexikon, 15. köt. – Bp, 1884. – p. 300.
Teljes szócikk>>

Kecskeméti életrajzi lexikon. – Kecskemét, 1992.

Bíró Lajos

Bíró Lajos
1856-1931

1856. augusztus 29-én Tasnádon született, sokgyermekes református családban. A természetrajzot kisdiák korában tanítója, Török Ferenc református lelkész szerettette meg vele. Az elemi iskola elvégzése után a zilahi kollégiumba került, majd 1875-től Debrecenben református papnövendék volt, de nem fejezte be teológiai tanulmányait, hanem Dunaörsön nevelői állást vállalt. Ezután Sátoraljaújhelyen dolgozott nevelőként, és itt részt vett a megyei állatgyűjtő munkában. Beiratkozott a budapesti egyetemre és a Nemzeti Múzeum állattárában a zempléni fajok rendezésével foglalkozott. 1888 szeptemberében elfogadta a kecskeméti református gimnázium segédtanári állására szóló meghívást. 1892-ig tanított Kecskeméten. A természetrajz tanára és a szertár őre volt. Diákjai rendszeresen részt vettek kirándulásain, amik egyben gyűjtőútjai is voltak. Jelentősen gyarapította az iskola földrajzi szertárát és rovargyűjteményét.

A Kecskeméti Református Főgimnázium  értesítvénye. 1891-92.

Természettudományi előadásokat tartott. Feldolgozta az Alföld középső részének állatvilágát, elkészítette Kecskemét állatvilágának leírását. 60 ezer darabos rovargyűjteményét megvásárolta a Magyar Nemzeti Múzeum Állattára, ez tette lehetővé, hogy 1895-ben elinduljon legnagyobb gyűjtőútjára Német-Új-Guineába.

Úti élményeiről szóló levelei a Természettudományi Közlönyben jelentek meg. Rovar és állattani gyűjtései mellett a pápua népéletet bemutató 6 ezer darabos gyűjteményt hozott haza. Gyűjteményének egy részét a Magyar Nemzeti Múzeum tette közzé 1899-ben.1903-tól haláláig a Magyar Nemzeti Múzeum Álattárában dolgozott.

Váry István: Emlékezzünk régiekről>> című kötetében a következőket olvashatjuk Bíró Lajosról:

Az Öt világrész magyar vándorai>> c. könyv pedig az alábbiakat írja Bíró Lajos életéről.

Digitalizált változat

Forrás:
Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, 1992.
Székely Gábor – Székelyné Kőrösi Ilona: Természettudós tanárok Kecskeméten. Kecskemét, 2006.

Válogatott irodalom:
Halász Gyula: Öt világrész magyar vándorai. Magyar fölfedezők Benyovszkytól napjainkig. Bp. Reprint kiad. 1993.
Asztalos Sándor: Bíró Lajos, a nagy magyar utazó. Bp., 1953.
Benedek Zoltán: A Szilágyságtól Új-Guineáig. Bíró Lajos természettudós életútja. Bukarest, 1979.
Petur László: Egyszemélyes expedíció. Bp., 1963.

Internetes oldalak:
Wikipédia

Garzó Béla

Garzó Béla
1875-1946

35 évig volt a gimnázium tanára, 1917-tõl 1934-ig igazgatója. Ő hozta létre a Kollégiumi Diákegyesületet. Újraszervezte az Ifjúsági Zenekart, szavalókört alapított. Megteremtette a kötelező olvasmányok könyvtárát. Megalkotója és vezetője lett a Kecskeméti Torna és Vívó Egyletnek, amelyből a Kecskeméti Athletikai Club alakult. Itt 12 évig tanította a vívást, szertornát és a gyermektornát.

A kecskeméti református főgimnázium VI. osztálya 1911.
Osztályfőnök: Garzó Béla
Forrás: Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemét anno…

Vetéssy Géza

Vetéssy Géza
1908-1945

1908. december 31-én született Debrecenben. Az ottani református gimnáziumban tanult, majd a Tisza István Tudományegyetem bölcsészkarán végzett magyar-latin szakos tanárként 1932-ben. 1934-tõl tanított a kecskeméti református gimnáziumban. Irodalomtörténeti tanulmányokat írt, az önképzőkör vezetője volt, népfőiskolai előadásokat is tartott. 1935-ben jelent meg az Antik eposzi hagyományok Vörösmarty Mihály kisebb eposzaiban című munkája. 1941-ben lát napvilágot Mátyási Józsefről írt kötete. Hadifogságban halt meg 1945-ben. 1989-ben, volt tanítványai Vetéssy Géza-díjat alapítottak a gimnázium tanulóinak jutalmazására.

