Az 1909-es zeneiskolai értesítő nyitófejezetében Szent-Gály Gyula az első 15 évet értékelve kifejtette, hogy még mindig idegenek uralják a zenei életet. „Az idegenek nem értik meg a mi zenénket, azt lekicsinylik s helyette a német muzsikát pártolják, terjesztik. Ezt meg a magyar közönség nem tudja bevenni és visszahatásként jelentkezik a túlhajtott cigány-kultusz.” (3) E jelenség visszaszorítására az jelenthet megoldást, ha minél több vidéki magyar fiatal megy zenei pályára. „A vidéknek, főleg az alföldnek hivatása az, hogy friss magyar vért, magyar érzést öntsön a fővárosnak kozmopolitizmustól lüktető ereibe, hogy teljesen magyarrá gyúrja át annak társadalmát, – gondolkozás módját, szokásait, hogy csakugyan a magyarság lelke, szive legyen a főváros.” (4) Ennek viszont – mint írja Szent-Gály, – feltétele az alkalmas helyiség, a megfelelő számú pedagógus, új (gordonka és fúvós) tanszakok indítása és zenekar szervezése.
Az 1908/1909-es tanévben emelkedett ugyan a beiratkozott növendékek száma, de a 14 helyett csak 2 elméleti órát lehetett beosztani és a tanárok méltatlanul alacsony fizetése is veszélyeztette a működést. Ebben a tanévben térítésmentesen vették fel alsófokú hegedű tanszakra Vásárhelyi Ödönt – Vásárhelyi Zoltán testvérét – az ev. ref. főgimnáziumból.
(1909. június 22.) (9)
A 15 éves évforduló kapcsán az iskola vezetése vegyeskar és zenekar szervezését célozta meg, de csupán egy kis létszámú vegyeskar jött létre. A vegyeskar tervezett hangversenyét, a szegedi honvéd zenekar visszalépése miatt le kellett mondani.
„A vegyeskar tagjai voltak: Bagi Jolánka, Ballus Ilona, Boódor Rózsa, Boódor Ilus, Falta Irén, Konkoly Lola, Moór Rózsa, Oláh Ilonka, Salamon Margit, Szalay Emília, Szalay Jolán úrhölgyek dr. Garzó Béláné, dr. Mészáros Ferencné, Szent-Gály Gyuláné és Tóth Lajosné úrnők. Bérczy József, dr. Böszörményi Géza, Csomák Elemér, Domby Lajos, ft. dr. Forgács János, ft. Linka Ferenc, dr. Nyúl Pál, Póta Aladár, Rapcsányi Kálmán, Szabó Lajos, Szalontay Barna, ft. Wagner Lajos, Révay László urak. Az iskola gyakorlottabb növendékei közül: Deák Rózsa, Fehérvári Judit, Fehér Ilonka, Fekete Ilonka, Katona Irén, Mihó Ida, Molnár Eszti, Salamon Erzsi, Szabó Juliska, Tóth Ilonka, Willer Otti úrhölgyek.” (11)
A Kecskeméti Országos Dalünnep
A Kecskeméti Országos Dalünnep emlék-albuma egyfelől tájékoztató volt a résztvevők számára, másfelől pontos képet ad az esemény teljes lebonyolításáról, annak minden lépéséről. Göndöcs István előszavában olvasható: „Az első füzet a dalosünnepre vonatkozó tájékoztató tudnivalókat tartalmazza, a második füzet pedig a monografikus és kulturtörténelmi adatokon kívül az országos dalosünnep teljes részletességű leírását fogja tartalmazni” (13) ezért utóbbi, csak az esemény után jelent meg.
Az első kötet – Kecskemét városának részletes bemutatása mellett – tehát a praktikus tudnivalókat tartalmazza. Feltüntetve láthatjuk a dokumentumban mind a 71 résztvevő együttes teljes névsorát.
Augusztus 15-én Budapestről két, Szegedről egy különvonatot indítottak Kecskemétre a résztvevők számára. Az igazolások birtokában Kecskemétre 50%-os vonatjeggyel utazhattak a résztvevők bármely kocsiosztályon. „A rendkívüli különvonat megérkezése és a dalosegyesületeknek kijelölt helyeikre való felállása után a kecskeméti két dalárda üdvözletül elénekli a jeligéjét. Ezután Sándor István, Kecskemét város főjegyzője, mint a helyi rendezőbizottság ügyvezető elnöke röviden üdvözli a országos szövetség elnökségét és a dalosokat, mire a szövetség elnöke: Dr. Bárczy István szintén röviden válaszol.” (15) Az ünnepélyes fogadtatást Katona József szobrának megkoszorúzása követte, majd meghatározott rendben a Városháza elé vonultak. Itt kürtjelet követően megkoszorúzták a dalosegyesületek zászlóit, és – Zseny József, az országos szövetség elnökének, illetve Kada Elek polgármester köszöntő szavai után – Kossuth Lajos szobrát. A rendezőbizottság irodája a Városi Zeneiskola épületében, az Óbester házban volt. Az első este az országos dalosszövetség ünnepi közgyűlésével és ismerkedési estéllyel zárult.
Augusztus 16-án reggel 8 órakor összkari próbával indult a nap, majd 10 órától a kötelező művel versenyzők első fele 14.30-tól pedig a második fele lépett színpadra. A 8 órai eredményhirdetést követően a dalosegyesületek szerenádokat adtak a zászlaikat megkoszorúzott hölgyeknek.
Augusztus 17-én, kedden, Káldy Gyula síremlékénél gyűltek össze a dalünnep részvevői. A Kecskeméti Dalárda Kremán Sámuel karnagy vezényletével előadta Kacsóh Pongrác: „Káldy emlékére” c. férfikari művét, a Kecskeméti Polgári Dalkör pedig Szent-Gály Gyula átiratában énekelte „Rákóczy kesergőjét” és „Rákóczy imáját”. Demján Árpád alsódabasi községi jegyző Káldy kuruc dalaiból játszott néhányat tárogatón. A Kecskeméti Dalárda egykori vezetőjének, Mihó Lászlónak sírjánál a Dalárda Oláh Károly: „Lelkünk borítja néme fájdalom” c. kórusművét adta elő, de énekelt a diósgyőri acélgyári tisztviselők dalköre is. 10 órakor és 16.30-kor a szabadon választott művekkel versenyzők hangversenyei kezdődtek, a kettő között összkari próbát tartottak. Este 9 órakor díszhangverseny vette kezdetét.
Augusztus 18-án reggel – a király születésnapja tiszteletére – szentmisén vagy istentiszteleten vettek részt az egyletek: a katolikus templomban a „Lugosi magyar dal- és zeneegylet”, a reformátusban pedig a „Miskolczi daláregylet” és a „Temesvári magyar dalárda” énekelt. 10 órától a Kecskeméti Dalárda 50 éves évfordulójának megünneplése vette kezdetét, ahol a jubiláló együttes Kremán Sámuel vezetésével Lányi Ernő: Zászlódal c. művét adta elő. 16.30-kor az összkarok előadására került sor a nagy dalcsarnokban:
„1. Megnyitó zenekari előadás. Előadja a II. ker. honvédzenekar.
2. Erney József: A Magyar dalosegyesületek Országos Szövetségének jeligéje.
3. Erkel Ferencz: Hymnus. (Zenekari kísérettel.)
4. Szent-Gály Gyula: Üdvözlő kar. (Zenekari kísérettel.)
5. a) Thern Károly: Dalünnepen.
b) Hoppé Rezső: Népdalegyveleg. (Nem marad a piros rózsa bimbóban.)
6. Lányi Ernő: Régi Nóta.
7. Fráter – Hoppe: Népdalegyveleg. (Száz szál gyertya.)
8. Egressy: Szózat. (Zenekari kísérettel.)
9. Zenekari befejező szám. Előadja a II. kerületi honvédzenekar.” (17)
Kecskemét városa este 8 órakor táncmulatságba torkolló díszlakomán látta vendégül az összes énekest.
A Kecskeméti Országos Dalünnep rendezésére különböző bizottságokat alakítottak: volt Sajtóügyi, Élelmezési, Elszállásolási, Fogadó, Vigalmi, Művészi és Pénzügyi Bizottság.
A szabadon választott művek listája jól mutatja, hogy mely zeneszerzők művei voltak divatban a 20. század első évtizedének végén a dalegyletek körében. Legtöbbször Lányi Ernő neve szerepel, de több karnál látjuk Huber Károly vagy Hoppe Rezső nevét is.