Forrás: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, 1992.

Vetéssy Géza fontosabb művei

Irodalom: Szekér Endre: Dr. Vetéssy Géza emlékezete>> Katona József Gimnázium évkönyve, 1989.

Katona Mihály

1847. május 24-én született Nagyszalontán. 1886-tól tanára, 1894-tõl 1917-ig igazgatója volt a kecskeméti református gimnáziumnak.
Váry István: Emlékezzünk régiekről című kötetében így emlékezik rá:

…Az én lelkemben is csodásan szép emlékek támadnak, ha Horátiusra emlékezem. Nem is kell visszamennem kétezer év messze távolába, csak harmincegy-néhány évvel visz vissza az emlékezet s látom magam előtt ősi kollégiumunkat, a mi nyolcadik osztályunkkal, ahol a katedrán a magát szigorúnak mutató, de alapjában rendkívül szelíd lelkű direktorunk: Katona Mihály skandáltatta velünk Horátiust: Maecenas atavis…
Tengerkék szemével mintha túltekintett volna időn és téren, mikor elvitte képzeletünket az örökzöld Szabinumba, Horátius kertjébe.
Aztán elmondatta velünk legkedvesebb Horátius-idézetét: Eheu fugaces Postume, Postume, labuntur anni… – Hej, Posztumusz, Posztumusz, elenyésznek a futó évek!
S homlokának magas boltozata előtt valami halvány szellőfátyol suhanását láttuk…
Azóta, hej, azóta igazán elrepültek az évek!
Jó direktorunk már a budai-úti református temető sírboltjában álmodik arról a Horátiusról, aki nem fogadta el a császár kegyét; mellette egyetlen fia mond hangtalan mesét a szalontai csonka toronyról, mi pedig csöndes elmélyedéssel lapozgatunk az emlékezés könyvében.

A Tanári Kézikönyvtár céltudatos gyarapítása, a Főiskolai Könyvtár rendezése fűződik a nevéhez. Létrehozta a „Szegény tanulókat segélyező alap”-ot, valamint a szintén szegény tanulókat tankönyvekkel ellátó „Régebbi segítő könyvtár”-at.
Nagy jelentőséget tulajdonított a testnevelésnek. A testgyakorlás fontossága című felolvasása 1889-ben jelent meg nyomtatott formában Kecskeméten.
Rendezte a tanári fizetéseket. 1909-ben tért át az iskola a heti 3 délutáni tanítás helyett a délelőtti 8-13 óráig tartó tanításra. Az õ igazgatása alatt épült fel 1912-ben az új iskolaépület. Katona Mihály igazgatása alatt a különböző alapítványok felsorolása az 1913-14-es évkönyvben 18 oldalt tölt meg. A 80 alapítvány 242.055 Korona értékben működött.

Nyugdíjba vonulása alkalmából az 1917-18-as iskolai évkönyv méltón emlékezik meg róla.

Forrás:
Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, 1992.

Parragh Gedeon

Parragh Gedeon

Soós Gábor, Parragh Gedeon és Domián István

A kecskeméti református gimnázium tanárai, 1862-63
Forrás: Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemét anno…


Szigetszentmiklóson született 1835. április 29-én. Középiskolai tanulmányait a kunszentmiklósi és kecskeméti református gimnáziumban végezte. Egyetemi évei alatt 1853-tól a pesti tudományegyetemen Jedlik Ányos laboratóriumában fizikai kísérletekkel foglalkozott. 1857-ben a kecskeméti református gimnázium természettan tanárának hívták meg. Az oktatás mellett jelentős szakmai tevékenységet is folytatott. Országos hírnévre tett szert azáltal, hogy saját készítésű eszközeinek segítségével tanította a természettant.