Gróf Zichy Géza, író, félkezű zongoravirtuóz és zeneszerző lett a Magyar Dalosegyesületek Országos Szövetségének díszelnöke. Az őrségi származású gróf Sztárán született 1849. július 23-án. Gimnáziumi és jogi tanulmányait Nagyszombaton, illetve Pozsonyban végezte. Zenére Meyerbeer, Volkmann Róbert és Liszt Ferenc tanította. 14 éves korában egy vadászbaleset következtében elvesztette jobb karját, de leküzdve a nehézségeket, szűk 10 év alatt világhírű egykezes zongoravirtuóz lett, akit ismertek Bécstől Berlinen át Párizsig. Liszt Ferenc azt mondta róla, hogy „tigrisugrásokkal kell fékeznie a zongorát.” (20) Két európai hangversenykörútjának összes bevételét jótékony célokra fordította. Az Emlék-album egy kedves anekdotát is őriz Zichy Gézával kapcsolatban: „…csak egyetlen egyszer szerzett magának pénzt a művészetével. Ez úgy történt – mint ezt az esetet önmaga tréfásan előadta, – hogy a hetvenes évek végén Liszt Ferencz egyik tanítványa: Esipoff Amália orosz zongoraművésznő hangversenyt adott Bécsben, Bösendorfer termeiben. Az osztrák főváros legelőkelőbb közönsége vett részt a hangversenyen, a melyen jelen volt gróf Zichy Géza is. A hangverseny elején azonban a művésznő rosszul lett s nem folytathatta a játékát. Liszt Ferencz a grófot kérte, hogy folytassa és játszsza (sic!) végig a hangversenyt. A gróf azt válaszolta, hogy szívesen, de ő ingyen nem játszik. Liszt Ferencz elértette a gróf tréfáját. Elővette a pénztárczáját s mosolyogva egy ezüst tiz krajczárost nyújtott át a grófnak, aki aztán nagy tetszés mellett játszotta végig a hangversenyt.” (21) Dalokat, kórusműveket és hangszeres darabokat is komponált. Études c, Párizsban megjelent kötetét Liszt látta el előszóval. Különösen fontos volt számára a Rákóczi-tisztelet: írt Rákóczi indulót balkézre; Rákóczi gyászindulót, amit a fejedelem hamvainak hazahozatalakor adtak elő; de még operát is komponált II. Rákóczi Ferencz címmel. Wagner követője volt, de művészetét egyéni magyar hang járja át. „Egyébiránt gróf Zichy Gézának zeneköltészetéről bátran elmondhatjuk, hogy az: a magyar nyelv bel-cantoja. Annyi bájjal és természetes művészettel még egy magyar zeneszerző művében sem hangzott a magyar nyelv zenéje, mint az övében. Az ő zsenije előtt tengernyi magyar motívum áll, a magyar rithmus s a magyar zene sajátos zamatjával és nemzeti eredetiségével.” (22) Zenei tevékenységében kiemelendő még, hogy 1876-tól a Nemzeti Zenede elnökeként működött, valamint közel három éven keresztül a Magyar Királyi Opera és a Nemzeti Színház igazgatója volt.
Az Emlék-album második kötete áttekinti az Országos Magyar Daláregyesület működésének bő 40 éves történetét. Megemlékezett az első Országos Magyar Dalversenyről, amit 1864. augusztus 15-én Pécsett rendeztek. A másodikat egy évvel később Pesten, a harmadikat pedig Aradon tartották. Utóbbi azért volt jelentős, mert ekkor, 1867. augusztus 12-én alakult meg az Országos Magyar Daláregyesület 16 egyesületből, köztük a Kecskeméti Dalárdával. Az 1868-ban Debrecenben megszervezett a negyedik versenyen „a közös versenyeket Erkel Ferencz vezényelte.” (24) Az első – minden tekintetben nagyszabású –1970-es budapesti dalárversenyt, melyet a Vigadóban tartottak, és amit a szakadó eső károsan befolyásolt, a 12 versenyző közül 4 dalárda kapott kitüntetési díszokmányt – közöttük a kecskeméti is. Ekkor avatták fel az Országos Magyar Daláregyesület zászlaját, melyre a zászlóanya, Jókainé Laborfalvy Róza szalagot adományozott. A Kecskeméti Dalárda az 1886-os, pécsi találkozón ezüstérmet szerzett.
A második kötet a kecskeméti dalosünnep jelentős szereplőinek portréját is az olvasó elé tárja, így megismerhetjük Ferenczy Idát, a Kecskeméti Dalárda zászlóanyját; Kada Eleket, Kecskemét polgármesterét; a főszervezőket: Sándor Istvánt és Burdács Rezsőt; valamint Dr. Kacsóh Pongráczot. Az emlékalbumban nyomon követhető az 50 éves Kecskeméti Dalárda története is (p. 128-130.) és a Kecskeméti Polgári Daloskör története (p. 132-134.).