Érdekes kísérleteiről a helyi sajtó is gyakran hírt adott. A szőlősgazdák körében különösen a fagy elleni védekezés módszerének kidolgozásával lett népszerű. Dr. Szabó Kálmán múzeumigazgató 1935-ben megjelent, „A hírös város anekdótakincse” című gyűjteményében a népszerű fizikus, mint „Kecskemét fagyosszentje” kapott helyet.

„Kecskemét fagyosszentje nevét Parragh Gedeon országszerte ismert fizikus kollégiumi tanárunk nyerte. Kecskeméten az ismert országos Szervác, Pongrác és Bonifác fagyosszenteken kívül ő lett a negyedik fagyosszent. Híre terjedt a városban ugyanis, hogy egy május eleji napon reggelre fagy lesz.
„Kimondta?” – kérdezték az emberek. „Hát a Parragh!” és közölték mindenkivel, hogyha a fagy bekövetkezne, akkor a Parragh tanár úr udvarából egy vörös színű lámpa fog felhúzatni. Aztán mindenki, kifelé a szőlőbe és zu neki a füstölésnek.
A lámpajelzés megtörtént, de minden védekezés, igyekezet hiába való volt, elfagyott a szőlő és a gyümölcs. Reggelre megvolt a szüret, nóta, cigány, muzsika nélkül, elvégezte a munkát a fagy.
Megmondta Parragh! S járt szájról-szájra a nép között s lett Parraghból Kecskemét májusi fagyosszentje.”

Cikkei, beszámolói jelentek meg magyar és német nyelvű tudományos folyóiratokban; fizikai készülékivel, kísérleti eszközeivel több kiállításon is szerepelt. A város közéletében is jelentős szerepet vállalt. Egyik létrehozója és igazgatósági tagja volt többek között a Kecskeméti Takarékpénztárnak és a Gazdasági Gõzmalomnak, a Kecskeméti Ipar- és Kereskedelmi Hitelintézetnek és a Központi Takarékpénztárnak.

Halála évében így emlékeztek meg róla az iskola értesítőjében:

A református gimnázium 1929/30 évi iskolai értesítőjében, Arany Gusztáv kőröstarcsai lelkész, egykori diák, így emlékezik vissza Parragh Gedeonra.

A Hírös Naptár összeállítása Parragh Gedeon születésének 175. évfordulója alkalmából>>

Forrás:
Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, 1992

Irodalom:
Székely Gábor – Székelyné Kőrösi Ilona: Természettudós tanárok Kecskeméten. Kecskemét, 2006.
Parragh Gedeon
Váry István: Emlékezzünk régiekről. Kecskemét, 1937.

Csabay Imre


Csabay Imre tanár fiaival, 1860-as évek
Forrás: Székelyné Kõrösi Ilona: Kecskemét anno…

Kunszentmiklóson született, 1824. június 24-én. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte. 1838-ban kezdte a bölcsészeti tanfolyamot Kecskeméten. 1940-ben beiratkozott a Pesti József Ipariskola mérnöki tanfolyamára. 1848-ban mint okleveles mérnök az osztrák-magyar államvasutaknál lett gyakornok.
1848 nyarán csatlakozott a Szalkszentmárton mellett táborozó kecskeméti népfölkelőkhöz, akik a délvidéki harcokban vettek részt. A szabadságharc bukása után egy ideig Bem tábornokkal együtt menekült, majd visszatért Temesvárra, ahol néhány napi fogság után elengedték. 1851-ig segédmérnökként dolgozott.
1852-től négy évig a kunszentmiklósi gimnázium rektora volt.

Tudósítvány
Részletes adatok>>

1856-tól a kecskeméti ref. főgimnáziumban mennyiségtant tanított.
1874-től 1892-ig az intézet igazgatójaként tevékenykedett. Tanári munkája mellett jelentős volt szakirodalmi tevékenysége.

A Kecskeméti Református Kollégiumi Diákegyesület 1930 februárjában öregdiáktalálkozót rendezett. Arany Gusztáv köröstarcsai református lelkész a következőképpen idézte fel, többek között, Csabay Imre alakját:

Forrás:
Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, 1992.

Dombi Lajos

1879 – 1935

Dombi Lajos Somkeréken született, 1879. május 26-án. Édesapja és másfél évszázadra visszamenõen minden atyai őse református lelkész volt.

Dombi Lajos szüleivel

A gyulai polgári iskola, majd a kisujszállási gimnázium elvégzése után a Ludovika Akadémiára került, ahol 1897-ben hadnaggyá avatták. 1902-ig a gyulai ezredben szolgált. Benczúr Gyula, az Országos Mintarajziskola igazgatója már ekkor felfigyelt tehetségére. 1902-től 1906-ig katonai ösztöndíjjal Münchenben tanult, ahol főhadnaggyá léptették elő.

1907-ben megnősült, esküvői tanúja Benczúr Gyula volt. 1905-től 1907-ig tartó szabadsága alatt rajztanári képesítést szerzett.

Mint fiatal rajztanár

1907-tõl 1935-ig, haláláig volt a kecskeméti református gimnázium tanára, 1934-tõl helyettes igazgatója. Mint a gimnázium művésztanára, Mende Valér budapesti műépítésszel közösen készítették el az Újkollégium építésének terveit, amelyet a bírálóbizottság 1910-ben elfogadott.

A világháború kitörésekor, a déli harctéren teljesített szolgálatot, 1918-ban tényleges állományú őrnaggyá léptetik elő. 1919-ben elhagyva a katonaságot, újra elfoglalja a tanszéket, melyet az egyháztanács számára egy évig fenntartott.

A tanítványai körében rendkívül népszerű tanár számos tanulmányi kirándulást szervezett, rajzversenyeket rendezett. Képeit kiállították a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. Tanulmányai jelentek meg a gimnázium évkönyveiben és a Kecskeméti Lapokban.

Dombi Lajos: Művészi nevelés
Dombi Lajos: Művészi nevelés

Társadalmi tevékenysége igen sokrétû volt. Igazgatótanácsi tagsága mellett a Rajztanárok Országos Egyesületének vidéki alelnöke, a Nemzeti Szalon alapító művésztagja, a Magyar Képzőművészetek Szövetségének rendes tagja, a Kecskeméti Műpártoló Egyesület választmányi és bíráló tagja is volt.

1935. április 16-án halt meg Kecskeméten. Búcsúbeszédében Pásthy János, a gimnázium igazgatója méltatta munkásságát, amit az iskola 1934-35-ös értesítőjében olvashatunk.

Forrás és irodalom:
Dombi Lajos
A háromszázkilencvenhetedik
Mende Valér – Dombi Lajos emléktáblája
Törökverők ivadéka

Székány Béla

Székány Béla (?-1943/44?) földrajz tanár, ismeretterjesztő író 1908-ig a pancsovai, majd 1909-től a kecskeméti főreáliskola tanára volt. Tanári munkája mellett földrajzi és természettudományi ismeretterjesztő előadásokat is tartott a városban, valamint kisebb-nagyobb rendszerességgel cikkeket írt a helyi lapokban. 1913 nyarán Afrikába utazott. Útjáról cikksorozatban tudósította a Kecskeméti Napló olvasóit. 1920-ban a „Tanácsköztársaság alatti viselkedése miatt” elbocsátották kecskeméti tanári állásából, egyidejűleg teljesen eltiltották a tanítástól. Az ezt követő években rendszeresen tartott munkásoknak szóló ismeretterjesztő előadásokat Budapesten és vidéken egyaránt. A „munkáselőadások” sorozat rendezvényeiről rendszerint a Népszava adott hírt, ahol Székánynak cikkei is megjelentek. Feltehetőleg 1943-ban vagy ’44-ben hunyt el.

Források:
[Dr. Székány Béla főreáliskolai tanár, lapunk munkatársa…]
In: Kecskeméti Napló, 2. évf. 158. sz. (1913. július 9.), p. 2.
Teljes szöveg>>

Személyi hír
In: Kecskeméti Napló, 2. évf. 216. sz. (1913. szeptember 18.), p. 2.
Teljes szöveg>>

Egy kecskeméti tudós dicsérete
In: Kecskeméti Napló, 5. évf. 30. sz. (1916. február 8.), p. 2.
Teljes szöveg>>

Tanulságos és tragikus sors
In: Kecskeméti Közlöny, 2. évf. 180. sz. (1920. augusztus 7.), p. 3.
Teljes szöveg>>

Székány Béla munkáinak bibliográfiája (adatbázis)>>

Megszakítás