A Kecskeméti Országos Dalünnep kapcsán a következőket olvashatjuk: „Minden jel arra mutatott, hogy a kecskeméti országos dalünnep igen jól fog sikerülni; de hogy oly fényes, oly elragadó szép, oly páratlanul nagyszerű és minden mozzanatában oly tökéletes legyen, mint ahogy tényleg lefolyt: azt még se mertük volna gondolni, reményleni.” (26) A kötelező művet is vállaló dalárdáknak három zeneművet jelöltek ki: az egyik csoportnak Lányi Ernő: „Elment az én rózsám” c. alkotását, a másiknak Révfy Géza temesvári zenetanár Szabolcska Mihály szövegére írt „Rákóczi dal” c. művét, míg a harmadiknak Jandl Béla Kompolthy Gusztáv szövegére komponált „Fohász” c. munkáját kellett bemutatni. „Lányi Ernőnek nagy rutinnal megirt, igazi magyaros ritmusú, helyenkint szelíd polifóniával átszőtt pályadíjnyertes versenyműve hangulatos, melodikus, kedves darabnak bizonyult. […] Révfy Gézának »Rákóczi dal« szerzeménye, a minden magyarnak kedves és tetszetős Kurucz-nóták motívumainak szerencsés belevegyitésével, magasan szárnyaló, megkapó szép részleteivel s általában művészi konczepcziójával, igen hálás és hatásos darab volt […] Jandl Bélának »Fohásza« zeneileg kitünően kidolgozott, színes és hatásos dinamikai árnyalásokkal bővelkedő szép mű.” (27)
A kecskeméti országos dalünnep (28)
A Kecskeméten megrendezett Magyarországi XVIII. Dalostalálkozó főszervezője Sándor István főjegyző (később polgármester) volt. Sándor István így írt az eseményről: „Igen nehéz kérdés volt helyiségének kijelölése is…önálló ideiglenes csarnok építését határoztuk el… közel a Rákóczi út és a vasúthoz vezető út sarkához 1500 dalosra és a hallgatóság részére 5000 ülő és 1000 állóhellyel rendeztük be.” (30) A csarnok akusztikailag is jól sikerült és a kecskeméti emberek megtöltötték a hatalmas helyiséget. A rendezvény országos elismerést váltott ki!
Forrás:
- Szent-Gály Gyula (szerk.): A Kecskeméti Áll. Segélyezett Városi Zeneiskola értesitője az 1908-909. évről : tizenötödik évfolyam, [Kecskemét] : Kecskemét th. város, 1909
- Városok Lapja, II. évf., 23. sz., 1908.12.01., p. 7.
- Szent-Gály, i.m., p. 4.
- Uo., p. 5.
- Uo., p. 9.
- Uo., p. 31.
- Uo., p. 55.
- Uo., p. 48.
- Uo., p. 58.
- Uo., p. 10.
- Uo., p. 21.
- Képeslap a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár gyűjteményéből, URL: http://kecskemet650.hu/kronika/orszagos-dalosunnep-kecskemeten (2020.05.21.)
- Göndöcs István: A Kecskeméti Országos Dalosünnep emlék-albuma : Első füzet, Budapest : Göndöcs István, 1909., p. 3.
- Uo., Címlap
- Uo., p. 10.
- Uo., p. 13.
- Uo., p. 14.
- Uo., p. 32.
- Göndöcs István: A Kecskeméti Országos Dalosünnep emlék-albuma : Második füzet, Budapest : Göndöcs István, 1909. p. 6.
- Uo., p. 8.
- Uo., p. 8-9.
- Uo., p. 11.
- Uo., Címlap
- Uo., p. 19.
- Uo., p. 43-44.
- Uo., p. 67.
- Uo., p. 96-97.
- Kecskeméti Újság, II. évf. 76. sz., 1909.08.16., p. 1.
- Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemét anno… : Képek a régi Kecskemétről, Kecskemét : Katona József Múzeum, 1998., p. 81. (115. kép)
- Lovas Dániel: Élet a régi Kecskeméten : hétköznapok és ünnepek a 20. század első felében magángyűjteményekben található régi fotókon és képeslapokon, [Kecskemét] : Kecskeméti Lapok Kft, [2006], p. 59.
- Székelyné Kőrösi Ilona, i.m., p. 119. (178. kép)
- Uo., p. 118-119. (179. kép)
- Uo., p. 120-121. (180. kép)
Vissza „A kecskeméti Városi Zeneiskola története” kezdőlapjára >>
